Bejelentkezés

x
Search & Filters

Kíméletlenül kemény és mégis könnyen befogadható az Arch Enemy új albuma: 'Will To Power' lemezkritika

A tagcserék már megszokottak a legtöbb zenekarnál, de egy énekesváltás még a legnagyobb bandákat is megviselheti, és sokszor rosszul sül el. Az Arch Enemynek azonban kétszer is bejött a dolog: először 2000-ben, amikor Angela Gossow váltotta Johan Liivát, majd 2014-ben, amikor Alissa White-Gluz érkezett Angela helyére. Azonban míg az első váltás idején az Arch Enemy csak egy underground zenekar volt, az évek során az egyik első számú death metal csapattá váltak, így a második cserét nagy várakozás előzte meg, és bár nyilván vannak kétkedők, összességében zökkenőmentesen zajlott, a Will To Power pedig már a második album Alissával a War Eternal után.

Az előző lemez óta egyébként három év telt el és időközben csatlakozott a zenekarhoz Jeff Loomis (Nevermore), akit a koncertek mellett a néhány hónapja megjelent As the Stages Burn című élő kiadványon is hallhattunk már. A korong egy rövid instrumentális intróval indul, majd az Arch Enemy bele is csap a dolgok közepébe a The Race-szel, amelyben szokás szerint remekül ötvözik a kemény ritmusokat és az emlékezetes dallamokat, mindezt Alissa magas és mély hörgéseivel megtűzdelve.

A Blood in the Water egyértelműen a gitárokról szól és bár Loomis a dalszerzésben nem vett részt, a jelenléte nagyon is érezhető a nótákban és azt is bizonyítja, hogy a színtér legjobbjai közé tartozik, Michael Amott-tal pedig különösen ütős párost alkot, legyen szó akár riffekről, akár szólókról.

 

 

A Reason to Believe-ről még biztosan sokat fogunk beszélni és minden bizonnyal alaposan megosztja majd a rajongótábort, ugyanis tiszta ének hallható benne. Persze aki ismeri Alissa korábbi munkásságát, tudhatja, hogy fantasztikus énekhangja van és ilyen szempontból nem is meglepő, hogy ezt most az Arch Enemy is kihasználja. Persze azért csak óvatosan, és nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a hörgéssel. Mindenesetre ennél a dalnál jól működik a tiszta ének, az pedig a jövő kérdése, hogy a továbbiakban mit kezd vele a zenekar.

A Murder Scene ismét az ikergitározásra és az emlékezetes szólókra épül, míg a First Day in Hell lassan bontakozik ki, de könnyen megfoghatja a hallgatót, a legizgalmasabb rész azonban egyértelműen a lemez utolsó harmada, amely az instrumentális Saturnine-nal veszi kezdetét, amit a korong leghosszabb dala, a Dreams of Retribution követ. Az ezután érkező A Fight I Must Win sem rövid a maga hat és fél percével. A dal egy szimfonikus felvetéssel indul, majd átcsap középtempósba, hogy végül emlékezetes zárást kapjon.

 

 

A produceri teendőket az együttes két legrégebbi tagja, Michael Amott és Daniel Erlandsson vállalták magukra és nem is vallottak szégyent: ennyi idő után és egy ilyen tehetséges zenészekből álló csapattal maguk mellett nyilván pontosan tudják, milyen hangzást szeretnének, és gond nélkül meg is teremtik. Az összkép így tehát tiszta, de nem túlcsiszolt. Egyszerre kíméletlenül kemény és mégis könnyen befogadható.

A 'Will To Power' album dallistája:

01. Set Flame to the Night     
02. The Race     
03. Blood in the Water         
04. The World Is Yours         
05. The Eagle Flies Alone     
06. Reason to Believe     
07. Murder Scene         
08. First Day in Hell     
09. Saturnine         
10. Dreams of Retribution         
11. My Shadow and I         
12. A Fight I Must Win         
13. City Baby Attacked by Rats

 

 

Tóth Mátyás