Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Itt is szeretnénk bizonyítani, hogy mi vagyunk az Imre Fia Imre.” – Imre Fia Imre interjú

Bár az Imre Fia Imre eredetileg csak szobaprojektnek indult, végül mégis igazi, aktívan koncertező zenekar lett belőle és a fiúk már több neves fővárosi és vidéki klubban is bemutatkoztak, megjelent az első albumuk és különleges klipeket is forgattak. A kezdetekről, a névről, a bulikról és a jövőbeli tervekről beszélgettünk a csapatal. 
 
Rockbook: - Az Imre Fia Imre nem éppen egy tipikus zenekarnév. Miért pont ezt választottad annak idején?
 
György Imre: Kezdjük ott, hogy sokan azt sem tudják mi a nevünk, IFI vagy Imre Fia Imre. A családomban harmadik generációs Imre vagyok, így amikor elindítottam az egészet, afféle otthonzenélős szólóprojektnek, gondoltam jó ötlet lesz erről elnevezni a dolgot. Ellenben amikor megjelent az albumunk visszakoztam és tanácsoltam a többieknek, hogy rövidítsük le IFI-re, ez aztán jól bezavart mindenkinek. Aztán jött az a kínos helyzet, hogy az A38 hajó próbált velünk forgatni egy kis bemutatkozó filmet és a beszélgetés folyamán esett le a riporternek, hogy nem csak ő, most már mi sem tudjuk, hogy hívnak minket. Amikor kijött a videó eldöntöttük, hogy mivel abban automatikusan Imre Fia Imreként hivatkoznak ránk, mostantól azok vagyunk. Ezt a kiadónk is megszenvedte picit, a Spotify-on és YouTube-on már szinte havi rendszerességgel váltunk nevet, a Facebook elég hajthatatlan, azt kérik, hogy nyilvánosan jelentsük be, hogy Imre Fia Imrének hívnak minket, szóval kedves Facebook, itt is szeretnénk bizonyítani, mi vagyunk az Imre Fia Imre. 
 
 
Rockbook: - Mennyire működik még mindig egyszemélyes projektként az Imre Fia Imre, és mennyire „igazi” zenekarként?
 
Baráth Gergely: Szerintem elmondhatjuk, hogy az elmúlt évben ez a projekt valódi zenekarrá formálódott, és ezt nem csak a színpadi megjelenésre, hanem a zeneírás gyakorlatára is értem. A hangulatot, szöveget, és a főbb témákat természetesen a frontember hozza, de zenekar megalakulása után íródott számokban mindegyikünk „keze nyoma” megtalálható. 
 
Rockbook: - Tavaly jelent meg első albumotok, A nálad hatalmasabb dolgok. Milyen reakciók érkeztek a dalokra? Nőtt a közönségetek a lemez hatására?
 
Hagymási Bence: Amennyire én láttam nagyon pozitív fogadtatása volt a nagylemeznek. Legalábbis annyira sokszínű anyag lett, hogy mindenki talált egy személyes kedvencet azok közül, akikkel beszéltem. A közönségünk is növekedett, legalábbis online. Sajnos még nem jutott el mindenkihez, aki kedvelhetni.
 
György Imre: A piac eléggé változott és a világ a single-video tengelyen aktív, így a videóklipjeink például sokkal nagyobb hatást váltottak ki (persze csak ilyen underground szinten), mint a lemez. A Matchboy pl. Bekerült a Magyar Klipszemle műsorába, de az emberek nem biztos, hogy tudtak vele mit kezdeni. A Köpködőnél - ami kb. egy hónapja debütált - éreztem azt, hogy ahogy felnyomtuk már jöttek is a kommentek, magánüzenetek, feliratkozók stb. És persze nem mindegyik volt kedves  Egyszerűen valamilyen reakciók úgyis kivált az emberből és nekem ez a lényeg. 
 
 
Rockbook: - Több szövegetek is ironikus, látszólag szórakoztató hangvételű, mégis komoly témákat feszeget, mint például az Emi szobája vagy az Anyáddal. Mi kell ahhoz, hogy valami megihlessen téged és mitől függ, hogyan fogalmazod meg a gondolataidat?
 
György Imre: Sajnos az első lemez megírása közben elég sok idő telt el és közben jöttem rá, hogy mit akarok szövegileg megvalósítani. Én alapvetően hip-hoppon nőttem fel és csak tini koromban váltottam a rockzenére, így a szövegvilág abból az egyszerűségből és nyíltságból eredeztethető. Nem akarok nagy lírikus lenni, persze volt idő, amikor azt gondoltam magamról, hogy én valami művész vagyok, de ez egy faszság.
 
 
Rockbook: - A klipjeitek komoly, kidolgozott sztorija van, a Köpködő videójában például egy tisztaságmániás sorozatgyilkost ismerhetünk meg. Mi alapján választjátok ki a klipes dalokat és hogyan jönnek ezek a nem túl hétköznapi ötletek?
 
Tornai Zsolt: A Matchboxot és a Köpködőt is Zsótér Indi Dániel rendezte, akit előszeretettel szoktunk a zenekar tiszteletbeli 6. tagjának nevezni, nem véletlenül. Őt ihlették meg pont ezek a dalok és szinte kész koncepcióval szokott ilyenkor előállni, a nem túl hétköznapi ötletek pedig valószínűleg úgy jönnek, hogy nem normális.  
 
György Imre: Indivel nagyon egy rugóra jár az agyunk. Leülünk, beszélgetünk, hogy kinek mi az ötlete, aztán ha sírva röhögünk, akkor jó lesz. Már alig várom az új cuccot, zseniális lesz.
 
Rockbook: - A Köpködőt már az első album megjelenése után mutattátok be. Folyamatosan készülnek az új számok? Hogy zajlik nálatok a dalszerzés?
 
Baráth Gergely: Jelenleg is írjuk az új lemezünk anyagát, és mondhatjuk, hogy az ötletek kidolgozása folyamatos. Jelenleg azt a módszert követjük, hogy hetente 1 próbát szánunk a már megírt, vagy majdnem kész számok befejezésére, gyakorlására, és egy próbát pedig az új ötletek formába öntésére. Sok alapötlet merül fel ezeken a próbákon, ezeket játsszuk körbe-körbe, amíg ki nem sül belőle a folytatás, vagy valami egészen abszurd váltás.
 
Rockbook: - Nagyjából egy éve koncerteztek aktívan és azóta már több jól ismert fővárosi és vidéki klubban is játszottatok. Milyen fellépés volt a legemlékezetesebb? Vannak esetleg máris őrült koncertes sztorijaitok?
 
Baráth Gergely: A legemlékezetesebb fellépés az A38 hajógyomor volt, ahol rengetegen voltak, fantasztikus körülmények között játszhattunk, és nagyon hálásak voltunk a lehetőségért, valószínűleg örök emlék marad. A vidéki fellépéseknek mindig meg van a sajátos hangulata, amit nagyon szeretünk. Az emberek, a vibe teljesen más, mint Pesten. Persze eléggé hektikusak is ezek a koncertek, volt, amikor 3 embernek játszottunk, viszont azok 5 órát kocsikáztak Székelyföldről, hogy lássanak minket élőben, miközben az volt a zenekar kb. harmadik koncertje. 
 
Gyurkovics Ernő: Legőrültebb esténk Békéscsabán volt, ahol Zsoltiról kiderült, hogy mint igazi jó „hobbibűvész” mindig hord magánál egy 100-as szöget. Ezzel még nem is lett volna baj, de kb. 2 liter bor elfogyasztása után a szállásra tartva úgy gondolta, hogy jó ötlet bemutatnia nekünk a kedvenc trükkjét, melynek keretein belül ezt a 100-as szöget akkurátusan felhelyezi az egyik orrnyílásába. Őszintén szólva én nem bírtam végignézni, helyette inkább elfordulva próbáltam visszaemlékezni, hogy a 104 vagy a 105 a mentők hívószáma :D Szerencsére nem volt rájuk szükség, Zsolti sikeresen abszolválta a feladatot, de a legközelebbi alkalommal Debrecenben, már inkább elvettük tőle a szögeket, amikor újra bemutatót akart tartani. smiley  
 
György Imre: Én mondjuk pont szkippelni akartam ezt a kérdést, kicsit uncsi, hogy már vagy egy fél évszázada minden zenész bulibárónak akarja eladni magát, de ez a szöges dolog tényleg durva volt...
 
 
Rockbook: - A zenétek elég sokszínű, a rock mellett hiphopos, elektronikus hatások is megjelennek benne. Ezekből a műfajokból is vannak meghatározó kedvenceid? Mi a titka annak, hogy a különféle stílusjegyek ellenére is egységes a hangzásotok?
 
Tornai Zsolt: Allah.
 
Gyurkovics Ernő: Elektronikus zenéből, a Prodigy régi nagy kedvencem, magyarok közül pedig az elmúlt években bejött melléjük a Brains és az Irie Maffia. Bár nem tudom, hogy Ők egyáltalán ebbe a kategóriába sorolhatók-e. laugh
 
Hagymási Bence: Én főleg klasszikus rockot hallgattam fiatalon (Deep Purple, Led Zeppelin, Black Sabbath), ebből eveztem át a grunge-ba (Pearl Jam, Alice in Chains), végül a metálzenébe (a Pantera-tól a Linkin Park-on át sok minden), a hiphop nem állt közel hozzám annyira. De az IFI számomra amúgy sem meghatározható jól ismert stílusjegyek patikamérlegen történő adagolásáról szól, hanem a jó zenéről.
 
György Imre: Én úgy gondolom, hogy a mi zenénknél muszáj néha határokat szabni, mi fér bele és mi nem, pont azért, hogy egységes és felismerhető maradjon. Sok hatásom van, de tudom hol a hatás határa  Amúgy, ha nem metál - ami általában Sepultura-Hatebreed-Korn-Machine Head(régi)- akkor imádom a magyar újhullámos trap vonalat, az old school hip-hop egy részét, vagy azokat az énekesnőket, akik valahogy a popot akarják kiforgatni a megszokott klisékből, például Lykke Li nagy kedvenc.
 
Rockbook: - Elégedettek vagytok azzal, ahol most tart a zenekar? Milyen céljaitok vannak még a közelebbi és a távolabbi jövőre nézve?
 
Tornai Zsolt: A közeljövőre röviden: új számok, új lemez, klipek, koncertek. A távolabbi jövőben majd szeretnénk egy búcsúkoncertet valamikor. 
 
György Imre: Egyszer biztos lemerül a Duracell, addig meg nyomjuk. Aki pedig szeretne minket élőben látni a közeljövőben, a két ünnep között, December 28-án jöjjön a Szimpla kertbe. A buli ingyenes, lesznek pólók, cd-k és egy nagyon speciel show.
 
Tóth Mátyás