Gitárok minden mennyiségben: Tankcsapda koncertbeszámoló a Budapest Arénából (2026.03.28.)
Tankcsapda, Necropsia, Street Sixteen - 2026. március 28., Budapest Aréna
A Tankcsapda körül az elmúlt egy évben bőven akadt mozgolódás: Sidi távozása, vendéggitárosokkal megtámogatott koncertek, új dalok és egy folyamatosan alakuló hangzás. Nem csoda, hogy sokakat – köztük engem is – elsősorban a kíváncsiság vitt ki az Arénába: mit tud ma, 37 év után a Lukács Laci vezette gépezet, és mennyire működik ez az új, többgitáros koncepció élőben?
Mire megérkeztem, már a Street Sixteen játszott. A kifejezetten fiatal srácok bluesos, rockos, néhol elszállós hangulatot hoztak, és bár csak két dalukat csíptem el, egyértelmű volt: nincs bennük megilletődöttség. Az Aréna mérete sem nyomta rájuk a bélyegét, bátran és energikusan játszottak. Érdemes lesz figyelni rájuk a jövőben.
A Necropsia következett, és fél órára teljesen más dimenzióba kalauzoltak bennünket. A több mint három évtizedes, néhányszor megszakadt, de technikás életműből válogatva hozták a súlyosabbnál is súlyosabb tételeket. A megmondós szövegek és a karcos, agresszív gitárhangzás a közönség keményebb magját azonnal mozgásba hozta – az Aréna ekkor kezdett igazán felébredni.
A koncert végig feszes és tudatosan felépített volt, üresjáratok nélkül. Az a fajta sűrű, sötét hangulat lengte be a teret, amihez nem kell sok idő: pillanatok alatt beszippantja az embert. Egyre többen kapcsolódtak be, a nézőtér és a színpad között szépen kialakult az a bizonyos oda-vissza működő energia, amitől egy ilyen fellépés igazán élővé válik.
A félórás blokk végére egyértelmű lett, hogy itt nem „csak” egy előzenekar játszott. A Necropsia határozottan megágyazott az estének, és olyan alapot tett le, amire a Tankcsapda már egy felpörgött, vevő közönség elé érkezhetett. Ritka, amikor egy előzenekar ennyire karakteresen nyomot hagy egy arénás koncerten – ez most pontosan ilyen volt.
A Necropsia setlistje:
01. Intro
02. Inferno
03. Zóna
04. Árnyak
05. Freddy
06. Szakadék
07. Mélység
08. Esőtánc
09. Kövek
10. Trans
Fél kilenc után elindult az intro, és színpadra lépett a Vörös Attilával kiegészült, ismét trió felállású Tankcsapda. Már az első percekben feltűnt, hogy a látványra komoly hangsúlyt fektettek: a LED-kivetítők folyamatosan dolgoztak, a fények jól támogatták a dalokat, összességében kifejezetten erős vizuális élményt kaptunk. A hangzás is rendben volt: a basszus és a gitár masszívan szólt, a dob néhol kissé ingadozott – a pergő időnként eltűnt a mixben –, de ez nem volt zavaró mértékű.
Vörös Attila játéka külön említést érdemel. Technikailag kiemelkedő gitáros, nemzetközi szinten is jegyzett zenész, aki itt láthatóan tudatosan visszafogta magát. Nem akarta újraértelmezni a dalokat, inkább finom díszítésekkel, apró „huncutságokkal” gazdagította őket. Ízlésesen, a kereteken belül maradva tett hozzá pluszt.
Jól hallható az is, hogy a zenekar hangzása a kétezres évektől, Fejes érkezésével modernebb irányba mozdult, és ebbe a közegbe Vörös játéka tökéletesen illeszkedik.
A műsor gyakorlatilag egy best of program volt, már a második dalként érkező „Mindig péntek” is komolyat szólt. A koncert egyik legnagyobb erőssége azonban a vendéggitárosok sora volt.
Bodor Máté a „Szappanopera" dalban csatlakozott – nem kis sztori, hogy egyenesen São Paulóból esett be az Alestorm turnéjáról. A „Három gráciában” már egyértelművé vált, miért is keresett zenész nemzetközi szinten.
A „Lélekhangokból” során Lukács Peta is beszállt, és rendesen megsűrűsödtek a gitártémák, míg a „Rock a nevem” vele kifejezetten nagyot szólt az ő játékával.
Hangulatváltást hozott Tátrai Tibor érkezése: az akusztikusabb, visszafogottabb részekben („Kér a nép”, „Örökké tart”) finoman, mégis karakteresen színezte a dalokat. Jelenléte egyértelműen emelte az est súlyát.
Nagy Máté a „Voltam már bajban” alatt hozott friss, metálos lendületet, majd a „Mond ki a nevem”-ben Takács Vilkóval együtt már egy sűrűbb, modernebb hangzás született. A „Csajom a rúdról” Vilkó közreműködésével kifejezetten jól működött.
A koncert végére visszatért a trió felállás, és jöttek a megkerülhetetlen slágerek. A küzdőtéren szinte mindenki énekelt, mozgott, a keményebb arcok pedig pogóztak is rendesen.
A „Füst és lábdob”, a „Rock & Roll rugója”, az „Ez az a ház”, a „Baj van” és a „Be vagyok rúgva” egytől egyig működtek. Bodor Máté még az „Adjon az ég” alatt is visszatért egy erős gitárbetétre.
Ami a nézőszámot illeti: közel teltház volt. Kevés volt az üres szék, minden szektor meg volt nyitva, érezhető az érdeklődés az új felállás iránt.
A Tankcsapda ismét bizonyította, hogy képes megújulni – még ha ez a megújulás nem is tetszik mindenkinek. A Lukács–Fejes tengely stabilan tartja a zenekart, és az új gitáros, valamint a vendégek friss energiát hoztak a produkcióba.
A közönség összetétele is beszédes volt: fiatalok és régi rajongók együtt, sokszor családosan. Ez a többgenerációs jelenlét a zenekar egyik legnagyobb ereje. És ami talán a legfontosabb: ezt az energiát a színpadról vissza is adják.
Egy erős, több mint kétórás koncertet kaptunk – sok gitárral, sok vendéggel, és egy működő, élő Tankcsapdával. A koncertről videófelvétel is készült, így jó eséllyel hamarosan azok is átélhetik, akik most kimaradtak.
A koncerten elhangzott dalok:
01. Ez a nap az a nap
02. Mindig péntek
03. Szextárgy
04. Pokol a mennyből
05. Szappanopera (Bodor Máté)
06. A három grácia (Bodor Máté)
07. Irgalom nélkül
08. Egyedül a világ ellen
09. Lilliput Hollywood
10. California über alles
11. Lélekhangokból (Lukács Peta)
12. Rock a nevem (Lukács Peta)
13. Kér a nép (Tátrai Tibusz és Lukács Peta)
14. Örökké tart (Tátrai Tibusz és Lukács Peta)
15. Voltam már bajban (Nagy Máté)
16. Mondd ki a nevemet (Nagy Máté és Takács Vilkó)
17. A csajom a rúdról (Takács Vilkó)
18. Füst és lábdob
19. A Rock & Roll rugója
20. Adjon az ég (Bodor Máté)
21. Ez az a ház
22. Baj van
23. Be vagyok rúgva
Ráadás:
24. Rock and rollnak hívott
25. Mennyország Tourist
Rici
Fotó: Béres Máté (A teljes galériához klikk ide!)
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
