Itt minden hangnak és minden szónak jelentősége volt: Wheel, Múr koncertbeszámoló - 2024. december 5., Budapest, Analog Music Hall
Wheel, Múr - 2024. december 5., Budapest, Analog Music Hall
A Wheel az utóbbi években a progresszív metál egyik nagyágyújává kezdte kinőni magát, jövőre turnéznak a Leprous-szal és a Tool vendégeként is fel fognak lépni. Kíváncsian vártuk ezért is a budapesti fellépésük. Milyen volt? Nagyon jó. Ha részletesebben is kíváncsi vagy, beszámolunk neked.
A Wheel turnéján az izlandi Múr vendégzenekarként nyújtott teljesítményéről az eddigi visszajelzések rendkívül pozitívak voltak, ezért magam is kíváncsi voltam, mit is nyújtanak élőben. A zenekar stúdióban rögzített dalait meghallgattam, és a benyomásaim alapján a csapat sokszínű, mégis koherens zenei stílusa engem meggyőzött. Az kijelenthető, hogy habár nem telt meg az előadásukra a nézőtér, panasz nem lehetett rájuk, aki ott volt, annak a látszat alapján bejött a műsor, a dalaik benyomást tettek a közönségre. A Múr koncertjeit gyakran jellemzik erőteljes atmoszférával és technikailag kifinomult előadással, amelyben a post-metal, death metal és progresszív elemek egyedi ötvözete jelenik meg. Az előadásukat főként az érzelmi mélység és az intenzív zenei dinamika miatt lehet méltatni, kiemelve, hogy a banda zenéje egyszerre nyers és kifinomult, és képes az érzelmek széles skáláját megjeleníteni.
A koncerteken a Múr számai, mint például a „Vitrun” vagy az „Eldhaf”, kiemelkedtek a dinamikai kontrasztokkal: a finom, szinte meditatív részekből hirtelen váltanak agresszív riffekbe, ezzel lekötve a hallgatóság figyelmét. A „Vitrun” előadása közben volt talán a koncertjük legelementálisabb pillanata, hidegrázós, libabőrözős volt, ahogy az énekes/billentyűs a hangszerén szólózott az emelvényen, miközben az egész zenekar átélését a közönség is átvette. Az erőteljes színpadi jelenlét végigkísérte a produkciót, az egész zenekar dicséretet kap, különösen a frontember, Kári Haraldsson előadásmódja, aki egyaránt mesteri a tiszta énekben és az erőteljes hörgésekben is. Habár a koncert végére a hangja egy kicsit elfáradt, de őszintén szólva nem is csodálkozom rajta, hiszen ezt az energiát fenntartani végig bárkinek a dicséretére válna. Amibe érdemes belegondolni, hogy ebben a korban - hiszen a srácok nagyon fiatalok -, hogyan lehet ennyire érett és nehezen feldolgozható zenét csinálni. Mindenképpen érdemes a jövőben figyelni rájuk, azt hiszem, még fogunk róluk hallani.
A Múr produkciója atmoszférikus volt, mégis energikus előadásuk tökéletes felvezetést biztosított a Wheel koncertjéhez.
A MÚR setlistje:
1. Eldhaf
2. Heimsslit
3. Vitrun
4. Holskefla
5. Múr
6. Frelsari
A különös hangulatú zenét játszó finn/brit gyökerű Wheel az elmúlt években a progresszív metal szcéna egyik kiemelkedő zenekarává vált. Zenéjük ötvözi a technikai precizitást, mély filozófiai témákat, és egyedi atmoszférát, amit a koncerteken is intenzíven visszaadnak. A zenekar koncertjei egyfajta utazásként hatnak, ahol a progresszív metal és a lírai elemek harmonikus összhangban fonódnak össze. A zenészek professzionális hozzáállása és a színpadi megjelenésük is dicséretet kap jellemzően, különösen James Lascelles énekes-gitáros karizmatikus jelenléte és mélyen átélt előadásmódja kapcsán. Ez alapján jó koncertre számíthattunk mindenképpen, az eddigi tapasztalatok és a kritikusok véleménye alapján is. A Rockbook szerencsés volt, és készíthetett egy hosszabb interjút a turné közben Santeri Saksala dobossal, mely itt olvasható.
Santeri Saksala (Wheel)
De milyen is volt a koncert? Ahogy elindult a „Fugue” nyitóakkordjaival, azonnal érezhető volt, hogy ez az este nem egy szokványos esemény lesz. A sötét, atmoszferikus felvezetés rögtön beszippantotta a közönséget (engem a dal elfogultjaként különösen), a témák bonyolult ritmusváltásai és a zenei rétegzettség rögtön jelezte: itt a technikai tudás és az érzelmi mélység tökéletes egyensúlyát tapasztalhatjuk majd az este során. A közönség is azonnal ráhangolódott; a koncert már az első perctől fogva magával ragadó volt.
A „Hyperion” következett, és a turné egyik legtechnikásabb darabjaként nyugodtan kijelenthető: ez a szám tényleg lenyűgöző élőben. A komplex időmértékek és a zenekar elképesztő összhangja miatt szinte tapintható volt az energia a teremben. A középrész lendülete olyan virtuozitást mutatott, amit csak élőben lehet igazán értékelni – minden egyes hang a helyén volt.
A „Porcelain” érzelmi töltete különleges hangulatot teremtett. Lascelles éneke élőben még áthatóbb volt, mint a felvételeken, és a dal lírai szövege mindenkit megérintett, úgy tűnik, értő közönségre talált a csapat az Analog Music Hall berkein belül. A lassabb tempó ellenére a feszültség végig fennmaradt, ami egy progresszív metal koncerten különösen ritka élmény.
James Lascelles (Wheel)
A „Lacking” és a „Saboteur” egymás után hozta meg a koncert középső szakaszának lendületét. A „Lacking” feszes tempója és erőteljes riffjei valóban dinamikát adtak a műsornak, és habár nagyon profi volt, valamiért nekem ez a dal nem tartozik személyes kedvenceim közé. Ezt követően egy rövid hangolás után jöhetett a „Saboteur”. Élő előadása brutális erővel robbant, azt gondolom, hogy az egész este egyik csúcspontja volt. A kritikusok által is emlegetett dobjáték itt tényleg a magaslatokon volt, a közönség soraiban igazából azt hiszem ez volt az a pont, amikor mindenki legalább szolid bológatással jelezte, hogy a produkció tetszik neki.
A „Dissipating” atmoszférája lehengerlő volt, élőben is megőrizte azt a komplexitást, amit a lemezről már ismertem. A zenekar technikai tudása itt vált igazán nyilvánvalóvá: minden apró részlet tökéletesen kidolgozott volt, miközben az érzelmi tartalom sem veszített erejéből.
A „Synchronise” volt a koncert elcsendesedőbb része, akusztikus gitárral előadva, és ezzel előkészítve szépen a show második felének a félelmetesen berobbanó, és lanyhulni nem akaró energiáját.
Ennek a felvezetése volt a „Caught in the Afterglow”, mely dallamai Jussi Turunen gitáros kezei által szépen, lassan lecsordogáltak a színpadról a közönség soraiba, felvezetve azt az őrületes bombát, amit éppen ledobni készült a zenekar.
Jussi Turunen (Wheel)
A „Movement” és a „Vultures” következett ezután. Általában mindkét dal különleges pillanata a zenekar élő fellépéseinek, de most, amikor a két szám egymásba fűzve, szinte zökkenőmentesen követte egymást, úgy hatott, mintha az Enola Gay húzott volna el előtte a fejünk felett, a két dal pedig olyan volt, mintha leérkezett volna közénk az atom.
A „Movement” egy dinamikus, energiával teli szám, melynek gyors tempója és erőteljes gitár riffjei már az első pillanattól magukkal ragadják a közönséget. A dal tempója és hangulata fokozatosan emelkedett, miközben a zenekar a hangzás intenzitását egyre inkább felerősítette, és egy olyan atmoszférát teremtett, amely egy pillanatra megállította az időt. Amikor ez a szám egyből átcsapott a Vultures-ba, egy olyan szenzációs váltás történt, ami egyszerre sokkolta és elragadta a közönséget.
A Vultures rendkívül sötét, drámai hangvételű dal, amely sokkal mélyebb és súlyosabb légkört teremtett, mint elődje. Az énekes szinte egy háborús hírnökként adta elő a számot, miközben a zene erőteljes basszusai és ritmusai a hallgatókat egyfajta belső feszültségbe taszították. A két dal összefonódása egyfajta szoros energetikai kapcsolatot alkotott, mely az egész koncertet egy különleges magasságba emelte.
A két dal olyan energiákat szabadított fel a színpadon is, hogy egy rövid technikai szünetnek kellett következnie, pergődobot kellett cserélni, bizonyítékékként, hogy meg lett ütve rendesen. Ebben a rövid szünetben derült ki, hogy a zenekar immár nem trióként folytatja, hanem tagként csatlakozott hozzájuk basszusgitár poszton Aki Virta, aki a turné során eddig is velük tartott és velük is fog tartani már.
Aki Virta (Wheel)
„The Freeze” következett, és innen már nem volt visszaút, érzelmi mélysége teljesen magával ragadott. Santeri Saksala dobos teljesítményére itt egyszerűen nincsenek szavak – technikai zsenialitása lenyűgözte a közönséget.
Az „Empire” társadalomkritikus szövege élőben még ütősebb volt, mint gondoltam, sodrott, húzott magával, és a záró „Wheel” valóban tökéletes lezárásként szolgált. Ez a dal ismét emlékeztetett arra, hogy miért vált a Wheel a progresszív metal egyik meghatározó zenekarává.
Ezentúl nem csak a lemez címe kapcsán jut eszembe a karizmatikus vezető, James Lascelles abszolút uralta a színpadot, kiváló frontemberként. Kiemelkedő pillanatok voltak, amikor énekét Turunen vokállal kiegészítette, és bizonyította, nem csak gitáron profi, hangjában is bőven van potenciál. A dobokat méltatni nem nehéz, őrület, mit művel Santeri Saksala. Aki Virta játéka szerintem szintén helyén van, profi módon hozta a kötelezőt, az ő színpadi jelenléte talán kevésbé volt meghatározó, de ez egyáltalán nem jelent hibát.
Az este végén úgy éreztem, hogy nemcsak egy koncerten vettem részt, hanem azon a zenei estén, amire vágytam, amiért eljöttem, és itt minden hangnak és minden szónak jelentősége volt.
A Wheel setlistje:
01. Fugue
02. Hyperion
03. Porcelain
04. Lacking
05. Saboteur
06. Dissipating
07. Synchronise
08. Caught in the Afterglow
09. Movement
10. Vultures
11. The Freeze
12. Empire
13. Wheel
Gede Norbert
Fotók: Varga László (Varesz fotó)
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
