Pár hete került megrendezésre a Dürer Kertben a II. Folk-rock Maraton, ahol egy számomra nagyon kedves zenekar, a Jolly Jackers is fellépett. Ír-kelta folk punk zenét játszanak, kelta elemekkel, és mivel nekem szívem csücske ez a műfaj, ezért nem volt kérdés, hogy ott leszek a koncertjükön. Fergeteges hangulatot varázsoltak a kisterembe. Már a beállásuk alatt elkezdett gyűlni bent a tömeg, a koncertkezdésre pedig szinte megtelt a terem. Hatalmas bulit csináltak és nagy örömömre egy interjú erejéig sikerült őket elkapni a koncert után.

Rockbook: Sziasztok! Fantasztikus volt a bulit, amit csináltatok! Milyen érzés volt nektek látni a tombolást?

Jolly Jackers: Mindig spanol minket a közönség visszajelzése. Igazából nem tudtuk, hogy a mai estétől mit várjunk, nem tudtuk, hogy elérjük-e a célközönséget, mert úgy hallottuk, hogy viszonylag keményebb zenét játszó zenekarok fognak itt fellépni, de nagyon kellemes csalódás volt ez számunkra, hisz úgy láttuk, hogy olyan emberek is felszabadultan tudtak bulizni a mi zenénkre, akik teljesen más stílusú zenekar miatt jöttek el

Rockbook: Egy évvel ezelőtt egy másik interjú kapcsán már volt szerencsénk beszélgetni. Akkor említettétek, hogy sajnos nincs annyi pesti koncertetek, amennyit szeretnétek. Ez változott azóta?

Jolly Jackers: Szerencsére igen, azóta majdhogynem megfordult a dolog. Sokkal többet játszunk a fővárosban, mint vidéken, bár ezen a jövő évtől szeretnénk változtatni és vidékre is többet járni. Illetve szeretnénk bővíteni azon városok körét, ahol fellépünk. Szeretnék sok helyre elvinni a zenénket és megmutatni, hogy kik vagyunk.

A zenekar háza táján az elmúlt egy év alatt történt pár változás, ami mindenképp előnyünkre vált. A kezdeti ötfős felállás mára hat főre módosult, Ujházy Kriszti személyében lett egy hegedűsünk, a dobosunk személye is változott, Berta Bence püföli őket, nem kicsit jól. Több vokált tettünk a dalainkba, ami szintén új színt hozott a zenénkbe. Rajtuk kívül a csapatot alkotja még Boncz Andrea (fuvola, ír furulya, vokál), Papp Enikő (basszusgitár, vokál) Farkas István (gitár, bendzsó, vokál) és jómagam, Faragó István ’Sztivi’ (ének, gitár).

Rockbook: Egyre több saját számot játszotok a koncertjeiteken a közönség (és jómagam) nem kis örömére. Ezek szerint hamarosan ezt album formájában is kézbe vehetjük?

Jolly Jackers: Igen, ez a célunk. Idén,március 15-én megjelent már egy EP-nk 5 dallal (itt letölthető), amit szerencsére jól fogadott a közönség. Az albumra sikerült összeállítanunk egy teljesen új anyagot, igazán ütős kis nótákkal készülünk és így lesz kerek az első lemezünk. Már nagyon várjuk, hogy megmutathassuk nektek.A koncertek mellett a legtöbb időt éppen ezért most a saját számok végleges összerakása, begyakorlása veszi el jelenleg, sőt november végére már lefoglaltunk egy pesti stúdiót is, és ha minden jól megy, akkor január első vagy második hetében meg is jelenhet ez az album, a terveink szerint 10 számmal.  

Rockbook: Magyarországon még nem annyira elterjedt ez a stílus, kevesen vagytok ebben a műfajban. Jól kijöttök a többiekkel?

Jolly Jackers: Szerencsére igen. Jó hülyülések és piálások szoktak lenni, ha egy-egy koncert kapcsán összefúj minket a szél. Egyenlőre azt kell, mondjam, hogy a Paddy and the Rats és a Firkin a két legnagyobb képviselője a stílusnak hazánkban, de reméljük, mi is csatlakozhatunk hozzájuk. Nagyon sok segítséget kapunk például Paddyéktől, Szegeden fogunk is velük fellépni október végén (október 22-23-án a Rongy kocsmában volt teltházas koncert, ahol a Jolly Jackers volt mindkét este Paddyék előzenekara. A szerk.) és tervben vannak még más fellépések is velük.

Rockbook: Ebben a stílusban azért nem feltétlen könnyű egyedinek lenni, és megtalálni a saját utat. Ti hogy érzitek, sikerült kialakítani az igazi Jolly Jackers stílust?

Jolly Jackers: A hegedű érkezésével kicsit megváltozott a hangzás, de mindenképp előnyünkre. Míg korábban, Kriszti érkezése előtt inkább a kalózos vonulat volt erős, addig mostanság inkább az íres, folkos vonal, de mindenképp Jolly Jackers stílusban. A közös szerelem az mindenképp a punk zene és ezt keverjük az ír folk zene alapjaival. Az egyik számunk például Kriszti szerzeménye, a Drinking Souls, ami az EP-n is megtalálható. De azóta is remekül működik Kriszti és Enikő párosa. Enikő remek szövegeket ír, Kriszti pedig a zenét írta rá. Nagyon sok ötletet hozott le próbákra, amiket közösen megnéztünk, alakítgattunk és ezekből igazán jó kis dalok születtek. Az album dalait és zenéjét nagyrészt Kriszti szerezte, amit aztán közösen csiszolgattunk, formáltunk,

Rockbook: Kriszti, hogy akadt rád a banda, hogy kerültél a csapatba?

Ujházy Kriszti: Ez egy elég érdekes történet. A dunaújvárosi helyi lapban megjelent velem egy interjú kórusvezetőként, merthogy én az lennék egyébként szakmám szerint. Ebben a cikkben említettem meg, hogy néhány évet éltem Amerikában, ahol különböző zenekarokban játszottam és nyitott vagyok mindenféle stílusra és újdonságra. Sztivi ezt olvasva talált rám és keresett meg, hogy lenne-e kedvem csatlakozni hozzájuk. Lementem egy próbájukra, ahol egyből megvolt a közös hullámhossz. Ráadásul plusz poén, hogy Enikő korábban tanítványom volt egy évig, ugyanis egy középiskolában éneket is tanítok. Az első próbán még magázva köszönt, aztán gyorsan összetegeződtünk. Amin még jót nevettünk, hogy Enikő egy szaktanárit is kapott tőlem, amit mai napig őrzünk közös ereklyeként.

Rockbook: És te Bence?

Berta  Bence: Én korábban is zenéltem, akkor még reggae vonalon, ami teljesen más, mint a Jolly Jackers stílusa. Sztivit már akkor is ismertem és már akkor pedzegette, hogy jó lenne, ha átnyergelnék hozzájuk, de akkoriban az a zenekarom nagyon sokat dolgozott a saját anyagain, így nemet mondtam. Sajnos később az a banda feloszlott, Sztivi pedig ismét megkeresett, hogy akkor itt az idő és a lehetőség. Elment egy próbára, és azóta itt ragadtam velük. Egyébként a reggae zenekarom előtt sosem hallgattam reggae zenét, mégis 5 évig zenéltem a bandában. Irish/celtic punkot se hallgattam sosem, amíg nem kezdtem el velük játszani, szóval remélem legalább 5 évig velük is együtt zenélhetek majd.

Rockbook: Mikor hol láthatunk titeket a közeljövőben? Mik a tervek?

Jolly Jackers: Mindenképp az albumot akarjuk összerakni, ez teszi majd ki az időnk nagy részét, ezért egyelőre nem is lesz nagyon koncertünk. December 6-án Dunaújvárosban egy akusztikus koncertet fogunk adni, amit már nagyon várunk, majd december 30-án Kiskunfélegyházán fogunk Paddyék előtt fellépni. Januártól pedig az albumunkat szeretnénk minél több helyen népszerűsíteni, hogy aztán a fesztiválszezonban már megmutathassuk magunkat nagyközönség előtt is. A koncertekről és egyéb aktualitásokról pedig az oldalunkon értesülhettek:

https://www.facebook.com/JollyJackers

Máthé kriszta