Bejelentkezés

x
Search & Filters

"Egyfajta életfilozófia is számunkra a Merni, Akarni, Tudni, Tenni" - ROAD interjú



Pár hete elérte a platinalemez státuszt a Road zenekar M.A.T.T. című, 2015. őszén megjelent albuma. Az ehhez kapcsolódó tavaszi turné indulása után nem sokkal sikerült mikrofonvégre kapnunk Molnár Mátét, a domoszlói négyes frontemberét, akit a turnéval, a lemezzel és sok minden mással kapcsolatban faggattunk.

Rockbook: Tavaly jelent meg legutóbbi albumotok. Miért pont M.A.T.T. (merni/akarni/tudni/tenni) lett az album neve?

Máté: Egy lemez, az mindig egy adott időszaknak, egy adott kornak a lenyomata. A M.A.T.T. egy erős két, két és fél év anyaga. Nagyon sok izgalmas és új dolog gyűlt össze bennünk az előző lemez, a “Tegyük fel” óta. Volt egy akusztikus turnénk, egy jubileumi turnénk, dolgoztunk együtt a Szolnoki légierő fúvószenekarával, a Hősök zenekarral. Ezek mind nyomot hagytak bennünk, hisz ezek mind tőlünk szokatlanok voltak. Csupa olyan dolog, ami közrejátszott abban, hogy a M.A.T.T. lemezünk olyan legyen, amilyen. Egyfajta életfilozófia is számunkra a Merni, Akarni, Tudni, Tenni. Az elmúlt tizenvalahány év alatt mi is ezen a mezsgyén jutottunk előre, egyfajta varázsszavak ezek, ha úgy tetszik, melyekből időről időre táplálkozik a zenekar.

Rockbook: Elég gyorsan elérte az aranylemez státuszt. Mennyi időre is volt szükség hozzá?

Máté: Körülbelül egy hét kellett az aranyhoz, aztán úgy három hónap a Platinához. De ez a siker, az arany és a platina, kizárólag a közönségnek köszönhető. Ők a legfontosabb, az egyetlen, a valódi zsűri!

Rockbook: Igen, valóban ez lehet az igazi mérce, főleg mert manapság a lemezvásárlás nem annyira divat, mint a letöltés. Így talán még nagyobb elismerés, hogy ilyen sokan megveszik a lemezt, ha darabszámot tekintve nem is kell az aranylemez státuszhoz annyi, mint régebben…

Máté: Abszolút, főleg mert a mi közönségünk túlnyomó részét azok a fiatalok alkotják, akik már ebben a letöltős, stream-elős, telefonon mp3 hallgatós generációba tartoznak. De nincs is ezzel semmi gond. Hálásak vagyunk, hogy mindezek mellett még CD-t is vásárolnak a rajongóink!

 

 

Rockbook: Kétségtelen, hogy ez a legérettebb albumotok, de mégis megítélésed szerint hol helyezkedik el, ha a Road albumok népszerűségét vesszük alapul?

Máté: Ezt nehéz megmondani, leginkább azért, mert ez a lemezünk most még az újdonság erejével hat. Mindenkinek megvan a kedvenc albuma, de ez most annyira új, annyira merész számunkra is, hogy most ez a legjobb mindenkinél. Persze a közönség is véleményezi. Van, aki pont ezért szereti, van, aki pont emiatt nem annyira. Tény, hogy a 2010-es Emberteremtő albummal nagyon magasra tettük a lécet magunknak, mármint a saját szintünkhoz képest és etalon az a lemez számunkra, de amúgy az összeset szeretjük. Reméljük, hogy 6 év múlva ez a lemez is legalább hasonló népszerűségnek örvend majd, de jelenleg nem lehet összehasonlítani és korai is. Most mindenesete ez a lemez az, ami számunkra a legizgalmasabb, ami a legjobb, legfrissebb képet adja rólunk, a gondolkodásunkról, az érzéseinkről, a kreativitásunkról, mindenről. Nekünk most ez a kedvenc, ezt szeretjük a legjobban.

Rockbook: Miben változott a zenétek a kezdetekhez képest?

Máté: Talán abban, hogy már nem elégít ki minket a kommersz. Persze az nézőpont kérdése, hogy kinek mi a kommersz. Az viszont nem mondható el rólunk szerintem, hogy egysíkúak, unalmasak, kiszámíthatóak lennénk. Nyilván vannak tőlünk sokkal technikásabb, képzettebb zenészek, izgalmasabb dalok. De ha csak a mi pályánkat nézzük, az első lemeztől az utolsóig, akkor igenis látni lehet rajta a törekvést, hogy mindig izgalmasabbak, modernebbek, színesebbek, változatosabbak legyünk úgy, hogy mellette megmaradjunk azok, akik vagyunk. És szerintem pont ez az, amiben változtunk az elmúlt 12 évben.

Rockbook: Hogyan találtatok rá Anettre?

Máté: Varga Zoli (a lemezünk producere) mutatta őt nekünk. Anettről azt kell tudni, hogy több zenekar, számára kedves dalát dolgozta már fel, egy szál zongorával énekkel, köztük a mi egyik számunkat is. A Youtube-on utánanéztünk és megtetszett, amit csinál. De igazából ez a jókor, jó helyen tipikus esete volt. Akkoriban mi is gondolkoztunk azon, hogy kéne duetteznünk valakivel és szinte napok alatt dőlt el, hogy Anett lesz az a valaki. Goyának volt zsebben egy témája, elkezdtük kidolgozni, én megírtam a szöveget, Anett is hamar ráérzett, mit hogy kéne. Gyakorlatilag pár hét alatt összeállt a dolog.

Rockbook: Ez a dal lett a Zsák a foltját. A rajongók, a közönség hogy fogadta a közös dalt?

Máté: Többnyire pozitívan. Egy izgalmas színfoltja a lemeznek. Talán mondhatom, hogy a legvidámabb, legdallamosabb, legkönnyebben emészthetőbb dalunk. Ha valaki egy kicsit elmerül a szövegben, érezheti, hogy egy másodperc nincs komolyan gondolva ebben a tételben. Egy pikírt dal, emiatt is került fel a lemezre.

 

 

Rockbook: Egyfajta küldetésnek, feladatnak érzitek, hogy új tehetségeket fedezzetek fel?

Máté: Nagyon kedves tőled ez a megfogalmazás, de egy kicsit túlzónak gondolom ezt a küldetés kifejezést. A tehetségek maguktól is megmutatkoznak, és ha valóban tehetségek, utat is találnak maguknak és ezt sokak mellett mi is igyekszünk észrevenni. Nyilván jó a színpadon, vagy a stúdióban együtt dolgozni tehetséges, szuggesztív, karizmatikus, izgalmas emberekkel, mert az a tapasztalat, hogy az nem csak ránk, hanem a közönségre is pozitív hatással lehet, vagyis a produkció izgalmát, sokszínűségét emeli egy-egy ilyesmi közös munka, még akkor is, ha ismeretlen emberről beszélünk. Ugyanakkor nem mondanám, hogy tehetséget felkutató és felkaroló srácok lennénk. Inkább egy-egy ugródeszka lehetünk egy-egy tehetséges ember pályája elején, de ez egy természetes folyamat. Annak idején egy-egy ugródeszka volt nekünk is a Depresszió vagy a Tankcsapda turnéján való előzenekarosdi. Meg persze csomó más kis ugródeszka, amit többnyire jól meg is léptünk. Most pedig itt vagyunk. Hisszük azt, hogy igazából tényleg mindenki csak a maga szerencséjének a kovácsa.

Rockbook: Készültök valami meglepetéssel/különlegességgel a lemezbemutató turnén a rajongóknak?

Máté: Igen, egyrészt olyan városokat is választottunk idén, ahova nem sikerült tavaly eljutnunk, másrészt a koncertprogramban is vannak változások. További, új dalokat illesztettünk be, illetve a régi dalokon is frissítettünk. Ezen kívül a látványban is olyan speciális effektekkel dolgozunk, amit minden kisebb városba is magunkkal tudunk vinni. Nyilván Pesten lesz a legnagyobb durranás, de a kisebb, vidéki városokba is olyan látvány, fény- és hangtechnikát, illetve műsorprogramot viszünk magunkkal, ami azt gondolom, hogy elég tartalmas és izgalmas szórakozást kínál mindenkinek, aki eljön a koncertekre.

 

 

Rockbook: Ezen a turnén ki(k) lesz(nek) az előzenekar(ok)?

Máté: Az állandó előzenekarunk a kiváló zenészekből és ivócimborákból álló Nomad, őket régóta ismerjük már. Emellett néhány koncertre velünk tart még a Blackhoney, a Dorothy és a Samas is. Azt, hogy mikor, kivel és hol leszünk, a legegyszerűbben és a leggyorsabban a Facebook oldalunkon, az eseményeknél lehet megtalálni. Mi mindenkit arra buzdítunk, hogy ahova csak tudnak, tartsanak velünk és bulizzanak egy jót.

Rockbook: Mi miatt esett épp rájuk a választás?

Máté: Rengeteg jó és tehetséges zenekar jelentkezik hozzánk. A próbateremben mindig leülünk és utána nézünk az adott zenekarnak, alaposan körbejárjuk, mit tudunk róluk, a múltjukról, jövőképükről. Megnézzük, mennyire működne a közös munka, ki mikor hova tudna velünk jönni. Ez mindig egy hosszabb folyamat. Rengeteg a túljelentkezés nálunk, gyakorlatilag a következő év végéig megvannak a vendégzenekarok.

Rockbook: Mi alapján szoktátok eldönteni, hogy egy turnén hova látogattok el? Maradtok általában a jól bevált helyeknél vagy néha kísérleteztek, kerestek újabbakat is?

Máté: Leginkább az dönt, hogy hol voltunk az előző szezonban. Minden turnén igyekszünk olyan helyet választani, ahol az előzőleg nem voltunk. Persze mindig akad egy-egy új, izgalmas helyszín, de alapvetően a bevált helyekre megyünk vissza.

 

 

Rockbook: Mostanában egyre több hazai zenekar szervez magának európai turnét. A Road-nak vannak hasonló tervei?

Máté: Egyenlőre nincs.

Rockbook: Nagyon fontos a zenében (magán a zenén kívül) a mondanivaló is. Te mi alapján választasz szövegtémát az adott dalokhoz?

Máté: Leginkább az alapján, ami engem megérint. Előre sosincs tervezve. Ami belülről jön, azt írom meg. Van mikor a dalszöveg születik meg elsőre és aztán jön a zene, de inkább a zene elkészülése után jön a dalszövegírás. Általában mindenkinek hoz, üzen valamit egy-egy új zenei alap. Ezt meg szoktuk beszélni, sokszor ez is segít elindítani egy témában. Van, hogy valaki hoz egy ötletet és azt dolgozzuk tovább, van, hogy mindannyian egyenlő százalékban teszünk hozzá az adott dalhoz. Nincsenek jól bevált receptek, hacsak nem annyi, hogy mindig négyen írjuk a zenéinket, tehát minden zene mindenkié. :)

Rockbook: Ha egy dalt kellene kiválasztani az új albumról, melyik a személyes kedvenced?

Máté: Most a Túlzó kámforillat, holnap az Egy család vagyunk, holnap után meg a Kígyóméreg. Tegnap előtt pedig a Kettő bennem az én volt a kedvenc. Ez abszolút hangulatfüggő és szerencsére minden napra találok magamnak való dalt!

Rockbook: Köszi az interjút!

 

Tekintsétek meg a 'Túlzó kámforillat' című ROAD szerzemény most megjelent dalszöveges videóját:

 

 

ROAD 2016. tavaszi turné:

 

03.11. - Zalaegerszeg, Atlantis
03.12. - Kaposvár, Hang-Ár
03.18. - Kecskemét, TEKA
03.19. - Székesfehérvár, FEZEN KLub
03.24. - Csallóközcsütörtök (SK), Kultúrház
04.02. - Szabadka (SRB), Pogon A
04.08. - Budapest, Barba Negra Music Club (Teltház!!!)
04.09. - Verpelét, Művelődési Központ
04.15. - Encs, Váci Mihály Gimnázium
04.16. - Bátonyterenye, Ady Endre Művelődési Ház
04.22. - Győr, Széchenyi Egyetemi Napok
05.07. - Jászboldogháza,  Motoros találkozó
05.13. - Tatabánya, Roxxy Music Cafe
 

A zenekar elérhetőségei: Honlap, Facebook

 

Fotók: Road zenekar

 

Támogatónk a Nemzeti Kultúrális Alap és a Cseh Tamás Program.