„Akarsz rocksztár lenni?” – A Graveyard At Maximum története a kazánháztól a visszatérésig (interjú)
1997-ben egy dorogi buszmegállóban indult minden egy egyszerű kérdéssel: „Akarsz rocksztár lenni?” A Graveyard At Maximum azóta megélt demókazettát, lemezeket, tagcserét, underground-hullámvasutat, hosszabb szünetet, majd egy erős visszatérést is. A február 27-i Gran Punk Skarneval előtt a zenekar múltjáról, újrakezdéséről és a mai koncertéletről beszélgettünk Papp Lajos énekes-gitárossal.
Rockbook: Ha visszatekerjük az időt 1997-ig: hogyan indult el a Graveyard At Maximum története, és mikor állt össze a ma ismert felállás?
Papp Lajos: A zenekar 1997 végén alakult, a pontos dátumot sajnos nem tudom megmondani. Egyik nap Dorogon motoroztam – talán munkába menet vagy jövet –, amikor egy buszmegállóban megláttam Acsit, és megkérdeztem tőle: „Akarsz rocksztár lenni?” Azt mondta, igen. Innen indult minden.
Ezután megkerestem Binder Danit, akivel már korábban is beszélgettünk zenekaros témákról, és lementünk a kazánházunkba zenélni. Nem sokkal később csatlakozott hozzánk gitáron Sandi, aki gyerekkori barátom, így már négyen lettünk, és elindult a zenekar.
1999-ben készítettünk egy négyszámos demókazettát, 2002-ben pedig megjelent az Európa közepén lemez, amelyen az addig megszületett dalainkat adtuk ki. Ugyanebben az évben érkezett Peti trombitán, aki már szerepel az „Európa közepén” klipjében, bár a lemezen még nem játszott.
2003-ban volt egy tagcsere: Danit Nono váltotta basszusgitáron, aki azóta is a zenekar tagja. A Kellene egy kedilekk kislemezt, a Cirkusz lemezt és a Nincs válasz anyagot már ebben a felállásban rögzítettük. 2003 óta változatlan a tagság.
Rockbook: A név elég karakteres. Mi a története?
P.L.: A nevet Acsi találta. Egy mulatozós éjszaka közepén egy Addams Family flipperen látta villogni a „Graveyard At Maximum” feliratot. Akkor már tudta, hogy egyszer lesz egy ilyen nevű zenekara – és végül lett is.
Rockbook: Zeneileg hova pozicionálnátok magatokat? Vannak meghatározó hatások?
P.L.: Konkrét példaképet nehéz lenne megnevezni. Sokféle zenét szeretünk, és a dalainkban is több stílust ötvözünk. Többen közülünk a thrash metalt kedvelik, jelen van a hardcore, és az amerikai típusú punk rock is erősen hat ránk.
Alapvetően a jó zenéket és jó zenekarokat szeretjük. Ha mégis mondani kellene egy nevet, akkor a Bad Religiont említeném. Ha a zenekarunkat hozzájuk hasonlítják, azt szívesen elfogadom.
Rockbook: Mennyire demokratikus nálatok az alkotási folyamat? Hogyan születik meg egy új dal?
P.L.: A dalok alapját általában valamelyikünk hozza – egy ötletet vagy dalkezdeményt. Ezt a próbahelyen közösen dolgozzuk ki. Mivel én Németországban élek, sokszor a többiek rakják össze a dal alapját, majd elküldik nekem. Hozzászólok, javaslatokat teszek, és ha a többség megszavazza, elkészül a végleges verzió.
Ezután megírom a szöveget és az énekdallamot – néha több változat is készül. Amikor a dal elnyeri a formáját, begyakoroljuk, majd felvesszük a hangszereket jó minőségben. Feléneklem az éneket, a fiúk rögzítik a vokálokat, majd jön a keverés és a mastering.
Fontos, hogy mindent megbeszélünk, mindenki beleszól a folyamatba. Ez időigényes, de nincs hova rohannunk.
Rockbook: Ha koncertre kerül a sor: mekkora merítésből állítjátok össze a setlistet, és mely dalok azok, amelyeket szinte „kötelező” eljátszanotok?
P.L.: Körülbelül 40 dalból áll a repertoárunk, ebből válogatunk. Vannak számok, amelyeket a közönség kifejezetten vár, például az Én a pokolba megyek, a Hazudj te is, a Szevasz hello és az Együtt. Ezeket általában játsszuk is.
A program többi része változni szokott. Előfordult már, hogy a felsorolt dalok közül is kimaradt valamelyik. Néha feldolgozásokat is becsempészünk meglepetésként: játszottunk már Ramones-, The Offspring- és Bad Religion-dalt, sőt Szécsi Pál Gedeon bácsi című számát is feldolgoztuk.
Rockbook: Mi vezetett a szünethez, és miben más most zenekarként működni, mint 10–15 évvel ezelőtt?
P.L.: 2010 körül egyszerűen elfáradtunk. A zenekarozás rengeteg energiát és pénzt felemészt, főleg underground szinten. Szervezel, időt és energiát teszel bele a munka és a család mellett, és az eredmények nem mindig tükrözik a befektetett munkát.
Az évek alatt rájöttünk, hogy lehet élni zenekar nélkül – de hiányzik. Amikor felhívott egy szervező, hogy lenne-e kedvünk koncertezni, igent mondtunk. A buli jól sikerült, és eldöntöttük, hogy folytatjuk.
Évi 4–5 koncertben gondolkodunk, ezt tudjuk stabilan és jó minőségben megvalósítani. Ma már több a szabályozás, magasabbak a költségek, és jobban oda kell figyelni a szervezésre. Még underground szinten is profibban kell gondolkodni.
Rockbook: Mit vártok a február 27-i Gran Punk Skarnevaltól a Dürer Kertben?
P.L.: A Gran Punk Skarneval tavaly júniusban már megvalósult Esztergomban, a Sportkülsőben. Esztergom német neve Gran, innen ered az elnevezés. A rendezvény nevének kezdőbetűiből a GPS rövidítés jön ki, amit TrombitásPeti különösen kedvel.
2026. február 27-én ennek a budapesti változatát szervezzük meg a Dürer Kertben. Az sCompany már ott volt Esztergomban is, a Skafunderz most csatlakozik hozzánk. Remélem, hogy a budapesti ska-punk közönség megtölti a helyet, és sikerül egy erős estét csinálnunk.
Gran Punk Skarnevál
2026.02.27., péntek
Budapest – Dürer Kert
Mentrend:
Kapunyitás: 19:00
20:00 sCompany
21:00 Skafunderz
22:20 Graveyard At Maximum
Papírjegyek készpénzért kaphatóak:
Budapest - Giháda (Üllői út 52/A)
Nyitva: K-V 13-20-ig
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
