„Biztos vagyok benne, hogy Budapesten most sem lesz gond a hangulattal!” – Lacuna Coil interjú
Idén februárban új albummal jelentkezett a Lacuna Coil, október 28-án pedig Budapestet is érinti a lemezbemutató-turné. Ezekről és a zenekarral kapcsolatos egyéb aktualitásokról beszélgettünk a csapat férfi énekesével, Andrea Ferro-val.
Rockbook: Februárban jelent meg legutóbbi albumotok, a Sleepless Empire. Hogyan született meg az anyag koncepciója és milyen fő üzenetet szeretnétek átadni vele a rajongóknak?
Andrea Ferro: Bár ez a lemezünk sem konkrétan konceptalbum, valóban van egy alapvető tematika, ami az egészet áthatja. Manapság az emberek gyakorlatilag fel sem néznek a telefonjuk kijelzőjéről és bizonyos értelemben zombikká váltak. Erre utal az album címe is, hiszen lényegében tényleg egy Álmatlan Birodalomban élünk, ahol már nincs se éjjelünk, se nappalunk. Félreértés ne essék, nem szeretnék álszentnek tűnni, hiszen mi magunk is sokat lógunk a kütyüinken, úgyhogy egyáltalán nem vagyunk kivételek vagy jobbak bárkinél is, viszont alighanem a mi generációnk az utolsó olyan, amelyik még tudja, hogy milyen volt az élet, mielőtt beköszöntött volna az internet és vele együtt a digitális kor. Szóval ha valamiféle üzenetet vagy tanulságot kellene megfogalmaznom, akkor röviden az lenne az, hogy néha azért érdemes fel- és körülnézni.
Rockbook: Emellett viszont szerintem a Sleepless Empire cím akár a mai nyugtalan, feszültségekkel teli világra is értelmezhető. Rád személy szerint hogyan hat ez a bizonytalan globális légkör? Megijeszt vagy inkább megihlet?
A.F.: Hát, meg nem nyugtat, az biztos! 
De igazából, ha megnézzük az emberiség történelmét, tulajdonképpen kezdettől fogva békés és háborús időszakok váltogatták egymást. Arra persze valószínűleg senki sem számított, hogy most is ez lesz a helyzet, főleg ilyen rövid idővel a koronavírus után. Miután a pandémia elvonult, mindannyian bíztunk benne, hogy egy sokkal szebb és jobb periódus jön, de sajnos nem így történt. Jelenleg is háború dúl Európában, a Közel-Keleten és ki tudja, még hol… Sosem voltunk aktívan politizáló zenekar, de nyilván hatással van ránk mindaz, ami körülöttünk történik és adott esetben ihletet is tudunk belőle meríteni, de ettől függetlenül persze még mi is aggodalommal figyeljük, hogy mi folyik épppen világszerte.
De igazából, ha megnézzük az emberiség történelmét, tulajdonképpen kezdettől fogva békés és háborús időszakok váltogatták egymást. Arra persze valószínűleg senki sem számított, hogy most is ez lesz a helyzet, főleg ilyen rövid idővel a koronavírus után. Miután a pandémia elvonult, mindannyian bíztunk benne, hogy egy sokkal szebb és jobb periódus jön, de sajnos nem így történt. Jelenleg is háború dúl Európában, a Közel-Keleten és ki tudja, még hol… Sosem voltunk aktívan politizáló zenekar, de nyilván hatással van ránk mindaz, ami körülöttünk történik és adott esetben ihletet is tudunk belőle meríteni, de ettől függetlenül persze még mi is aggodalommal figyeljük, hogy mi folyik épppen világszerte.
Andrea Ferro
Rockbook: Az új lemezen érezhető egy sötétebb, mégis dallamosabb irány. Tudatos volt ez a változás, vagy inkább spontán született a dalszerzés során?
A.F.: Valamennyire mindkettő igaz, mert eleve ilyen dalok születtek, ugyanakkor egyébként sem lett volna semmi értelme annak, ha csak ismételjük önmagunkat. Ráadásul a zenekar felállásában is történtek változások az elmúlt években (Richard Meiz dobos 2019-ben, Daniele Salomone gitáros pedig 2024-ben érkezett), úgyhogy elsősorban azt szerettük volna megmutatni, hogy a jelenlegi csapat mire képes, ahogy a korábbi lemezeink is mindig az aktuális banda tudását és hozzáállását tükrözték.
Rockbook: Úgy tudom, te és Cristina is írtok szövegeket. Hogy osztjátok fel egymás közt a dalokat, illetve hogyan illesztitek össze a kettőtök szövegvilágát?
A.F.: Ez mindig is teljesen diplomatikusan működött közöttünk. Valóban írunk mindketten szövegeket, de alapvetően külön-külön dolgozzuk ki a saját ötleteinket, aztán együtt is átnézzük azokat. Mindenfélére volt már példa az évek során: előfordult, hogy összefésültük a gondolatainkat és így álltak össze kerek egésszé, de az is megtörténhet, hogy valamelyikünk egyedül megír egy teljes dalszöveget. Sokszor egyébként nem is teljes sorok vagy mondatok keltik fel igazán a figyelmünket, hanem egy-egy szó, ami különösen jól hangzik és érezzük, hogy azon semmiképpen sem szabad változtatnunk, úgyhogy eköré építünk fel minden mást.
Rockbook: Az albumon két közreműködés is helyet kapott: a Hosting The Shadow-ban Randy Blythe (Lamb Of God), az In The Mean Time-ban pedig Ash Costello (New Years Day) énekel. Hogy jött az ötlet ezekhez az együttműködésekhez és hogyan valósultak meg?
A.F.: A Randy-vel való közös munka adta magát, hiszen ezer éve ismerjük egymást. Már a 2000-es évek elején is léptünk fel együtt és azóta is gyakran előfordul, hogy egy napon játszunk valamelyik fesztiválon. Vele abszolút baráti a kapcsolatunk és messze túlmutat a zenélésen. Van egy közös Messenger-csoportunk, amelyben Randy is tag és folyton mindenféle baromságot küldözgetünk egymásnak. Szóval az igazából nem is volt kérdés, hogy ő szerepelni fog ezen a lemezen, ráadásul ahogy megmutattuk neki a dalt, azonnal felcsillant a szeme és rögtön elkezdte kidolgozni a saját részeit, úgyhogy nagyon gördülékenyen ment minden, de erre számítottunk is. Egyébként bízunk benne, hogy párszor sikerül majd élőben is közösen előadnunk a Hosting The Shadow-t.
Szóval az igazából nem is volt kérdés, hogy ő szerepelni fog ezen a lemezen, ráadásul ahogy megmutattuk neki a dalt, azonnal felcsillant a szeme és rögtön elkezdte kidolgozni a saját részeit, úgyhogy nagyon gördülékenyen ment minden, de erre számítottunk is. Egyébként bízunk benne, hogy párszor sikerül majd élőben is közösen előadnunk a Hosting The Shadow-t.Ash-sel egész más volt a helyzet, mert vele korábban csak egyetlenegyszer találkoztunk, egy brit díjátadógálán, szóval nem ismertük túl jól, de amikor felmerült az ötlet, hogy jó lenne még egy közreműködés, azonnal bekerült a neve a kalapba. Megkérdeztük, hogy mit szólna hozzá és nagyon szívesen vállalta. Ő külön vette fel a saját részeit egy amerikai stúdióban egy ottani producerrel, aztán átküldte az anyagokat nekünk, de azóta egyébként többször is összefutottunk már vele és rendszeresen beszélünk, úgyhogy mondhatjuk, hogy mostanra ő is a barátunk lett.
Rockbook: Legutóbb az In Nomine Patris című dal szöveges videóját osztottátok meg a lemezről. Miért éppen erre esett a választásotok és neked személy szerint mit jelent ez a dal?
A.F.: Őszinte leszek: természetesen a szívügyünk a Lacuna Coil, de emellett egy üzleti vállalkozás is, amit folyamatosan működtetni kell és ennek a promóció is szerves része, különösen a mai világban, úgyhogy egyértelmű volt, hogy fogunk még csinálni valamit a korábbi klipek után és kézenfekvő volt, hogy szöveges videót készítsünk, ez a formátum pedig szerintem tökéletesen illett az In Nomine Patris-hoz, amit a visszajelzések alapján egyébként is nagyon megszerettek a rajongók és hozzám is közel áll. A grafika amúgy David Pronan barátunk munkája a 12Inch Media-tól és szerintem szenzációsan sikerült.
Rockbook: A Lacuna Coil már több mint 30 éves. Sok hasonlóan nagy múltú zenekar arra panaszkodik, hogy a rajongók csak a régi dalokra kíváncsiak, ráadásul a CD-k is alig fogynak, így nincs értelme új dalokat írni és kiadni, de nyilván ti nem ezt az álláspontot képviselitek. Miért fontos számotokra, hogy továbbra is készítsetek és fizikai formátumban is kiadjatok lemezeket?
A.F.: A csapat pontos kora attól függ, hogy honnan számítjuk, mert igazán Cristina csatlakozása után, 1997-re állt össze a teljes kép, úgyhogy ez alapján csak 2027-ben leszünk 30 évesek, de persze Marco-val (Marco Coti Zelati basszusgitáros) már korábban is együtt zenéltem, szóval tényleg nagyjából 3 évtizednél tartunk.
Ami a lemezkiadást illeti, nekünk ilyen szempontból szerencsénk van és végtelenül hálásak is vagyunk ezért a közönségünknek, mert összességében még mindig több tízezres, sőt, talán százezres nagyságrendű eladásokról beszélhetünk, de persze mi is tapasztaljuk, hogy a vinylek és a CD-k mára elsősorban gyűjtői darabok lettek és nem rohannak tömegek a megjelenések napján a lemezboltokba. Ennek ellenére – ahogy említettem – nekünk egyáltalán nincs okunk panaszra, sokan pedig közvetlenül tőlünk, a koncerteken veszik meg az albumokat, főleg a különleges kiadásokat, mint például a Sleepless Empire digipack verzióját, ami szerintem is nagyon szép és igényes lett. Egyébként én is igyekszem megvenni a számomra fontos zenekarok kiadványait.
Rockbook: Bizonyára vannak olyan új és fiatal rajongók, akik most, ezzel az albummal fedezik fel maguknak a zenekart. Hogyan jellemeznéd számukra a Lacuna Coil világát és melyik korábbi albumotokat vagy dalaitokat ajánlanád nekik az ismerkedéshez?
A.F.: Valószínűleg elég kiszámítható és közhelyes lesz a válaszom, de tényleg a korai albumainkkal érdemes kezdeni, a Comalies-szel és a Karmacode-dal. Ha igazán őszinte akarok lenni, a mi szívünkhöz is ezek állnak a legközelebb a mai napig és persze nagyon sokat is köszönhetünk ennek a két lemeznek. A „középső korszakunkból” nekem a Dark Adrenaline a személyes kedvencem, az „újkoriak” közül viszont nem tudnék választani, mert a Delirium, a Black Anima és a Sleepless Empire egy szinten vannak nálam. Ha valaki átfogó képet szeretne kapni rólunk, érdemes meghallgatni legalább 1-1 albumot mindhárom periódusból.
Rockbook: Október 28-án Budapestre érkeztek és ha minden igaz, hat év után tértek vissza hozzánk. Vannak emlékeid a korábbi magyarországi koncertjeitekről? Mit vársz a mostani bulitól?
A.F.: Ilyen rég jártunk volna nálatok? De valóban, azt hiszem, tényleg így van és az Eluveitie-vel közös turnénk során voltunk legutóbb Budapesten, még 2019 végén, és az egy nagyon jó koncert volt (koncertbeszámoló itt). Egyébként több helyre is most jutunk el először a pandémia óta, úgyhogy nagyon várjuk már, hogy útra keljünk és bemutassuk az új dalokat, meg persze pár régit is eljátsszunk. Biztos vagyok benne, hogy Budapesten most sem lesz gond a hangulattal!
Cristina Scabbia és Andrea Ferro
Rockbook: Ha jól láttam, gyakorlatilag folyamatosan úton lesztek október 10. és december 1. között, ami azért elég sok időnek tűnik, még ha időnként be is iktattok néhány szabadnapot. Hogy viseled az ilyen hosszú turnézást? Mivel töltöd azokat a napokat, amelyeken éppen nem léptek fel?
A.F.: Hát igen, ez tényleg nem kevés, ráadásul nem is vagyunk már 20 évesek, bármennyire is szeretnénk azt hinni! 
Szóval valóban hosszú lesz, de azért a turné összeállítása során törekedtünk arra, hogy jusson időnk a pihenésre és a feltöltődésre is, már amennyire ez lehetséges.
Szóval valóban hosszú lesz, de azért a turné összeállítása során törekedtünk arra, hogy jusson időnk a pihenésre és a feltöltődésre is, már amennyire ez lehetséges.A szabadnapok nagyon változóan alakulnak és sok múlik azon, hogy éppen hol van a szállásunk, mert nem mindig sikerül központi helyen szobát foglalnunk és persze ott van az idő szűkössége és a fáradtság is, úgyhogy előfordul, hogy ilyenkor tényleg csak pihenünk és még a „kötelező” látnivalók is kimaradnak, de bízom benne, hogy amikor nálatok járunk, körül tudunk majd nézni egy kicsit a városban.
Rockbook: Mivel telik egy olyan napod, amikor éppen nem koncerteztek és a stúdióban sem dolgoztok? Mi jelenti számodra az „énidőt”?
A.F.: Ritkán vannak olyan napjaim, amikor csak lógatom a lábamat, de szeretek összejárni a barátaimmal, elmenni egy meccsre vagy éppen egy koncertre, nemrég pedig a feleségemmel le tudtunk lépni pár hétre New Yorkba, ahol nagyon jól éreztük magunkat és ránk is fért már ez a kis kikapcsolódás.
Rockbook: Köszönjük, hogy szakítottál időt erre a beszélgetésre, október 28-án pedig várunk titeket Budapesten!
A.F.: Mi is nagyon várjuk már! Ott találkozunk! Ciao!
A Concerto Music bemutatja:
Lacuna Coil
-Sleepless Empire Tour 2025 -
special guest: Nonpoint
2025. október 28. 19h, Barba Negra
A nyilvános jegyértékesítés február 3-án 11 órakor indul.
Tóth Mátyás
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
