Adott egy pár vállalkozó szellemű fiatal, adott egy hosszú évek óta kihasználatlanul álldogáló ruhagyári épület és egy sikergyanús koncepció. Öt évvel ezelőtt ezen a csapások mentén nyitotta meg kapuit a szórakozni vágyó közönség előtt a szegedi Rongy Kocsma. Azóta a hely számtalan koncertnek, kiállításnak és egyéb programnak adott otthont, ezzel szépen lassan a szegedi élet ikonikus helyévé vált. A megalakulásról, a küldetéstudatról és a jövőképről beszélgettünk Hunyadi Leventével.

Rockbook: - Pontosan mikor és milyen indíttatásból alakult a hely? Hogyan választottátok a helyszínt?

Rongy: - 2011-ben alakult a hely. Sokféle indíttatása volt, mindenki, aki részt vett benne, aki így vagy úgy jelen volt a megalakulás folyamatánál, az hozta a saját elképzeléseit, gondolatait arról, hogy milyen helyet szeretne és ezekből lett összegyúrva a Rongy. Egy szórakozóhelyet képzeltünk el, ami nem csak egy rétegnek szól, hanem független és szabad. Ahol van tér és ahol a tér alakításához mindenki kicsit hozzátehet szó szerint és képletesen is. Akár egy falfestménnyel, akár egy jó produkcióval, akár csak a jelenlétével.

A helyszín nehéz ügy volt. Valami gangos bérház-félét kerestünk, de Szegeden ebből azért nincs olyan sok és hát az elképzeléseink alapján sok kritériumnak kellett, hogy megfeleljen a helyszín. Végül azért választottuk a ruhagyárat, mert itt nem volt annyi megkötés, kedvünkre alakíthattuk.

Rockbook: - Amikor valaki belép a Rongyba, szó szerint arcon vágja a nosztalgikus szocreál érzés. Miért döntöttetek a romkocsma design mellett?

Rongy: - A Rongy előtt nem volt hasonló hely a városban, ami ennyire tudatosan használta volna ezt a stílust belső tér kialakításában. Pesten akkor ez már nem volt egy új dolog és nagyon élték az emberek, arra gondoltunk, itt is lesz közönsége.

Rockbook: - Mi volt az alapkoncepció a megalakulásnál? Tudatosan készültetek a sokféleségre?

Rongy: - Igen is meg nem is. Szerettük volna, ha a sokféleség jellemzi a helyet, ahogy minket magunkat is, de nem tudtuk pontosan, milyen utat fogunk bejárni.

Rockbook: - Koncerthelyként a szegedi zenei szintér egyik legfontosabb helyévé nőtte ki magát a hely. Azzal, hogy a nagyobb fellépők mellett underground zenekaroknak is lehetőséget biztosítotok, lényegében egyfajta „zenei elosztóközponttá” váltatok. A metaltól kezdve a hip-hopon át az elektronikus zenéig, minden műfaj megtalálható nálatok a színpadon. Mi alapján választjátok ki a zenei felhozatalt?

Rongy: - Ez nehéz kérdés. Rengeteg tényező közrejátszik. Ez egy elég szubjektív műfaj és nagyon gyorsan változik a kereslet és kínálat. Azon túl, hogy igyekszünk mindenkinek lehetőséget adni, figyelembe vesszük természetesen a produkció minőségét, az ajánlásokat, a trendeket, az addigi közös munka sikerességét, ha dolgoztunk már együtt, de van sok külső befolyásoló tényező is. Például, hogy hogyan áll össze a féléves program, milyen zenekarok, programok vannak már addig leegyeztetve, amatőr zenekar esetén van-e olyan headliner, aki mellé stílusban passzol a zene, vagy hogy alakul a város többi szórakozóhelyén a programkínálat, stb.

Rockbook: - Induláskor tartottatok a városi riválisoktól? Megéreztetek valamit a Garaboncziás Klub bezárásából?

Rongy: - Nem tartottunk a konkurenciától. Akkor már mindannyian jó ideje itt éltünk, ismertük a kínálatot, tudtuk, hol milyen bulikba, programokba lehet belefutni. Úgy gondoltuk, a Rongy nem vág bele ebbe a körbe, nem zavarja senkinek a köreit. Igen, talán a Garaboncziás volt az egyetlen hely, amivel valamelyest fedte egymást a közönségünk, de azt gondoltuk, egy ekkora városban el kell férnie két ilyen helynek. Aztán nem így lett.

Rockbook: - Számtalan koncertet végighallgattál már. Ezek alapján milyennek ítéled meg a szegedi zenei életet?

Rongy: - Számtalan jó produkció van mindenféle szinten, akár garázszenekarokról beszélünk, akár olyanokról, akik már letettek valamit az asztalra. Sok a tehetséges zenész és ami szintén nagyon fontos, hogy egyre nagyobb azoknak a köre, akik fontos szereplői és segítői ezeknek a tehetségeknek (koncertszervezők, menedzserek, stúdiók, grafikusok, fotósok, stb.), így jó anyagok készülhetnek, amikkel aztán lehet felfelé lépegetni. Csak ez mind kitartás, idő, pénz és sok lemondás. Úgy látom, sok zenekar ezen csúszik el. Nehéz anyagi helyzet, dolgozni kell, iskolába járni, fizetni a próbatermet és hiába tehetségesek, egyszer csak ebben a robotban elfogy a lendület.

Ennek ellenére a szegedi zenei élet sokszínű és izgalmas, a zenészek egyre bátrabbak, ha a zenei stílusuk kialakításáról vagy a megjelenésükről van szó. A közönség pedig fogékony, bár szerintünk lehetnének sokkal nyitottabbak az újdonságokra! Ebben még van hova fejlődni.

Rockbook: - Mi volt szerinted a hely legjobban sikerült koncertje vagy rendezvénye?

Rongy: - Hú, hát erre nehéz válaszolni. Mindig a legutolsó jól sikerült koncert van az ember fejében. De nagyon szeretjük a Paddy and the Rats koncertek hangulatát, azok mindig jól sikerülnek. Nekem nagy élmény volt a Kowalsky meg a Vega fellépése, de a nagy öregek is mindig hidegrázós, libabőrös koncertélményeket tudnak nyújtani. (Ismerős Arcok, P. Mobil)

Rockbook: - Van kedvenc zenekarotok?

Rongy: - Zenei értelemben vagy mint befogadóhely? Van, de ezt nem árulom el, mert még a többiek megsértődnek. :D

Rockbook: - Mi volt a legrosszabb koncertélményetek?

Rongy: - Hát volt egy-két koncert, ahol úgy éreztük, ezzel most kicsit mellényúltunk. :D Előfordul például, hogy a zenekar még nincs azon a szinten, nincs felkészülve rá vagy technikailag vagy mentálisan, hogy egy ekkora helyen, közönség előtt helyt álljon. Teljes hangosítással közelről hallgatni egy hamis éneket vagy egy az izgalomtól széteső dobost nem egy leányálom. :D

Rockbook: - Mekkora segítség volt számotokra a Cseh Tamás Program? Mi a véleményetek róla?

Rongy: - Számunkra nagy segítség volt, biztonságot adott, így nagyobb volt a mozgástér a szervezés terén, lehetett olyan zenekarokban gondolkodni, akiket nem biztos, hogy egyébként meg mertünk volna kockáztatni. Nem voltunk benne biztosak, hogy tudnánk önerőből pl. megfelelő technikai hátteret biztosítani. Vagy tudtuk, hogy jó a zene, de még nem annyira ismert a zenekar, hogy megtöltse a helyet. Jó volt, hogy az anyagi oldala a dolognak kevésbé meghatározó. Szerintünk szuper, hogy van-e egy ilyen program, ami segít tágítani a lehetőségeket. Vidéken nehezebb életben tartani egy élőkoncertes helyet, mint a fővárosban, bár nem lehetetlen.

Rockbook: - Szerinted mennyiben más a Rongy, mint a többi szegedi klub? Van-e hasonló hely?

Rongy: - Minden hely más, hiszen minden hely tükrözi valamilyen formában a működtetők elképzeléseit a szórakozásról, a zenei életről. Van olyan hely, ami hasonló filozófia mentén próbál működni, mint mi, de ugyanilyen nincs. Mindenhol mások az adottságok, más a hangulat.

Rockbook: - Mit gondolsz, miért szeretnek az emberek lejárni hozzátok?

Rongy: - Mert jó a hangulat és persze sok jó koncert van.

Rockbook: - Biztos vagyok benne, hogy nem egyszerű feladat egy ilyen szerteágazó tevékenységet folytató klubot vezetni, rendezvényeket szervezni és lebonyolítani. Milyen csapattal dolgozol együtt?

Rongy: - Egy lelkes és kreatív csapattal dolgozom együtt. A titok talán annyi, hogy mindenki másban jó, máshoz ért és ezt a sokféle tudást és lelkesedést összeadva hegyeket lehet megmozgatni. Kell egy jó vendéglátós, egy jó klubmenedzser, egy jó marketinges és persze olyan külső partnerek, akikkel az együttműködések a hasonló értékrenden és kölcsönös bizalmon alapulnak.

Rockbook: - Van-e küldetéstudatotok a hellyel kapcsolatban?

Rongy: - Van, anélkül nem is lehetne csinálni. A Rongy túl összetett, túl sokrétű és túl fontos számunkra ahhoz, hogy egy hideg üzleti vállalkozásként lehetne kezelni. Mindig is szerettünk volna egy olyan helyet csinálni, ahol magas a hozzáadott érték akár az ott megjelenő vendégek, akár a produkciók által és nem csupán egy kocsma, hanem fontos találkozóhelye a közösségnek. Olyan hely, ahol el lehet bújni vagy meg lehet mutatni magad. Ahol gondolatok, ötletek születnek és akár egyből meg is valósulnak.

Rockbook: - Ahogy azt már évről-évre megszokhatták az idejárók, a tanévkezdés után gőzerővel indulnak el a koncertek és a helyi programok. Alakul-e már a klub őszi felhozatala?

Rongy: - Persze, már ezerrel dolgozunk rajta. Sok lesz a visszatérő vendég, akik már-már hagyományosan meglátogatnak minket ősszel vagy télen és lesznek új nevek, új arcok is. Hamarosan elkezdjük feltölteni a facebook oldalunk, ott lehet tájékozódni!

Rockbook: - Mik a terveitek a jövőre a nézve?

Rongy: - Nagyon sok tervünk van, kicsit túl sok is! :D Még kell egy kis idő, hogy letisztuljon a kép, mert egy nagy útválasztó előtt vagyunk, ezért erről egyelőre nem beszélnék!

Rockbook: - Végezetül: ha össze kellene foglalnod egy vadidegennek, hogy miért térjen be hozzátok, mit mondanál neki? Miért ajánlod a helyet?

Rongy: - Csak annyit mondhatok, hogy el kell jönni, mert a hely magáért beszél. Aki szereti a jó koncerteket, kíváncsi és nyitott, az mindenképp ugorjon be!

Fotók: Sadaweb, Eötvös Csaba

Támogatónk a Nemzeti Kultúrális Alap és a Cseh Tamás Program.