Hátsó Ajtó! E két szót kimondva sok ember biztos egyből egy épület vészkijáratára asszociál, nem arra, amit valójában jelent!  Egy dombóvári rockzenekart takar ez a kifejezés, akik már 13 éve töretlenül nyomják azt a rock and rollnak hívott szart. Maráczi Péterrel beszélgettünk.

Rockbook:  A zenekar 2001-ben alakult, de az első lemezre 2010-ig kellett várni. Mivel töltötte a banda a kezdeti időszakot?

Maráczi Péter: Mivel igazi "garázszenekarként" kezdtük és egyáltalán nem gondoltuk, hogy bármeddig eljutunk, így csupán az élvezet vezetett minket a kezdeti időszakban. Persze ez a mai napoig változatlanul érvényes, viszont a sok tagcsere és egyéb dolgok miatt már sokkal komolyabban vesszük a zenélést. 2007-ben gondoltunk arra először, hogy klipet forgatunk és megpróbáljuk magasabb szinten művelni a dolgot. Ekkor jött a stúdiózás ötlete, hogy próbáljuk a dalokat jó minőségben a közönséghez eljuttatni.

Rockbook: Első találkozás alkalmával sok ember számára fura lehet ez a zenekari név. Honnan jött az ötlet, hogy Hátsó Ajtó legyen a banda neve? Esetleg valami közös story fűződik a zenekari névválasztáshoz?

Maráczi Péter: Igen. A nevet az első dobosunk találta ki egy jól sikerült rockbuliban még 2001 végén. Egyszerűen odajött hozzám, hogy legyen Hátsó Ajtó a nevünk, mert az épületben ahol próbálunk az utolsó terem a miénk a folyosó végén. Először nekem is nagyon hülyén hangzott, de abban a pillanatban ha Metallica-t mondott volna, az is éppen ilyen bénán hangzott volna, annyira be volt rúgva. Így maradt a Hátsó Ajtó. Persze a szokásos névválasztási procedúrán mi is keresztül mentünk, de a papírt amire a névötleteket írtuk egy kocsmában, azt még aznap este el is tűnt. :)

Rockbook:  A megalakulásotok óta elég sok tagcserén esett át a csapat. Az alapító tagok közül már csak Te vagy a bandában…

Maráczi Péter: Ez így van, bár Kiss Gábor, aki 6 év után visszatért a dobok mögé, ő alapítótagnak tekinthető, mivel előtte fél évig csak ideiglenes dobosunk volt. Egyébként a jelenlegi felállás már létezett 2005 körül 2 évig, csak aztán úgy hozta a sors, hogy szétszéledtünk. Most viszont teljesen megújulva ismét visszatért Kiss Gábor a dobok mőgé és Viszló Tomi a bőgőhöz, úgyhogy elég erős a jelenlegi csapat, ami nagy valószínűséggel már nem is fog változni.

Rockbook: 2010-ben jelent meg első albumotok, Amitől Élek címmel. Több klipet is forgatattok a lemezhez, de ami szerintem igazán eljutott a nagyközönség elé az a Vészkijárat című dal. Milyen fogattatásra talált a bemutatkozó anyag? Voltak-e a szakma és a közönség részéről összehasonlítgatások, mint ahogy az ilyenkor lenni szokott más zenekarokkal?

Maráczi Péter: Természetesen voltak. A lemez megjelenésével rögtön sokkal több ember kezdte megismerni a zenekart, így jöttek a kritikák is. Meg se lepődtünk, hogy sokan elkezdtek Tankcsapdázni, még kicsit a Tankcsapda is :), de ezzel mi sose foglalkoztunk. Szerintünk nincs olyan stílus, hogy Tankcsapda. Mi is szerettük őket és nyílván hatással voltak ránk, de soha nem másoltunk senkit. Egyszerűen ez jött. Aztán a Szalagon gyártva megjelenésével ezek a hangok teljesen elhallgattak. Ma már egyáltalán nem kapunk ilyen kritikákat.

Hátsó Ajtó - Minden éjjel

Rockbook: 2012-es második, Szalagon gyártva című lemezetek egyik dalában a Rómeó Vérzik frontember, Koppány is vendégszerepel. Albumotok producere pedig az ex-Rómeó tag, Ermi volt. Hogy és mikor alakult ki a két banda között ez a barátság?

Maráczi Péter: 2011-ben tavasszal és ősszel is a Rómeó Vérzikkel turnéztunk és nagyon jó barátok lettünk. A magán életben is számíthatunk egymásra, bár igaz, hogy pár száz kilométer azért elválaszt bennünket. Érdekes... nyílván a barátságok miatt valahogy egyértelmű volt, hogy Ermivel csináljuk az új lemezt 2012 őszén, és az is, hogy Koppánynak énekelnie kell a Minden éjjel című dalban. Igazán passzolt hozzá. :) Így utólag is úgy érezzük, hogy nagyon jól tettük, hiszen baromi jól szól az album és nagyon jó emlékeket őrzünk a stúdiózásról.

Rockbook: A No. 1 album dalszövegei nagy százalékban az alap rock and roll életérzés témaköreit boncolgatják. A második lemez szövegvilága egy érettebb, kidolgozottabb, a világról határozott véleménnyel rendelkező ember gondolatait tartalmazzák. Jól látom?

Maráczi Péter: Jól látod. Valamilyen szinten ez tudatos dolog volt részemről. Szerettem volna egy olyan lemezt, ahol elmondhatom a véleményemet a jelen helyzetről, ahogy én látom. Negatív kritikát még nem kaptam ezzel kapcsolatban, úgyhogy szerintem jól döntöttem. Az Amitől élek valóban kicsit lazább hangvételű volt, de szerintem minden tekintetben fejlődés volt a Szalagon gyártva. Persze lehet ez jobban meg is osztja az embereket, de ezzel nem foglalkozom. Akinek tetszik annak tetszik, akinek nem annak meg nem. Ilyen egyszerű.

Rockbook:  Mi inspirál a szövegírásban, hogy hangolódsz rá egy új album dalainak a megírására?

Maráczi Péter: Az biztos, hogy nyugalom kell hozzá. Ezt úgy értem, hogy egy biztos háttér kell. Ha rendben van az életed, akkor tudsz igazán alkotni. Persze meg kell élned egy csomó rossz dolgot is, hogy benned legyenek, de alapvetően egy új lemez előkészületeihez, a dalok megírásához rendben kell lenned, így nem okoz gondot ráhangolódni a témákra. Én még mindig a hagyományos módszert használom. Jönnek mindenféle gondolatok amiket cetlikre írok, aztán azokból állnak össze a dalok. Persze hozzá kell tennem, hogy az utolsó lemeznél is megmaradt a cetlik 80%-a, szóval ezek igazából csak kiindulópontok. Kezembe veszem a gitárt, előttem az irományaim és hajrá. Valami csak összejön. Általában ezek teljesen maguktól állnak össze. Volt, hogy észre se vettem, hogy elkészült a dal, annyira belefeledkeztem. :)

Rockbook: Február végén indult útjára az „ Engedd Belém” 2014 elnevezésű túra a Rómeó Vérzikkel. Hány várost érint a turné? Előzenekarokról mit érdemes tudnunk?

Maráczi Péter: Ez egy érdekesen sikerült turné volt, nem feltétlenül jó értelemben. Persze baromi jól éreztük magunkat újra a Rómeósokkal, de sajnos nem volt teljes a történet. Valami mintha nem akarta volna, hogy jól sikerüljenek a dolgok. Alapban 8 várost érintettünk volna, de ebből rögtön az első hétvégén kiesett Veszprém, mivel két hétre bezárták a helyet ahol játszottunk volna. Aztán az utolsó két állomást (Eger, Nyíregyháza) sajnos le kellett mondanunk, mert előző nap sikeresen elvágtam a bal mutatóujjamat, így a gitározásra esélyem se volt. El tudod képzelni, mennyire dühös voltam. Persze a maradék 5 helyszínen fergeteges volt a hangulat és piszkosul jól éreztük magunkat. A másik vendégzenekar a Psychogang volt, nagyon jó fejek a srácok, a zenéjük is bejött, viszont mivel ők se tudtak minden helyszínen ott lenni, így nem tudtuk jobban megismerni egymást. Koppányékban viszont most se csalódtunk! :D

Rockbook:  Milyen terveitek vannak a turnén kívül a év további szakaszában? Új lemezzel mikor jelentkeztek?

Maráczi Péter: Jó lenne minél több fesztiválon fellépni, de ez nem rajtunk múlik. Ahova hívnak oda megyünk. Ha nem lesz olyan sok fellépés, akkor sem fogunk unatkozni, mivel elkezdünk az új albummal foglalkozni. Azt még nem tudom, hogy mikor fog megjelenni, de az biztos, hogy elkapkodni nem fogjuk. Minden attól függ, hogyan jönnek az ötletek, milyen tempóban állnak össze az új dalok. Lehet már ősszel készen lesz, de az is lehet, hogy majd csak jövő év elején. Van más ötletünk is, lehet még jelentkezünk egy meglepetéssel az új album megjelenése előtt, szóval tényleg nem fogunk unatkozni. ;)

Rockbook: Köszönjük a beszélgetést!

A zenekar tagjai:

Maráczi Péter - ének, gitár
Viszló Tamás - basszusgitár, vokál
Kiss Gábor - dob

Facebook: https://www.facebook.com/hatsoajto?fref=ts

Hátsó Ajtó - Vészkijárat

Kanfi Horváth Imre