Egy spirituális zenei utazás San Franciscótól Budapestig - MU Underground interjú
A MU Underground nem csupán egy zenekar, hanem egy több évtizedes kulturális és spirituális küldetés folytatása. Az amerikai-magyar énekes-gitáros, dalszerző és költő, Louis Jungmayer Mouksa vezetésével a csapat olyan világba vezeti a hallgatót, ahol a pszichedelikus blues rock találkozik a társadalmi tudatossággal, a színpadi őrület pedig mély üzenetekkel párosul. Mouksa személyes története egyenesen a San Francisco-i rockmozgalom szívéből indul, ahol olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Buddy Miles, Powell St. John vagy a Creedence Clearwater Revival. A Magyarországon új életre kelt MU Underground nemcsak zenében, hanem szellemben is az underground örök lángját hordozza.
Rockbook: MU Underground – már a név is misztikus. Mit jelent számotokra ez az elnevezés, és hogyan született meg a zenekar még 1998-ban?
Louis Jungmayer Mouksa: 2014 és 2022 között a zenekar neve Mouksa Underground volt - ennek a rövidített változata MU. A Mouksa/Moksha a zenekar alapítójának és frontemberének a neve, aki a nevét a hindu guru Bhagwan Shree Rajneesh-től kapta. A moksha kifejezés a megvilágosodás felszabadulását jelenti. Érdekes módon a Mu a Mouksa/Moksha szinonimája a buddhizmus Chan iskolájában. A zenekar eredeti neve 1998 és 2013 között Psychedelic Cowboys volt.
Louis Jungmayer Mouksa
Rockbook: Mouksa, te évtizedekig része voltál a San Francisco-i zenei színtérnek. Milyen élmények, hatások hoztál magaddal Magyarországra ebből az időszakból?
Mouksa: Hogy a rockzenészek között kötelék van, ők a norma elleni lázadás részei.
Rockbook: Játszottál olyan zenészekkel, akik Janis Joplin és Jimi Hendrix környezetéből kerültek ki. Hogyan hatott rád ez a közeg, és mennyire van jelen most a MU Underground zenéjében ez az örökség?
Mouksa: Több zenésszel is játszottam együtt, mint például Powell St. John (Janis Joplin gitárosa), Buddy Miles (Jimi Hendrix dobosa), Steve Miller, Dave Mason stb., de roadie-ként is dolgoztam a Creedence Clearwater Revivialnál, és sok más zenésszel is találkoztam, mint például Carole King, Carlos Santana, David Crosby. Soha senkit nem másoltam, mindannyiunknak megvolt a saját, egyedi zenei stílusa. Másrészt mindannyian egy társadalmi-kulturális mozgalomhoz tartozunk, amely magában foglalta az egyenlőséget, a háborúellenességet, a spiritualitást stb., és amelyet továbbra is remélek, hogy zeneileg és dalszövegileg is képviselni tudok.
Mouksa és Carole King (1983., Los Angeles)
Rockbook: Hogyan talált egymásra a mostani felállás? Mit tesz hozzá a zenekar hangzásához Zelenák Tibor, Rósz György vagy éppen Máté Lujein?
Mouksa: 1998-ban alapítottam a zenekart, Zelenák Tibor és Varga Csaba pedig 2011-ben csatlakoztak a zenekarhoz. Az utóbbi években új tagok csatlakoztak: Rósz György 2022-ben, Gulyás Attila 2023-ban, Kullmann Konstantin és Máté Lujein 2025-ben. A zenekar számos olyan tagból áll, akik régóta barátságban vannak egymással és néhány korábbi taggal. Sok nagyszerű zenész van a zenekarban, köztük Zelenák Tibor, aki szuper dobos, és Rosz György, aki a karmester szerepét tölti be, és segít abban, hogy a zenekar egységes legyen.
Rockbook: Van valamilyen különleges dinamikátok a próbák vagy a koncertek során? Ki hozza az ötleteket, és hogyan születnek meg a dalok?
Mouksa: Először is én írom a dalokat, amiket bemutatok a zenekarnak. Minden zenész hozzáadja a saját szólamát (szólógitár, dob, basszusgitár, billentyűs hangszerek stb.), és így alakul ki a végeredmény – a végleges zenekari verzió. Az utolsó felvett dalunkban egy perces instrumentális részt illesztettünk be a dal közepébe, amit nem én írtam, és egy 30 másodperces befejezést is. Ily módon ez egy közös vállalkozás.
Rockbook: Milyen érzés egy magyar-amerikai kollektívában alkotni, és hogyan hat ez a zenekar identitására, megszólalására?
Mouksa: Azt hiszem, a zenekarom jobban meg tudná válaszolni ezt a kérdést, mint én. Először is, amerikai magyar vagyok, Amerikában nőttem fel magyar környezetben, így azt hiszem, a zenekar tagjai néha elfelejtik, hogy 42 évig éltem ott. Ráadásul a zenekarban mindenki nagyon jártas az amerikai és a brit zenében.
Rockbook: A zenétek pszichedelikus blues rock, funk és punk elemekkel. Tudatosan építkeztek ebből a sokszínűségből, vagy inkább ösztönösen alakul így a hangzásotok?
Mouksa: Sokféle zenei stílust szeretek, és utálom, amikor egy zenekarban minden dal ugyanúgy szól.
Rockbook: Sok dalotok szövege „Dylan-szerű” – milyen témák inspirálnak benneteket? Mennyire fontos számotokra az üzenet?
Mouksa: Én írom az összes dalszöveget. Jim Morrisonhoz hasonlóan költőként is elkezdtem, ami azt jelenti, hogy talán az, amit mondani akarok, a legfontosabb számomra. Már egészen fiatalon bekapcsolódtam társadalmi-politikai mozgalmakba, már 13 évesen tiltakoztam a vietnami háború ellen. Sok témáról írok, többek között az egyenlőtlenségről, a szegénységről, a háborúellenességről, az elveszettségről a földi anyagi világban.
Rockbook: Van olyan dalotok, amit különösen fontosnak éreztek zeneileg vagy szövegileg? Mesélnétek róla?
Mouksa: Úgy hiszem, rengeteg nagyszerű, sokatmondó és zeneileg nagyon jó dalom van. Nehéz lenne csak egyet vagy kettőt kiemelni.
Rockbook: Mouksa előadásmódját gyakran kiemelik – mit tartasz fontosnak a színpadi jelenlétben? Honnan ered ez az intenzitás?
Mouksa: Amióta 16 évesen elkezdtem mikrofon előtt énekelni az első zenekarommal, megőrültem, ugráltam és táncoltam. Szeretem az izgalmakat, és Mick Jagger és Jim Morrison voltak azok, akik inspiráltak.
Rockbook: Milyen a kapcsolatotok a közönséggel? Kikből áll a MU Underground hallgatósága ma Magyarországon?
Mouksa: Igyekszem kapcsolatot teremteni a közönséggel úgy, hogy ugrálok és sétálok a tömegben, pacsit és ölelést adok. A rajongóink minden korosztályból származnak, olyanok, akik szeretik a jó élőzenét, az izgalmat és azt, hogy van mondanivalónk (feltéve, hogy tudnak angolul).
Rockbook: Van olyan koncertemlék vagy pillanat, ami különösen meghatározó volt számotokra?
Mouksa: Számomra minden koncertünk különleges......talán a születésnapi koncertjeimet említeném, amiket minden évben tartok, és ilyenkor mindig sok plusz dalt adunk hozzá, és sok vad történetet mesélek a múltamból.
Rockbook: Dolgoztok most új anyagon? Ha igen, mire számíthatunk zeneileg vagy tematikailag?
Mouksa: Igen, áprilisban írtam egy új dalt, a címe Liberation (Felszabadulás) – arról szól, hogy kiemelkedjünk a depresszióból stb. Az utolsó zenekari próbán mutattam be a zenekaromnak.
Rockbook: Terveztek külföldi fellépéseket vagy nemzetközi megjelenést is?
Mouksa: Fontolgatjuk, hogy Ázsiában játszhassunk zenekarként. Nem bánnám, ha Afrikában is játszhatnánk. Az elmúlt években szólóelőadóként játszottam Észak- és Dél-Amerikában, valamint Afrikában.
Rockbook: Mit jelent számotokra ma, 2025-ben underground zenekarnak lenni Magyarországon?
Mouksa: Az elmúlt 25 évben a zene meghalt a technológia és a zenei streaming szolgáltatások miatt. Manapság bárkiből lehet zenész, mivel a technológia képes utánozni egy dob ütemét, egy gitár riffjeit, vagy akár egy amatőr énekest is úgy eladni, mintha ő lenne a világ legjobb énekese, mindezt egy laptop kattintásaival. Az underground zene igazi zene, olyan zene, amelyet élőben zenészek játszanak, nem pedig hamis popsztár-énekesutánzatok.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
