Álomból valóság - Interjú a Pankkutya Fesztivál szervezőivel
Egy udvar, néhány akusztikus gitár és két testvér, akik hittek abban, hogy a zene nemcsak szórakoztat, hanem közösséget is épít. Így indult el tavaly a Pankkutya Fesztivál Zalaegerszegen – családias hangulatban, szívvel-lélekkel, mindenféle hangzatos szponzor és felhajtás nélkül. Ami tavaly még egy baráti körben zajló, egynapos akusztikus esemény volt, az idén már két plusz egy napos, hangos koncertekkel teli minifesztivállá nőtte ki magát a Gébárti tó partján. A színpadon többek között a hazai alternatív és rockszíntér izgalmas előadóit láthatjuk, a háttérben pedig ugyanaz a lelkesedés áll, amiből az egész elindult. Most pedig a megálmodók, Vaga Vencel és húga Babett válaszolt néhány kérdésemre.
Rockbook: Honnan jött a Pankkutya Fesztivál ötlete? Mi inspirált benneteket az indulásra?
Vencel: Az ötlet egy teljesen random és szomorú időszakból jött eredetileg, ahol azt mondtam elsősorban, hogy miért ne próbálnék meg a “carpe diem” jegyében minél nagyobb hülyeséget csinálni, így elhívtam pár előadót, akinek már dolgoztam korábban, hogy mennyire jó lenne, ha a hátsó kertünkben zenélnének. Egyébként az alternatíva, vagy a jó ok nélkül szerintem instant nemet kaptunk volna, hacsak nem milliárdokat ajánlunk fel, de sajnos az oligarchaság nekünk majd csak 10 évvel később jön, így a jótékonyság maradt az egyetlen opció. Nyilván azt tudni kell, hogy azért 5 év alatt a zeneiparnak a legnagyobb és legkisebb berkeit sikeresen bejártam, így nagyvonalakban képben voltam, hogy most jelenleg egyszerre kell, hogy a “kiscsaládunk” a booker, a cateringer, a színpadmester a fényes, a hangos, a grafikus összes feladatát felügyeli, ez azért utólag mint kiderült, sokkal nehezebb, mint teltházas Budapest Parkok egy szeletében részt venni.
Babett: Szeretem azt mondani, hogy kiskorunkban a kedvenc fellépőinket hallgatva beszéltük, hogy milyen jó lenne, ha a kertünkben adnának koncertet. Aranyosan hangzik ez a történet, hogy az ötlet maga innen indult, de alapvetően Vencel meg én is megfordultunk hazai fesztiválokon és úgy gondoltuk, hogy kezd mindegyik nagyon hasonló és nagyon drága is lenni. Így kapva kaptunk az alkalmon és elkezdünk gondolkodni, hogyan lehet a legköltséghatékonyabban megszervezni.
Rockbook: Milyen volt az első fesztivál hangulata, amit még az udvarotokban rendeztetek meg? Mire emlékeztek vissza a legszívesebben abból a napból?
Vencel: Szerintem a szorongás a kifejező szó, amíg nem láttuk aznap reggel, hogy nagyjából ez az egész valami logikus ívet lekövetve áll össze. Mi tudtuk, hogy nagyjából a kirakós darabjai merre állnak, de eleve az, hogy sosem csináltunk ilyet, illetve, hogy a családunk házába engedünk egy rakás vadidegen embert vakon bízva mindenkiben, szerintem elég meredek vállalás volt. 
Dzerintem az igazi megnyugvás nekem csak másnap jött el, mikor újra csak a haverok voltak itt, addig fel sem fogtam, hogy mi történik.
Dzerintem az igazi megnyugvás nekem csak másnap jött el, mikor újra csak a haverok voltak itt, addig fel sem fogtam, hogy mi történik.Babett: Szavakba nem tudom leírni, amit aznap éreztem. Mindig azt mondom másoknak, hogy életem legszürreálisabb és legjobb napja volt egyben. Az, hogy emberek mindenfelől lejöttek hozzánk, hogy a zenészeken is láttuk, hogy mennyire szerettek ott lenni és a célunkat elérve, nem a szokványos fesztivál volt. Számomra a legkedvesebb, amire visszagondolok, amikor a sok különböző fellépő közösen zenélt a nap végén a színpadon.
Rockbook: Milyen nehézségekkel szembesültetek az idei fesztivál szervezésének kezdetekor – akár technikai, anyagi vagy emberi oldalról?
Vencel: Emberi oldalról nyilván az a nehéz, hogy a legtöbb relatíve “ingyen melósnak” bármikor válhat büdössé a munka. A “túlbuzgó bulizás”, szebb nevén korai lerészegedés és egyebek elég komolyan tördelték a csapat koncentrációs készségét, kicsit szerencsések is vagyunk, hogy a legtöbb arc nagyjából ugyanazt szerette volna létrehozni, mint mi. Én nyilván rossz-zsaru szerepben kellett, hogy legyek, emiatt a végtelen “nemet-mondás” már kifejezetten engem is zavart, de sajnos akármennyire is mókás a hangvétel, a meló nem mehet félvállról. Szerintem ez anyagi dolgainknál is nehezebb, mert anyagilag legrosszabb esetben én is Cofidis-károsult leszek :DD
Babett: A legnagyobb problémáink anyagi szempontból voltak/vannak, nyilván nehéz úgy bármilyen rendezvényt is szervezni, hogy nincs jegybevétel. Új helyszínnel két nappal és több fellépővel kiegészülve a költségeink arányosan növekedtek. Azt gondolom, hogy egy olyan szervező csapatunk van, akikkel bármit bármikor meg lehet oldani és ez a dicséret főleg Vencelt és Matyót illeti.
Rockbook: Mi volt az eddigi legnagyobb kihívás, amit meg kellett oldanotok a szervezés során?
Vencel: A bürokratikus dolgok, amik nem is feltétlen az önkormányzaton, hanem a lépcsőzetes ügyintézésen múlnak. Pokoli minden egyes perce és a mai napon is van egyetlen aláírás, ami nélkül nem 100%-os a fesztivál, csak 95, én pedig a bizonytalanságot nem kifejezetten kedvelem. Ezeket ilyenkor feloldja azért a végcél szeretete, illetve az, hogy teljesen politikai állástól függetlenül, ritkán találkozik az ember ennyire jófej arcokkal önkormányzatoknál, mint ahol mi kopogtattunk, úgyhogy szerencsésnek mondhatjuk magunkat.
Babett: Az, hogy testvérek vagyunk, viccet félretéve kettőt emelnék ki, az egyik az új helyszín lefixálása a másik pedig a különböző bevételi források keresése, hogy olyan dolgokat tudjunk finanszírozni, amikre tavaly gondolnunk sem kellett.
Rockbook: Érkezett esetleg konkrét segítség vagy felajánlás egy baráttól, ismerőstől, akár egy idegentől, ami új lendületet adott?
Vencel: Volt rengeteg, ezeket nehéz is számon tartani egy ilyen flow-mindsetben, emiatt mindig bűntudatom van, mert felfoghatatlan, hogy milyen nehéz kiemelni egyesével ezeket a személyeket. Lehet ezt a fesztivált One-two-three-man shownak is nevezni (és egyiket sem vitatná senki objektíven), de a valóságban én ugyanannyira nem lennék sehol, ha nem írt volna ránk a tetováló, a kolbászsütő, a jógaoktató, a tanár, és ők az igazi fesztivál arcai, mi csak azok vagyunk, akik reméljük, hogy a közönségünkkel ugyanazt a napot és holdat nézzük, ennek következtében pedig az ország legkultúráltabb fesztiválját hozzuk létre.
Babett: Rengeteg, de tényleg rengeteg, amiért borzasztóan hálásak vagyunk. Vencel tud többről mesélni, mivel a fesztiválunk instagramjára is sokan írtak segítséggel kapcsolatban, amikből egy önkéntes csoportot is tudtunk alakítani, akik a helyszínen fognak segédkezni. A közvetlen környezetemben is nagyon sokan szóltak, hogy számoljak velük, hogyha bármi kérésem kérdésem van forduljak hozzájuk. A legnagyobb segítségünk pedig a szüleink egyértelműen, akik tavaly nemcsak megengedték, de minden erejükkel hozzájárultak a fesztivál kivitelezésében. - Babett
Rockbook: Volt olyan pillanat, amikor elgondolkodtatok azon, hogy abbahagyjátok? Ha igen, mi lendített tovább?
Vencel: Minden nap volt ilyen, de ez csak azt jelenti, hogy valami olyan bizonytalanba csapunk bele, amivel persze vállaljuk azt a fajta bukást is, ami nemesebb a “meg nem próbálás” bűntudatánál.
Babett: Nekem nem igazán volt ilyen, de valószínűleg azért, mert az előkészületek nagyobb részben a Vencelt terhelik. Engem visz előre és motivál a szervezői kis csapatunk hozzáállása és talpraesettsége, így ez motivál nap mint nap.
Rockbook: Mit jelent számotokra személyesen a Pankkutya Fesztivál?
Vencel: Remélem azt, mint másoknak, ez pedig egyszóval talán az alternatíva. Alternatíva arra, hogy nem az árusok, szervezők, vagy harmadik felek meggazdagodása nélkül, sokkal kevesebb költségből fel tudjuk venni a versenyt olyan fesztiválokkal, ahol az élmény nálunk az intimitás és az üzenet miatt kicsivel erősebb is lehet, mint másoknál. Félreértések elkerülése végett, nem akarjuk átvenni a helyét a Fishingnek, sem a Kolorádónak, de attól függetlenül megpróbálunk begyűjteni minél több olyan véleményt, ami a “lehet így is” kérdéskörét mozgatja. Hogy két napba tudunk annyi tartalmat sűríteni, ami miatt a hozzánk látogatók visszavágynak. Hiszen a tavalyiról hasonló visszajelzéseink voltak, ami talán azt mutatja, hogy az út, amin járunk, az tart valahová.
Babett: Nekem azt, hogy ezt közösen hoztuk létre. Sokszor előfordult fiatalabb korunkban, hogy egy dolgot nagyon szerettünk és elhangzott a mondat, hogy nyitnunk kellene egy ilyen meg olyan helyet. Valahol úgy érzem, hogy ez a fesztivál az ezeknek a bugyuta mondatoknak a megvalósítása. A zene mindkettőnk életében fontos volt és talán mindkettőnk nevében beszélhetek, hogy a kedvenc közös programunk koncertekre járni. Így nekem hihetetlenül fontos a fesztivál, hogy azzal foglalkozunk, amit mindketten nagyon szeretünk.
Rockbook: Milyen céllal hoztátok létre, és hogyan változott ez a cél azóta?
Vencel: Azzal a céllal, amivel egyébként szerintem számoltunk is. A cél nem a “nagyság csiholása”, hanem hogy ameddig ez tud növekedni, rezonálni minél több emberrel, zenét és kultúrát kedvelő arccal, azok ugyanannyira váljanak “alkotóvá” a mi esetünkben. Nálunk kultikus dolgokról szó nincs, nekünk tavaly is az volt a legszebb pillanat, amikor az eltévedt személyekért a városban, a fb-csoportunkon keresztül a már nálunk lévő bulizók mentek le kocsival, és fordultak 4-5 kört, csak azért, hogy mindenki időben nálunk legyen. Szerintem ez az, ami az aktív közösségalkotás terém egy akkora ütőkártya, amit nem vagyunk hajlandóak elengedni. Mi is bérelhetnénk végtelen árú jegyek mellett buszokat, amivel akár BP-ről is hozhatnánk fesztiválozókat, ugyanakkor ezekről az élményekről fognak beszélni idén is a hozzánk látogatók. Kicsit Pankban kell mindig maradni.
Babett: Én az elején még nem gondoltam, hogy ez így ki tudja nőni magát és a tavalyival a célom megmondom őszintén annyi volt, hogy bulizzunk egy jót. De már aznap elhangzott szerintem mindannyiunktól, hogy „ezt jövőre is megcsináljuk”. Mindig azt mondom, hogy nekem ezzel a fesztivállal és a zenei menedzsmenttel is az a legfőbb célom, hogy az emberek, a közönség olyan élményekben részesüljenek, amikben én részesültem/részesülök a kedvenc előadóim koncertjein és más rendezvényeken.
Rockbook: Milyen értékeket szeretnétek közvetíteni a fesztiválon keresztül?
Vencel: A diy-fesztiválságban mindig az az izgalmas, hogy bár mi gondolhatunk bármit, tervezhetünk ezer dolgot, de ha a fesztiválozóink reggel 7-kor táncházat alakítanak, akkor mi megpróbálunk inkább hegedűt keríteni, mintsem hogy ragaszkodjunk egy olyan timinghoz, amit mi szögegyenesen végigvernénk. Azt gondolom, hogy ez mondjuk csomó zenekarnál kicsit fura, de remélhetőleg idén is olyan arcok jönnek, akiknek az egó a másodlagos, a közösségben veretés pedig az első.
Babett: Szerintem a legfontosabb, amit hangsúlyozni szoktunk, hogy „te teszed a fesztivált azzá, ami”. Hogy itt egy barátságos légkör van, mi megadjuk a lehetőséget az off-programokra de onnantól az emberekre van bízva minden. Tavaly is egy nagyon kedves élmény volt számomra, hogy a közönségből sokan ültek a kertünk füves részén pokrócokon, fonogatták egymás haját, beszélgettek és nekem ezek olyan értékes dolgok, hogy biztosítunk egy olyan környezetet az emberek számára, hogy ilyen komfortosan érezhetik magukat.
Rockbook: Az idei fesztivál már két napos és nagyobb helyszínen lesz, valamint hangos koncertek is lesznek – miért döntöttetek a bővítés mellett?
Vencel: Hát hangos koncertek nem nagyon lesznek, egyedül Lenkke_ az, akinek a “nagy setupját” meg tudjuk támogatni. Az akusztikban hiszünk, a nyersben, az egyenesben, az emberiben, abban, hogy az előadóink nálunk kettővel “meztelenebbül” érzik magukat, mint bárhol máshol. Ahol beugatnak nekik, de barátilag, mert talán nálunk tudja a közönség is az egészséges határait. A bővítés mellett az döntött, hogy ameddig van tér, amit be tudunk lakni, akkor azt belakjuk. De tavaly a teszt-run már annyira jól sikerült, hogy nem is volt kérdés, hogy nagyobb helyszín kell.
Babett: Talán Marka (szerk. Bóna Márk, a Majdnem Híres Rocksuli oszlopos tagja, a fesztiválakadémia ,,professzora”) mondta azt, hogy ha szervezel egy fesztivált már a másodikat is szervezed. Rengeteget tanultunk a tavalyi fesztiválból, köztük azt is, hogy mekkora igény van erre. Így a helyszínt nem tudtuk volna tartani a kertben. Zalaegerszeghez ragaszkodtunk, hiszen a szervezőink nagy része zalai. Mivel Zalaegerszeg elég távol esik mindentől, így a két napos bővítés is jobban megéri azoknak, akik messzebbről utaznak. Plusz szerettük volna, ha kinövi magát ez az egész és azt csak bővítésekkel lehet elérni.
Rockbook: Milyen szempontok szerint választjátok ki a fellépő zenekarokat? Vannak kedvenc visszatérő vendégek?
Vencel: Hát nyilván nehéz lenne úgy pofázni erről, hogy a jótékonysági vonzat erősen megcsapja a lehetőségeinket is, mert talán a legnagyobb adomány valóban a fellépők együttműködése. Nekem kicsit vicces is volt, amikor a headline-pozíciós arcaink kivirult arccal mondtak szinte azonnal igent, míg volt kisebb (és le is mondott produkció), akik pofátlan módon anyagiaskodtak egy olyan fesztiválon, ahol semmi sem rólunk szól, mi is adni igyekszünk egy közösbe. Szempontokban én abban hiszek, hogy olyanok lesznek nálunk, akikből ebben az interjúban is garantálom, hogy a következő 10 évben ezeknek az előadóknak a fele már a saját nagyságuk miatt is utált szereplő lesz. Nyilván a Fish! mindig egy óriási fegyvertény, hiszen az ország magasan legmegbízhatóbb élő-produkciójáról beszélünk. Nincs olyan, hogy ne történne valami. A fiatalabb arcokban pedig én bízom, hogy ugyanez a pofátlanul szembeköpése a timingnak náluk is megtörténik. Tavaly Vass Geri nyitotta az egynapos házibulinkat, de annyira brutál frontember volt, és egy halott-szkeptikus közönségből egy nagyon oké bulit művelt, hogy nem is volt kérdés, hogy idén az egyik királyabb, este 6-7-es pozinkat csak neki tartogatjuk.
Babett: Fontos szempont a kapcsolati háló ennél a kérdésnél, hiszen a fellépők is jótékonyan jönnek le, amit nem mindenki vállal el feltétlen. Emellett pedig, hogy kiket látunk itthon, hogy valami különlegeset képviselnek, kik feltörekvők és kis önzőség is van benne, hogy mi kiket szeretünk zeneileg.
Rockbook: A fesztivál zenei világában milyen szerepet játszik a rockzene? Tudatosan jelen van, vagy inkább természetesen sodródik be a programba?
Vencel: igazából csak kegyetlenül gyűlölöm, hogy mindenhol ugyanazokat a fellépőket nézi meg ugyanaz a közönség. Hát szerintem itt biztosan lesz olyan (egyébként vallásosan) alterlány, aki utánunk Mirrort is hallgatni fog, és biztos vagyok abban is, hogy az idősebb korosztályból is beránt majd csomó embert a KBÜN, vagy a Hűvös, vagy akárki. Elegem van nekem abból, hogy azért járunk koncertre, mert “őket ismerem”, talán nálunk megnéznek csomó olyat, akikről egyébként ötletük sincs, hogy kicsoda.
Babett: Ez is szerintem személyes nálunk. Vencel rengeteg rockot és metált hallgatott fiatalabb korában IS. Én meg akarva akaratlanul ezen nőttem fel, így én is megszerettem. Nem gondoltuk volna önazonosnak, ha ezt a szcénát teljesen kihagyjuk. Emiatt inkább természetesnek mondanám, hogy jelen van, de lehet csak a mi szemszögünkből az, másnak meg aki meglátja a lineupot kicsit furcsán jöhetnek le ezek a nevek egymás mellett.
Rockbook: Vannak olyan zenekarok az idei fellépők között, akiket kifejezetten a rockos hangzásviláguk miatt hívtatok meg?
Vencel: Nincs. Amiatt hívtunk meg mindenkit, mert azt gondoljuk, hogy állnák a sarat egy infrastrukturálisan hiányosabb, de közönségben sokkal erősebb fesztiválon, mert ők ugyanannyira a buliért vannak, mint mi.
Rockbook: Ha választanotok kéne egy „Pankkutya-himnuszt”, melyik dal lenne az, ami legjobban kifejezi a fesztivál lelkét?
Vencel: Ezzel talán el is árulok valamit, de lesz is egy Fish!-himnusza a fesztiválnak, hehehehee.
Babett: Remélem, a Vencel is a Konzervzenére gondol a Fish!-től több szempontból is, én mindenképp azt mondanám.
Rockbook: A közönség irányából eddig milyen visszajelzéseket kaptatok?
Vencel: Teljes mellszélességet abban, hogy jó úton járunk. Ez kicsit már-már fesztivál, vagy bulipolitika, hogy az évek alatt kialakult helyzetre senki nem válaszolt még igazán, hogy miért kerül hirtelen egyik évről a másikra 40-50-60 ezerbe a bérletem. Hát szerintem meg ha jövőre akár kikerülünk piaci alapra, akkor sem fogunk 10 ezernél többet kérni, miközben abból a lóvéból háromszor akkorát tudunk ugrani. A fesztiválozóknak sokszor az élmény és az üzenet kell, ebben a kettőben szerintem egészen erősek tudunk lenni.
Babett: Hihetetlenül jókat. Tavaly jöttek le barátaim, akik imádták és idén is jönnek. Vencel videói alatt szoktam nézni a kommenteket, ahol csomóan írják, hogy mennyire jó kezdeményezés és biztosan eljönnek az ideire, úgy, hogy most hallottak róla először. Másodkézből is jókat szoktam visszahallani barátaimtól, akik más városokban tanulnak és maguktól kezdenek el beszélni a fesztiválról, hogy ez a programjuk májusban.
Rockbook: Mennyire fontos számotokra a közösségépítés a fesztiválon keresztül? Hogy látjátok, milyen közönség kezd körétek szerveződni?
Vencel: A mai napig tudok olyanról, akik nálunk jöttek össze, és az ideire már lefoglalták a szállást. Szerintem nálunk az is érdekes, hogy nem a részegedésen, közös shotokon alakul a közösség, hanem felnőttek is úgy fognak visítva számháborúzni, mint soha senki.
Babett: Az eddigi válaszaimból is kiderülhet, hogy számomra ez különösen fontos. Nagyon jó érzés, amikor látom valahol azokat az embereket, akik tavaly lejöttek és idén is fognak. Nyilván idén fog ez jobban látszódni, hogy milyen pontosan ez a közeg.
Rockbook: Milyen programokkal készültök ennek érdekében a koncerteken kívül?
Babett: Az első ilyen a közös séta a 0. napról az új helyszínre. Szerintem már az egy nagyon összekovácsoló program. (Véletlenül sem azért, mert a közös szenvedés összehozza az embereket és még nem tudják, hogy nem egy rövid gyaloglás lesz.) A másik nagy kedvencem, hogy lesz számháborúzás, ami szenzációs, mindenkinek a gyerekkori kedvence. Ezeken kívül is lesznek dolgok de nem lehet mindent lelőni egyszerre.
Vencel: Meg lesz kvíz, jóga, másnapos futás, közös vécétakarítás, mindent magunknak csinálunk. Aztán ha ez nem tetszik valakinek, majd elmegy talán egy seggkinyalósabb fesztiválra, de akkor ő nagyon mást gondol eleve a szabadságról, a közösségről, mint mi.
Rockbook: Mik a hosszabb távú terveitek a Pankkutya Fesztivállal? Szeretnétek, ha országos ismertségre tenne szert, vagy inkább maradna egy „szívből jövő, családias” rendezvény?
Vencel: Szerintem az országos ismertség már megvan, hiszen tudunk olyanról is, aki Kanadából repül haza hozzánk, vagy Ibrányból érkezik (és tömegközlekedéssel majdnem mindkettő ugyanannyi). Addig ütjük a vasat, amíg forró nem lesz, de utána, amíg másoknak ugyannyira otthont, közösséget és alkotást jelent ez, addig mindenképpen kitartunk.
Babett: Nyilvánvalóan szeretnénk, ha minél több emberhez eljutna a fesztiválunk hírneve. Így viszont sokáig nem lehet megtartani a családias közeget. Valószínűleg, ha jövőre még nagyobbra tervezzük a jótékonyságot sem tudjuk tartani és kell belépőt szednünk. De ez soktényezős, én azt mondom, hogy a legfontosabb, hogy a hangulata és maga az eredeti cél, amit korábban megfogalmaztam az maradjon.
Rockbook: Mit üzennétek azoknak, akik most hallanak először a fesztiválról? Miért érdemes eljönni?
Vencel: Nem hiszem, hogy én vagyok a legjobb a győzködésben, de szerintem sokkal többet fogok beszélni a közösség valódi erejéről, mintsem arról, hogy a kutyatáp mögé burkolózzak. Nálunk nem vibe-és tucatfotókat fogtok készíteni, hanem a legrandomabb emberekről fogtok beszélgetni a legrandomabb dolgokról reggel 7-kor. Ahol nem az ivás, teljes tökéletesség, hanem az élmények, a valódi nyitottság és a valódi részvétel a fókusz.
Babett: Egy olyan csipet-csapat dolgozik ezen szívvel lélekkel, akik imádják a zenét, koncerteket, fesztiválokat. Így pontosan tudják mi kell egy jó élményhez. Illetve itt biztosan egy kicsit családiasabb közegbe kerül az ember, mint más fesztiválokon. Meg amúgy az a strand nagyon jó hely, már csak azért is érdemes.
Rockbook: Ha valaki szívesen segítene, de nem tud nagy dolgokat vállalni – milyen apró, mégis hasznos módon tudna támogatni benneteket?
Babett: Már az is támogatás, ha eljön valaki és beszél róla másoknak. Persze nagyon jó lenne, ha ránk szakadna a bank vagy valaki bankszámlája. De csak jöjjön el, hozzon kutyatápot, érezze jól magát vagy lehet önkéntesnek jelentkezni, akik a helyszínen vesznek részt apró feladatok elvégzésében. Vencel: Ehhez nincs mit hozzáfűzni, de két fesztiválsör ára mint adomány nálunk hatványozottan értékes. Sokkal értékesebb az élőszó, a szóbeszéd, a részvétel, és az üzeneteinkben való egyetértés. Fhú, olyan mintha egy szektát üzemeltetnénk. De hát Istenem, mi már láttuk tavaly, amikor a legbetegebb metálos arc, akit ismerek, a legnagyobb kispálossal ölelkezik a Nyomot hagy alatt. Szóval mi Nyomot fogunk hagyni idén is.
További információk a fesztivál Facebook oldalán. Facebook esemény itt.
Matyi-Szabó Nóri
Támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Program.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
