Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Itt nem találhat a hallgató stílusidegen kísérletezéseket” – Morte Silmoris interjú



A répcelaki Morte Silmoris melodikus thrash metal zenekar nem most kezdte pályafutását, számos kislemez és egy klasszikus / old-school feelingben fogant debüt fűződik nevükhöz. A tartalmasra sikeredett beszélgetésünkben, szó esett a csapat eddigi életéről, az MD Stúdióban felvett bemutatkozó nagylemezről, a halhatatlan thrash istenségek fontosságáról, s melyben kérdéseinkre a zenekar teljes legénysége válaszolt!
 
Rockbook: Tapasztalt zenehallgatóként, bevallom őszintén, a csapat nevével korábban már találkoztam, viszont magával a zenével még nem. Az old school thrash időket idéző logó viszont már sejtetett valamit… A „Good Day to Die” track lejátszása után, gyanúm aztán beigazolódott – de mielőtt elmerülnénk a banda történetében, kérlek, mutatkozzatok be, sokan szerintem csak most találkoznak veletek először. Hogyan definiálnátok magatokat és mióta áldoztok a rock and roll és heavy metal szentségtelen oltárán?
 
Dave (Zalka Dávid – gitáros, énekes): a zenekar története 2002-ben indult Répcelakon, akkor kezdtünk el egy festékbolt raktárában próbálni, de a banda igazából 2003-ban állt össze. Az első években még nem volt egyértelmű, milyen stílusirányba megyünk, csak a metál volt a biztos. Akkori énekesünk inkább az északi, dallamosabb metált preferálta, dobosunk pedig a death vonalat vitte volna. Talán ez is lett az oka az első tagcserének 2005-ben. Onnantól viszont már tiszta lett a cél: dallamos thrash metal.
 
Tomi (Kámán Tamás - dobos): Az első felállás tényleg “vegyes-felvágott” volt, 4 tag - 4 különböző személyiség. Saját nóták mellett Death, Maiden, Iced Earth, Metallica, Slayer, Sepultura  feldolgozásokat is játszottunk a koncerteken. A saját szerzeményeknek sem volt meghatározó csapásiránya. Élveztük a zenélést, de a zenei nézetkülönbségek szakításhoz vezettek.
 
Bálint (Varga Bálint – basszusgitáros ): Hmm, 2002? Én abban az évben kezdtem a 3. osztályt! laugh
 
Csabi (Varga Csaba – gitáros): 2011-ben találkoztam először Dáviddal. Nem sokkal utána mutatott nekem pár ős-Silmoris dalt, nagyon tetszett ez a Metallica/Megadeth vonalú  dallamos thrash. Ezekben az években inaktív volt a zenekar. 
 
 
Rockbook: A Morte Silmoris nem ma kezdte az ipart, az együttes megalakulása egészen 2002-re datálódik és számos tagcserén estetek át, ami rettenetesen meg tudja nehezíteni a feltörekvő bandák életét. Ti ráadásul abban a korban kezdtétek, amikor a net még csak épp kezdett elterjedni, szóval a megfelelő zenészek megtalálása nem lehetett könnyű feladat. Sok esetben ez úgy történt, hogy megnézted egy honi underground banda koncertjét és onnan „átcsábítottad” valahogy a tagokat. Manapság persze ez már máshogy működik. Hogy emlékeztek vissza ezekre az időkre?
 
Dave: énekesünk (és egyben bass gitárosunk) kilépése után átmenetileg tényleg nehéz helyzetben találtuk magunkat. Pár meghallgatás után úgy döntöttünk, lépjen inkább elő frontembernek az akkori ritmusgitárosunk. Az új basszerost pedig Csornáról csábítottuk át, ahogy írtad. smiley
 
Tomi: valóban, abban az időben nem volt egyszerű dolog egy zenekari tagot pótolni.
 
Tamás Sanyi (ex-Dolmen, első énekes/bőgősünk) távozott, Medve Robi pedig a magánélet mellett egyre nehezebben tudta vállalni a próbákat. Akkor abszolút senkiben nem éreztem a lelkesedést. Törvényszerű volt a 2008-as feloszlás. 
 
Rockbook: Következő kérdésem is ide kapcsolódik: a zenekari biográfiát olvasva azt látom, hogy nálatok különböző korszakok voltak és sajnos mindegyik valamilyen módon meghiúsult. Mindig a jelen a legerősebb (én bízok benne, hogy végre működni fog), de melyik felállás volt a kedvenc? Vagy hol éreztétek egymás közt jobban a kémiát, hogy: „Már pedig nekünk srácok ezt meg kell csinálni! Be kell indítani a thrash metal gépezetet!”
 
Dave: első felállásnál még bennünk volt a “majd mi meghódítjuk a világot” érzés, de ahogy megismertük az akkor már dögrováson lévő hazai underground világát zenészként is, hamar be kellett látnunk, hogy ez nem fog simán menni. 2005-2008 között inkább csak zenélgettünk. Írtunk ugyan pár új dalt, de egyikünknek sem a Silmoris számított akkor az első számú zenekarnak. Borítékolható is volt a “szakítás”. 
 
2013-ban Kapuváron folytatódott a történet, szinte teljesen új tagokkal, de a tűz hiányzott a bandából. Úgy nézett ki, hogy végleg annyi a zenekarnak. 2019-ben is csak egy EP-t szerettünk volna eredetileg felvenni az első dobosunkkal, aztán egyszer csak újra teljes lett a csapat és mire észbe kaptunk, már a fellépésekre készültünk. Szerintem a lelkesedést nagyon jól mutatja, hogy a 2019-es EP után egyből belevágtunk egy nagylemez készítésébe. Hogy a zenekarban mennyire “működik a kémia” az pedig a fellépéseken látszik leginkább. Eddig egyik felállásban sem éreztem ennyire, hogy mindenki vágyik rá, hogy valami maradandót alkossunk, ami tetszik a metal fanatikusoknak is.
 
Tomi: A MS mellett a répcelaki Betrayerben is doboltam, de sajnos ez a banda is megszűnt 2018-ban. Aztán Dave megkeresett, hogy 3 régebbi nótát felvenne, feldobolnám-e a stúdióban. Természetesen igent mondtam! Azután felgyorsultak az események: visszajött Csabi, felkérés egy emlékkoncertre, innen már egyenes út a folytatás. Csabi és Bálint fiatalos lendülete, Dave profizmusa, az én rutinom újra útjára indította a Morte Silmorist! A valaha volt legerősebb felállás a mostani, szuper a kémia, mindenki tele lelkesedéssel, energiával!
 
Bálint: Én 2019 elején csatlakoztam a Silmorishoz, előtte többféle műfajban, többféle zenekarban kipróbáltam magam, de korábban egyik zenekaromban sem láttam ekkora potenciált, ekkora egységet, mint itt. Szóval úgy gondolom, ezt nyomatni kell, van jövőnk!
 
Csabi: 2013 óta vagyok tag, Dáviddal összehoztuk a bandát egy teljesen más felállással. Első közös munkánk a Friendly Fire c. dal volt, amit mai napig imádok játszani. 
 
 
Rockbook: Van, hogy egyetlen, szikár, kegyetlen gitár-riffből, a világ egyik legkeményebb thrash metal szerzeménye születik meg. Számos ékes példát hallhatunk erre a dicsőséges thrash metal univerzumban. Rátok ki volt a legnagyobb hatással, aminek eredményeként el kezdtetek a muzsikával komolyabban foglalkozni? A thrash mellett más műfajokat is meghallgattok vagy csak és kizárólag a Teuton és Bay Area csapatok pörögnek a lejátszókban?
 
Dave: Vegyes. Nagyon vegyes. Tomi, a dobosunk a oldschool thrash/death vonalon mozog. Csabi, aki jelenleg a riffmesterünk, szinte minden metal műfajt meghallgat, ahogy a basszerosunk, Bálint is. Mindenevőnek inkább magamat nevezném: Beatles-től és Pink Floyd-tól a hard rock-on át a dallamos thrash metalig bármi jöhet. Autóban és munka közben pedig nem ritkán klasszikus zene szól nálam. Lényeg, hogy hangszeres zene legyen. Modern popzene az mondjuk kizárt. Abszolút kedvenc: Megadeth
 
Tomi: valóban, nálam főleg a thrash/death az irányadó a zenehallgatásban. Ezen bandák hatására kezdtem el dobolni. A germán thrash vonal, a Bay Area, a floridai death-metal és a régi Sepu egyaránt meghatározó a zenei ízlésemben.
 
Bálint: Így van, majdnem minden metal műfajt meghallgatok, de főként klasszikus heavy/thrash metalt. Talán a legnagyobb hatást a Judas Priest - British steel albuma, valamint az Iron Maiden - The number of the beast-je jelentette számomra, az említett 2 zenekar vezetett be a metal műfajába 12-13 éves koromban. Ezután szépen lassan megismertem a klasszikus thrash metal zenekarokat is, köztük személyes kedvenceim a Metallica és a Slayer. Zenei ízlésem egyébként elég sokszínűnek mondható, de főleg a gitárcentrikus zenéket kedvelem, a bluestól a 70-es, 80-as évek hard rock stílusán át a punkig minden jöhet. 
 
Csabi: Túlzásnak érzem ezt a riffmester kifejezést, de nagyon jól esik főleg egy olyan embertől, aki olyan régóta zenél, amikor még azt sem tudtam mi az a metal.   Rengeteg gitártémám gyűlt össze az elmúlt pár hónapban, nagyon várom, hogy elkezdjük újra az új dalok gyártását. 
 
Főként thrash metalt hallgatok, de nagyon szeretem a modernebb metalt, a punkot, és populárisabb rock zenéket is.  Az én legmeghatározóbb albumaim a Metallica-tól a Ride the Lightning, Slayer-től South of Heaven, Sepultura-tól Beneath the Remains, Moby Dick-től a Kegyetlen évek. 
 
Rockbook: A mai fiatal bandákról mi a véleményetek? Mostanában „divatos” dolog az újvonalas crossover, ami egyaránt merít a hardcore, punk, speed és thrash metal (de néha black és death metal) építőelemeiből. Municipal Waste, Power Trip, Toxic Holocaust, Iron Reagan és társaik. Olyan mintha virágozna a 80-90-es évek, friss lendülettel és modern hangzásba ágyazva. Mit gondoltok erről?
 
Bálint: Bevallom őszintén, az itt felsorolt zenekarok munkásságát egyáltalán nem ismerem, de most adtál egy jó tippet zenehallgatásra. :D Egyébként több mai bandát követek, vannak ígéretes zenekarok, akik tényleg az old school stílusokhoz nyúlnak vissza. Ha már stílusok keveredéséről van szó, akkor a norvég Kvelertak-ot emelném ki, ezen kívül sokat hallgatom a svéd Ghost-ot is, valamint az ukrán Jinjer is nagy kedvenc.
 
Csabi: Ezeket a zenekarokat én sem ismerem.  Modernebb bandák közül akiket hallgatok : In Flames, Trivium, Bullet For My Valentine, Slipknot, Korn, Avenged Sevenfold, Five Finger Death Punch stb.
 
Tomi: sajnos a mai fiatalabb, hasonló stílusú zenekarokban nem látok kiemelkedő egyéniségeket, nem érzem egyedinek, megújulónak a munkásságukat. Nem érzem azt a feelinget, mint amikor old school zenekart hallgatok.
 
Rockbook: Klasszikus thrash vonalon ki a favorit 2021-ben? Van egyáltalán ilyen? Itthonról vannak kedvencek? Mi az, ami még inspirál benneteket? 
 
Tomi: Természetesen a Morte Silmoris! Na de komolyra fordítva, én már annak is örülnék, hogy ez a kicsit elfeledett stílus egy lépcsőfokot feljebb lépne! A magyar színtéren is kiváló zenekarok vannak. Ami nagyon elszomorít, az a koncertek látogatottsága...
 
Bálint: Számomra a Sepultura és a Testament tavalyi lemezei abszolút kellemes meglepetés. A Sepultura kiváló példa arra, hogy van megújulás a műfajban. Szerintem magyar színtéren a Moby Dick és a Bloody Roots zenéje alap a thrash műfajon belül, illetve tudnám ajánlani mindenkinek Csabi másik thrash zenekarát, a Justice For All-t, akik idén készítik új EP-jüket. laugh
 
Csabi: Legjobban a Metallica, Megadeth, Slayer, Testament, Kreator és a Sepultura volt rám hatással ebben a stílusban. Páran mondták is, hogy a pengetésem hetfieldes, és ebben nem kevés igazság van. Imádom a gitárjátékát.
 
 
Rockbook: 2015-ben kijött egy EP-tek, „Resurrection” címmel. Erről mit érdemes tudni? Majd 2018 végén aztán jött egy újabb EP „Reincarnation” néven, viszont ezt is csak a banda biográfiájából sikerült megtudnom. A neten nyomuk sincs, fizikális formában sem láttam, vagy csak én nem találom. A bandcamp oldalatokon, az új anyagon és a „Still Bad”single-en kívül más per pillanat nincs. Hol lehet ezeket a kislemezeket meghallgatni?
 
Dave: létezik egy “nulladik” EP is, amit még 2005-ben készítettünk az első felállással. Erről a lemezről vettünk fel újra két dalt 2015-ben, plusz egy új nótát. Eredetileg főleg én írtam a dalokat. Amióta Csabi csatlakozott 2013-ban, inkább ő hozza témákat, én a számok szerkezetét rakom össze. Tomi nagyjából egyből tudja, mit kell rá dobolni, míg Bálint is egyre több ötlettel járul hozzá a kész nótához. Jelenleg Spotify, iTunes, Deezer felületeken vannak fent a dalaink, de hamarosan pótoljuk a hiányosságokat. És természetesen készül majd a nagylemezből CD is, ha már lehet végre turnézni.
 
Rockbook: Beszéljünk a jelenről. Összeállt egy nagylemez, ami szimplán a banda nevét viseli, 8 klasszikus vágású thrash metal számot tartalmaz és remélem hamarosan valamilyen hanghordozón is napvilágot lát. Belefüleltem bandcampen, dögösen szól, a borító is hangulatosra sikeredett. Mondjatok el mindent a Morte Silmoris-ról, melynek a hangmérnöke nem más volt, mint Schmiedl „Smici” Tamás, a legendás Moby Dick zenekarból! Vele honnan az ismeretség?
 
Dave: nem is volt kérdés: ha Magyarországon thrash metal lemezt akarsz készíteni, akkor Smici. Az ismeretség megvolt korábbról is, Sopron itt van nem messze. Smici pedig amúgy is nagyon közvetlen típus, hamar kialakult a szimpátia közte és a zenekar között. A felvételek is jó hangulatban zajlottak, de nem ment semmi sem a precizitás rovására.
 
Magáról a lemezről, pontosabban a dalokról leginkább az mondható el, hogy ez egy igazi bemutatkozó lemez. Ezek vagyunk mi. Ezt a vonalat képviseljük. Itt nem találhat a hallgató stílusidegen kísérletezéseket. Ez egy klasszikus thrash metal lemez, amivel azt szerettük volna elérni, hogy a stílus kedvelői szívesen hallgassák és élvezzék a zenénket. Vannak-e áthallások? Persze. Meg is kaptuk már kritikaként, hogy “ez a dal tökre olyan, mint az Am I Evil…”, ami igaz is. Nem tehetünk róla szerintem. Szeretjük ezeket a bandákat, hallgatjuk a zenéiket. Nyilván ez megmarad bennünk alkotáskor is. Talán pofátlan nyúlások azért nincsenek a lemezen. Ugye? smiley
 
A borítót pedig feleségem készítette, köszönet neki itt is smiley
 
Tomi: a lemez hangzásvilágát, dinamikáját Smici tökéletesen megalkotta. Élmény volt a stúdiózás minden pillanata. Szerintem sokszínű az album, vannak olyan dalok, amiket még 2005-2006 tájékán írtunk, és most kerültek rögzítésre! Tökéletes bemutatkozó album. Várom a folytatást!
 
Bálint: Nagy megtiszteltetés volt Smicivel dolgozni, akinek ráadásul 2 dalban is hallható a hangja a lemezen (Good day to die, Friendly Fire). Thrash metalt játszunk, mindannyian sokat hallgatunk ilyen zenét, ez természetes, hogy hatással vannak a klasszikusok a művészetünkre. Mikor valamelyikünk a próbateremben előáll egy riffel, van, hogy egyből rávágja valaki, hogy “ez olyan Slayeres”, vagy hogy “Ez tiszta Megadeth”, de végülis ez természetes dolog, hiszen ők inspiráltak bennünket.
 
 
Rockbook: Másik kikerülhetetlen dolog: mint szakmában dolgozó és alkotó személyek titeket is mélyen érinthetett a jelenlegi járvány. Mennyire befolyásolta ez az együttes életét? Sok kisebb banda földbeállt vagy pihenőre kényszerült. Lehet, idén nem is lesznek még koncertek, bár ezt jelenleg nagyon nehéz megjósolni mivel folyamatosan változik körülöttünk „minden”. (Ami egyben a bandák egyetlen bevételi forrása volt, az eladott merchandise mellett.) Az ember eközben reménykedik. 2022 végre az élőzenés események éve lesz? Hogy tud alkalmazkodni egy kisebb zenekar ehhez az állapotokhoz?
 
Dave: a járvány első hulláma miatt tolódott a lemezfelvétel pár hónapot, mivel a próbatermünket lezárták. Aztán a 2020-ra tervezett lemezbemutató turnét törölni kényszerültünk. 2021-ről mit mondhatnék… amint lehetőség lesz fellépni, megyünk. Nem lesz egyszerű, mert akik ismertebbek, előnnyel indulnak. A fesztiválokat eleve felejtősnek ítéltük meg, mindegyik tele van a tavalyi fellépőkkel. Már ami egyáltalán meg lesz tartva. Ami pozitívum, hogy Csabi a “lockdown” alatt eszméletlen termékeny, kb. két lemezre való témát megírt smiley
 
Bálint: Nagyon nehéz ebben a helyzetben előre jósolni, de az a lényeg, amint lehetőségünk lesz rá, megyünk koncertezni. Addig meg lesz időnk az új dalokkal foglalkozni, 2 új dalunk már novemberben nagyjából összeállt.
 
Rockbook: Bizonyára sokakat „megihlettek” az utóbbi másfél év történései, illetve több millió embert szociális, egzisztenciális és pszichés szinten is érintett. A víruson kívül hivatalosan senki nem turnézott még ilyen sokáig és ennyire hatásosan. Valaki profitált, valaki belehalt, a szerencsésebbek pedig gyarapodhattak. Valaki egy céggel, valaki egy dalszöveggel, valaki egy teljes LP-vel. Az élet tele tragédiákkal, de valahol mégis van reménysugár. A borítótok egy kiégett, poszt-apokaliptikus jövőképet sugall, ti mégis hogy látjátok a zeneipar jövőjét? Van visszaút?
 
Dave: alapvetően optimista vagyok. A borítókép ábrázolhat egy poszt-apokaliptikus jövőt is, de lehetne akár egy kép a második világháborúból is, ami után azért viszonylag hamar újjáépült Európa. A szövegeket én írom, de eddig szándékosan kerültem ezt a mostani vírus helyzetet. Egyrészt nem is ihletett meg, másrészt kicsit erőltetettnek érzem, ha most valaki erről énekel. Bár, ha valaki így tudja kiadni magából, az is érthető. Lehet, évekkel később, ha lecsengett ez az egész, lesz belőle Silmoris dal.
 
Bálint: Az elmúlt évben az bebizonyosodott, hogy az élő koncerteket SEMMI nem tudja helyettesíteni, a maguk módján jók a streaming koncertek, de a kanapén ülve közel sem adja vissza azt az feelinget, amit egy koncerten kap az ember, akár előadóként, akár a közönség soraiban. Nem tudunk mást tenni, mint reménykedni abban, hogy hamarosan helyreáll a rend, és visszatér az élőzene mindannyiunk életébe.
 
A Morte Silmoris jelenlegi felállása:
 
Zalka Dávid – gitáros, énekes
Varga Csaba – gitáros
Varga Bálint – basszusgitáros
Kámán Tamás – dobos
 
Elérhetőségek: Facebook, YouTube, Instagram, Spotify, Bandcamp, Deezer, Soundcloud, Dalok.hu, Email: morte.silmoris@gmail.com
 
 
 
Lupus Canis