Carlos Santana öröksége Budapesten: interjú a Milagro zenekarral
A Milagro zenekar nem egyszerűen feldolgozza Carlos Santana ikonikus dalait – át is élik őket. A május 23-án a KAZI Klubban fellépő tribute formáció zenekarvezető-szólógitárosával, Csonka Zoltánnal beszélgettünk a kezdetekről, a zenéhez való viszonyukról, és arról, mire számíthatnak a rajongók a közelgő koncerten.

Csonka Zoltán
Rockbook: Hogyan és mikor alakult meg a Milagro zenekar?
Csonka Zoltán: Carlos Santana zenéje szerelem volt az első hallásra. Gimis koromban hallottam a rádióban először Őt gitározni az Europa-ban a Moonflower lemezről, és ott akkor végem volt. Minden, amit abban a dalban hallottam, maga volt a varázslat. Utólag nyert értelmet az egész, már tudom, hogy a szabadság ragadott meg igazán, és az a mód, ahogy a hangokat megszólaltatta. Nem gitározott, nem egy megtanult dalt adott elő, hanem beszélt, énekelt, mesélt egyszerre a hangszerén keresztül. Ott akkor eldöntöttem: ezt akarom én is, így akarok gitározni.
2010-ben vendéglátóztam, amikor zenész barátom Belicza Bandi felvetette az ötletet, hogy csináljunk egy olyan zenekart, ami Santana dalait játssza. Rögtön nemet mondtam, hogy én azt sosem tudom. De nem hagyott békén, zenészeket is szerez, azt bízzam rá, én csak a gitárral foglalkozzam. Kitartó volt, belementem, és az első próba után együtt maradtunk. Azóta eltelt 15 év, és még mindig játszunk.
Rockbook: Miért éppen Carlos Santana zenéje ragadott meg benneteket annyira, hogy egy teljes tribute formációt szenteljetek neki?
Cs. Z.: A dalok hangulata, a latin lüktetés, az ütősök összjátéka teljesen ismeretlenek voltak a számomra, de mint az ilyenek általában, nagyon izgalmasak is egyben. Csodáltam azt a szabadságot, ahogy zenél. Ráadásul teljesen másképp gitározik, mint akiket addig hallottam. A legtöbb esetben dallamokban gondolkozik, nem pedig figurákban. Ezt el akartam tanulni. És még volt valami: éreztem, hogy hatalmas energiák vannak a dalokban, amiből valamennyi át is jött, de teljes valójában érezni akartam az egészet, az pedig csak akkor lehetséges, ha én játszom a dalokat. Nem hiszek a véletlenekben, így nyugodtan mondhatom, hogy a sors már a kezdet kezdetén segített, olyan zenészekkel hozott össze, akik fogékonyak voltak erre a muzsikára, érezték, amit érezni kellett, hajlandóak voltak velem együtt menni ezen az úton. Minimális tagcserével azóta is együtt vagyunk.

Carlos Santana
Rockbook: A “Milagro” név választása nyilván nem véletlen — mit jelent számotokra ez a név?
Cs. Z.: A tribute zenekarok már névválasztásban is jelzik, hogy kinek a zenéjét játsszák, szójáték formájában, vagy esetleg egy album címmel. Mi az utóbbit választottuk . Ez a szó: Milagro, az egyik album címe. 1992-ben jelent meg, ez volt Santana tizenhetedik albuma. Maga a szó spanyolul csodát jelent, és ezt nagyon tetszett. Érthetjük ezt az eredeti zenére, de én 15 év után már azt gondolom, hogy a név valójában ránk, a zenekarra vonatkozik. Sok mindent megéltünk, sok mindenen átmentünk, még a mai napig is, és csoda, hogy együtt vagyunk, hogy zenélünk. A zenekar és a zenénk együtt maga a Milagro.
Rockbook: Milyen szempontokat vesztek figyelembe, amikor kiválasztjátok, mely Santana-dalok kerüljenek a repertoárba?
Cs. Z.: Ez sokat változott az idők folyamán. Beleestem abba a hibába, hogy olyan dalokat kerestem, ami nekem tetszett, folyamatosan cserélgetve a repertoárt. Természetesen voltak standard dalok, de sok volt a változtatás. Utólag belátom, ennek nem sok értelme volt, hiszen nagyon ritkán játszottunk ugyanott rövid időn belül. A közönség, aki eljön a koncertünkre, az ismert, szeretett dalokat akarja hallani, nem az újdonságot, azt nem ismeri. Volt olyan koncertünk, ahol a koncert végén megkaptuk a közönségtől, hogy jó volt a koncert, csak kár, hogy kevés Santana dalt játszottunk. De hát csak azt játszottunk. Viszont azokat nem ismerték. Mostanra beállt, hogy alapvetően miket játszunk. A legismertebb dalokat mindenféleképpen, és néhány olyat, ami ismerős lehet. Ez attól függ, mennyit kell játszanunk.
Rockbook: Mennyire ragaszkodtok az eredeti hangszereléshez és mennyire van teretek az improvizációra?
Cs. Z.: Attól függ, hogy mikori a dal. A nagyon régi daloknál (pl: Oye como va) keresünk egy aránylag mostani koncertverziót, ami közelebb áll hozzánk, azt vesszük alapul. Carlos is mindig másképp játssza a dalokat, akkor én miért ragaszkodjak egy ötven éves verzióhoz? Fontos szempont, hogy nálunk is éljenek a dalok, és ez csak akkor megy, ha magunkra igazítjuk azokat, mint egy kabátot. Nem tudok úgy gitározni, mint Santana, de nem is akarok. Az Ő, én ÉN vagyok. Játékának a jellegét igyekszem ellesni, alkalmazni, ezekből építem fel a szólókat. Nem azt játszom, amit Ő, de igyekszem úgy játszani. Ettől leszek hiteles.
Rockbook: Melyik Santana-dalt a legnagyobb kihívás előadni, és melyik a közönség kedvence?
Cs. Z.: Legnagyobb kihívás szerintem a legismertebbeket játszani, és ezek a közönség kedvencei is: Europa, Black Magic Woman. Ahogy az első hangot meghallod, rögtön beugrik az eredeti, és azt akarod hallani a színpadról is, ha nem az szól, már nem is tetszik. Én nem tudom az eredetit egy az egyben eljátszani, így látszólag esélytelen a dolog. Viszont, ha a dal jellege olyan, mint az eredeti, és én magamra tudom húzni, akkor működik. Ehhez nagyon kellenek a többiek, a kollégák, akikkel együtt teremtjük meg az eredeti hangulatot. Ilyenkor az ego-t nagyon le kell rakni, és csak a dal van. Máshogy nem megy.
Rockbook: Május 23-án a budapesti KAZI Klubban léptek fel. Mire számíthat a közönség ezen az estén?
Cs. Z.: Mindenre, amiről beszéltem. Egy Santana koncertre, bár Ő nem lesz köztünk testi valójában, de a szellemét, a lelkét megidézzük. A jól ismert dalok felcsendülnek, de lesz néhány kevésbé ismert is. Összességében egy nagyon hangulatos, varázslatos és változatos este lesz, tele olyan dalokkal, melyek egy letűnt kort idéznek meg lelkünkben. Facebook esemény itt.

Rockbook: Szokott lenni különleges vendég, vagy valamilyen meglepetés a koncerteken?
Cs. Z.: Kecskeméten évenként szervezünk saját magunk egy ingyenes koncertet, ahova gyakran hívunk vendégeket is. Mivel az anyagi részét is mi álljuk ilyenkor, a vendég kiléte mindig attól függ, hogy mennyi anyagi forrással rendelkezünk. Ha kicsi a kassza, akkor helyi zenészeket hívunk, de ha tehetjük, merünk nagyban is gondolkodni. Volt már vendégünk Bebe, Vincze Fruzsina, de Besnyő Gabi (Nova Prospect) is énekelt velünk. Lelki szemeim előtt sok mindenkivel játszottunk már együtt, de ez még a jövő zenéje. 
Rockbook: Milyen visszajelzéseket kaptok a Santana-rajongóktól, akár itthon, akár külföldön?
Cs. Z.: Az, hogy a mai viszonyok mellett egy kilenc tagú zenekar ennyi ideje együtt van, koncertezik, az nagyrészt annak is köszönhető, hogy sok pozitív visszajelzést kapunk. Koncertek után mindig odajönnek hozzánk, köszönik az élményt. Volt, aki egyenesen spirituális élménynek nevezte azt, amit kapott tőlünk. De olyan helyzetbe is keveredtem, hogy a kezemet csókolgatták, nem tudtam elég gyorsan elrántani. A Youtube csatornánkon megtalálhat videók alatt is sok külföldi bejegyzés van, elismerő szavakkal. Nem tagadom, ezek nagyon jól esnek, és erősítik bennünk azt a hitet, hogy jó, amit csinálunk.
Rockbook: Terveztek saját dalokat is a jövőben, vagy teljes egészében a tribute műfajon belül maradtok?
Cs. Z.: Viccesen azt szoktam mondani, mi saját zenét játszunk, csak Carlos Santana dalaival. De a viccet félretéve nagyon szeretnénk. Igazán kíváncsi vagyok arra, milyenek vagyunk Mi valójában, mi van bennünk, mire tudjuk egymást inspirálni. Ötletek vannak, de elég nehéz egy olyan működő rendszert létrehozni, ami termékeny és inspiráló is tud lenni egyszerre kilenc ember számára, akik a saját és családjuk életét is menedzselik. Dolgozunk rajta.
Rockbook: Hol láthatnak benneteket legközelebb a rajongók a KAZI Klub után?
Cs. Z.: Másnap, május 24-én szombaton Lakitelek – Tőserdőben zenélünk este 20 órai kezdettel. Nyáron több helyen megfordulunk, ezek helyéről, időpontjáról Facebook oldalunkon adunk hírt.
Rockbook: Mit üzentek azoknak, akik még nem voltak Milagro-koncerten, de fontolgatják, hogy eljönnek május 23-án?
Cs. Z.: A tett halála a gondolkodás.
Ne fontolgassák, jöjjenek! Utána pedig jöjjenek oda hozzánk, és mondják el, hogy érezték magukat. De egyvalamit kérek: ne azzal a gondolattal jöjjenek, hogy Santanát akarják hallani. Olyan koncertre jönnek, ahol izgalmas, gitáros latin muzsika lesz, gyönyörű dallamokkal, ismert dalokkal, na és persze jó sok gitárral fűszerezve. Jó kis este lesz. Várunk mindenkit szeretettel!



