,,Az élet mindenkivel meg fog történni, akkor is, ha akarja, és akkor is, ha nem” – Avement interjú
Az Avement egy igazán különleges zenekar. Metal zenébe csomagolt különböző stílusok jellemzik őket, a szövegeik pedig az átlagemberek mindennapi problémáiról szólnak. Tavaly felfüggesztették a működésüket, de valójában soha nem oszlottak fel, és idén egy tagcsere után vissza is tértek. A zenekar két tagjával, Pavelka Dénes dobossal, és Schneider Márk énekessel beszélgettünk egy jót.
Rockbook: ,,Minél nagyobbat röhögünk egy váltáson, annál jobb a zene". Ez mai napig afféle ars poetica-tok?
Márk: Jó kérdés, mert ez legfőképpen a zeneírásra igaz. A mostani egy olyan anyag lesz, amit már legalább 2, de akár 4 évvel ezelőtt írtunk. A legtöbb dalnak, ami elkészült az utolsó simításai az elmúlt fél évben történtek, de maga a dalszerzés az a zenekar egyik előző időszakában történt. Ezen a lemezen egyetlen olyan track sem lesz, amit az elmúlt egy évben írtunk, és azóta már tagcsere is történt. Arra leszek kíváncsi, hogy ha elkezdünk új dalokat írni, és új irányokat keresni, akkor milyen lesz a csoport dinamikája, mennyire fog megjelenni benne az a mentalitás, amit említettél.
Dénes: Technikai szempontból egy kicsit kísérletezőbbek lettünk ezen a lemezen. Minden szinten próbáltunk új dolgokat belevinni, például sokkal több hörgés egy dalban, sokkal több technikai váltás, olyan stílusokat belekeverni, amiket eddig még nem tettünk. A zenénk most kevésbé lett annyira vidám, egy sokkal sötétebb irányzatot követtünk. Viszont arra emlékszem, hogy amikor megírtuk ezeket a dalokat a próbán, megvolt az az összenézés közöttünk, hogy „na, most ez a rész így király, mert ez így hatást ér el közöttünk, és majd a közönségnél is”.
Rockbook: Hogyan zajlik nálatok a dalszerzés?
Dénes: A következő, 2025-ben megjelenő lemezünk leginkább Márk alapjaira épül, mi pedig kis „lego kockaként” hozzátettük a részeinket, így közösen szerkesztettük az egységet. Mindig volt neki egy alap témája –intro/verse/refrén- mi pedig hozzátettük azt a fűszert, amivel megszületett a végeredmény.
Pavelka Dénes
Rockbook: „Energikus alter metal”. Úgy gondolom, hogy egyedülálló stílus az országban, de talán világviszonylatban sincs sok ilyen zenekar. Mégis, ha kellene, kihez tudnátok magatokat a legjobban hasonlítani?
Márk: Ez minden zenekarnál gondot okoz, még azoknál is, akikre ránézel, és egyből hasonlítani tudod őket valakikhez. Aztán felteszed nekik ezt a kérdést, és mindegyikük valami egyedi dolgot akar mondani, mert senki nem szereti behatárolni a zenéjét.
Vannak zenekarok, akik nagy hatással vannak ránk, ez egyénileg eltér, de rám például az Enter Shikari, a Lamb of God, a While She Sleeps, vagy hazai színtérről a Subscribe. Számomra ezeknek a zenekaroknak a hangzásvilága már régóta megragadta a figyelmem, illetve a zenei tartalmukban mutatnak olyat, amit mások nem. Nálam a fő szempont, hogy egy zene legyen meglepő.
Zenei platformok napi mixeiben rengeteg dal van, de sok csak háttérzenének jó, aztán jön egy olyan, amire felkapom a fejem, és ez az a meglepetés, amit keresek.
Ez nyilván stílusokon átívelő dolog, mindegyikben találok olyat, ami megragadják a fantáziámat.
Az energikus alter metal pedig azért alter, mert sok olyan dolog van benne, ami nem feltétlenül található meg ebben a stílusban. Az energikus pedig olyan értelemben van jelen a zenénkben, hogy akár bulizzunk, akár chill-eljünk, energiák szabaduljanak fel, amiket át tudunk adni a közönségnek. Szerintem, aki szereti a zenét, vagy a zenét művelni, az nem préseli bele magát egy stílusba, mert ha utána ki akar kacsingatni egy másikba, azt már nem engedheti meg magának.
Dénes: Annyit csatolnék hozzá, hogy sokszor megkapjuk a közönségtől, hogy „ez nem az én műfajom, de tetszik!”. Mert lehet, hogy nem hallgatnak annyi metal zenét, de valami megfogja őket a dalainkban. Koncerteken is nagyon színes a közönségünk, több generáció is képviselteti magát a nézőtéren.
Márk: Amikor az ember ír egy dalt, akkor megfordul a fejében, hogy a közönség mit szól majd hozzá, de ismerünk olyan zenekarokat is, akik nekik tetsző dalokból nyúlnak dolgokat, összeollózzák őket, és sajátként adják ki.
Mi úgy futunk neki, hogy mi az, amit mi szeretnénk csinálni, mit akarunk vele közvetíteni, aztán majd kiderül, hogy a közönség hogyan fog reagálni. Nálunk az a fontos, hogy mi mivel szeretnénk szórakoztatni és örömöt okozni.
Egy kicsit megfordítani ennek az irányát, és ne a piaci igényeket szolgáljuk ki, hanem teremtsünk valamit, amire lehet, hogy eddig még nem is volt igény.
Rockbook: Ezt a gondolatot elkapva. Ti tudatosan fogtok afelé menni, hogy piaci igény legyen az általatok írt zenékre?
Márk: Én nem azért szeretnék zenélni, hogy az generáljon egy mérhető számot, ami utána átforgatható valami másba. Én azért szeretnék zenélni, hogy a zeném az érzéseket váltson ki. Akár 50, akár 5000 ember előtt lépjek fel, ez így lesz mindig is.
Nem azért írunk dalokat, hogy azzal etessünk, hanem hogy az a zene meg tudjon teremni, hogy képviseljen valamit, önállóan létezzem. Ilyen szempontból ez indifferens, hogy hányan találják meg, mert a siker, a nézettség, a hallgatottság az nem lehet cél, az egy járulékos dolog, ami az úton jön, ha úgy csinálod a dolgaid. A cél az, hogy olyat alkoss, amiért megérte leülni zenélni. A többi pedig majd jön magától.
Dénes: Röviden, a siker az nem cél, hanem melléktermék. Számokban mérhető, de nem ezért írunk dalokat.
Rockbook: Jövőre lesz 10 éve, hogy elindultatok az úton. Ennyi tagcsere, és egy kis szünet után sem adtátok fel teljesen. Terveztek valamit a jubileumra?
Dénes: Egyelőre szeretnénk talpra állni. A jubileum egy szép dolog, és hogy egyáltalán eljutottunk idáig, de egyelőre ezt a koncertet akarjuk túlélni, és megnézni milyenek az energiák. De biztos, hogy koncert után összeülünk, és eldöntjük, hogy mi legyen. Nincs most hosszútávú tervünk, volt bennünk egy felébredő vágy, hogy szeretnénk folytatni.
Márk: Hiányzott a zenekar. Kolosnak nagyon, nem is akarták, hogy anno abbahagyjuk. Dénesben és bennem támadt fel a vágy, hogy kellene csinálni valamit, mert hiányzik a színpad, hiányzik, amit együtt alkottunk. Van egy kész anyagunk, színpadra kellene vinni, és folytatni. Az az igény, ami bennünk feltámadt, az ebben a koncertben és a jövőre megjelenő albumban fog kicsúcsosodni, de az elmúlt fél év arról szólt, hogy összegyúrjuk a zenekart.
Dénes: Úgy beszéltük meg, hogy fél évet adunk annak, hogy feltámasszuk a bandát. Akkor akartuk bejelenteni, amikor már stabil felállásunk van, és biztosan tudjuk, hogy csinálni akarjuk.
Csináljuk, amíg tudjuk, egyelőre ennyi amit ígérni tudunk.
Rockbook: A sok megpróbáltatás után mennyire tudjátok majd elengedni magatokat a színpadon?
Dénes: Szerintem annyi felébredt energia van bennünk, hogy felszántjuk majd a színpadot.
Márk: Nekem ez a zenésztársaimtól függ. A beléjük vetett bizalom és hit, a velük való nexusnak a függvénye. Ha olyan emberekkel zenélek, akikkel egy sörre is összeülnék a hétköznapokban, akkor teljesen el tudom magam engedni. Nálam ez nagyon emberi dolog, a zenekar kémiája nagyon farsúlyos, de ez a felállás az elmúlt időben nagyon összeállt.
Dénes: Sokat dolgoztunk rajta, hogy ez ilyen legyen. Amikor elkezdtük, akkor mindenki fiatal volt, de már felnőttünk, és nem akartuk ugyanazokat a hibákat elkövetni.
Schneider Márk
Rockbook: Mesélnétek a legfrisebb dalotokról?
Márk: Az új dal egy relatíve fiktív karakter E/1-es élménybeszámolója arról, hogyan megpróbálja megragadni a drogok hatására szétcsúszó életének a különböző mozzanatait. A refrén sorai konkrétan az állapotot összegzik. Egy jó útnak gondolt tévedés. A belső kisgyerek az elfojtott frusztrációkkal, traumákkal, gondokkal, keresi a kiutat, és talál egy utat amiről azt képzeli, hogy a boldogsághoz vezet, de ennél nagyobbat nem is tévedhetne. A szörnyeteg, aki belül született a legjobban úgy írható le, hogy “a kattogás démona”, az, akit nem lehet irányítani, felülír minden addigi szabályt és irányelvet, és csak a saját szükségleteinek a kielégítésére törekszik, miközben ezzel lerombol mindent, amit egzisztenciálisan belül felépítettettünk odáig.
A versszakok egyéb sorai is erre a lélekállapotra reflektálnak. Aztán a végén jön a szörnyeteg, a paranoia, a bűnös, káros gondolatok, amik hazáig kergetnek. Ezek a záró sorok, amik egy épülő és elég beteg outra-nak a felépítései, hogy aztán a végén csak artikulálatlanul, összsefolyva ömöljön ki a dalból a “nem menekülsz meg előlem” üvöltözés, az egyetlen, elkergethetetlen gondolat, amit jól ismersz, ha visszafordíthatatlan mélységig belecsúsztál az örvénybe.
Sajnos túl sok ilyen és ehhez hasonló történetet láttam magam körül, ezek inspiráltak a legjobban a dal írása során.
Rockbook: Gonosz kérdés következik. Ha egy szóval kellene jellemeznetek egymást, mi lenne az első szó ami eszetekbe jut?
Márk: Martin a hippi.
Dénes: Kolos a stabil bástya.
Márk: Kolos a karó, mert ő az én ellentétem. Én rugalmas, flexibilis, és sokszor túl random vagyok. Ha valamit megírunk, ő rögtön fix dolognak veszi, és ha utána változtatni akarsz rajta, azt nem szereti. Ő ellensúlyozza a következetlen randomságomat.
Dénes: Doma az ujjtörő. Mindig úgy ír témát, hogy minél bonyolultabb legyen, mert minél nehezebb, annál jobb. Nagyon nagy alázattal gyakorol minden témát, de addig nem hajlandó eljátszani amíg túl könnyű.
Márk: Dénes pedig a nemezisem. Mindig is az ellenpontom volt, de mindig is karmikus volt a viszonyunk. Nagyon ambivalens a kapcsolatunk, nagyon sokat vitatkoztunk, de nagyon sokat tanultunk is egymástól.
Egyébként ezek a dolgok egészen fenntarthatók, nem feltétlenül kell mindig egyetérteni, de legyen meg a dinamikája, legyen konstruktív, és ne menjen át toxikusba.
Nagyon jó, hogy nálunk különböznek a gondolkodásmódok, mert arról szól a zenénk, hogy ezeket a különböző dolgokat egybegyúrjuk.
Rockbook: Martinról mit lehet tudni? Hogy került ő képbe?
Dénes: A másik zenekarom által ismertem meg. Nagyon tehetséges zenész, és rengeteg ambíciója van. Fiatal, van is ránk kapacitása, és amikor szóba jött az újrakezdés, akkor rá gondoltunk. Új színt hoz a bandába a fiatalságával és az ötleteivel, de korához képest sokkal érettebb. Kipróbáltuk, és nem is volt kérdés, hogy marad.
Márk: Számomra nagy meglepetés, az elején voltak fenntartásaim vele kapcsolatban, de Dénes mutatott nekem pár dolgot amit Martin vett fel otthon, és az a benyomásom lett róla, hogy megvan az a fajta művész gondolkodása, ami egy elvont tini művésznek meg kell hogy legyen, de emellett nyugodt és laza, nincs meg az az önsajnáltató, csapongó lelkivilága, ami a legtöbb tininek az életében van. Nagyon sok alkotó egy olyan csomagot kapott a családjától örökbe élete végéig, amiből próbál kijönni a zenén keresztül, és Martinban megvan ez a művészet, ez az elvontság, be van oltva zenével, de nem társul hozzá a depressziós és önsajnáltató lelkiállapot.
Dénes: Viszont cserébe nem volt zenekari tapasztalata, nem abba a korba született, mint mi a Márkkal, hogy 15 évesen már olcsó punkzenekarokban nyomtuk a suliban, mert még soha nem volt zenekara. Rengeteget, és gyorsan tanul, olyan, mint egy szivacs. Imputot kap, és már tudja is.
Az ő korosztályában mindenki DJ vagy producer, ő is csak „szobagitáros” volt, ez az első bandája.
Márk: Ezért hiszi azt, hogy ez egy jó zenekar, haha. Egyébként a legijesztőbb, hogy tényleg gyorsan tanul. Fél órán keresztül írsz egy témát, ugyanennyi idő alatt megtanulod, aztán megmutatod neki, és második nekifutásra eljátssza.
Dénes: Jó választás volt, ráadásul ez egy új élmény lesz mindenkinek, mert az új felállást is kipróbáljuk majd a koncerten.
Rockbook: Mi az az üzenet, amit át szeretnétek adni a zenétekkel?
Márk: Mi a dalainkban olyan dolgokkal foglalkozunk, amik az ember életében kis mérföldkövek, pillanatok, érzelmi állapotok. Az élet mindenkivel meg fog történni, akkor is, ha akarja, és akkor is, ha nem. Minden jó, rossz, bánat, vagy öröm a szerves része ennek, és mindenkinek egyéni joga eldönteni, hogy ezekbe fejest ugrik, átéli, megküzdi a bánatot, a gyászt, a fájdalmat, hogy aztán ebből merítkezve, vagy pont ennek a kontrasztjaként meg tudja élni az örömöt, a boldogságot.
És ez az élet nem feltétlenül otthon fog megtörténni, ahol mindenki elbújik, hanem koncerteken, közösségi tereken, ahol társaságban vagyunk. Az ember társas lény, ne kövessük el azt a hibát, hogy nem keressük a társaságot. Örüljünk, hogy együtt lehetünk.
Dénes: Az Avement egy terápia. Nekünk is, és a közönségnek is abból a szempontból, hogy a mi dalainkon keresztül meg tudod élni azokat a hétköznapi dolgokat, ami mindenkivel megtörténik. Mintha górcső alá helyeznéd az egészet, és a legbensőbb érzelmeid kiadnád a zenén keresztül. És ha nem fordulsz el, és megéled ami veled történik, akkor tudsz igazán felszabadulni, és meg tudod érteni azt a sötétebb énedet is ami elől lehet, hogy elfordulnál.
Az Avement ma, 18:00-kor új, klipes dallal jelentkezett, amelyet itt megtekinthettek:
A visszatérő koncertjük pedig október 19-én lesz Pécsen a Szabadkikötőben olyan zenekarok társaságában, mint a The Lovers, a Shibari és a Divent. Érdemes lesz tehát elcsípni őket, ki tudja, hogy lesz-e folytatás, bár nagyon bízunk benne, hogy a zenekar végre megtalálta azt a formációt és energiákat amikkel új erőre kap, és mennek tovább a 10 év alatt kikövezett úton. Jegyek itt, Facebook esemény itt.
Elérhetőség: Facebook
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
