„Hobo azt mondta: legyen ebből egy panoptikum” – Vasicsek „Öcsi” János interjú
A hazai blues-rock színtér ismert alakjai gyűlnek össze május 16-án az Akvárium Klub falai között, hogy életre keltsék Vasicsek „Öcsi” János különleges Panoptikum-projektjét. A blues, a rock, az irodalom és egy csipetnyi színház találkozásából születő est egyszerre ígér karakteres koncertélményt és ironikus görbe tükröt egy klasszikus pesti bérház lakóiról.
Rockbook: Serdülőkorunk óta ismerjük egymást, tehát nagyjából az elejétől figyelhettem zenei pályafutásodat. Egyetemi éveidben alapítottad a Johnny Biglip Band blues-zenekart, azóta állandó tagja vagy a különböző Frank Zappa életművét ápoló formációknak, felléptél Syrius, Jackie Orszáczky és Kex emlékműsorokban, van közös sanzon estetek feleségeddel, Nagyváradi Erzsébet színésznővel, van egy állandó blues-rock bandád, a Bluestone, megjelentettél verseskötetet, és díjat is nyertél költeményeiddel. Szóval elég széles a paletta. Ehhez képest, most egy Panoptikum című koncept műsorral jelentkezel. Ez most mi lesz?
Vasicsek “Öcsi” János: Alapvetően egy blues-rock buli, talán lehet azt mondani, hogy egy kis színházzal, és némi irodalommal megbolondítva. A dolog messziről indul: ahogy említetted rendszeresen lépünk fel a Bluestone-nal, ahol meghívott vendég szokott lenni Földes László Hobo. Egyszer a mikrobuszban, amikor mentünk egy fellépésre, akkor vetette fel, hogy csináljon a Bluestone saját dalokat. Mi a zenekarral megbeszéltük, hogy ott nem ez a koncepció, jellemzően amerikai funky-s, rockos bluesokat dolgozunk fel, de ettől függetlenül mondtam Hobónak, hogy én foglalkozom dalszövegírással. Így vele kettesben kezdtük el ezt az egész dolgot megírni, ő mentorált engem.
Rockbook: Nem rossz indítás, hogy Magyarország egyik legjobb szövegírója látott benned fantáziát…
V.Ö.J.: Hát nem…És nagyon nagy köszönet neki a segítségéért! Korábban, hogyha dalszöveget írtam, megkaptam a zenét, és én arra a kész zenére, ami sokszor már vokállal, meghangszerelve jött át, írtam szöveget. Ezt az anyagot viszont Hobo munkamódszerével írtam, ez teljesen más volt, mert itt “szárazon”, zene nélkül kellett valamiféle dalszöveget összehozni. Hobo azt tanácsolta, először írjak prózát, hogy körül legyenek keretezve a karaterek. Amikor az elképzeléseimet elmondtam neki, az is az ő ötlete volt, hogy legyen ez az egész összefogva, legyen egy panoptikum, és hogy a panoptikum tere akár lehetne egy pesti bérház. És hát történetesen én pont ismerek egy klasszikus pesti bérházat, meglehetősen jól és meglehetősen belülről…
Rockbook: Rendben, megvolt az alapötlet. Hogyan alakult ki ezután maga, a Panoptikum?
V.Ö.J.: Hát ugye, kik laknak egy tipikus bérházban? Mindenféle emberek: egy öreg színész, egy kurva, egy törtető srác, egy zsémbes öregasszony, egy kislány, no és persze házikedvencek, tehát például egy kutya. Megírtam első körben 15 skiccet, aztán ezt Hobóval lecsökkentettük 10-re, amikkel utána komolyan elkezdtem dolgozni: megírtam a 10 dalt “szárazon”, de úgy azért, hogy volt olyan szöveg, aminek az írása közben a Rolling Stones Start Me Up-jának tempóját vettem mértéknek, aztán van egy szám egy motoros rocker csávóról, ott egy Elvis Presley boogie-woogie segített a tempó megtartásában. Vagy egy másik karakter, Róbert a nyomorék költő… hát őt szomorúnak képzeltem el, a Blues with a Feeling klasszikus groove-ja ment a fülemben és tulajdonképpen arra írtam a szöveget. Körülbelül egy év volt amíg az egész szöveganyag megszületett.
Rockbook: Oké, eddig tehát egy következő füzérnyi verses szövegnél tartunk. Hogy született meg a zene?
V.Ö.J.: Amikor már majdnem teljes volt a szöveganyag, egyszercsak jelentkezett Little G. Weevil, vagyis Szűcs Gabesz, játszottunk együtt valahol, és akkor odajött a backstage-ben, hogy ő olvasta az interneten a verseimet. Adtam neki egy példányt a kötetemből, az ott szereplő versek is tetszettek neki. Utána az ötletelés már elég gyorsan ment, fölhívott, átjött hozzánk, és egy mámoros éjszakán öt számot rögtön össze is rittyentettünk. Persze nem tökéletesre sikerült azonnal, de ezeknek a daloknak a zenei váza később is az maradt, amit akkor, miközben megittuk a magunkét, összeraktunk.
Rockbook: Az összes dal zenéje Little G. szerzeménye?
V.Ö.J.: Nem, a 13 eddig elkészült számból kilencnek írta a zenéjét, további négy számot Nemes Zoli, azaz Mr. Jambalaya jegyez, akivel a Bluestone-ban játszunk együtt. Ő szintén beleadott apait-anyait és kiváló zenéket írt.
A szerzők: Öcsi, Mr. Jambalaya, Little G.
Rockbook: Szöveg és zene összeállt tehát, de egyelőre nem szólt. Kiket kerestél meg, hogy hát van egy ütős zenei anyagom, elő kéne adni!
V.Ö.J.: “Természetesen” játszik majd a koncerten a két szerzőtársam, Little G. Weevil gitáron, és Nemes Zoli Mr. Jambalaya billentyűs hangszereken, rajtuk kívül régi zenész-kollégámat, a valahai Drums együttes kiváló basszerét, Szkladányi Andrást és Gerdesits Ferencet, többek között a Quimby és a Lead Zeppelin dobosát sikerült megnyerni az ügynek. Én pedig énekelni fogok.
Aztán ez az alapcsapat egészül ki a fúvós szekcióval, melyet Abbas Murad (pozan), Csizmadia Dávid (trombita) és Csejtey Ákos (szaxofon) alkot. A bemutató koncerten Dávidot Koós-Hutás Áron fogja helyettesíteni, vele is nagy öröm és megtiszteltetés együtt dolgozni, néhány hónapja Celin Dionnal muzsikált még együtt.
Rockbook: Nos igen: a névsort hallgatva valóban az a benyomása az embernek, hogy ez egy supergroup, ez a csapat zeneileg “mindenre képes”. Ki is használjátok ezt a fajta képességeteket?
V.Ö.J.: Igyekszünk! Jó példa erre a “Misi” című szám, aminek klipje is van fent a youtube-on. Itt Little G. megadta az instrukciókat Csejtey Ákosnak, aki a fúvós hangszereléseket is készítette, hogy mit szeretne a számba. (Amiben amúgy van egy elég rockos gitár-téma. A Szerk. Megjegyzése) Aztán Ákos elment, és megírt valami teljesen mást, egy balkáni stílusú csodát, a fúvósok megtanulták, próbán eljátszották, mi meg álltunk ott Little G.-vel, hogy hát ez valami baromi jó, de hogy kerül ide Boban Markovic? Na, hát ilyen, amikor tehetséges emberek beleadják magukat egy munkába…
Rockbook: A Misi című klipnek, ha jól tudom vannak családi vonatkozásai is…
V.Ö.J.: Igen. Hát ugye művész-család vagyunk. A klipet Vasicsek Botond, fiam, aki végzett rendező és – biztos elfogult vagyok, de szerintem tehetséges – színész írta, rendezte és ő játsza benne a főszerepet, Misit, ezt a törtető fickót.
Rockbook: Szerintem nagyon profi lett a klip, zene-szöveg-kép teljesen összhangban álló humorral ábrázolja a figurát.
V.Ö.J.: Örülök, ha átjött, amit szerettünk volna: én nem arról írok, hogy itt van ez a kis törtető f…, vagy az uralkodni akaró házmesternő a Fleischmanné című dalban, és akkor ezeket üssük-vágjuk, hanem arról, hogy hát őszintén szólva ezek vagyunk mi, emberek. És azt hiszem ehhez a görbe tükör panoptikumhoz hozzá tartozik az irónia. Nem kell ítéletet mondani, de lehet rajta nevetni.
Egyébként még a klipról annyit, hogy abszolút kalákában készült, a stábot Boti szervezte az évfolyamtársaiból, az irodai helyszínt pedig gyerekkori barátom, Dr. Ugrin Tamás biztosította. Annak ellenére, hogy a főnök szerepét végül nem ő játszhatta el…(nevet)
Rockbook: Mik a terveid a Panoptikum bemutatkozó koncertjére, illetve mi lesz a sorsa a daloknak a továbbiakban?
V.Ö.J.: Kezdeném a távolabbi tervekkel, álmokkal…Én úgy érzem, hogy a Panoptikum lényegében korhoz és időhöz nem kötött jellemrajzokat ad, vagy legalábbis szeretne adni, örök alapkaraktereket próbáltam megírni, olyan figurákat, akik köztünk élnek, valószínűleg szerte a világon, de itthon egészen biztosan. Emiatt úgy gondolom, érdemes lenne olyan hanghordozót készíteni ebből az anyagból, amelyen a szöveg olvasható, és az egész produktum, akár egy erős fotóanyaggal is megtámogatva, kézzelfogható. Persze ehhez az első lépés a már kész hat szám után felvenni további hetet, melyeket már megírtunk, lepróbáltunk, 13 szám az már egy albumnyi anyag. Ugyanakkor nem titok, hogy ezt az egészet én már egy kicsit tovább gondolva afféle koncert-színházat képzeltem el, ahol ezek az alapkarakterek megjelennek testi valójukban is. Már ebbe az irányba lépve, fel is kértem Topolcsányi Laura írónőt, hogy próbálja meg az általam ugye statikusan leírt figurákat mozgatni. A dalok közötti vicces jeleneteket kértem tőle, hogy kapcsolódjanak a karakterek egymással, és ebből ő írt egy kisebb színdarabot. Egyszer reggel 5:00-kor küldte át az egyik részt, én sírva röhögtem az ágyban, amikor olvastam. Szóval egy elég komplex dolog alakul.
Magáról a 16-i koncertről pedig annyit, hogy némi színházat fogok azért már most is belevinni, legalábbis úgy, hogy az egyes karaktereket hosszabb-rövidebb ismertetővel be fogom mutatni. De ezeket az összekötő narrációkat patikamérleggel próbáltam kimérni, hogy a koncert ritmusa, íve így is megmaradjon. Lesz akusztikus blokk is, zongora-ének duó, gitár-duó, de azért azt remélem, ahogy a riport elején is mondtam, hogy az egész fogja hozni egy ütős rock-blues koncert hangulatát!!!
Rockbook: Hajrá! Irány az Akvárium, irány a gang!
El Bandi
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
