Februárban egy hétig Berlinben lesz megtekinthető az Omega 60 kiállítás - interjú Arató Mátyás ötletgazdával
Először 2015-ben vetődött fel egy Omega kiállítás gondolata Arató Mátyásban - aki fiatalkora óta hatalmas rajongója a zenekarnak - egy Szentesen megrendezendő Omega Oratórium koncert után. A kiállítás végül fél évig volt látható, majd 2022-ben, a zenekar 60. születésnapján, immár jubileumi keretek között visszatért Szentesre. A végül két éves "vándorkiállítás" státuszt megélt tárlat 2025 februárjában Magyarország berlini nagykövetségén lesz megtekinthető. Az eddig vezető rögös útról és egyéb érdekességekről beszélgettünk az ötletgazdával, Arató Mátyással.
Rockbook: 2018. november 30-án nyílt meg az első Omega kiállítás szülővárosodban, Szentesen, a Koszta József Múzeumban, amely fél évig volt látogatható. Tudjuk, hatalmas rajongója vagy a legendás csapatnak, ezen felül több mint 30 éve koncertszervezéssel is foglalkozol –, mégis hogyan fogalmazódott meg benned a kiállítás megvalósításának ötlete?
Arató Mátyás: Minden 2015-ben kezdődött, amikor az Omega 1972 után újra Szentesen játszott egy templomi koncerten, amelyre soha nem látott mennyiségű ember érkezett az ország minden részéről. Talán ez adta az ötletet valakinek a városban – azóta sem tudom, kinek –, hogy újra valami hasonló programmal kellene idecsalogatni a közönséget. Én csak beajánlottam magamat a múzeumhoz, hogy szívesen segítek egy Omega kiállítás létrejöttében, amikor meghallottam, hogy ilyet terveznek. Hamarosan kiderült, hogy a kiállítás szakmai részének megszervezése az az én feladatom lesz.
Rockbook: Hogy sikerült összegyűjteni a különböző relikviákat? Mennyi idő telt el az első „kapavágástól” a megnyitóig?
A.M.: A kiállítási anyag összegyűjtésére és összeállítására nem sok idő volt, mindössze két hónap. Nekem már volt egy komoly gyűjteményem lemezekből, plakátokból, de ez még kevés lett volna egy három kiállítótermes kiállításhoz. Megkerestük a gyűjtőket az ország különböző szegleteiből, hiszen gyakorlatilag a gyűjtemény nagy része nem a zenekarnál van, hanem a rajongóknál. De természetesen a zenészek és a körülöttük dolgozó stáb tagjai is adtak tárgyakat a kiállításhoz.
November elején kezdtük el a kiállítás gyakorlati munkálatait, tehát a tárgyak begyűjtését, valamint ezzel párhuzamosan az installáció felépítését. Én nagyon sokat utaztam mindenfelé az országban, hogy begyűjtsem a kiállított darabokat. Tehát négy hét alatt megvoltunk, úgy, hogy sokszor késő éjszakáig dolgoztunk.
Rockbook: Lehet tudni, hogy hány kiállított tárgyat tekinthetett meg a közönség?
A.M.: Soha nem számoltam meg. Több ezer darabból áll a gyűjtemény, a legkisebb jelvénytől Benkő Laci hangszeréig, valamint még több száz különféle ereklye maradt a raktárban. 15 személy adta össze az akkori kiállítás anyagát.
Rockbook: Nagyságrendileg hány látogató tette tiszteletét ez idő alatt? Milyen volt a visszhangja a tárlatnak?
A.M.: Mire a kiállítás véget ért, én már nem dolgoztam a múzeumnál, és nem is maradtunk kapcsolatban, ezért nem tudom, hogy pontosan mennyien látták a kiállítást, de azt biztosan el lehet mondani róla, hogy sikeres volt. Az ország minden pontjáról jöttek rajongók, én is nagyon sokukkal találkoztam személyesen.
A zenekar tagjainak is nagyon tetszett a kiállítás, ezért terveztük azt, hogy tovább visszük az országban és a határokon túl is, ami végül is ott, akkor, abban a formába sajnos nem valósulhatott meg. Csak 2022 után jön el ez a pillanat, de már sajnos nem úgy, ahogy eredetileg terveztük, hiszen a zenekar három tagja ekkorra már eltávozott közülünk.
Rockbook: A szervezés alatt milyen kapcsolatot alakítottál ki velük?
A.M.: Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy találkozhattam, beszélgethettem velük, beengedtek a lakásaikba, együtt ebédelhettem vagy épp vacsorázhattam velük. Nem volt ez számomra annyira egyszerű, hiszen ők 14 éves korom óta ott voltak poszteren a falamon, mint igazi sztárok. Volt, hogy 30 percig sétálgattam az irodámban, mire fel mertem hívni Molnár György Elefántot. Miután találkoztunk és látták, hogy egy Omega „őrülttel” van dolguk, teljesen elfogadtak. Elefánt egyszer azt mondta egy megnyitón, hogy 20 perc után tudta, hogy bármi kérhetek, ide fogja adni. Különlegesen nagy ajándékként tekintek a sok-sok órás beszélgetésekre.
Benkő László, Arató Mátyás, Kóbor János
Rockbook: A beszélgetéseitek során voltak olyan történetek, sztorik, amiket még nem ismertél, esetleg téged is megleptek? Ha igen, megosztanál pár publikus érdekességet?
A.M.: Mindig voltak bennem olyan kérdések, amelyekre nem tudtam a választ. Például az Időrabló lemez miért ilyen rövid, harminc valahány perc? Vannak-e róla lemaradt számok a fiókban, vagy ez így megszületett és kész volt? (Nincsenek lemaradt számok.) Tényleg ők írtak, vagy adtak át számokat a Boney M-nek, például a Raszputyint? (Tényleg ők írták, és adtak át egyéb Omega számokat is.) Vagy mi az igazság az alumínium tokos Élő Omega lemezzel kapcsolatba? Valóban volt sárga és zöld színű is? (Valóba volt, csak valószínűleg nem olyan sok, mint gondoltuk.) Szóval egy rajongó mindig tele van kérdésekkel, ők pedig mindig kimerítően és órákig meséltek. Látszott, hogy ők is nagyon élvezték ezeket a beszélgetéseket.
Rockbook: Gondolhatnánk, innen már csak egy ugrás, hogy hosszú évekig tartó vándorkiállítássá váljon a történet. A vándorkiállítás ugye stimmel, de mint tudjuk, végül nem sikerült olyan sok helyre eljutnotok, ahány helyre szerettetek volna, illetve amennyit megérdemelt volna egy ilyen kaliberű, nívós kezdeményezés. Mesélnél erről?
A.M.: Amikor Mecky még élt, nagyon komoly tervezés volt azzal kapcsolatban, hogy hogyan valósítsunk meg egy olyan utazó Omega tárlatot kiállításépítő- és látványtervező szakemberek bevonásával, amelyet akár éveken át is elvihetünk különböző helyszínekre, ehhez viszont nagyon nagy szükség van a rajongókra, ugyanis a kiállítás gerince, a főbb gyűjtemény 5-6 magánember birtokában van. Aztán jött a járvány, és minden megállt, mire pedig újraterveztünk volna, elment Laci, Misi, majd Mecky is, így már nem valósulhatott meg az elképzelésünk, mivel bizonyos kapukat csak Mecky tudott volna kinyitni. Közben jött a 60. évforduló, és úgy tűnt, semmi sem fog már történni ennek megünneplésére. 2020 és 21 valóban borzasztóan alakult, de előtte volt 58 gyönyörű éve az Omegának. Újra beszéltem a rajongókkal, akik már ’18-ban is összeadták a kiállítás anyagát és eldöntöttem, hogy ismét belevágok a szervezésbe. Mindannyian biztattak és ezúttal is örömmel bocsátottak mindent a rendelkezésemre, így nekik köszönhetően újra megvalósult Szentesen az Omega 60 kiállítás.
Rockbook: Végül hány helyszínen volt megtekinthető a kiállítás?
A.M.: Hét városba jutott el a kiállítás 2023-ban és 2024-ben. Többek között Szekszárdra, Gyöngyösre, Bátaszékre, Nagyváradra, Debrecenbe, vagy Aradra. Mindig alkalmazkodtunk a helyi viszonyokhoz, így hol kisebb, hol nagyobb anyaggal mentünk. Szentes városa sokat segített abban, hogy utazóvá tehessük a kiállítást. Kaptunk támogatást képkeretek, vitrinek, tévék és próbababák vásárlásához. Enélkül nem járhattunk volna sikerrel, de ahhoz is meg kellett teremtenünk az anyagi hátteret, hogy több száz kilométeres távolságokra vihessük el a kiállítást. Szerencsére a befogadó intézmények átvállalták ezeket a terheket, beleértve a benzinköltséget, az autóbérlést és a szállást is. Sok helyre szerettünk volna eljutni, és biztos vagyok benne, hogy Mecky előtt azok a kapuk is megnyíltak volna, amelyek előttem zárva maradtak, de így is nagyon büszke vagyok arra, hogy meg tudtuk ezt valósítani azokkal az emberekkel, akikkel évek óta együtt dolgozom.
Rockbook: Aztán elérkeztünk az Omega 60. születésnapjához, amelynek jubileumát a zenekar énekese, Kóbor János, billentyűse, Benkő László és basszusgitárosa, Mihály Tamás sajnos már nem érhették meg. Hogyan érintett a haláluk?
A.M.: A mai napig felfoghatatlan. Benkő Laciról tudtuk, hogy beteg, de járt koncertezni és reménykedtünk, hogy minden rendben lesz. Misi halála előtt pár hónappal még voltam nála, amikor visszavittem neki a kölcsönkapott ruhákat, és egyáltalán nem látszott rajta, hogy beteg lenne, pedig akkor már hosszú ideje az volt. Olvastam, hogy Mecky kórházba került, de úgy voltam vele, hogy járvány van, pár nap múlva biztos ki is jöhet, elvégre ő egy igazi vasember! Hát nem így lett… Csak a szomorúság és a könnyek maradtak. Szavakat nem is találok. Sára lányom viszont kitett aznap egy Facebook-posztot, amiben gyönyörűen megfogalmazott mindent. Én is mindig azt olvasom újra a december 6-i évfordulón.
Rockbook: A zenekar három tagjának elvesztése mennyiben befolyásolta a későbbi Omega 60 kiállítás megvalósítását, amely 2022. május 7-én nyitotta meg kapuit a Szentesi Kultfeszt keretein belül?
A.M.: Minden egész más így, hogy ők már nincsenek itt, az viszont nagy boldogság, hogy vannak, akik még mindig velünk lehetnek. Kellett ez a kiállítás ahhoz, hogy emlékezzünk, és hogy legyen egy olyan hely, ahol összejönnek a rajongók, a zenészek és a stáb tagjai. A magunk örömére készült. Azért, hogy felidézhessük a szép pillanatokat és azt a boldogságot, amit az Omega a mai napig jelent nekünk. Nekik már semmit sem kell bizonyítaniuk. Rengeteg csodálatos albumot és koncertet tettek le az asztalra. Az ő történetük a magyar rockzene történelmének egyik gyönyörű fejezete.
Rockbook: A jubileumot leszámítva miben volt más a két szentesi kiállítás?
A.M.: A 2018-as kiállítás meg akart felelni a mostani kor kihívásainak. Látványosabb és „színháziasabb” volt, műhó, vörös csillag és egyéb show-elemek díszítették. Ezzel szemben 2022-ben „csak” a relikviák álltak ott, bizonyítva, hogy nincs is szükség extra körítésre. Mindenfelé könnyekig meghatódott arcokat láttam, amikor körbenéztem. Ennyi elég!
Rockbook: Arról van információd, hogy honnan érkeztek látogatók az eseményekre? Voltak, akik messziről látogattak Szentesre?
A.M.: Én voltam a hétvégéken a teremőr, így nagyon sok mindenkivel találkoztam és természetesen beszélgettem is. A legmesszebbről egy felvidéki házaspár érkezett, ahol a feleség ezt kapta születésnapi ajándékba a férjétől. Csak akkor tudta meg, hogy hová jönnek, amikor meglátta az Omega 60 molinót, és rögtön sírva fakadt. De találkoztam Zalaegerszegiekkel, Siófokaikkal, bajaiakkal, egriekkel és nagyon sokan jöttek Pestről is.
Rockbook: Összességében mondhatjuk, hogy sikeres volt, amit elterveztél?
A.M.: Igen, ez nekem óriási ajándék, hogy az Omegával, az Omega közelében dolgozhatok. 2015-ben – amikor a koncert után elköszöntünk –, úgy gondoltam, nagyon szerencsés vagyok, hogy 50 évnyi rajongás után személyesen találkozhattam velük. Kézfogás közben még Mecky köszönte meg nekem azt a templomos koncertet, holott én lehetek hálás mindenért, amit tőlük kaptam. Azóta 10 év telt el, és minden nap ajándék, amit a kiállítással tölthetek.
Rockbook: Februárban egy hétig Berlinben, a magyar nagykövetségen lesz megtekinthető az Omega 60 kiállítás. Hogyan jött az ötlet, a lehetőség, illetve helyszínként a magyar nagykövetség?
A.M.: Ahogy már említettem, próbáltam külföldre is eljuttatni a kiállítást, és már akkor is főleg Németországra gondoltam, hiszen Európában talán ott volt a legnépszerűbb a zenekar. Küldtem ki anyagot a berlini magyar kultúra házába is, és reménykedtem benne, hogy talán tudják fogadni a tárlatot. Sokhónapnyi várakozás után egy Németországban élő Omega rajongó, Robotka József írt, hogy kapcsolatban áll a magyar nagykövetséggel, akik szívesen otthont adnának a kiállításnak. Hosszas levelezés után az ottani magyar rajongók megteremtették a kiállítás kiutaztatásának feltételeit, vagyis összedobták rá a pénzt! A szállást és egyebeket pedig a nagykövetség biztosítja. Mindezt Robotka Józsefnek köszönhetjük, aki rengeteget dolgozott ezért! Ilyen az, amikor lelkes Omega rajongók összefognak.
Rockbook: Mi várja az odalátogatókat?
A.M.: Kivisszük a teljes, nagy Omega kiállítást, ami csak itt, Szentesen fért el, de most megpróbáljuk a berlini magyar nagykövetségen is felállítani. Ruhák, plakátok, a komplett diszkográfia, lemezek, CD-k, kazetták, a tagok személyes dolgai… Minden eredeti, egyetlen másolat sincs!
Rockbook: Pontosan hol és mettől-meddig lesz látogatható az ottani kiállítás?
A.M.: A berlini magyar nagykövetségen. Február 14-én 17 órakor nyitja meg Dr. Györkös Péter magyar nagykövet úr. Ami fontos: a megnyitón való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, hiszen ez egy fokozottan védett terület. Itt lehet regisztrálni: azvuk@o2mail.de. A kiállítás február 17. és 21. között lesz nyitva, minden nap 10-12, valamint 14-16 óra között.
Rockbook: Hogyan tovább?
A.M.: A tervek szerint a visszaérkezés után Szentesen, a régi Panoráma étterem helyén nyíló és a Művelődési központhoz tartozó kiállítóhelyen még idén tavasszal megnyitunk egy állandó Omega kiállítást, ahol a vándorkiállítás anyagán kívül a zenekarhoz köthető egyéb, eddig sehol sem bemutatott tárgyak is helyet kapnak. Például az Omega stúdió nagy, 48 csatornás keverőpultja.
De ha van rá felkérés és igény, akár még új helyeken is szívesen bemutatjuk ezt a csodálatos gyűjteményt. Tehát újra lehet belőle vándorkiállítás is!
Rockbook: Köszönjük az interjút!
BP
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
