,,Bármilyen oldalamat mutatom is, az nem egy szerep.'' - Avalon Stone interjú
Avalon Stone neve egyre ismerősebben cseng a kanadai és amerikai rockszíntéren – nem véletlenül. Zenei világa a klasszikus grunge és metál gyökerekből táplálkozik, mégis friss és mai. Egyszerre idézi meg az Alice in Chains vagy a Smashing Pumpkins sötétebb tónusait, miközben olyan modern hatások is átszövik, mint a Pretty Reckless vagy a Bad Omens.
A kanadai Kitchenerből indult, tízévesen állt először színpadra, és azóta sem lassított. Több mint 300 élő fellépés tapasztalatával, mély, személyes dalszövegeivel és lehengerlő színpadi jelenlétével hódítja meg a tengeren túli fesztiválokat.
Magyarországon elsőként beszélgettünk egy kicsit Avalonnal, hogy a hazai rockzene rajongók is jobban megismerhessék őt, és azt, amit a zenéjével át szeretne adni a közönségnek.
Rockbook: Ha a zenéd egy tükör lenne, mit látnának benne az emberek?
Avalon Stone: Remélem, hogy a felszínnél mélyebbre látnának. Hogy pontosan mit, az mindig a hallgatón múlik.
Rockbook: Melyik dalod volt az, ami szinte magát írta meg, és még téged is meglepett közben?
Avalon Stone: Minden dalnál más, hogy honnan jön az ihlet. A legnagyobb „flow”-val talán az új dalom, az „Into the Rain” készült, ami ősszel jelenik meg. Az teljesen magától született egy stúdióba vezető autóút alatt.
Rockbook: A rockban már érezhető jelenléted van — ez teljesen te vagy, vagy részben egy megalkotott verzió?
Avalon Stone: Bármilyen oldalamat mutatom is, az nem egy szerep. Csak egy olyan részem, amit felnagyítok a megfelelő pillanatban. Minden amit a közönség lát, az én vagyok.
Rockbook: Mikor jöttél rá, hogy a hangod nem csak egy technikai eszköz, hanem akár fegyver is lehet?
Avalon Stone: Nem is biztos, hogy így tekintek a hangomra... Nekem inkább egy finoman megformált áramlásnak érződik. Az, hogy hajlítani, fejleszteni tudom, elképesztő folyamat. Bár hihetetlen érzés, amikor erőt és hangerőt tudok mögé tenni, ugyanolyan fontos, amikor lágy érzelmeket közvetít. Számomra ez a legnagyobb kifejezési forma. Ezt a nézőpontot csak 2024-ben találtam meg, de azóta is folyamatosan mélyül, ahogy egyre jobban kapcsolódom a hangomhoz.
Rockbook: Érezted valaha, hogy előbb belső erőt kell felépítened, mielőtt igazán használni tudod a hangodat?
Avalon Stone: Igen, éreztem. Gyerekként azt hittem, magabiztosabbnak és keményebbnek kell lennem, hogy olyan zenét énekelhessek, amilyet szeretnék. Később meg azt gondoltam, hogy szenvednem kell, hogy hitelesen tudjam előadni. Most már úgy látom, hogy mindkét végletben és a kettő közötti állapotokban is megvan a szépség.
Rockbook: Mit jelent számodra ma „erős nőnek” lenni a rockzenében?
Avalon Stone: Rengeteg nő volt előttem és utánam is ebben az iparágban. Szerintem ez egy lehetőség, hogy továbbra is rávilágítsak a nők létezésére, küzdelmeire és nehézségeire, amikkel szembenéznek. Olyan platformot kaptam, ahol elmondhatom a saját történeteimet, és talán inspirálhatok más lányokat, nőket, hogy erőt találjanak a nőiességükben, illetve bárkit, aki nehéz időszakon megy keresztül, és vigaszt vagy felszabadulást találhat a zenében.
Rockbook: Volt olyan női előadó, aki nemcsak inspirált, de erőt is adott?
Avalon Stone: Gyerekkoromban rengeteg nő volt a helyi zenei közegemben, akik mentorszerűen hatottak rám. Felnéztem rájuk, és sokat tanultam tőlük.
Rockbook: A „Shaking Me Up” és a „Cliffhanger” című dalaid nagyon specifikus érzelmi ajtókat nyitnak ki. Mondott már valaki olyat ezekről, ami teljesen megváltoztatta a saját nézőpontodat?
Avalon Stone: Amikor látom, hogy valaki mennyire jól reagál vagy mélyen kapcsolódik a dalaimhoz, az számomra is fontosabbá és jelentőségteljesebbé teszi őket. Vagy például amikor egy barátom azt mondta, mennyire szerette, ahogy „enemy”-t rímeltem az „in front of me”-vel. Ez nem is volt tudatos döntés, csak jött belőlem. Az egyik legszebb dolog a művészetben és a zenében, hogy az emberek azt viszik el belőle, amire nekik szükségük van, és sokszor ez olyasmi, amire én sem gondoltam előtte.
Rockbook: Szoktál úgy írni, hogy közben tudod: „Ezt nehéz lesz élőben előadni, mert túl mélyre megy”?
Avalon Stone: Őszintén szólva, sosem gondoltam erre. Számomra pont ez a lényeg. Ha nem érint meg valahogyan, akkor nem érdemes élőben játszani.
Rockbook: Mi történik veled a színpadon, amikor olyan dalt adsz elő, ami fájdalomból vagy traumából született? Átváltozol, pajzsot húzol, vagy valami más történik?
Avalon Stone: Ez attól függ, hogy éppen hogyan érzem magam! Ha abban a pillanatban nagyon kapcsolódom a szöveghez, akkor teljesen át tudom élni. Ha viszont egy új érzésre koncentrálok, akkor megpróbálok abba az állapotba kerülni, ami segít a dal helyes előadásában.
Rockbook: Mi volt a legcsendesebb alkotói időszakod, és mi zajlott benned akkor?
Avalon Stone: Sok ötletem úgy születik, hogy a stúdióban ülök, gitározok, és újra meg újra játszok egy kört, amíg meg nem születik valami. Ezek az alkalmak általában akkor jönnek, amikor annyira foglalkoztat egy dolog, hogy ki kell „lélegeznem” magamból, és át kell alakítanom valamivé, ami igazán kifejezi az adott érzést — bármi is legyen az. Ezek jöhetnek fájdalomból, de akár békéből is.
Rockbook: Milyen az a pillanat, amikor először tudod: „ebből dal lesz”? Egy hang, egy mondat, vagy egy érzés?
Avalon Stone: Általában egy dallam az, ami valamilyen érzést vált ki, és abból születik meg a dal.
Rockbook: Mi most a legijesztőbb része a karrierednek, és mi a legizgalmasabb?
Avalon Stone: A legizgalmasabb az, hogy bővül a csapatom, és új területre lépek, amit eddig nem fedeztem fel. Ez egyben a legijesztőbb is. Egy új „ligába” belépni, miközben alapvetően önbizalomhiányból indultam, félelmetes, de közben elképesztően izgalmas is.
Rockbook: Tíz év múlva mivel szeretnéd, hogy az emberek összekapcsolják a neved — nem a kritikusok, nem a kiadók, hanem a valódi hallgatók?
Avalon Stone: Azt szeretném, ha a zenémet és a nevemet az állhatatossággal, a vigasszal, az erővel és a gyengédséggel társítanák.
Rockbook: Mi az az egy mondat, amit soha többé nem akarsz hallani a zeneiparban, és miért?
Avalon Stone: Bármi, ami egy nő - beleértve engem is - sikerét bármi másnak tulajdonítja, mint a saját képességeinek és tulajdonságainak. Persze ehhez kell egy nagy adag szerencse is, de nem szeretem azt, amikor az emberek azt gondolják, hogy egy nő máshogyan szerez előnyt magának.
Rockbook: Ha csak egyetlen dalt énekelhetnél el utoljára az életben, melyik lenne az?
Avalon Stone: Ha választanom kellene, akkor az Alice in Chains „Nutshell” című dalát mondanám. Az a dal mindig nagyon mélyen megérintett.
Rockbook: Köszönjük az interjút!
Avalon Stone egy olyan előadó, aki nemcsak a színpadon, hanem a szavain keresztül is képes kapcsolódni a közönségéhez. Őszintesége, érzékenysége és zenei ereje egyszerre teszi sebezhetővé és felejthetetlenné. Bár karrierje még csak most kezd igazán kibontakozni, már most érezni, hogy hosszú távon is lesz helye a rockszíntér meghatározó hangjai között.
A zenekar tagjai:
Avalon Stone - ének, gitár
Caleb Bourgeois - gitár, vokál
Donovan McKinley - basszus, vokál
Tyler Shea - dobok
Konta László István
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
