Bejelentkezés

x
Search & Filters

Elhunyt Baksa Soós János, a Kex énekese



73 éves korában elhunyt Baksa Soós János, aki 1969-ben alapító tagja volt a Kex együttesnek, amelynek zenéjét a progresszív hatások és az improvizációk jellemezték. A banda mindössze két évig létezett, de így is nagy hatású volt, és színpadra lépett velük Babos Gyula, Somló Tamás, Závodi János és Hobo is, aki egy érzelmes posztban búcsúzott az énekestől, akinek köszönhetően először énekelhetett zenekarral a pályája elején, új lemezére pedig egy Kex feldolgozás is felkerült.
 
 
 
1968-ban Ő indított el a pályámon, a Kexben énekeltem először zenekarral. Első daluk szövegét is én írtam, „Csillagok, ne ragyogjatok” volt a címe. A Hobo Blues Band első lemezét az „Elszállt egy hajó a szélben” átdolgozásával szerettem volna kezdeni és az abban elhangzó „Mondd meg, ki vagyok? Mondd, meg mi vagyok én?” refrénre válaszolt volna a „Ki vagyok én?”, amit a szintén a napokban elhunyt Póka Egoinnal írtunk. Ám a Kex dalt disszidens művész alkotásának nyilvánították és nem engedélyezték a felvételt.
 
Ennek ellenére az a szomorú dicsőség jutott nekem, hogy több embernek játszottam Baksa Jancsi dalait, mint ő maga. Az „Elszállt egy hajó…” mellett az „A család” és a „Zöld sárga” is állandóan része volt és része ma is műsoraimnak. A nemsokára megjelenő lemezemen a „Csillagok” is helyett kapott.  
 
Miután megismerhettem a Rolling Stones és a Doors munkásságát, nem szégyelltem kijelenteni, hogy Baksa egyedül többet tudott, mint Mick Jagger és Jim Morrison együttvéve és ezt ma is így gondolom.
 
Hosszú évek óta betegesekedett. Néhány éve meglátogattuk Attila fiával, Cseh Tomi fiával hármasban a németországi Uhingenben. Beszélni már nem tudott, de a szeme fénylett. Búcsúzáskor a fülébe dörmögtem az „Elszállt egy hajó” néhány sorát és ő megszorította a kezemet. Akkor így búcsúztam tőle, ma meg tehetetlen vagyok. 
 
Isten Veled Barátom, nem feledlek.
Hobo  
 
 
Akármelyik magyar zenekarnál sokkal izgalmasabb volt,
Amikor a Kex játszott. 
A muzsika, a közös játék öröme, az énekes arcjátéka, gesztusai, mozgása,
A cselló és zongoraszólók, az áradó szabadság és humor,
Szöveg nélkül is magával ragadott bennünket.
Szabad szellemet és pimasz bohócságot ontottak magukból,
Düh és kétségbeesés nélkül lázadtak,
Kisebbségi érzést palástoló gúnyt értetlenséget keltve kollégáikban.
Megmagyarázhatatlan és mindent elsöprő mámort tudtak kelteni.
Ő az én kanapém, az én kanapém
Ő szebb mint én, ő az én kanapém.
Ez nem volt vicc, komolyan gondolták.
És láttam kopott piros bársonyán
A miniszoknyában verdeső szempillangót,
A lábánál horkoló kutyust,
Nagypapát pipával,
Beszélgető barátokat,
Lehangolódott gitárt.
Megelevenedett a szoba aztán az egész ház
Szellemek, tündérek, manók,
Ő szebb mint én és csak azért, mert az én kanapém.
De én is szép vagyok és mindenki körülöttem.
A zenekar,
A közönség,
Az otthon ücsörgő szülők,
A könyvek, amiket nem kell elégetni,
A képek a falon,
A kiszáradt szökőkút lassan porladó szobra a kertben,
A liliomok a kőkerítés mentén.
Ne keseregjünk!
Inkább mulassunk és mulattassunk!
Erre tanított engem, de nem fogadtam meg.
Más utat választottam,
Nagy árat fizettem érte,
De végül megérte.
 
Csavargók tízparancsolata, 1999 - részlet