A kazincbarcikai Blind Myself koncert előtt kaptuk el „Blind” Gergőt egy rövid beszélgetésre. A Négyszögöl album fogadtatásáról és a zenekar terveiről kérdeztük.

Rockbook: - Év elején jelent meg a négy etapban, hármas blokkokban napvilágot látott dalok gyűjteménye, a Négyszögöl című albumotok. Honnan jött az ötlet, hogy így adjátok ki ezt az anyagot?

Tóth Gergő: - Eléggé megváltoztak a hallgatói szokások. Azt vettem észre, hogy amikor egy zenekar kirak egy egész albumot, illetve egy zenei portálra egy tíz számos playlist-et, amit meg lehet hallgatni,  azt figyeltem meg, hogy az első számot sokan meghallgatják, a második számot már kicsit kevesebben, a harmadikat még kevesebben, a tizediket meg kb. ötöd annyian, mint az elsőt. Ez azért van, mert most sok a zene, sok a pörgés, kevés az idő, minden dalnak  úgy álltunk neki, hogy a legjobb legyen és ne vesszen el a sűrűjében. Ezért megpróbáltuk úgy kiadni, hogy a három dal egyben egyszerűbben áthallgatható legyen. Nyilván a fanatikusoknak kevés, de annak, aki nem ismeri, annak meg pont elég. És így szépen lassan hoztuk elő ezeket a dalokat.  Plusz egy kicsit változtattunk a zenén is, mert megérett az egész magunkban egy új irányra is, hogy legyen bennünk valami más is. Ezt  jól lehetett csomagolni is. Amikor az összes dal megvolt  úgy rakosgattuk össze ezeket a csomagokat, hogy legyen egy régi stílusú, nagyon odabaszós dal, meg legyen egy-kettő másabb jellegű is. Így jól össze lehetett állítani ezeket a kis pakkokat.

Rockbook: - Az új lemezen kizárólag magyar nyelvű szövegek hallhatóak. Tudatos váltás volt, hogy elhagytátok az angol nyelvű szövegeket és a magyar felé orientálódtatok?

Tóth Gergő: - Abszolút tudatos volt. Egyrészről bejártuk a világ jó pár helyét. Éltünk, turnéztunk Amerikában, Európa renngeteg helyén. Nagyon bonyolulttá vált és számomra kicsit visszataszítóvá is Európában a rock-metál világa abból a szempontból, amelyet a rajongók kevésbé látnak, tehát, hogy a háttérben hogy állnak össze a dolgok. Annyira sok rockzenekar van, hogy bejutni egy komolyabb turnéra rengeteg pénzbe kerül. Én valamiért sohasem úgy láttam, hogy ez egy biznisz-történet, hanem hogy szívből is áll. Ahol mi jók vagyunk a világban és nagyon jól működünk itthon, adjunk valamit az itthoni közönségnek is. Plusz azt is látom, hogy a magyar emberek jórésze nem beszél olyan jól angolul, hogy igazából a szívéből szóljon egy-egy szöveg. Nagyon sokat foglalkoztunk annak idején is az angol szövegekkel, viszont azokról soha nem kaptam semmilyen visszajelzést, hogy ez tök jó volt. Mindig inkább a zenéről beszéltek. Hiányzott az, hogy ha már olyan sok időt rászántunk a dalszövegre,  akkor beszéljünk róla. És ahogy megjöttek a magyar dalszövegek, akkor fordult a dolog: már csak a szövegről beszéltünk és nem a zenéről. Ez nekünk nagyon jól jött ki, és szeretjük is ezt.

Rockbook: - Ha már a szövegről beszélünk: kik írják a dalokat?

Tóth Gergő: - Eddig mindig úgy csináltuk, hogy én és a Pálinkás Tomi az Isten háta mögött-nek a frontembere együtt írtuk a szövegeket. Én nem vagyok feltétlenül egy költő típusú ember, inkább gyakorlatias ember vagyok. Nagyon sok gondolatom és ötletem van, viszont kell egy segítség, aki ezeket a gondolatokat segít szavakba, sorokba önteni. Viszont abszolút vannak benne nekem  is dolgaim. Az alapötletek mindig tőlem származnak, de a Palika zsenialitásával tudnak így megszólalni. De mellettünk még pl. a gitárosunk az Édes Gergő is írt pár szöveget. Azt is átnézte a Palika.

Rockbook: - Említetted a költészetet. Minden pakkban volt egy megzenésített vers is. Kinek az ötlete volt ez, milyen szempontok alapján választottátok ki a verseket? Esetleg ez egy kultúrmisszió?

Tóth Gergő: - Ennél sokkal egyszerűbb. Az emberek hajlamosak minden mögé valami többet képzelni, mint amik valójában. Ennél sokkal egyszerűbb és butább válaszom van erre. Amikor elkezdtük írni a dalokat, nagyon sok dalt írtunk. Volt egy kis vita a zenekaron belül. A két gitárosunk hozta a legtöbb dalt, vitatkoztak, mert mindkettőjüknek a saját dala tetszett jobban. Végül úgy tudtuk a gordiuszi csomót kettévágni, hogy az összes dalt megcsináltuk. De mivel rengeteg dal volt és dalszöveget írni nagyon hosszú idő, s hogy ezt leegyszerűsítsük, először angolul írtunk rá szöveget, csak azt utána  magyarra átültetni nagyon nehéz, mert az angolban rövidebb szótagos szavakkal lehet operálni és azt nem tudod újra megcsinálni magyarul, vagy nagyon nehéz, vagy nagyon banális lesz akkor a szöveg. Ezért úgy döntöttünk, hogy  egy angol verset rátörünk egy dalra. Aztán a gitárosunk, Édes Gergő  mondta, hogy akkor már miért nem törünk rá magyar verseket, mert akkor legalább halljuk a végleges verzióját a dalnak. És akkor a kedvenc költőinknek az összes versét betöltöttük az internetre és elkezdtünk lefelé scroll-ozgatni, hogy melyik vers szótagszáma felel meg annak a mennyiségnek, amire nekünk szükségünk van. És érdekes módon, amikor ez így összetalálkozott, megénekeltük a dalt, meghallottuk a végeredményt, és annyira jó lett, hogy pár dalnál nem írtunk új dalszöveget. Egy párnál viszont igen. Kidobtuk az eredet verset, és írtunk rá dalszöveget. De baromi jól kijött az egész. Annyira fantasztikus volt egyik a másikkal, hogy így tartottuk meg. Így aztán kultúrmisszióvá vált persze. De nem ilyennek szántuk, csak egyszerűen például a Két karodban című Radnóti verset nem volt szívünk kidobni, mert erre a dalra bármit is írhatunk, soha nem lesz ilyen jó a dalszöveg és annyira emocionális volt a dal meg a szöveg együtt, hogy még ha hasonló jellegű szöveget írnánk, akkor sem lenne olyan színvonalú, mint ez a dal így együtt. Úgyhogy maradtak, mert miért ne? De soha nem gondoltuk, hogy versfeldolgozásokat fogunk csinálni. Ez  nem volt cél. Ráadásul ezek olyan erőltetettek szoktak lenni. Teljesen a véletlenek összjátéka volt, hogy így maradt.

Rockbook: - A rajongóktól milyenek a visszajelzések azzal kapcsolatban, hogy kicsit dallamosodott a zenétek és a szövegek is valamivel lágyabbak lettek?

Tóth Gergő: - Szerintem, ha egy zenekar kihozza az első lemezét, ha az jó, akkor minden, amit azután készít az valamiért nem jó annyira vagy nem olyan szinten emészthető, biztos, hogy  problémázni fognak vele a rajongók. Ezt mi tudjuk, látjuk, de ez most tök mindegy, mert mindenki mond valamit, ezt el kell engedni egy művészi attitűddel megáldott embernek. A feladat ilyenkor az, hogy magadnak a lehető legjobbat csináld, ez a legfontosabb cél. Úgyhogy annyira nem érdekel az, hogy mit szólnak a rajongók. Sőt, úgy igazából szeretünk „kibaszni” velük. Amellett, hogy magunkkal is. Olyan dolgokat szeretünk csinálni, ami fölrázza az embereket. Én a rockzenét olyan műfajnak tartom, ami erőteljes és új dolgokat hoz. Én azért szerettem meg, és olyannak is szeretném tudni a zenekart. Mi mindannyian a zenekarban úgy gondoljuk, hogy muszáj újítani, frissíteni még akkor is, ha az elsőre ijesztő. De pont ettől válik érdekessé. Később úgyis lenyugszanak a kedélyek, hiszen ha bedobsz a vízbe egy kövez, annak a hullámai is elhalnak, és utána pedig  újra tudják értékelni. Mi nagyon jól tudtuk, hogy mi fog történni, s rettentő szórakoztató volt.  És nagyon fontosnak tartom, hogy ilyen legyen egy rockzene.  Most nagyon sok rockzenekar, -amiért én mostanság nem is szeretem a rockzenét- nagyon önismétlővé és számomra unalmassá vált sok előadó, mert ugyanazt csinálják, megélhetésből vagy bármiből és nincs benne semmi olyan izgalmas, amire fölkapnám a fejem.

Rockbook: - Merre megy a zenekar tovább? Mik a közelebbi, távolabbi tervek?

Tóth Gergő: - Jövőre lesz húsz éves a  zenekar, úgyhogy erre biztosan kitalálunk valamit. Mégiscsak egy olyan idő, amit valamelyest meg kell ünnepelni. De hogy hogyan, meg miként?! Nem biztos, hogy feltétlenül régi tagokkal nosztalgiázós, klasszikus értelemben vett megünneplést akarok, mert az is számomra ilyen unalomig ismert történet: Na, most akkor jön a régi számok eljátszása, meg satöbbi... Nem tudom. Még ezen gondolkozom, még kitaláció alatt van.  Azt sem tudom, hogy lesz most új lemez, mert ez a Négyszögöl annyi időnket, erőnket és pénzünket elvett, hogy most egy kicsit rápihenünk a dologra.  Lehet, hogy kihozunk egy pár számot jövőre. Az benne van a pakliban.

Rockbook: - Hasonlóképpen, mint a Négyszögöl?

Tóth Gergő: - Még azt sem tudom. Van egy csomó koncepció, de még nem kezdtünk el vele olyan mélyen foglalkozni.  Az biztos, hogy a koncerteket le kell most már szervezni, mert így október, november tájékán a tavasz elkezd már formálódni a nagyobb helyeken országszerte, úgyhogy érdemes elgondolkodni, hogy hogy hova megyünk, hova nem megyünk, mit csinálunk és hogyan csináljuk.  Úgyhogy erről most már lassan el kell kezdenünk beszélgetni. De az biztos, hogy a húsz éves Blind-nak lesz valami ünnepi mécseses megemlékezése.