Ezért tűnt el 15 évre a nyilvánosság elől Vito Bratta, a White Lion gitárosa
Vito Bratta 1983-ban alapító tagja volt a White Lion-nek, amelyben egészen az 1992-es feloszlásig játszott és bár később nyitott lett volna az újraegyesülésre, Mike Tramp végül más zenészekkel élesztette fel a bandát. Bratta-ról 2007-ig nem is nagyon lehetett hallani, a visszatérése után azonban elmesélte Eddie Trunk-nak, hogy miért is tűnt el 15 évre.
"Én sosem utasítottam el csak úgy a visszatérést, legfeljebb annyit mondtam, hogy most éppen nem alkalmas. Apám öt évig súlyos beteg volt, ami felért egy rémálommal. Anyám és én az utolsó pillanatig gondoskodtunk róla és ilyenkor nem lehet csak úgy lelépni. A White Lion-ös időkben még minden más volt, hiszen nemcsak én voltam fiatal, hanem a szüleim is, így nem kellett aggódnom miattuk. Ha azt mondták, kétéves turnéra indulunk, én rögtön visszakérdeztem, hogy miért nem három? A pénz akkoriban szóba sem került. Egyikünket sem érdekelte, hogy mennyit fogunk keresni egy-egy koncerttel, mert megszoktuk, hogy nincs egy vasunk se, de idővel persze ez is változik, és muszáj arra is gondolni, hogy miből fizetem a számlákat. Nem mondhatom azt az áramszolgáltatónak, hogy elmegyek a White Lion visszatérő turnéjára, amivel ugyan nem fogok nagyot kaszálni, de annál jobban fogom érezni magam. Ez senkit sem érdekel.
Mike hozzáállása is elég érdekes volt. Egy hülye hasonlattal élve úgy tudnám szemléltetni, hogy a volt csajod a szemed láttára csal meg téged, és közli, hogy addig ezt fogja csinálni, amíg nem mész vissza hozzá, de nyilván minél több pasival látod, annál kevésbé akarsz vele újra összejönni. Sok sikert kívánok mindenhez Mike-nak, de az nem tetszett, hogy teljesen új tagokkal turnézott White Lion néven. Ha tehetném, ezt a fejezetet szívesen kitörölném a zenekar történetéből.
Ezenkívül azt is bevallom - bár korábban tagadtam - hogy valóban megsérült a csuklóm, aminek igazából egyszerűen az volt az oka, hogy napi 14 órát gitároztam. Ha hajnal 4-kor értem haza egy klubbuliból, még utána is pengettem két órát, de idővel annyi minden összegyűlt, hogy nem akartam már ezekkel jönni, mert én is kezdtem úgy érezni, hogy folyton csak kifogásokat keresek. 'Ó, most nem tudok menni, mert fáj a csuklóm' vagy 'sajnos nem jó, mert apám rosszul van.' Pedig az igazság az, hogy én sosem mondtam nemet a White Lion újraegyesülésére és ezt Mike is tudja. Én mindig nyitva hagytam ezt az ajtót és jó lenne, ha ő sem csukná be folyton előttem."


