"Az álmok tényleg valóra válhatnak" - Des Rocs, Moon Fever, Pistols At Dawn koncertbeszámoló - 2024.10.12., Analog Music Hall
Des Rocs, Moon Fever, Pistols At Dawn - 2024.10.12., Analog Music Hall
Október 12-én az Analog Music Hall szombat esti családi programját céloztam meg, ugyanis a New York-ban alapított Des Rocs zenekar először járt Magyarországon. És mitől is volt családi program? Szinte minden korosztály részt vett az eseményen, a tizenévesektől kezdve a hatvanas évei elején járókat is fel lehetett fedezni. Danny Rocco koncertjét sokan várták már türelmetlenül, azonban mi ne szaladjunk ennyire előre.
Este hétkor nagyjából harmad ház előtt egy erős gitárszólóval alapozta meg John Williams James Jr., a Pistols At Dawn gitárosa a hangulatot, ami meglehetősen látványosra sikeredett a világító hangszerének köszönhetően.
A zenekar színpadi összképe elsőre kicsit ijesztően hatott. A bőrszerkós főhőstől, a tetőtől talpig csillogó gitároson és a teljesen feketébe öltözött basszusgitároson át a terepmintás rövidnadrágos dobosig mindenkit láthattunk. Ahogy viszont kezdetét vette a műsor, minden kétséget sikerült eloszlatniuk.
Rendkívül energikus fél órás szettet tettek le az asztalra, melyet a közönség is egyre jobban élvezett. Ehhez valószínűleg nagyban hozzájárult a koncert felénél néhány zenekari póló kiosztása, valamint a jól bevált telefonnal világítós jelenet is az egyik legfrissebb daluk, azaz az Obsession kezdetekor. Már ők is szépen előre vetítették az este hangulatát, amely folyamatosan ívelt felfelé.
Azt hiszem az egész közönség nevében írhatom, hogy ha valamelyik zenekar igazán be tud robbanni az a színpadra, az a Moon Fever. (A zenekar neve ne tévesszen meg senkit, sokkal, de sokkal jobbak, mint amire következtetni lehetne ez alapján.)
Triston Bracht karakteres hangja még a legutolsó szőrszálat is képes felállítani az ember hátán. A koncert egy kisebb bakival kezdődött, Bracht ugyanis sorra próbálta a mikrofonokat, de egy idő után egyik sem szólt. Bár mérges volt emberünk, de teli torokból, mikrofon nélkül végigüvöltötte az első dalt. Mint kiderült, olyan helyen volt az eszköz ki- és bekapcsoló gombja, amit el tudott tolni az ujjával. Miután ez többször is problémát okozott, a jó öreg ragasztószalag segítségével lett orvosolva a helyzet.
Az énekes egy pillanatig nem félt a közönségtől. Volt akinek az arcát vagy a haját simogatta meg, de egy sapkát is kölcsön vett. A küzdőtérre is beugrott, illetve előszeretettel énekeltette az első sorokban bulizó Pistols At Dawn legénységét is. Többen is azt kívántuk, hogy bárcsak még egyszer ennyit tudnának nekünk játszani, hiszen két szempillantásnak tűnt az egész buli. Én például ki is jelentettem, hogy kizárt dolog, hogy Des Rocs ennél jobb legyen.
Narrátor: Jobb volt.
Ha egy átlag Z generációsként kellene jellemeznem azt a nagyjából másfél órát, amelyet Danny Rocco, William Tully (dob) és Eric "Doc" Mendelsohn (basszusgitár) letett az asztalra, csak annyit mondanék, hogy hihetetlen, mekkorát ment a buli. Ha kicsit hosszabban kéne jellemeznem, az nagyjából arról szólna, hogy rendkívül jó döntést hozott az Agymenők felnyírt hajú mérnöke, Howard Wolowitz, hogy a szintetizátor helyett a gitárt választotta végül.
De azért vegyük kicsit komolyabbra is a szót. A teltházhoz igen közeli Analog Music Hall-ban tartózkodók egy emberként várták a kezdést, mely a Dream Machine-nak köszönhetően egészen katartikusra sikeredett. Ez egyébként a címadó dala is Des Rocs 2023-as nagylemezének, melyből a koncert előtti napon egy deluxe verzió is megjelent. A setlist igen változatosra sikeredett. Az újabb dalok voltak többségben természetesen, de a klasszikusok sem maradhattak ki a Let the Vultures In EP-ről, valamint olyan gyöngyszemek is előkerültek, mint a Wayne, az MCC vagy a Suicide Romantics. (Bár ha engem kérdeztek, nem volt elegáns húzás az utóbbival befejezni az estét.)
A koncert első felében a magyar közönséget meglepve felcsendült a Tavaszi szél vizet áraszt is, mely csak tovább fokozta a lelkesedést. Be lett szúrva Danny által egy motivációs beszéd is, amikor elmesélte, hogy az Union Square-en egyszer találkozott egy férfival, akinek az volt az álma, hogy pilóta legyen. A párbeszéd során ébredt rá, hogy az ő álma pedig az, hogy a hálószobájában megírt dalokat színpadra vigye és olyan embereknek játszhassa el, akiknek örömet tud vele szerezni. Egy perc erejéig még a közönséget is megkérte, hogy hunyja le a szemét és összpontosítson álmaira, míg ő egy kellemes dallamot játszott gitárján. Olyan nyugalom szállta meg a termet, amilyen szerintem még sose.
Ezt követően még az eddigieknél is nagyobb lendülettel folytatódott a show, a közönség tombolt, középen még egy kedves pogó is kialakult. Az Elvis Presley bőrszerkós főhősről patakokban folyt a víz, de látszott rajta, hogy ennél boldogabb talán már nem is lehetne.
Bár az Európai turné utolsó előtti állomása volt Magyarország, cseppet sem érződött a csapaton, hogy elfáradt volna. Csak reménykedni tudunk benne, hogy ha legközelebb is meglátogatják kis hazánkat, hasonló volumenű show-ra számíthatunk, esetleg egy nagyobb helyszínen.
Vannak azok a tipikus frontemberek, akik ahogy fellépnek a színpadra, már teli vigyorral kezdik el a koncertet és amíg az utolsó hang kitart, róluk sem lehet letörölni a mosolyt. Des Rocs ennek egyértelműen az egyik éllovasa, egy hihetetlenül kedves és a legjobb értelemben bolond koncertet élhettünk át neki(k) köszönhetően.
A koncerten elhangzott dalok:
01. Dream Machine
02. Wayne
03. Used to the Darkness
04. In The Night
05. Natural Born Thriller
06. Maybe, I
07. White Gold
08. Hanging by a Thread
09. Never Ending Moment
10. I Am The Lightning
11. HVY MTL DRMR
12. Let Me Live / Let Me Die
Ráadás:
13. MMC
13. Ruby with the Sharpest Lies
15. Suicide Romantics
Matyi-Szabó Nóri
Des Rocs fotók: Máté Évi
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
