Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Az őrület markában” - Bengal: 'Gathering Storm' lemezkritika

Mondhatni váratlanul ért ez az anyag és egyben meglepett, ugyanis ritkán szoktam ilyen albumokról írni. Általában vagy dübörög a black-death-grind, vagy málházik a sludge-doom-stoner amit sokszor megszakít az experimentális ambient-drone és egyéb befogadhatatlan zajnyalánkság. Mindegy is, sosem a műfaji címkéken van a lényeg, hanem magán a zenén és ebből a szempontból kétféle van: jó és rossz. A szerteágazó zenei ízlés pedig csak nyitottság kérdése. Egy feltörekvő, fiatal formációról van szó, melyet Gaál Bence hívott életre Bengal néven még 2019-ben, de véglegesnek „látszó” (ezt később kifejtem) alakját csak most nyerte el. Az egyelőre még csak digitálisan megjelent Gathering Storm 9 számon keresztül tárja elénk a Bence által létrehozott-megálmodott aor / prog-rock világot, melyet leginkább egyfajta „retro-klasszikus” aura jellemez. Nincs más hátra, mint előre, úgyhogy keressük meg a vihar szemét!
 
 
Első impressziók
 
A címadó nóta, 70-es, 80-as éveket idéző, szintetizátorra épülő kezdőhangjai szépen felvezetik a lemezt, megalapoznak egy sajátos hangulatot, ami fél perc után átváltozik egy hihetetlenül frankó basszus és szólógitár kommunikációvá. Egyszerre modern és múltba-nyúló, a szinti eközben a háttérbe bújva fonódik össze a zenével. A dob groove annyira dögös, hogy szinte látod magad előtt a kézmozdulatokat, érezni bennük az iszonyatos dinamikai erőt, pulzál és magával ragad. 3 perc körül olyan gitármunka jön az énekkel együtt, amire nem számítottam, semmihez sem hasonlítható. Nagyon élénk. Van némi Steppenwolf áthallásom a refrén kilépő részénél, de szerencsére a billentyűs témák szétzúzzák ezt az illúziót. A Good Morning-ban laza, sleaze-rock-os lüktetés és a feszes dobmunka pumpál végig, az enyhén fuzz-os basszusgitár zár, de ha lehet, ez az I’m Gonna Get You-ban még erősebben folytatódik. Fain kis szerzemény, még sláger lehet belőle. A Caught In A Spiral kezdése ismét a régi korok synthwave-feeling-jét idézi, ilyenkor a számomra oly kedves, amerikai Zombi zenekar ugrik be, meg a régi olasz (Argento, Fulci, Deodato) horror filmek, tudom bizarr mix, de valahol ezeknek a találkozásánál helyezkedik el ez a sokak által szeretett (és használt) „motívum”. A refrén igazán el lett találva, bár a vokál simán lehetett volna nyomatékosabb vagy erőteljesebb a „Caught In A Spiral” részeknél. Érezni a dühöt és enyhe frusztrációt, ott van az a mélyben, csak elő kellene hozni. Hogy őszinte legyek, pár helyen sokkal bátrabb éneket képzeltem el, de ez legyen az én véleményem. Mondjuk a The Night Flight Orchestra és a Rush bizonyos korszakainak a hatása tagadhatatlan. Amellett, hogy ez egy roppant változatos, progresszív aor anyag, néhol azért dark rock-os és blues-os részek is megbújnak benne. A Here’s The Night például olyan mintha a Same Old Story egyik számát hallanám, füstös és kék, csipetnyi ZZ Top ízzel. Már csak a szájharmonika hiányzik!
 
 
A Not Enough ezek után nem kavart fel bennem nagy vizet, csak a vége tetszik. A Turin Horse (Tarr Béla hommage ?!?) viszont a Gathering Storm egyik legérdekesebb-tutibb dala, kicsit ki is lóg a sorból szerintem, olyan előadók ugrottak be, mint a New Order (Blue Monday) vagy a Dead Or Alive (You Spin Me Round), abszolút ezt az érát idézi a szám. Az album fifikás dob-ritmikája (a pergő sound előtt térdre borulok) és a virtuóz gitárszólók, precíz mikro-riffek továbbra is kőkemény alapként szolgálnak és úgy vélem nem mindennapos fúzió, amit hallok. Erre a dalra készült videoklip is, melyet Peter John Kiss és Keresztesi Balázs rendezett. A cím miatt nehezen vonatkoztatok el a Torinói Ló tragikus és szuggesztív narratívájától, mindenesetre ez egy remek vizuális elképzelés lett.
 
 
A soron következő Canto 13 egy instrumentális flashback, amolyan „trip down to memory lane”, már-már hipnotikus, óriási húzása van, abszolút favorit kategória. Az Alighieri-re való utalás nem lehet véletlen, de időközben eszembe jutott, hogy vajon hol hagytuk el a vihar szemét… ha egyáltalán elhagytuk… vagy még csak most jön? Tudatomban csak gyűlnek a felhők, egyre nehezebb a tisztán látás, beborult az ég, elérkeztünk a lemez utolsó dalához, a Goodbye-hoz. A Canto 13 után valami szokatlant vártam, kb. hogy leszakadjon az ég, hogy végre ömöljön az eső, valami olyat, ami totál kiszámíthatatlan. Ehelyett egy ügyesen megírt (szinte minden az albumon hallható stíluselemet felvonultató) kompozíciót kapunk, ami nyugodtan a Bengal repertoárba helyezhető.
 
A Bengáli valóság
 
Gaál Bence zenei képzettsége közelít a multi-instrumentalista megvalósításhoz: a dobokon kívül, az összes hangszert ő játszotta fel, beleértve a gitárt, basszusgitárt és billentyűket, mind az ő munkája, sőt még a vokálok is. A ritmus-szekció szerintem a legfontosabb bázisa és alapja a zenének, ha ott komoly gondok vannak, a vég szinte elkerülhetetlen. Szerencsére hazánk egyik legjobb ütőse, Kaszás Péter volt segítségére Bencének, akit olyan együttesekből ismerhetünk, mint a Djabe vagy az Infinity Project. Végtelenül harmonikus összjátékuknak köszönhetően a Gathering Storm kiemelkedik az átlagos kiadványok sokaságából, rég hallottam ehhez foghatót. A hangkép pazar, kiegyensúlyozott, illik a stílushoz. Persze a mű nem tökéletes. Alapvetően koncepcionális lemezről beszélhetünk, mely egy lassan felőrlődő és őrületbe forduló ember útját írja le, így a zenét és a szövegeket is mind Bence jegyzi. Az énektémák, vokálok kidolgozása nem lehetett egyszerű feladat, úgy vélem, ez talán a másik legfontosabb (vagy legmeghatározóbb) tényező egy zenekaron belül. Egyedül itt éreztem a Bengal gyenge pontját: ott szól, az ének ahol kell, megvan a struktúrája, de mint fentebb említettem, hiányoltam belőle némi pluszt. Illetve nagyobb változatosságot, több tüzet, mert a muzsika, az kérem, lángol! Tessék bátrabban kiengedni azt a hangot, nyugodtan lehet dühösebben is, akár más tónussal (persze nem mindenütt!) annak a kib*szott üveg whisky-nek el kell fogynia! És: „I don’t give a fuck!” Apropó ital: a Gathering Storm borítóján Bencét láthatjuk, nyakában egy szép „nyakkendővel”, szürreálisnak tűnő klubháttérrel befotózva. Értem az elgondolást meg minden, de ennél azért sokkal profibban is sikerülhetett volna a frontcover kivitelezése. Vannak erre hazánkban megfelelő emberek (aki keres, az talál) nem feltétlenül a felkapott designerek vagy fotósok között kell kutatni, sok tehetséges, kevésbé ismert művészünk is van. 
 
 
Konklúzió
 
Ettől a pár hibájától eltekintve, érződik az anyagban a potenciál, sőt szerintem a közeljövőben ez csak erősödni fog. Minden eszköz adott, hogy jobbnál-jobb művek születhessenek a Bengal műhelyében, ha marad ez a felállás (vagy ne adj isten passzoló session-tagokkal bővül) bízom benne, hogy hosszabb távon is működni fog, ugyanis ehhez hasonló bandák manapság nálunk hiánycikknek számítanak. Akinek tetszik a The Night Flight Orchestra vagy a Work Of Art zenéje, ráadásul él-hal a régivonalas prog-rock cuccokért, az tegyen egy próbát a Gathering Storm-mal.
 
A Bengal: Gathering Storm dallistája:
 
1. Gathering Storm
2. Good Morning
3. I’m Gonna Get You
4. Caught In A Spiral
5. Here’s The Night
6. Not Enough
7. Turin Horse
8. Canto 13
9. Goodbye
 
 
Elérhetőségek: Facebook, InstagramSpotify, Apple Music
 
Lupus Canis