Bejelentkezés

x
Search & Filters

"Ha jók a dalok, azok hozni fognak minden mást magukkal" - Fatal Error interjú

A Fatal Error nagy bulira készül, az Instant falain belül kerül bemutatásra a zenekar harmadik nagylemeze, a Halandó. Többek között az új korongról, és a várható koncertről faggattuk a zenekart.
 
Rockbook: Kezdésnek essünk túl a leginkább "lerágott csont" részén. Mikor, hogyan indultatok, és mi volt a kezdetekkor a fő motiváció? Volt egyáltalán bármi célotok a kezdeti időkben?
 
Jakó: Gimis zenekarként kezdtük 2008 végén, az első években maximum annyiban tűntünk ki a többi hasonszőrű tinibanda közül, hogy mi még jobban ráztuk magunkat a színpadon, ami egyébként azóta sem változott. Egyébként tipikusan az a zenekar voltunk, akiknek évente volt 3 pesti klubbulija, ahova lerángattuk a fél sulit, eljátszottuk nekik a fél Tankcsapda diszkográfiát, az összes kötelező külföldi rockslágert, meg 2 igencsak kezdetleges saját dalt. A zenekart már akkor is komolyan vettük, amikor enyhén szólva mi sem voltunk még komolyan vehetőek, éppen ezért is lehetett az, hogy minket nem választott el az idő, az érettségi, az egyéb terveink, meg nem tántorított el az sem, amikor szembesültünk vele, hogy az egyik legrögösebb utat választottuk a zenéléssel. 2011-ben Zsola érkezésével került fel a pont az i-re, lényegében arra az évre datálható a zenekar valódi megalakulása.
 
Rockbook: Az évek során hatalmasat léptetek előre. Mikor voltak a legnagyobb mérföldkövek? Mire vagytok a legbüszkébbek?
 
Misi: Aktuálisan mindig az éppen megugrandó lépcsőfok a cél, és ha ezek sikerülnek, ezt nevezhetjük mérföldkőnek. Természetesen mindhárom lemezünk egy-egy nagy mérföldkő. A 2019-es év elején a DAL című műsor is egy egészen érdekes dolog volt számunkra, szóval ez is nevezhető mérföldkőnek, viszont pont a napokban gondolkodtam el rajta, hogy az ilyen dolgoknál sokkal fontosabbak maguk a dalok, hiszen ez adja mindennek az alapját. Ha jók a dalok, azok hozni fognak minden mást magukkal, persze csak ha az ember elegendő munkát fektet a kommunikációba is. A legbüszkébb én személy szerint a most megjelent harmadik lemezünkre vagyok, úgy érzem, sikerült egy kerekebb, jobb anyagot alkotni, mint az előzőek.
 
 
Rockbook: Összehasonlítva a kezdeti és a jelenlegi Fatal Errort, mi az, ami gyökeresen megváltozott, és mi az, ami változatlan?
 
Misi: Először is a legfontosabb, hogy már vannak saját dalaink, és egy-két kivétellel a koncertjeinken csak ezeket adjuk elő. Másrészt az évek alatt akarva-akaratlanul ráragad az emberre pár alap dolog, ami elengedhetetlen, ha a zenekar hosszú távon akar működni. Az egyik ilyen például az alázat a közönség és a saját stáb felé, hiszen nélkülük semmi nem működik. Jobb esetben alapból nem bunkó az ember a kezdetekkor se senkivel persze, de ahhoz sok „kilométer” kell, hogy világos legyen minden apró fogaskerék, hogy ki mit miért csinál, és hogy hogyan tudjuk egymás munkáját legjobban segíteni. Talán ezt hívja a szakma profizmusnak. Nekünk is van még bőven mit tanulnunk, de úgy érzem, hogy a kezdeti időkhöz képest azért rengeteget fejlődtünk. Ami pedig változatlan, az a színpadi energia, és az, hogy soha nem adjuk fel.
 
Rockbook: Nem vagytok egy kis létszámú brigád, ráadásul a zenélés mellett mindenkinek vannak egyéb elfoglaltságai is. Mennyire nehéz ezt összehangolni? 
 
Bence: Szerencsére az utóbbi pár évben kialakult egy viszonylag állandó rendszer a zenekar életében. Mindenki dolgozik, de folyamatos csoportbeszélgetésben vagyunk egymással, így szinte mindent azonnal meg tudunk beszélni. Beosztjuk a próbákat, az indulásokat, érkezéseket, és minden egyéb dolgot ami időhöz kötött. Sok szempontból hátrányos ugyan, hogy mindenki szanaszét van, de előnye is akad bőven. Szerintem pont a létszámunk segít megoldani a legtöbb helyzetet, pl. ha valaki nem ér rá egy interjúra, akkor van öt másik aki beugorhat. Emellett ott vannak a crew tagok, akikre szintén számíthatunk.
 
Rockbook: Jelenleg mi a legnagyobb kihívás számotokra? 
 
Zsola: Ennyi évvel a hátunk mögött már kaptunk visszajelzéseket, illetve ilyenkor egy zenekarnak már látnia kell, hogy van e értelme csinálni. Mi töretlenek vagyunk, de feladat akad bőven. A legnagyobb kihívás szerintem aktuálisnak maradni és növelni a közönség táborát. Ez egy komoly feladat és nagyon sok munka.
 
 
Rockbook: Tekintve, hogy már számos fesztiválon, illetve nagyobb koncerthelyszínen visszajáró zenekar vagytok, gyakorlatilag a színpad az otthonotok. Nem könnyű kedvencet választani, de azért van olyan fesztivál, illetve hely, ami valami miatt közelebb áll hozzátok? 
 
A teljesség igénye nélkül:
 
Miki: Campus Fesztivál és Szegedi Ifjúsági Napok
Jakó: Alterába és Campus Fesztivál
Bence: VOLT Fesztivál
 
Rockbook: Azért a színpadon egyikőtök sem szokott lazsálni, mégis egy ideje foglalkoztat a kérdés, hogy ki nálatok a legőrültebb, ki a legfőbb hangulatfelelős? Lehet egyáltalán ebben nálatok „versenyezni"?
 
Misi: Mindenkinek megvan a maga kis őrültsége. Sok szempontból előny, és sok szempontból hátrány, hogy mindenki hangulatfelelős valamilyen szinten. Ha felnézel a színpadra, sokszor nem tudsz hova nézni, annyi minden történik, cserébe nincs egyhelyben álldogálás, hanem igyekszünk a legnagyobb energiával mindent beleadni. Én például sokszor csinálok komplett idiótát magamból a színpadon főleg mozgás terén, de ugyanez igaz a gitárosokra és Zsolára is. Így érezzük magunkat jól, ez így szép.
 
 
Rockbook: Nem csak a színpadon, hanem a social media felületeken is aktívak vagytok. Mennyire tartjátok fontosnak online kommunikálni bármit, ami a zenekarral történik? Hogyan élitek meg azt, hogy ma már mindent ki kell tolni facebookra vagy instára? Szerintetek „kötelező” a social felületek használata, vagy csak egy szükséges tevékenység? Szerettek posztolgatni, online is üzenni a hallgatóknak, vagy ez inkább egy szükséges nyűg?
 
Misi: Az aktív közösségi média manapság szükséges, de nem elégséges feltétele egy zenekar hosszútávú működésének. Akkora információs zajban vagyunk, amiből csak úgy lehet kitűnni, ha a banda következetesen építkezve kommunikál online a közönségével. A személyes tartalmak is fontosak a zenék megosztása mellett. Ha úgy tetszik, egy kicsit influenszerkedni kell, de ezt nem szabad túltolni. Több példát is ismerek, amikor egy zenész vagy egy zenekar gyakorlatilag meme/viccoldalt csinált a saját oldalából, vagy épp a mindennapi kajálásáról szól rajta minden. Meg kell találni az arany középutat. A legjobb egyébként, ha a zenekar maga kezeli a platformokat, mert így sokkal természetesebb az egész. Persze, tud ez is nyűg lenni, de azért általában inkább izgalmas, hogy egy-egy megosztott tartalomra hogy fog reagálni a közönség.
 
Rockbook: Hogyan képzeljük el nálatok egy dal születését? Koncentrálva a legfrissebb anyagra, mennyire volt nehéz életre segíteni a korong dalait?
 
Zsola: Minden héten írunk dalokat, ez mondhatni gyakorlás szinten kell, illetve belőlem kikívánkozik, hogy kiadjam magamból ezeket a gondolatokat. Szerkezetileg egyszerű dalokat készítek az aktuális fejemben zajló dolgokból, de többségében a problémákról beszélünk. Ha közeledik egy aktuális lemez kiadása, akkor szakítunk rá időt és elvonulunk a próbaterembe, ilyenkor kiválasztva egy csomó dalból azokat, amik egymás mellett egy olvasatot adnak ki, ami azt jelenti, hogy ráférnek egy korongra egy egységes mondanivalót átölelve.
 
Rockbook: Aki egy kicsit is figyel titeket a közösségi oldalakon, láthatta, hogy minden dalhoz készült egy kis illusztráció. Honnan jött az ötlet? Illetve kit dícsérhetünk meg ezekért a rajzokért?
 
Bence: Az ötleteket együtt dobtuk össze. Alapvetően ez volt a koncepció, hogy egyszavas dalcímeket próbáljunk meg illusztrációval ellátni. A legtöbb esetben ez adott volt, hiszen nagyon sok tárgynak van mögöttes tartalma. A Halandó esetében a homokóra, az idő múlása, a Mérleg esetében a dolgok és tettek súlya, a Kulcs esetében valaminek a lezárása, védelmezése, és így tovább. Próbáltunk olyan tárgyakat és szimbólumokat csatolni a dalokhoz, amik tükrözik a zene és szöveg mondandóját. A kivitelezést pedig Kókai Barnabásnak köszönhetjük, aki most is kiváló munkát végzett.
 
Rockbook: Most, hogy egy ideje már pörög az anyag, van róla személyes kedvenc?
 
Zsola: Nehéz
Miki: Ébresztő
Bence: Halandó
 
 
Rockbook: Elsősorban mi inspirált a témaválasztásban?
 
Zsola: Az inspirációja a zenekarnak a viszontválasz az emberektől. Visszakapjuk, amit adunk. Ez a legjobb érzés, bármennyire is nyálasan hangzik. A nehézségek, amiket megélünk, azok tipikus problémák. Ezzel mindenki találkozik. Ilyenkor szoktunk kapni néha visszajelzéseket, hogy “igen, én is ebben vagyok”. Jó érzés nem egyedül lenni a bajokkal, jó együtt kiüvölteni a koncerteken. Egy pillanatra ilyenkor olyan, mintha a bajok nem is léteznének.
 
Rockbook: Mennyire érzitek koncertképesnek a korongot? Illetve melyek azok a dalok a lemezről, amit nélkül már elképzelhetetlen egy Fatal Error koncert?
 
Boti: Ahogy véget ért a nyári fesztiválszezon, szeptemberben már gőzerővel elkezdtünk készülni a következő turnéra illetve a lemezbemutatóra. Volt egy majdnem 2 hónapos koncertszünet, amit már a nyár elején tudtunk, hogy erre fogunk szentelni. Most hogy belevágtunk az őszi állomásokba, már csempésztünk új dalokat a listába, tény és való, hogy ezek a dalok még frissek, szóval nekünk is meg kell szoknunk, hogy hogyan szólal meg a színpadokon, amik eddig a próbateremből még csak a stúdió falai közé mentek...
 
Jakó: Ez volt az első anyag, ahol a megjelenés előtt tudatosan nem játszottunk dalokat, nem lőttük el a puskaport. Az egyik legfőbb célunk volt az albummal, hogy azt a hangulatot és atmoszférát adjuk vissza, ami koncerten is jellemző ránk, éppen ezért koncertdalokat vettünk fel, lassú dal nincs is nagyon a lemezen. A 'Kulcs' című dal az, ami nélkül már elképzelhetetlen egy Fatal buli és akkor is azt mondanám, ha nem jutottunk volna vele a Dal döntőjéig. Már a műsor előtti hónapokban a megjelenése után is éreztük, hogy ez a nóta bizony be lesz betonozva véglegesen a műsorba.
 
Rockbook: És ha már a koncert témánál járunk, mire számíthatunk tőletek az Instantban november 15-én?
 
Boti: Először is majdnem a teljes lemez hallható lesz faltól falig első alkalommal élőben, nem szeretnénk ha bárkinek is lenne hiányérzete az album megjelenése után, szóval ez magától értetődő. Sokszor megkapjuk, hogy amikor elő/vendégzenekar vagyunk, rövid a műsoridő, ami általában 45 perc és 1 óra között mozog, a lemezbemutatón ezért rárakunk egy lapáttal és kb másfél órányi anyaggal készülünk. Természetesen nem csak az újak lesznek hallhatóak, a régi bejáratott dalok is teret kapnak, szóval ha valaki azokat szereti jobban, akkor se legyenek kétségei a bulival kapcsolatban. Mivel Fatal Error saját buliról van szó, így (aki ismer minket, az tudja, hogy) a színpadon 200%-os teljesítményt nyújtunk, látványosan, Fatalosan.
 
Rockbook: Köszönjük az interjút!
 
A holnapi koncertre jegyek még kaphatók, részletek a Facebook eseménynél!
 
 
Cetti
 
Fotók: Szonda Benjamin