Két kislemez egy videóklipben a noise coreban utazó budapesti Wires zenekartól: 'm.s.c' + 'taint'
Tavalyi "they know" című kislemezük megjelenése után, a noise coreban utazó budapesti Wires új megjelenéssel tér vissza. Korábbi hagyományaikkal nem szakítva ismét két kislemezt jelentetettek meg, összefüggő videoklip kíséretében.
A kettős zeneileg követi a korábbi vonalat, azonban el is tér attól. Tóth Dávid gitáros szerint:
"Ezúttal úgy éreztük, a korábbinál nyersebb gondolatok közvetítéséhez máshogy kell hozzányúlnunk az anyaghoz produkciós szemontból. A zenét továbbra is a mély(ebb)re hangolt gitárok és a zaj dominálják, a tradicionális szintetizátordallamok viszont eltüntek, teret adva ezzel egy szárazabb, nyersebb hangképnek. A minimalista hangszerelés és puritán hangkép lehetőséget ad egy nyitottabb, ugyanakkor szaturáltabb hangzásra, ami úgy éreztük megfelelően szolgálja ezeket a dalokat."
A változott tartalmi tényezőről Nagy József énekes szavaival:
"Az 'm.s.c' olyan mintha a csendet megszakítaná egy az elfojtásból kitörő kiáltás. Mikor már nem vagyunk többé hajlandóak behódolni, még ha már legbelül rég el is fogytunk, üresnek érezzük magunkat, elfáradtnak és megtépázottnak, van bennünk egy utolsó emberi ellenállás, aminek a maradék méltóság a mozgatórugója. az m.s.c ezzel az érzéssel indít, és gyakorlatilag végig kísér az alany "rohamán". Ebben az állapotban, már nem számít, sem belső, sem külső tényező. Egy végső elutasítás, megszabadulás külső és belső sebektől. A trauma feldolgozásának, a belső felszabadulásnak és az egyén ellenállásának folyamata ez. A dal végére gyakorlatilag egy átalakulást nézhettünk/hallgattunk végig.
A 'taint' egy lassan széthulló tudat belső jegyzete. Nincs ív, nincs történet, nincs megváltás, nincsenek konklúziók, csak egy állandó mozgás lefelé, mintha valaki önmagába zuhanva próbálná megfogni azt, ami már régen nincs a kezei között. Az egész egy belső erózió, egy visszhangzó tér, ahol már nem lehet megkülönböztetni, ki beszél, ki hallgat.
A dal fokozatosan veszti el alanyát, a dal végére szinte csak maradványai maradnak. Minden egyes sor, ismétlés egy kíméletlen, tényként kezelt újabb lépés a személyes eltűnés felé, egy réteg ami lehámlik az emberről, amíg már nem marad semmi, csak zaj, ami ismétli önmagát. Ez a tétel rideg, tényként közli a pusztulást. Nem kér segítséget, csak dokumentálja azt, hogy a test és az elme, már nem egy biztonságos hely, a gondolatok ellenséggé váltak. A dal nem a haragról , vagy a fájdalomról szól, hanem arról, amikor a düh már nem érzés, hanem állapot, ami folyamatosan ott visszhangzik a fejedben, ezzel teljesen zuhanásba taszítva, végleg rozsdássá, foltossá téve azt ami valaha voltál. A 'taint' végére, már nincs mit mondani, pusztán automatikusan, ösztönből hangzik el az utolsó rész."
A kreatív folyamatokat továbbra is házon belül végzi a zenekar, a hangzás ismét Tóth Dávid gitáros munkája, míg a vizuális arculatért Nagy Gergő basszusgitáros felelt. A videóklip Jacob Parra-Mena művész 'Tsunami' című kisfilmjének a képsorait tartalmazza, melyeket Nagy József énekes igazított a dalokra. A zenekar a két új szerzeményt élőben, a Dürer Kertben is bemutatja október 17-én, a hagyománnyá vált őszi saját szervezésű koncertjükön, a Jigokü, Still Cold és Hit by a School Bus társaságában. Facebook-esemény itt.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
