Az álmodozóknak nem jár pihenés - We Came As Romans, Brand Of Sacrifice, Heavensgate koncertbeszámoló - 2025.10.08., Dürer Kert
We Came As Romans, Brand Of Sacrifice, Heavensgate - 2025.10.08., Dürer Kert
2025. október 8-án megtelt a Dürer Kert nagyterme, ugyanis majdnem 10 év kihagyás után ismét hazánkban járt a We Came As Romans legénysége. Az idén augusztus 22-én megjelent All Is Beautiful... Because We're Doomed nagylemezről elsőként napvilágot látott Bad Luck című szerzemény után elkeresztelt turnét a Concerto Music szervezte le hozzánk sokak örömére. A zenekarnak ez volt az első magyar koncertje a frontemberük, Kyle Pavone 2018-as halála óta, így egy duplán felfokozott hangulatú közönségre lehetett számítani.
A 18 órás kapunyitás után egy órát kellett még várakozni az melbourne-i Heavensgate kezdéséig. Bár még nem annyira ismert a zenekar neve, 2022-2023 táján, amikor elindult a formáció, a hardcore és a modern metalcore szcéna már rögtön felkarolta őket és a Spotify-on minden lehetséges lejátszási listán helyet kaptak. Az elvárásoknak megfelelően teljesítettek itt is, a zenekar 10-ből 10 pontot érdemel, Nazareth Tharatt pedig egy meglehetősen top kategóriás frontembernek lett elkönyvelve. A szett maga nem volt hosszú, csupán fél óra jutott nekik, de egészen biztos, hogy a közönség nagy részét meg tudták győzni arról, hogy a jövőben figyelemmel kísérjék munkásságukat.
Abból is látszott, hogy elég nagy az érdeklődés az esemény iránt, hogy az elmúlt időszakban én ennyi embert nem láttam még a Dürer Kertben az első zenekar alatt. A tömeg szépen gyarapodott a kanadai Brand Of Sacrifice show-ja alatt is. Nem csoda, sokak számára ők voltak az este fénypontja. Ha egy jó deathcore zenekart keres valaki, gyakorlatilag elkerülhetetlen az ő nevük, nem is csoda, hogy a küzdőtéren úgy éltették őket, mint ahogy a headlinereket szokták. Nekem most egy kicsit tömény is volt a koncert, de alapvetően itt is minden a papírforma szerint történt. A deathcore műfajok nagy veszélye lehet az egysíkúság, amikor hozzá nem értőként nem feltétlen tudod, hogy hol ér véget az egyik dal és hol kezdődik a másik, csak a (szép szakszóval élve) ,,kiabálást" hallod. A Brand Of Sacrifice esetében ez egyáltalán nem így van, ezt pedig Kyle Anderson vezényletével most is megmutatták. Elhangzottak a legnépszerűbb dalaik, mint a Demon King, a Lifeblood, az Exodus vagy éppen a koncertet lezáró Eclipse.
Mielőtt elkezdeném kifejteni a We Came As Romans koncertjét, szeretnék tenni egy kis kitekintést. Bár van pár olyan zenekar, amelyet jobban kedvelek náluk, Kyle Pavone mindig is a kedvenc énekesem volt. Amikor 2018-ban elhunyt, a remény is elveszett, hogy valaha látni fogom őt élőben. Ezzel a tudattal vártam és tartottam is minden egyes nap ettől a koncerttől, majdnem fél éven át. Persze nehéz ezt a szituációt a helyén kezelni, hiszen a zenekarban tovább él Kyle öröksége, ezért is folytatták a zenélést (hála az égnek). Így nyilván nem egy gyászszertartás kell, hogy legyen minden egyes koncertjük, de szerintem nem igazán volt olyan ember a teremben, akinek ne lett volna egy kis hiányérzete az este során.
Kilenc óra előtt már meg is szólalt a zenekar intrója, az All Is Doomed..., mely egyben a legújabb nagylemezük nyitó szerzeménye is. Ekkor még csak a zenekar sétált fel a színpadra és csapott a húrok közé, majd megérkezett Dave Stephens mikrofonnal a kezében és egy hatalmas mosollyal az arcán. Az ötösfogat nem volt teljes, Lou Cotton ugyanis a nyár végén visszavonult egy időre a turnézástól, mert közeledett második kislányának születése. Nem azt mondom, hogy nem hiányzott a második gitár, de így is profin lett megoldva a helyzet.
Ahogy az albumon, most is a bad luck hangzott el először. Az első single-ként is kiadott nóta szépen megérett már a rajongók körében, úgy zendített rá mindenki, mintha a dalszöveggel a fejében született volna. A setlistet egyértelműen a legújabb mellett a 2022-es Darkbloom anyaga uralta, de nem maradt ki pár régebbi szerzemény sem. Az első ilyen a Cold Like War volt, ahol Kyle vokálját Dave énekelte, de úgy, mintha az ő hangjára lett is volna írva. Bár szíven ütött tőle hallani a sorokat, de tényleg olyan szépen és erőteljesen énekelt ki minden hangot, hogy ennél jobb felállást nem lehetett volna kitalálni. Dave scream részeit pedig a basszusgitáros, Andy Glass vette át és tekintve, hogy számára ismerős volt ez a terep is, szintén nem okozott csalódást.
Ezt követte a Wasted Age, majd a culture wound biztosított egy kis fellélegzést. Az igazán nehéz pillanat akkor következett el, amikor Dave Kyle-nak ajánlotta a 2017-es Cold Like War nagylemezről a Learning To Survive-ot, mely a mai napig a zenekar egyik legnépszerűbb dala. Az ünneplésnek szánt percek sokaknál könnyekbe fulladtak, de a We Came As Romans legénysége nem hagyta depresszióba süllyedni közönségét, már robogtak is tovább a where did you go?-val, ami a személyes kedvencem lett az új lemezről.
Különleges momentumokból jutott még későbbre is, ugyanis a koncert egyik legsúlyosabb dala, azaz a b2tm, a Heavensgate-es Nazareth Tharatt kíséretével szólalt meg. Mindig jó látni, amikor a főzenekar bevonja produkciójába az előzenekart is valamilyen formában, arról nem is beszélve, hogy ez mekkora megtiszteltetés lehet a kisebb produkciók számára. Stephens ezt követően hagyott a tomboló közönségnek egy levegővételnyi időt. Elmesélte, hogy amikor a zenekar alakult, fogalmuk sem volt arról, hogy mit csinálnak, hibát, hibára halmoztak és halmoznak is mind a mai napig. Kiemelte, hogy minden zenész és minden alkotni vágyó ember életében fontos szerepet játszanak ezek a hibák, hiszen ezekből lehet tanulni, táplálkozni, majd fejlődni. Így mindenki, aki ,,álmodozik", küzdjön minden egyes nap, hogy elérhesse céljait és ne adja fel csak azért, mert adott esetben valami nem pont úgy sült el, ahogyan azt szerette volna. Ezzel fel is csendült a no rest for the dreamer, majd a Black Hole zárta a sort.
A zenekar még le sem ért a színpadról, máris elkezdődött a visszataps. Nem is váratták sokáig a tömeget, a Brand Of Sacrifice legénységével máris visszatértek a Darkbloom erejéig. Az amúgy 2021 nyarán kiadott dal 2022 áprilisában jelent meg ebben a különleges formában és bár a számok alapján nem lett nagyobb siker, élőben mindenképpen nagyobbat ütött. A tömeg is bevetette utolsó lendületét, a pogó elől csak a keverőpult mögött állók érezhették igazán biztonságban magukat. Az estét a Daggers zárta, sajnos ezúttal a közreműködő Zero 9:36 nélkül. Az amúgy alig több, mint egy órás koncert végén a csapat arcáról a mérhetetlen hála és öröm tükröződött vissza. Természetesen meg is lett ígérve, hogy legközelebb nem kell majd' 10 évet várnunk rájuk. Hogy ez tényleg így lesz-e, az idő eldönti, de azt hiszem a magyar közönség kifejezetten megmutatta, hogy a We Came As Romans turné dátumai között Budapestnek igenis helye van.
Azok, akikhez olyan közel áll a zenekar, mint hozzám, egy igazi érzelmi hullámvasúton vehettek részt, de azok sem távoztak csalódottan, akik csupán egy feszültséglevezető szerda estére vágytak. Az egyes kritikákkal ellentétben a We Came As Romans egyáltalán nem egy egysíkú, unalmas produkció. A Dave Stephens, Andy Glass, David Puckett és Joshua Moore négyese mind énekileg, mind pedig zeneileg olyan show-t tett le az asztalra, amelyet egy darabig nem fogunk elfelejteni. Arról nem is beszélve, hogy az energiaszint is végig a maximumon volt, nem csak a rajongóikat nem hagyták pihenni, de ők maguk sem álltak meg egy pillanatra sem. Az egyetlen, ami számomra kicsit beárnyékolta az estét, hogy nem volt merch és nem tudtam egy fél vagyont elkölteni rájuk, de hát ami késik...
A koncerten elhangzott dalok:
01. All Is Beautiful...
02. bad luck
03. Plagued
04. red smoke
05. Cold Like War
06. Wasted Age
07. culture wound
08. Learning to Survive
09. where did you go?
10. Darkbloom
11. one by one
12. b2tm
13. no rest for the dreamer
14. Black Hole
Ráadás:
15. Darkbloom
16. Daggers
Matyi-Szabó Nóri
Fotók: Kónya Ferenc (A teljes galériához klikk ide!
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
