Hat év után tért vissza a Lacuna Coil Budapestre (koncertbeszámoló) – 2025.10.28., Barba Negra Blue Stage
Lacuna Coil, Nonpoint – 2025.10.28., Barba Negra Blue Stage
„Biztos vagyok benne, hogy Budapesten most sem lesz gond a hangulattal” – mondta Andrea Ferro bő egy hónapja a vele készült interjúnkban, azóta pedig gyorsan elszállt az a néhány hét és október 28-án felvirradt a Lacuna Coil Barba Negrás koncertjének napja, ahol kiderülhetett, hogy a magyar közönség vajon beváltja-e a hozzá fűzött reményeket.
Ezúttal a Blue Stage névre keresztelt kisebb színpadon zajlottak az események, aminek megvan az az előnye, hogy a tapasztalatok alapján itt rendszerint jobban sikerül belőni a hangzást és persze a helyszín méreteiből fakadóan a bensőségesebb hangulat is garantált.
Bár pontos vonatkozó statisztikáim nincsenek, azt azért biztosan kijelenthetjük, hogy nem túl gyakori, hogy egy olasz és egy amerikai csapat egyesíti erőit, főleg úgy, hogy az Egyesült Államokbeli zenekar nyitja ez estét, de most pontosan ez történt, a Nonpoint ugyanis a floridai Fort Lauderdale-ből indult 1997-ben, azóta pedig 11 albumot és 3 EP-t adtak ki és a hírek szerint lassan egy új nagylemez elkészítése is esedékes lesz náluk, de addig is az eddigi munkásságukból kaphattunk egy hellyel-közzel átfogó képet, már amennyire ez 50 percben kivitelezhető.
A banda felállás elég stabilnak mondható, hiszen Elias Soriano és Robb Rivera kezdettől fogva együtt zenélnek, Rasheed Thomas és Adam Woloszyn 2011-ben kerültek képbe, Jaysin Zeilstra pedig 2019-ben csatlakozott hozzájuk. Ennek megfelelően az összeszokottsággal nincs gond, a zenéjük pedig leginkább talán a P.O.D. stílusával állítható párhuzamba, azaz főleg nu metalos és rapes elemekre épül. A saját dalaik közül egyértelműen a koncertet záró Bullet With A Name aratta a legnagyobb sikert, ezenkívül pedig a Phil Collins féle In The Air Tonight feldolgozása is figyelemreméltó volt, de az első sorokban állók gyakorlatilag az első perctől az utolsóig élték a bulit, a zenekar pedig ígéretet tett rá, hogy vissza fognak térni Budapestre.
Ahogy azzal a már említett Andrea Ferro interjúban (amely itt olvasható) is szembesültünk, nagyjából hat év telt el a Lacuna Coil legutóbbi magyarországi koncertje óta, úgyhogy éppen itt volt az ideje a következő „felvonásnak”, a Sleepless Empire turné pedig erre szerencsére tökéletes apropót szolgáltatott. Talán ennek a várakozásnak is köszönhető, hogy a rajongók mintha a szokottnál is nagyobb izgalommal és lelkesedéssel fogadták volna a zenekart, akik ugyancsak hasonló örömmel léptek színpadra és vágtak bele a Layers Of Time-ba.
A „lemezbemutató” kifejezés elég tágan értelmezhető, és az esetek többségében csupán néhány új dalt jelent, amelyek mellett azért továbbra is a régebbi kedvencek maradnak túlsúlyban. Cristina Scabbia és társai ezzel szemben nyolc friss számot is beépítettek az aktuális setlistbe, ami nyilván attól függően tekinthető pont megfelelőnek vagy túl soknak, hogy kinek mennyire jött be a februárban megjelent Sleepless Empire album. Én a magam részéről alapvetően nem bántam ezt a felállást, de talán jobb lett volna, ha 2-3 új dal helyett inkább a teljesen mellőzött Karmacode-ról került volna be valami, ugyanakkor az is érthető, hogy most az aktuális anyag promótálása az elsődleges cél.
A banda színpadi produkciójával kapcsolatban nehéz objektívnek maradni, mert bár persze kétségkívül érdemes kitérni a 2024-ben érkezett gitárosra, Daniele Salomone-re, aki meggyőző teljesítményt nyújtott kapucnija és fekete-fehér arcfestése mögött, miközben Richard Meiz biztos kézzel ütötte a dobokat, Marco Coti Zelati pedig igazi csendes vezérként bizonyította, hogy ő a zenekar motorja, de lássuk be, a figyelem elsősorban Cristina Scabbia-ra irányul. Hölgyek esetében ugyan nem ildomos az életkort firtatni, mégis meg kell jegyezni, hogy az énekesnő az 53. születésnapját ünnepelte idén nyáron, amit valószínűleg senki sem gondolna vagy mondana meg róla.
Már azóta is közel húsz év telt el, hogy megjelent a Revolver magazin „Hottest Chicks In Metal” száma hősnőnkkel a címlapon, és bár az elmúlt két évtizedben változott az efféle rangsorolások megítélése (ő maga egyébként nem bánja: bővebben itt), az vitathatatlan, hogy Cristina-val kapcsolatban továbbra is csak szuperlatívuszos jelzőket lehet használni, mind a megjelenésével, mind a hangjával kapcsolatban.
Persze félreértés ne essék: a banda férfi hangja, a már többször említett Andrea Ferro korántsem csak afféle biodíszlet Cristina mellett, sőt, éppen a kettőjük közötti kémia adja meg a teljes képet, ráadásul a frontemberi teendőkön is osztoznak és felváltva tüzelik fel a közönséget vagy éppen vonják be őket a közös éneklésbe.
A setlistre visszakanyarodva, az új dalok közül hármat is a ráadásban kaptunk meg – ami szintén nem éppen megszokott húzás – amelyek közé a Swamped ékelődött be a korábbi szerzemények közül, a Never Dawn után pedig már valóban elbúcsúzott a zenekar a közönségtől.
Végezetül pedig, ha már Andrea felütésével kezdjük, zárjuk is ezzel, hiszen Budapesten valóban nem volt gond a hangulattal a Lacuna Coil koncertjén, amit az is alátámaszt, hogy a zenekar a „we missed you, Budapest” felirat kíséretében töltötte fel Instagram-sztoriba a buli végén készült fotót, úgyhogy már csak abban kell reménykednünk, hogy a következő magyarországi fellépésükre nem kell hat évet várnunk.
A Lacuna Coil koncertjén elhangzott dalok:
01. Layers of Time
02. Reckless
03. Hosting the Shadow
04. Kill the Light
05. Die & Rise
06. Spellbound
07. In the Mean Time
08. Intoxicated
09. Downfall
10. Heaven's a Lie XX
11. In Nomine Patris
12. Blood, Tears, Dust
13. Gravity
14. Oxygen
15. Nothing Stands in Our Way
Ráadás:
16. The Siege
17. I Wish You Were Dead
18. Swamped XX
19. Never Dawn
Tóth Mátyás
Fotók: Béres Máté (A teljes galériához klikk ide!)
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
