Jövünk majd - Ilyen volt a Pribil György emlékkoncert a Gödörben (2023.10.15.)
Tíz éve vesztette el a magyar rockzene, egyik kiemelkedő egyéniségét, egyéni hangú gitárosát, zeneszerzőjét: tíz éve nincs közöttünk Pribil György.
Tragikus autóbalesetben halt meg, 2013. október 16-án. Ennek a ténynek, ennek a kegyetlen ténynek ellenszegülni nem lehet. De a felejtés nem kötelező, a feledés burkát átütni, széthasítani, azt azért meg lehet próbálni! És meg is próbálja, jelentem sikerrel, az a baráti-haveri-zenésztársi kör, amely Gyuri körül, a 90-es évek elejétől kialakult. Szerintem nyugodtan írhatom, hogy ennek a körnek középponti figurája, meghatározója volt, gitározásával, kompozícióival, megjelenésével. Nagyon nem passzol hozzá az „ikonikus alak” kifejezés, meg egyáltalán a közhelyes pátosz, olyan szép, és őszinte szavakat pedig, amilyeneket Novák Péter írt búcsúztatóként, sajnos már 10 éve, úgysem tudnék... Úgyhogy a koncertről. Röviden.
Rendhagyó módon kivételesen nem a cikk végén olvasható a fellépők névsora, és a három, Pribil Gyuri életében legfontosabb zenekar repertoárjából játszott dalok listája, hanem most, az írás közepén:
Equus idők: Jókay Árpád - Vörös Gábor - Madácsy Tamás - Gilián Gábor - Gerdesits Ferenc - Fekete Jenő - Garda Zsuzsa - Nagy Zsolt "Liszi" - Kőszegi Zsolt
Tánc
Te már nem szeretsz...
Vigyázz!
Túl a múlton
Sztár
Little Queenie
Az utolsó perc
Jövök majd!
Kimnowak-éra: Novák Péter - Diósy Ákos - Nyíri Sándor - Nagy Gergely - Babos Károly - Küttel Vince - Urbán Edina
Miért is ne?
Állítsd meg!
Hinta
Fekete zaj
Édes
Gyönyörű
Kellett egy ember
Nem lakik itt
Tükör
Szíved alatt
Gyémánt
S-Modell kor: Ferenczy György - Vidák Róbert - Mezei András - Gilián Gábor - Gerdesits Ferenc - Bacsa Gyula - Garda Zsuzsa - Kőszegi Zsolt
Miért félsz a Naptól?
Kaktusz Bár
Szex
Ezer átok
Ébredj mama !
Nézz rám !
Vidám Jack
Olyan nehéz...
Láttad a várost este!
Gyanítom, értitek, erről a műsorról, ezekről a fellépőkről beszámolni nemigen lehet. Példának okáért egy „Vigyázz!”, „Jövök majd!”, „Miért is ne?”, „Gyémánt”, „Olyan nehéz...” vagy „Láttad a várost este!”, mindent visz a mai napig, és mindenről szól, ami abban a bizonyos elfelejtett 1990-es-2000-es években fontos volt. És pont 2023-ban is fontos! Meg fontos lesz még tíz, húsz év múlva is...
És mindenki, aki színpadra lépett, azért jött, mert azt a bizonyos feledés-burkot át akarta törni. Mert ki akart állni egy zenei életmű mellett, amit magáénak érez. De talán ennél, a zenei életműnél is többről van szó. Azt hiszem, a Pribil-féle lazaság, rögtönzés, pillanatművészet, más napokon annyira fájdalmas hiánya hozza össze ezt az évenkénti találkozót.
Amikor körülbelül mindenki ismer mindenkit, legalábbis látásból. A második sorból valaki felmegy a színpadra vokálozni, majd fél óra múlva az egyik basszusgitárossal állsz sorba a büfénél és beszélgetsz vele. Énekesek, gitárosok ütögetik meg a vállad, hogy szia. Láttak a Tabánban, valamikor egy Balatonudvari S-Modell fellépésen, a Petőfi Csarnok klubjában néhányszor. Zenészek és közönség, közönség és zenészek, a színpad nem elválaszt, hanem összeköt. És az sem igazán fontos, hogy egy szóló ne legyen hibátlan...lehet kicsit hosszabban játszani a számot, aztán majd a zenészek egymásra figyelése által kiegyenesedik...Nem kell megfeszülni...És főleg, ebben a megint mind zordabb világban sem kell félni!
Nagyon méltó, és nagyon Gyuri szellemiségét idéző volt egyszóval a koncert, de persze a hiányára is felhívta a figyelmet. A nagy gitáros mesélő, a hatalmas ívű szólókkal a mi érzéseinket, félelmeinket, örömeinket, szorongásainkat, önmagunk fölé emelkedni vágyásunkat elzenélő, rastahajú, összevissza csapkodó fürtjeivel is varázsló költő-zenész már nem lehetett jelen...
Egy ilyen este felhívásként is hat – talán van ilyen célja is Kőszegi Zsoltnak, Vörös „Vöri” Gábornak az évenkénti szervezéssel - , és előkeresi az ember Gyuri életművének a világhálón, esetleg hanghordozón őrzött darabjait. Nem nosztalgiázni, hanem töltekezni. Visszatalálni.
Később, valamikor, ez az élet rendje, mi is jövünk majd. De egyelőre csak azt kell tudnunk, hogy jövő ilyentájt megint részt vehetünk az élményben, amikor a feledés vastag burkát úgy vágja át néhány barát, rajongó és zenésztárs, mint az üveget a gyémánt.
El Bandi
Fotók: Kecskés Miklós és Bank Ildikó
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
