Bejelentkezés

x
Search & Filters

"Az Idegen az nem egy frontember..." - interjú az Idegen zenekarral

Az Ördögktalan fesztiválon, - Nagyharsány központjában -, a Bookline busz előtt kávézgatva várom az Idegen zenekar ¾-ét. Megérkeznek, puszi, majd gyorsan belépnek még egy-egy könyv-kávé kombóért, ami csak még szimpatikusabbá teszi őket, hiába kezdjük késve az interjút. Háy János, Kemény István és Babiczky Tibor társaságában ülnek le végül hozzám. Csupa kortárs.
 
Rockbook: Interjúkezdésnek nem is lehetne jobb alaphelyzet, mint ez. Miért pont ezeket a könyveket vettétek?
 
Dencs Dominik: Oli ezt választotta a múltkor.
 
Kunics Olivér: Ő meg szereti azt olvasni, amit én olvasok. 
 
D. D.: Mindig tanulunk egymástól.
 
Rockbook: Hatással vagytok egymás ízlésére?
 
K.O.: Úgy gondolom, igen!
 
Galgóczi Olivér: Mondjuk én a helyedben nem ezt vettem volna. (nevet)
 
K.O.:Mert rózsaszín?
 
G.O.: Mert rózsaszín. De biztos, hogy remek!
 
Rockbook: Tegnap este a színpadon is megemlítetted Olivér, hogy 7 éve jársz ide a barátaiddal az Ördögkatlanra, ahol mindig együtt buliztatok a 30y koncertjein. Ez azért is vicces, mert mi is egy ilyen közös koncertezés alkalmával találkoztunk először. Idén viszont Ti léptetek fel a 30y előtt! Gondoltátok volna 7 éve, hogy ez lesz egyszer?
 
D. D: Szerintem még tegnap se!
 
K. O: Nagyon patetikus lenne, ha azt mondanám, hogy még most se nagyon hisszük el, hogy ez megtörtént. De mindent félre téve, végső soron ez is csak egy koncert volt. Egyik koncert sem tud „koncertebb” lenni a másiknál… 
 
G.O.: Nyilván egy várva várt dolog volt! 
 
D.D.: Persze, de nem kapnak mást Miskolcon vagy Szolnokon sem.
 
K.O.: Igen, itt most az előtte, utána történet volt nagyon izgalmas. Azt hiszem, én járok ide a legrégebb óta, de a srácoknak is nagyon hamar a szívük csücske lett. Nekem személy szerint azért fontos ennek a fesztiválnak a tartalma, gondolatvilága, lényegisége, mert olyan korban kapott el, amikor abszolút terelt, inspirált és nevelt. Izgalmas volt, hogy amit mi kaptunk, azt hogyan tudjuk majd visszaadni, és amit mi visszaadunk, az miként vetül a közönségre. Alapvetően nagyon jó élmény volt, de tudod belülről mindig nagyon gyors egy koncert.
 
G.O.: Ahogy mondani szoktad: „körbeviszlek a Világ körül az űrhajómmal, kb. 4-5 másodperc lesz, de jól figyelj! Sok mindent láthatsz!” – nekem ugyanez volt!
 
K.O.: Mindig beszélünk színpadra lépés előtt. Most azt mondtam a fiúknak, hogy próbáljuk meg minden másodpercét elkapni, elraktározni, amennyit csak lehet, és kiélvezni a pillanatot. Minden koncertre azt szoktam mondani, hogy felelősség és lehetőség, ez most ráadásul át volt itatva egy nagy adag romantikával is.
 
 
Rockbook: Hogy érzitek, mennyit sikerült elraktározni?
 
D.D.: Szerintem még feldolgozás alatt van. 
 
G.O.: Még helyezgetjük a fakkokba, hogy mi, hova megy.
 
D.D.: De döbbenetes volt, én szinte nem is bírtam ülve maradni, folyton föl akartam állni a dob mögül, annyira gyönyörű volt!
 
Rockbook: Hogyan találtátok meg egymást a 30y-nal? Egy ideje már velük karöltve koncerteztek!
 
D.D.: Ez úgy történt, hogy a szegedi Miracle Sound stúdióban vettük fel az első kislemezünket, és a 30y is ott csinálta a legutóbbi lemeze keverését, amikor is megkérdezték a stúdióban, hogy kik ma a fiatalok? Kikkel dolgoznak? – és igazából így, a stúdión keresztül kerültünk velük kapcsolatba. De te már előtte is…
 
K.O.:  Rajongó tini lány voltam nagyon sokáig! (nevet)
 
Rockbook: De már kinőtted? Vagy ez nem nőhető ki?
 
K.O.: Nem! Érdekes, hogy megy egy ilyen párhuzam, megvan még az „úristen ott a Zaza!” élmény, az, hogy: „ott megy, meg rám nézett”, de ezek mellett meg úgy hiszem, hogy barátokra leltünk bennük. Megismertük őket, és nagyon érdekes, ahogy ez a kettő párhuzamosan tud menni, hogy az embereken belül megvan ez a két pólus: az idol, és a barát, akire számíthatunk, akitől tanulhatunk.
 
Rockbook: Mi vár még rátok a nyáron?
 
D.D.: Lesz még egy hármas körünk: Fekete zaj (Mátra), Ecopunk (Terény) meg Tiszakécske, aztán szépen le is zárjuk ezt a nyarat. Rengeteget mentünk!
 
K.O.: Mindeközben elmegyünk még egyet alkotótáborozni is. 
 
G.O.: És lesz lemez, bár ezt még nem mondtuk senkinek!
 
Rockbook: Na, tessék! Akkor meséljetek kérlek róla egy kicsit!
 
K.O.: Helyesbítenék azért, nem is biztos, hogy lemez lesz, most sokkal inkább azt érzem, hogy dalok érkeznek, amiket technikailag egyszerre rögzítünk. Lemeznek szeretem azt tekinteni, aminek van egy átfogó egysége.
 
G.O.: Jó, de ezt most még nem tudjuk. Nem is tudhatjuk, hogy egységes lesz-e vagy sem!
 
K.O.: Persze, most még nagyon az elején vagyunk, de alapvetően dalok lesznek, az biztos. Érdekes egyébként, hogy a nyár az nagyon sok zenekarnak, ahogy tavalyig nekünk is…
 
G.O.: …és azelőtt mindig!
 
K.O.:  …és ezelőtt mindig, uborkaszezon, amikor adja magát, hogy az ember csak az új dalokkal foglalkozzon. Eleinte nagyon nehezen békültünk meg azzal, hogy nincs olyan periódus, amikor csak az új dalokkal tudunk foglalkozni. Aggódtunk, hogy nem tudunk dalt írni, aztán egyszer csak meghallgattuk a telefonos jegyzeteinket, és kiderült, hogy olyanok vannak rajta, hogy arra sem emlékszünk, hogy játszottunk-e valaha ilyet, de nem rossz.
 
D.D.: Gyakorlatilag összegyűjtöttünk egy nagylemeznyi anyagot telefonjegyzetekben. Csepel zeneművek 1-2-3-4-1000. (nevet)
 
 
Rockbook: Hogy kell ezt elképzelni? Zenélgettek és, ami megtetszik, azt felveszitek, vagy felénekeltek hirtelen ötleteket a telefonra?
 
D.D.: Van olyan is, de van, amin már dolgoztunk és esetleg már szöveg is van rajta. Csomó fél perces, egy perces kis szösszenet.
 
K.O. Mindent fel szoktunk venni, hogy meglegyen, ilyen esetekre.
 
Rockbook: Aztán egyszer csak fogjátok és kiborítjátok, hogy lássuk, mi van itt?
 
G.O.: Muszáj volt, mert le van foglalva a stúdió októberre! Most igencsak készülünk arra, hogy elmegyünk 4 napra csak mi, négyen, a teljes cuccal és tényleg koncentráltan ezzel foglalkozunk.
 
K.O.: Nyilván aggódtunk, hogy hogyan fogunk tudni dalt írni, ha folyamatosan úton vagyunk? Nehéz összehozni azt, hogy mindenki abban az alkotó állapotban legyen, hogy nyitva van a feje. Ehhez meg kell nyugodni hosszabb időre. Épp a múlt héten volt két ilyen próbánk, hogy előtte 4-5 nap szünetet tartottunk, mindenki elvolt valahol vidéken, majd a próbán az egyik ilyen kis foszlányt boncoltuk, amiből végül is megírtunk életünk legjobb instrumentális részét. És olyan jó volt megérezni ezt a fókuszt!
 
Rockbook: Azt mondtátok rengeteget vagytok együtt. Ezt hogyan kell érteni: sokat találkoztok vagy együtt is éltek?
 
K.O.: Is-is. Budapesten tartózkodik a zenekar, de senki se budapesti. Nincs is bérletünk, csak napijegyeink vannak, hisz alig vagyunk otthon. Maximum 1-2 napot, amíg kiborítjuk a bőröndöt, aztán visszaborítjuk a másikat.
 
D.D.: Kapolcsra mentünk múlt héten. Úgy volt, hogy lejátsszuk a koncertet, aztán másnap megyünk haza, de végül ott ragadtunk 3 napra.
 
Rockbook: Nem lepődtem meg, nálatok ez valahogy mindig így alakul, nem? Ha csak arra gondolok, hogy januárban a Made in Pécs fesztiválra is csak egy napra jöttetek, aztán szinte végig ott voltatok!
 
D.D.: Ott is buszban aludtunk. Felkeltünk, egymásra néztünk, nem maradunk ma is? Dehogynem! Miért ne maradnánk?
 
K.O. De azt hiszem, hogy tulajdonképpen nekünk ez a béna szóval „stratégiánk” vagy a működésünk alapeleme, hogy folyamatosan csiszolódunk, és ez, hogy egymásra vagyunk hangolva, nagyon sokk helyzetben segít rajtunk. Látod, érzed a másikat és ez nagyon fontos nálunk, hogy az Idegen az nem egy frontember…
 
G.O.: Kunics Olivér és … 
 
D.D.: …és kísérő zenekara… 
 
G.O.: …és az idegenek… 
 
D.D.: …és a mókusok. (licitálnak egymásra nevetnek)
 
K.O.: Most viccelődünk, de én sokszor látom azt frontembereken, hogy azon dolgoznak, hogy legyenek szebbek, jobban láthatóak a színpadon. Én inkább szeretek arra figyelni, hogy hogyan tehetem láthatóvá a társaimat; hogy azt az adott térbeli pozíciót, hogy én vagyok elől, hogyan tudom megváltoztatni, kibújni belőle, láthatatlanná válni, hogy a többiek látszódjanak. Azt gondolom, hogy mi négyen együtt vagyunk erősek, és mind a négy pillér baromira jelen van. Egyik sem kevesebb a másiknál. Nagyon sok zenekar van, ahonnan az egyik tag már kifele kacsintgat. Tudod, mindig a leggyengébb láncszem határozza meg, hogy milyen egy gépezet, és azt gondolom, fontos, hogy látszódjon, hogy van ember és ember közt szoros kapcsolat 2019-ben, nem csak ilyen elkent és virtuális vagy érdekeken alapuló. Önmagában, hogy ha ez érződni tud, vagy ha azt hallom vissza, hogy egy koncertnek jó volt az energiája akkor azt hiszem, erről beszélnek.
 
Rockbook: Van kedvetek kipróbálni egy eldöntendős blokkot?
 
K.O.: Persze, ilyen még sose volt!
 
Akkor: sör vagy bor?
 
D.D.: Igen! (nevet) Bor.
 
K.O.: Én boros vagyok. 
 
G.O.:  Most épp bor.
 
K.O.: Villányi sörvidéken persze, hogy bort iszunk. (nevet)
 
Rockbook: Klub vagy fesztivál?
 
G.O.: Nekem klub.
 
D.D.: Nekem is.
 
K.O.: Klub.
 
 
Rockbook: Ezek után is, hogy megbeszéltük, milyen jó volt a tegnapi koncert?
 
G.O.: Igen, mert ebben még nincs akkora rutinunk. A klubkoncertnek megvan az a biztonsága, hogy nem befolyásoló tényező az időjárás. Minden eszköz ott van, ismerjük, de én tegnap például nagyon biztonságban éreztem magam, mert olyan emberek vettek körül, akikkel már dolgoztunk.
 
Rockbook: Napppal vagy este?
 
G.O.: Este.
 
D.D.: Este. 
 
K.O.: Este. Szerintem most is alig várjuk, hogy este legyen!
 
Rockbook: Inkább külföldi vagy inkább magyar zenekarokat hallgattok?
 
K.O.: Mivel sok zenét hallgatunk, és icipici ország vagyunk, így arányában több a külföldi – jól szétvertem ezt az eldöntendős játékot – ezáltal több külföldi zenekart hallgatunk, de én például jobban kötődöm a magyar zenekarokhoz, meg sokkal jobban érdekelnek, jobban tudok velük azonosulni. Szóval magyar zenekar fan vagyok. És nagyon szeretem azt, ha egy zenekar nem próbál úgy csinálni, mintha Liverpoolban nyomná, hanem sodródik abban, amiben épp van.
 
G.O.: Nálunk otthon nem nagyon szólt magyar zene édesapám vonaláról a Füsti Fecskéken, a Bon-Bonon és az Irigy Hónaljmirigyen kívül (nevet), úgyhogy én elég sokáig csak a külföldi zene felé mozogtam, aztán elkezdtem koncertekre járni itthon, és akkor megnyílt a világ. Úgy gondolom, hogy viszonylag sok magyar zenét hallgatok most már, de kb. így fele-fele az arány.
 
D.D.: Én lehet, hogy több magyart hallgatok, most, hogy így gondolkodom rajta, lehet, azért, mert nem túl jó az angolom és nem értem nagyon a szövegeket.
 
Rockbook: Mozi vagy színház?
 
G.O.:  Is-is.
 
D.D.: Színház.
 
K.O.: Én ezt nem fogom tudni eldönteni. Kérdezz könnyebbet!
 
Rockbook: Rendben, akkor: sós vagy édes?
 
G.O.: Sós.
 
K.O.: Sós. 
 
G.O.: Bár…reggel édes!
 
Rockbook: Tessék, ez könnyebb volt! Vagy nem volt könnyebb?
 
D.D.: Most azon gondolkozom, hogy mit kívánok… Bor! Az mindenre jó válasz! (nevet)
 
 
Rockbook: Melyik az a zenekar, akikkel nagyon szívesen zenélnétek együtt? Lehet olyan zenekar is, ami már nincs!
 
G.O.:  Red Hot Chili Peppers? Vagy mire gondolsz?
 
Rockbook: Akár! Bármi lehet!
 
K.O.: Szerintem egy jó Idegen-Kasabian turné jó lenne. Írunk is nekik, a gitároson keresztül majd megbeszéljük, ő egy elég nyitott ember. Szóval megyünk egy olyan kört, hogy: Veszprém, Nyíregyháza, Szombathely, Győr, Tiszakécske, Ózd, Tab, és Kám…
 
G.O.: …meg Botykapeterden a presszóban…
 
Rockbook: És Tatabánya is!
 
D.D.: Tatabánya, persze, az nem maradhat ki! (nevet)
 
K.O.: Szóval ez erősen a levegőben van. Te kivel zenélnél szívesen?
 
D.D.: Veled! 
 
Rockbook: Ha egy szóban kéne összefoglalni az Idegent, akkor mi lenne az?
 
G.O.:  Idegen. 
 
Rockbook: Jó, oké, azt nem mondtam, hogy ez nem lehet. Valami más esetleg?
 
G.O.:  Az erőt biztos mondanám, ez egy szó, te is mondhatsz egyet!
 
K.O.: Én az utazást mondanám.
 
D.D.: Kocsmakör! (nevet)
 
K.O.: Egy szót mondok, kocsmakör! (nevet)
 
D.D.: Nem, amúgy azt gondolom, hogy azért vagyunk mi itt a földön négyen, mert nekünk ezt kell csinálnunk.
 
K.O.: Ez inkább már család, annyira magától értetődő.
 
D.D.: Nem kérdőjelezzük meg. 
 
K.O.: És ez van mindegyikőnk fejében. Mondjuk, ezt kérdezd meg majd 20 év múlva is! 
 
Rockbook: Rendben, akkor a 32. Ördögkatlan fesztiválon innen folyatjuk!
 
 
Hetesi Júlia
 
Fotók: Pál Zsombor