Egy rendhagyó szentesi Ballabox-koncert alkalmából a zenekar énekesével és szövegírójával, Balla Istvánnal beszélgettünk.

Rockbook: - Április 10-én Ballabox-koncert lesz Szentesen a Zeneiskolában. Ez az esemény mennyire inspiráló a zenekar számára?

Balla István: - Abszolút inspiráló! A Zeneiskola olyan helyszín, amelyhez hasonlóban még nem igazán lépett fel a Ballabox korábban, ezért most lázas munkában vagyunk a számok átformálása tekintetében. Majdnem mindegyik új köntösben fog megjelenni. Mi alapvetően egy rockzenekar vagyunk, de most a dalok többségét kicsit más oldalról fogjuk megközelíteni, úgymond „letisztítjuk” őket. Előkerülnek majd akusztikus hangszerek, lesz a színpadon zongora, ahhoz is hozzányúlunk. Megpróbáljuk megmutatni a zenekar finomabb, lírai oldalát, de azért lesz olyan is, amikor a húrok közé csapunk. Kis performanszokkal egészítjük ki majd a műsort: sztorizgatunk a zenekar életéből, az egyik dal kapcsán elhangzik Örkény István egyik novellája, készülünk egy József Attila-feldolgozással. És persze elhozzuk a régi számainkat is.
Az lesz a koncepció, hogy elmeséljük a zenekar hároméves történetét, kezdve az egyszemélyes koncertjeimtől a trió formáción át egészen a mai felállásig, amikor is már heten vagyunk egyszerre a színpadon, mivel - elsősorban a Zeneiskolában megvalósuló koncertünk okán - kiegészültünk két gimnazista vokalistával.

Rockbook: - A szentesi gimnázium dráma-tagozatának szabad szellemisége hozzájárul-e valamiképp a zenekar működéséhez?

Balla István: - Ha nem lenne a gimi, azon belül is a drámai osztály, valószínűleg a zenekar sem létezne! Egyszerre ugyan nem jártunk oda, de az öt zenészből háromnak szoros kötődése van a drámais osztályhoz. Ketten ott végeztünk, Gergő (basszusgitár) meg én, Zoli (dob) pedig ott tanít. Valamelyest mégiscsak ez hozott össze minket. Az is sokat számított, hogy a drámais összetartó közösség közönségként is jól tud működni, így elég gyorsan elfogadtak és megszerettek minket. Ráadásul a két gitárosunk is a szentesi gimiben végzett, bár ők nem drámaisok voltak. Ilyenformán elég erősen összeköt minket ez az intézmény.

Rockbook: - Hogyan kell elképzelni egy Ballabox-koncertet az egyszemélyes időszakból? Mekkora show-t sikerül így csinálnod?

Balla István: - Az kb. a Cseh Tamás-feeling volt. Egy szál gitárral énekelgettem a szöveg-központú dalaimat, úgyhogy olyan őrült nagy show nem volt. Amikor ezt meguntam, az elektronika irányába mozdultam, amit videomixek vetítésével egészítettem ki. Lényegében azonban mindig is zenekart akartam alapítani

Rockbook: - Jelenleg kik alkotják a csapatot?

Balla István: - A két őstag – rajtam kívül – Szebeni Zoltán dobos és Tímár Mátyás gitáros. Aztán belépett a képbe Kondacs Gergely basszusgitáron. Egy idő után azonban Matyit nem inspirálta ez a történet és Varga Petit hívta a zenekarba – maga helyett. És épp a zeneiskolai koncertre való felkészülés során jöttünk rá, hogy az a legjobb, legtökéletesebb, legizgalmasabb felállás, amikor mindketten ott vannak: két gitár van a dob-basszus alap mellett. Így lettünk öten. Aztán Zoli kitalálta, hogy erre a koncertre vonjunk be vokalistákat is a műsorba. Elhívta két végzős tanítványát: Terényi Esztert és Karikó Tóth Zsófit. A debütálásuk már megvolt, kipróbálták, hogy milyen velünk zenélni. Reméljük, nem vettük el a kedvüket!

Rockbook: - Nyilvánvaló, hogy a zenekar névadója te vagy, de tulajdonképp ki a főnök a csapatban? Ki írja a dalokat, és ezek különféle verzióiból ki dönti el, hogy melyik legyen a végső?

Balla István: - Ha ebből a szempontból nézzük, én vagyok a főnök. Persze, ha itt lennének a többiek, mindenki hevesen tiltakozna. Az én elsődleges szerepem a zenekarban, hogy a dalok alapjait hozzam. A szövegeket én írom, és valamiféle dallamötlet is mindig van a fejemben. Aztán a végső hangszerelést és szerkezetet már közösen rakjuk össze. Mindenkinek van vétójoga, de az utolsó szűrő én vagyok. Egyéb ügyekben pedig mindig más a főnök, elsősorban Zoli.

Ballabox - Nem kotelezo

Rockbook: - Szerinted milyen stílust képvisel a csapat? Szerintem a kilencvenes évek elektronikájának nagyjából akkora szerepe van benne, mint a nyolcvanas évek magyar undergroundjának. Számomra ez alapból érdekes mix. Ráadásul szöveg-centrikusnak gondolom a zenekart.

Balla István: - Mindhárom meglátás helytálló, függetlenül attól, hogy ez a „mix” nem tudatos választás eredménye. Azt hiszem, hogy a nyolcvanas évek undergroundja (Sziámi, Európa Kiadó, Kontroll Csoport) több-kevesebb érintkezéssel mindannyiunkra hatott -rám bizonyosan, és Zolira meg Gergőre is. A szinti jelenléte a legkevésbé tudatos. Csak úgy bekerült egy idő után, mert azt éreztem, hogy kéne egy-két helyre valami plusz íz, valami kis huncutság. Valamiképp a furcsaság-faktort jelenti.

Két éve kitaláltunk egy nem túl sokatmondó, de nem is elcsépelt kifejezést a stílusunkra: pincepop! A garázsrock kifejezés után szabadon. Egy ilyen újszerű meghatározást természetesen meg is kell magyarázni: pop, mivel popularitásra törekszünk; és pince, mert egyrészt egy borospincében próbálunk, másrészt a pince szimbolizálhatja a tudatalattit és az abban botorkáló érzelmeket, szellemi tartalmakat, amiket megpróbálunk felszínre hozni a dalainkban. És hát a pince persze egy sötét hely…

Rockbook: - Milyen látható-hallható eredményeket értetek el ez alatt a három év alatt?

Balla István: - Megjelent egy ötszámos bemutatkozó EP-nk, ami elérhető a honlapunkon: www.ballabox.hu. Ezt az 5 dalt felraktuk a youtube-ra is. Elkészült egy klipünk a Nem kötelező című nótára. Sikerek tekintetében számunkra az a mérvadó, ha minél több koncertünk van, minél többen hallanak minket. Előzenekarként már játszhattunk pl. a Pál Utcai Fiúk, Péterfy Bori, a Compact Disco előtt.

Rockbook: - Mennyire nehéz ma Ballabox-koncerteket szervezni?

Balla István: - Eléggé. Magunkra vagyunk utalva, és nem vagyunk igazán jó szervezők. Éppenséggel jól jönne egy manager, ha valaki ráér, mi nyitottak vagyunk.

Rockbook: - Mik a közeljövő legfontosabb Ballabox-lépései, amire készültök? Nyári fesztiválok?

Balla István: - Most gőzerővel a zeneiskolai koncertre készülünk, nagyon szeretnénk, hogy jó legyen. Másnap Kecskemétre megyünk a Magashegyi Underground elé. Tervezzük egy újabb, három- vagy ötszámos kislemez megjelentetését. Remélhetőleg a nyáron lesz időnk felvenni. Fesztiválok? Talán SZIN (Szeged), talán East Fest (Mezőtúr). Egyelőre maradunk alföldi zenekar.

Facebook: https://www.facebook.com/ballaboxzenekar?fref=ts

Olasz Sándor