Február 16-án a The Machinists of Joy turné keretein belül hazánkba látogatott az ipari metál rangidős csapata, a német Die Krupps. A formáció (amely az ezredforduló óta most adott ki először új anyagot)a Dürer Kertben mutatta meg, honnan is fúj a szél, ha industrial metalról van szó . A nyolcvanas évek elején általuk terjedt el a kontinensen az EBM, a kilencvenes évektől pedig a heavy metal-al fuzionálva komoly úttörővé avanzsáltak. A Die Krupps ösztönzött még sok más zenekart arra, hogy az elektronikus és metál hangzást összekeverjék.

Némi egészséges csúszást és egy gördülékeny bejutást követően a bulit meg is kezdte a texasi Chant. A két fős ütősprojekt azonnal belerántotta az akkor még igencsak szellősen álldogáló közönséget abba az apokaliptikus világba, amit már sokan megismerhettek tőlük, hiszen a srácok korábban olyan nagyágyúk előzenekaraként bizonyítottak, mint a KMFDM és az Angelspit. Nem mondható hétköznapi produkciónak, amit a dobos páros az elektronikus alapokra bemutatott, engem a korai Combichrist-re emlékeztettek. A nagyjából negyven perces műsoruk után őszintén tapsoltam meg őket.

Rövid átállás, a színpadon a chilei Vigilante. A közönség is kicsivel népesebb lett, de még mindig volt hely bőven a Dürer nagytermében. Ez talán bocsánatos, elvégre vasárnap volt. Igazi industrialosoknak Vigilante neve sem idegen, hiszen a dél-amerikai művész és zenekara sem kisebb nevekkel lépett fel, mint a Nine Inch Nails és a Die Krupps-al egy idős Ministry. A gitárosával és szintetizátorosával színpadra lépő Vigilante folytatta azt a hangulatfokozást, amit a Chant elkezdett. Hogy pontosabban fejezzem ki magam, határozottan meghozták azt a légkört, amit a Chant még csak az igazán érdeklődőkből tudott kiváltani. Igazi tengeren túli industrial, az európai (főleg német) bandáktól eltérő stílusjegyekkel, így igazán színessé tették ők is a palettát. Közvetlen, ütős, dinamikus egy órát produkáltak, személyes véleményem, hogy ők domborították ki legjobban az estét. Szívesen hallgattam volna még őket.

Végül elérkezett az, amiért a többség igazából eljött: a Jürgen Engler vezette Die Krupps, Bradley Bills (Chant) vendégszereplésével. Ismét gyors körbenézés. A színpad előtt sűrű a tömeg, de fértünk volna még. Ellenben a hangulatra egy rossz szót nem lehet írni! A srácok az új album nyitódalával, az Ein Blick zurück im Zorn-al robbantak be, meg is volt az eredménye! A szám második harmadában a fülem elkezdett némi csúszásra gyanakodni a samplerhez képest, ami sajnos a The Dawning of Doom alatt be is igazolódott. Valami elszállt, aminek eredményeként először a doboknál ülő Bradley Bills ütött feltűnően az alaptól eltérően, majd maga az sampler is szokatlanul viselkedett. Jürgen rutinosan foglalta le a közönséget a probléma kieszközöléséig, ami sajnos a koncert alatt még többször előkerült, de ezt ennyivel rövidre is zárnám. Viszont ami a Die Krupps-on múlott, arra egyáltalán nem lehetett panaszkodni. Ugyanazzal a lendülettel dübörgött az ipari szerkezet, mint 15-20 évvel ezelőtt, habár ezt nálam idősebbek többen helyben cáfolták. A futurisztikus, ellenben véleményem szerint a vártnál lényegesen szerényebb díszletet kiegészítette egy gigantikus fémxilofon is, amin Engler kísérte a többieket.

Die Krupps - Nazis Auf Speed

A repertoár tekintetében a The Machinists of Joy album dominált. Túlnyomó többségben ezeket a dalokat hallhattuk, de nem maradtak el az igazi Krupps klasszikusok sem, mint a Fatherland, Crossfire, és a közönség által szinte egész este skandált To the Hilt sem. Az első harmadban előkerült egy Visage cover is, a Der Amboss is, így az egyébként is végig lelkesen tomboló közönségnek igazán nem lehetett oka panaszra. Ipari feszesség, súlyosság, provokatív szövegek, rajongó közönség, amit a Die Krupps végig meg tudott lovagolni.

Összefoglalva úgy gondolom elmondható, hogy a kicsit visszafogottabb show, a technikai malőr, valamint a Dürer Kerthez képest gyenge hangosítás ellenére a stílus szerelmesei és a Die Krupps tisztelői egy korántsem felejthető, sokszínű bulin vehettek részt és minden bizonnyal visszavárják az ipari veteránokat.

Setlist:

01. Ein Blick zurück im Zorn
02. The Dawning of Doom
03. Risikofaktor
04. Im falschen Land
05. Essenbeck
06. Der Amboss (Visage cover)
07. The Machinist of Joy
08. Part of the Machine
09. Industrie-Mädchen
10. Schmutzfabrik
11. Robo Sapien
12. Metal Machine Music
13. To the Hilt
14. Nazis Auf Speed
15. Fatherland

Ráadás:

16. Machineries of Joy
17. Crossfire
 

Spitzer Jenő