A gödöllői metalcore új reménysége – Born For Agony interjú
A gödöllői Born For Agony 2023 végén alakult, de csak 2024 nyarán talált igazán önmagára a mostani felállással. A modern metal és metalcore határán mozgó fiatal banda az elmúlt hónapokban nemcsak stabil csapattá, hanem összeszokott alkotóközösséggé is vált. A Disszonancia című bemutatkozó EP-jükkel gyorsan magukra vonták a figyelmet, őszinte, személyes és atmoszférikus dalaik pedig a hazai színtér egyik legígéretesebb új formációjává emelték őket.
Az interjúban a zenekar mesél a kezdetekről, a gödöllői undergroundról, az inspirációikról, a zenéjük üzenetéről és a jövőbeli terveikről.
Rockbook: A Born For Agony 2023 végén alakult, de csak 2024 nyarán állt be a mostani felállás. Mi volt az a pont, amikor éreztétek, hogy ez az ötös már tényleg „működik”?
Tomi: Jó pár felállást és egyben stílust is kipróbáltunk különböző emberekkel, akik mind más zenei kultúrából érkeztek. Csabival ketten alapítottuk a bandát, és eleinte mi magunk sem tudtuk, milyen stílusirányzatba szeretnénk elindulni. Ahogy képbe jöttek a többiek, úgy egyre jobban tisztázódott bennünk, hogy a modern metal és a metalcore lesz a mi közös stílusunk. Amikor így egybeállt a banda, és mindenki rábólintott erre az irányra, illetve mindenkiben ugyanolyan elszántságot és lelkesedést éreztünk, tudtuk, hogy megvagyunk – nem kell tovább keresgélnünk.
Rockbook: Több zenész is megfordult a zenekarban a kezdetek óta. Mennyire volt nehéz megtalálni azt a csapatot, ahol zeneileg és emberileg is egy hullámhosszon vagytok?
Tomi:Vidéken elég nehéz egy ilyen csapatot összerántani, de volt egy kis szerencsénk, és kitartóak voltunk. A banda nagy része már a megalakulásunk előtt is ismerte egymást, míg Flóriánt egy véletlen folytán ismertük meg egy közös ismerősön keresztül. Basszusgitárost sem találtunk, ezért Koppány céltudatosan kezdett el gitározni tanulni, hogy egyszer a banda tagja lehessen. Kitartásának és tehetségének köszönhetően mára már a zenéink egy részét is ő írja. Volt egy női énekesünk is, de a folyamat során jöttünk rá, hogy nem ez a mi arcunk, és mást szeretnénk. Nem volt könnyű folyamat, de amióta ilyen felállásban vagyunk, úgy érezzük, nemcsak zeneileg, hanem emberileg is megtaláltuk a közös hangot. Mindig vannak nehézségek, de ezeken együtt mindig képesek vagyunk túllendülni.
Rockbook: A gödöllői színtér nem annyira gyakran kerül reflektorfénybe, mint például a főváros. Milyen ott zenekart építeni? Inkább hátrányt vagy szabadságot éreztek benne?
Peti: Vannak előnyei és hátrányai is egyaránt. Egy ilyen kisvárosban mindig nehezebb közönséget toborozni, mint Budapesten. Viszont van egy nagyon jó klub a belvárosban, a Trafó Club, ami számos nagy zenekarnak is adott már otthont. Mi rendszeresen lépünk fel itt, amit nevezhetünk hazai környezetnek is. Ráadásul közel van Budapest, tehát nem érzünk nagy hátrányt. Mivel mi vagyunk az egyetlen ilyen stílusú banda a környéken, inkább szabadságot érzünk a tevékenységeinkben. Gödöllőn már egy kisebb közönségre is sikerült szert tennünk.
Rockbook: A modern metal/metalcore műfaj itthon is egyre népszerűbb, de rengeteg irányzata van. Ti hogyan határoznátok meg a Born For Agony saját stílusát?
Koppány: A Born For Agony valójában mindenből egy csipetnyi. A zenénk nagyban tartalmaz industrial/dark pop határán mozgó, atmoszférikus elemeket. Ezen hangzások, mainstream műfajok sajátosságaiból jött ihlet alapján lettek összegyúrva. Elsősorban a zenénkkel próbálunk egy olyan atmoszférát megteremteni, amiben az ember eltud merülni.
Tomi: Ezen felül próbáltunk elszórni a zenékben metalcore elemeket, és a modern metalban felfedezett elektroikus hangzást, sok szintetizátort használtunk, jobban bele mertünk nyúlni ezekbe is.
Rockbook: Kik voltak azok a zenekarok vagy előadók, akik a legnagyobb hatással voltak rátok – akár zeneileg, akár gondolkodásmódban?
Tomi: Egy személyes kapcsolathoz kötött bandát meg kell neveznünk: a Breakpointot. Ők karoltak fel minket indulásunkkor, és segítettek bevezetni minket a zenélés világába – nagyon sokat köszönhetünk nekik.
Személy szerint az Asking Alexandria-t mondanám. A régi metalcore-műfajt kedvelem, emiatt jött a metalcore stílusirányzat ötlete is. Saját számaink előtt játszottunk is tőlük egy-két covert.
Flórián: Számomra hazai pályán az AWS és a Hooligans volt nagy motiváció, külföldről pedig a Bad Omens-t mondanám.
Csabi: Rám a My Chemical Romance és a Linkin Park volt a legnagyobb hatással.
Peti: Nekem a Motionless In White volt a legnagyobb húzóerő.
Koppány: Spiritbox, Wage War, Bad Omens, Architects. Szeretem, ha az atmoszférát súlyos riffekkel vegyítik.
Rockbook: A nevetek („Born For Agony”) elég erős üzenetet hordoz. Hogyan született meg ez a név, és mennyire érzitek, hogy a mostani zenétek valóban tükrözi a jelentését?
Tomi: Mindenképpen szerettünk volna egy ütős, sokatmondó nevet, ami a zenéink mondanivalójának komolyságát tükrözi. Sokat gondolkodtunk annak idején a nevünkön, de nem volt olyan, ami megfogott volna minket. Koppány zenehallgatás közben hallotta meg az “agony” szót, ami egyből mindenkit megfogott: kellően ütős volt, tetszett nekünk. Ezen felül úgy gondoljuk, hogy a magánéleti problémáinkra is tudtunk vele célozni, ugyanis valamennyien elmondhatjuk magunkról, hogy voltak nagyon nehéz időszakaink. Innentől kezdve a név már adta magát. A mostani számaink szövegében is figyeltünk arra, hogy hűek maradjunk a nevünkhöz, és véleményünk szerint ez sikerült is.
Rockbook: A Disszonancia már címében is sokatmondó. Miért pont ezt a szót választottátok, és mit jelent számotokra ez az állapot – személyesen és zeneileg is?
Koppány: A disszonancia - mint fogalom - ebben az esetben átvitt értelemben, egy érzelmi feszültségként értendő. Ha valaki játszik egy hangszeren, és disszonáns hangokat játszik, az teljesen hasonló az ember belső gondolataihoz. Leginkább a szorongás erre a legjobb példa… amikor az ember agya annyira telítve van gondolatokkal, oda nem illő “hangokkal”, hogy az teljes zavart képez az életében. Viszont fontosnak vélem megemlíteni, hogy a szorongás, és a belőle való szabadulás kéz a kézben jár. Sajnos nem fordítunk elég figyelmet az emberek mentális egészségére, épp ezért egy sokatmondó cím, talán segít az embereken, és megnyugvást kelt bennük, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal.
Rockbook: A dalaitok a „felgyorsult mindennapok kihívásaira” és az „emberi elnyomásra” reflektálnak. Ezek a témák inkább társadalmi szintűek, vagy a saját életetekből is táplálkoznak?
Tomi: Dalszövegeink része a társadalomkritika is, viszont eddig az volt a jellemző, hogy olyan szöveget írjunk, amiben mi is érintettek vagyunk – ezáltal őszintébben tudjuk előadni őket, hiszen nekünk is van benne tapasztalatunk. A tervezett új videóklipünk tematikája is arra épül, hogy magunkat látjuk egy sötét szituációban. Ugyanakkor nemcsak mi, hanem a hallgatók is beleláthatják magukat a szerepbe, ezzel segítve az esetleg elnyomott érzéseik kimutatását.
Rockbook: Koppány és Flórián közösen írták a szövegeket – hogyan zajlott ez a folyamat? Inkább közös gondolkodás, vagy külön utakon születő sorok összeillesztése volt?
Flórián: Alapvetően, ha megszületik egy számunk, akkor általában már kirajzol egy képet az instrumental is, hogy milyen irányba lehet elkezdeni a szöveget. Arra nekem vagy Koppánynak van egy elképzelés, valamelyikünk megír egy alap szöveget rá, amit később lehet színezni: plusz gondolatokat, rímeket vagy szinonimákat írunk hozzá, és közösen megformáljuk a végleges verzióját.
Rockbook: Az instrumentális részeknél azt írtátok, mindenki hozzátette a saját tudását. Hogyan épül fel nálatok egy dal a kezdetektől a végső formáig?
Tomi: Hasonlóan működik ez a folyamat is, mint a szövegírás. Ha létrejön egy dal alapja (ami általában az elektronikus rész vagy egy riffötlet), akkor azt később közösen átbeszéljük. Ha valakinek ötlete támad a felépítésre, azt megírja, majd együtt finomítgatjuk, plusz dolgokat rakunk bele. Ezután jön a szövegírás folyamata. A végleges verzióját a stúdióban nyeri el, amikor gondosan összerakjuk, mindenféle ötletet vegyítve bele – így nyeri el végső formáját a dal.
Rockbook: Melyik dalra vagytok a legbüszkébbek a Disszonanciáról, és miért pont arra?
Tomi: Nagyon nehéz kiemelni egyet, mivel mind az első munkánk gyümölcse, ezért mindegyikre büszkék vagyunk. De ha egyet kell mondani, akkor az az Engedj el! című számunk. Úgy gondoljuk, ez a dal tükrözi a legjobban a banda arculatát és a nevét. Instrumentális szempontból ezt tudtuk a legjobban összehangolni, illetve a scream és a tiszta vokál keveredése is jó atmoszférát ad a dalhoz.
Rockbook: A lemez közelít az 5000 megtekintéshez, ami egy friss zenekarnál szép eredmény. Milyen visszajelzéseket kaptatok a közönségtől – volt, ami különösen megmaradt bennetek?
Tomi: Számunkra teljesen meglepő volt, hogy ilyen jó fogadtatásban részesült, és már most ennyien meghallgatták. Szinte mindenkitől elismerő szavakat kaptunk, ami iszonyatosan jól esett, és plusz motivációt adott a nagylemez kiadásához és a további munkákhoz. Elismertebb zenészek is gratuláltak nekünk, amiért elképesztően hálásak vagyunk! Talán ezek maradtak meg bennünk a legjobban, de mindenki véleményére kíváncsiak vagyunk, és mindet komolyan vesszük. Nem igazán kaptunk negatív visszajelzést – inkább építő jellegű kritikákat, amikből a jövőben is tudunk építkezni.
Rockbook: Az EP bemutatója A Király Halott előtt zajlott. Milyen élmény volt egy már bejáratott zenekar közönsége előtt bizonyítani?
Koppány: Nem igazán szoktunk izgulni a koncertjeink előtt, de bevalljuk, itt volt bennünk feszültség. Az első album mindig különleges egy banda életében, ráadásul hazai szinten nem akármilyen zenekar előtt mutathattuk be ezeket. Az ő közönségük is zseniális volt, jól fogadták a dalainkat, és fantasztikus hangulat alakult ki, aminek különösen örültünk. Egy életre szóló élmény marad ez a koncert mindannyiunk számára.
Rockbook: Mit gondoltok: a Disszonancia inkább egy lezárt korszak, vagy az első fejezet egy nagyobb történetben, amit a jövőbeni nagylemez visz majd tovább?
Csabi: Semmiképp sem tekintenénk lezárt korszaknak. Ez inkább egy „előhang” volt a következő időszak bemutatására, amivel betekintést nyerhettek a hallgatók, és rámutattunk vele, hogy „igen, ezek vagyunk mi!”. Ez volt az első fejezet, amit tovább szeretnénk vinni – egy felkészítő a nagyobb durranás előtt.
Rockbook: Említettétek, hogy a jövőben szeretnétek egy teljes albumot és új klipet is. Merre mozdul a Born For Agony hangzása a következő anyagon?
Tomi: A visszajelzések alapján szeretnénk tovább fejlődni, és egy keményebb, ütősebb hangzást belevinni a nagylemez anyagaiba. Emellett tervezünk akusztikus dalokat is kiadni, amelyekben a nevünkhöz hű dalszövegek csendülnek fel. Már van is egy kiadatlan akusztikus dalunk, és tervezünk még ilyeneket írni.
Rockbook: A zenei színtérben ma már a vizuális megjelenés és a közösségi kommunikáció is kulcsszerepet játszik. Ti hogyan közelítetek ehhez – inkább ösztönösen, vagy tudatosan építitek a zenekar arculatát?
Koppány: Próbálunk egyensúlyt találni a kettő között. Ahhoz, hogy populáris zenekar legyünk, elengedhetetlen a tudatos építkezés, szeretnénk egy arculatot mutatni, de nem akarjuk túlzásba vinni – megőriznénk az ösztönös elemeket is. Jó, ha kicsit sodor minket az élet, de ezt tudni kell kontrollálni, hogy az eredeti utunkról ne térjünk le. Szeretnénk közvetlenek maradni mindenkivel, bármerre is vezet az utunk, és figyelembe vesszük a közönség igényeit is.
Rockbook: A „hangot adni az érzéseknek és gondolatoknak” üzenet erősen személyes. Mennyire tekintitek a zenét terápiának – akár magatok, akár a hallgatók számára?
Flórián: Számomra nagyon fontos a zene, nélküle nagyon nehéz lenne az élet. Egy új világot nyit meg előttem, ami segít kimutatni minden érzésemet, megnyugtat, és teret ad minden fontos dolognak.
Tomi: Ahol már nem tud segíteni semmi más, ott segít a zene. Zene nélkül már én sem tudnám elképzelni az életemet – a legnehezebb időszakokból is a zene segített ki, és az egyik legnagyobb boldogságot is adja nekem.
Mint már említettük, dalaink nemcsak az önkifejezést segítik elő számunkra, hanem a hallgatóknak is szeretnénk segíteni velük, hogy ők is ki tudják fejezni érzelmeiket, és legyen egy támasz a nehéz időkben is.
Rockbook: Részt vettetek az Early Bird turnéban is. Mit adott nektek ez az élmény, és milyen tapasztalatokat hozott a turnézás a csapatdinamikában?
Tomi: Nagyon jó volt egy ilyen kezdeményezés részese lenni – ez egy üzenet is mindenki számára, hogy mindig merjünk nagyot álmodni. Tapasztalatot is szereztünk bőven, főleg a koncertek lebonyolítása és a tudatos szervezés szempontjából, ami a jövőben is hasznunkra válhat. Emellett a hangtechnikai dolgokban is sikerült fejlődnünk, ami elengedhetetlen a jövőre nézve. A csapatot is megerősítette a felkészülés, aminek szintén örülünk – összegezve: nagyon sokat tanultunk.
Rockbook: Vannak-e konkrét céljaitok a tehetségkutatókkal kapcsolatban – inkább a fejlődés, a kapcsolatok vagy a szakmai visszajelzés motivál titeket?
Peti: Leginkább fejlődni szeretnénk, és megmutatni magunkat – akár a szakma nagyobb embereinek, akár a közönségnek is –, hogy valójában mire vagyunk képesek.
Rockbook: Ha 2-3 év múlva visszanéztek a mostani időszakra, mit szeretnétek, ha a Born For Agony-ról elmondhatnák: „ez volt az, amikor…”?
Tomi: Nagyon nagy terveink vannak a jövőre nézve. Sosem lehet tudni, hogyan sülnek el a dolgok, de leginkább arra vágyunk, hogy amikor visszaemlékezünk erre az időszakra, elmondhassuk: „ez volt az, amikor egy olyan dolog vette kezdetét, amiből teljesen ki tudtunk bontakozni, megmutathattuk, honnan indultunk, és milyen jó dolgokat tudtunk véghezvinni, ami a mai napig életünk egy boldog részét képezi.”
Rockbook: Köszi az interjút!
BP
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
