A kortárs rock-blues és a lírai én - Kaleo koncertbeszámoló: 2022.10.13., Barba Negra Red Stage
Kaleo, Júníus Meyvant - 2022.10.13., Barba Negra Red Stage
Még a COVID miatt halasztották el a jelenlegi rock-szcéna egyik legizgalmasabb zenekarának, az izlandi Kaleo-nak fellépését januárról, októberre. Úgy gondolom, megérte várni.
De mielőtt az este krónikájába belefognánk, pár szót arról, miért izgalmas zenekar a Kaleo. Először is, mert izlandi. Azt eddig is tudtuk, hogy ez a kis lélekszámú ország Európa északi peremén, kiválóan teljesít kézilabdában, egyre jobban futballban, és annak idején, Björk feltűnése időszakában valamelyest figyelmet kapott popkultúrája is. No, de hogy izlandi fiatalokból álló csapat, rock-bluest játsszon a 2010-es, 20-as években! Ilyet még a világ nem látott! Eddig.
Ráadásul a csapat még ezen a zenei körön belül sem a legsimább utat választotta. Számaik valahová a Mississipi táján, a rock kialakulása előtt született blues-irányzat gyökereihez visznek vissza, persze azt vegyítve mai, rockos hangszereléssel. A tapasztaltabb zenehallgató - korban közelebbre evezve - Eddie Vedder “Into The Wild” c. filmhez írt zenéjét, vagy a Black Keys Delta Kream c. albumát rokoníthatja a Kaleo muzsikájához.
S akkor a koncert. A megfelelő hangulatot kialakító, de azért nagy nyomot maga után nem hagyó Júníus Meyvant után színpadra érkező Kaleo igen erős felütéssel indított. Elhömpölygött a Break My Baby, majd a kifejezetten a blues egyik gyökerét jelentő munkadalokra hajazó Broken Bones. Ez utóbbi zenei és szövegi világa azonnal egy mély-déli, USA-beli kisváros poros utcájára vitt, legalábbis engem, és legalábbis képzeletben, ami annál is meglepőbb, mert a Kaleo egy izlandi kisvárosból származik. De lehet, hogy a poros kisváros mindenütt poros kisváros…
A soron következő I Can’t Go On Without You azután már egy másik tészta volt…Azoknak a sajátosan fanyar, fájdalmas daloknak egyike, amelyek kétségtelenül nagy erősségei a zenekarnak. Ezekben a dalokban érvényesül ugyanis talán a legjobban az együttes énekes-gitárosának, Jökull Júlíussonnak (J.J.) kivételes énektudása és mellette David Antonsson dobos (!) nagyon szépen illeszkedő vokálja.
Azt gondolom egyértelmű, hogy J.J. hangja, hogy úgy mondjam, lírai énje rendkívül erős, meghatározó a zenekar hangzására nézve. Nyilvánvaló az összes zenész képzettsége, felkészültsége – mindannyian több hangszeren játszanak – mégis J.J. az, aki nélkül a Kaleo már nem Kaleo volna, hanem egy másik zenekar. Nagyon sok mélység, esendőség, érzelem és ösztönös emberség van a hangjában, vagy inkább előadásában. Hiszen a sebzett kölyöktől a megfáradt, munkában elnyűtt férfin át a vad, vagy megtört szerelmesig, bármit el tud énekelni, megejtő hitelességgel.
Ezzel a hatalmas erénnyel együtt is picit soknak éreztem, talán inkább klubkoncertre valónak, a már említett első blokk után következő három lassabb hangvételű darabot. (All That Pretty Girls, Automobile, Save Yourself)
Veszve azért nem volt semmi, a zúzós Hot Blood-ban csúcsosodó következő rész simán visszapörgette a közönséget, hogy előkészítse a terepet a nagyágyúknak a fináléban. Itt hangzott el egyik személyes kedvencem is egyebek mellett, a Vór Í Vaglaskógi című ballada, természetesen izlandi (egyenlő ónorvég) nyelven. (Van olyan jó cím, mint Carla Bleytől az Útviklingssang.)
No, és a végén a legismertebb darabok, a Way Down We Go lírája, a No Good, majd a Rock’n’Roller bombája tették fel az ónorvégban oly kedvelt hosszú í-re a vesszőt! “A jó öreg Gibson Les Paul mindig megteszi a magáét!” – vigyorgott rám Balázs fiam, és hát igen, az utolsó két darabban kétségtelenül uralta az orthodox rock hangzást ez a szívünknek oly kedves hangszer.
Azt gondolom, jelentős zenei élménnyel gazdagodott a halasztott időpont dacára gyakrolatilag telt házat jelentő közönség. Olyan zenekar koncertjét láthattuk, akiket visszavárunk még, sok, a következőkben kiadandó albumuk turnéi alkalmából. Ugyanakkor abban csak reménykedni tudunk, hogy a Kaleo jelek szerint szép számú rajongótáborából, legalább néhányan utána néznek annak is, hogy kedvelt együttesük zenéjének gyökerei merrefelé találhatók. Az esetleges érdeklődők figyelmét szeretném felhívni arra, hogy honunkban a Barba Negra Red Stage mellett számos klub és fesztivál mutat be olyan magyar előadókat (is), akik egy vonással nem nyújtanak rosszabbat a rock-blues terén, mint a Kaleo!
A koncerten elhangzott Kaleo dalok:
Végül pár sort a Barba Negra új helyszínéről. Elhangzottak ugyan a megközelíthetőséggel, a pultok és a mosdóblokk elhelyezéssel kapcsolatos aggályok, részemről ezeket nem tudom osztani. A közlekedés HÉV-vel nem jelentett gondot, a megállótól a helyszínig vezető pár száz méteres sétát a rendőrség segítő jellegű jelenlétében tettük meg, a helyre pedig a hosszú sor ellenére pár perc alatt bejutottunk. Az első, még az előzenekar játéka alatt megvett sörünket valóban tetemes várakozás után kaptuk meg, de hát mindenki a nagykoncert előtt akar italhoz jutni, ezt tudjuk, és ráadásul hibáztunk is, amikor a legkézenfekvőbb, legszélső sorba álltunk be. A későbbiekben ezzel sem volt gond.
Tehát szép jövő áll nem csak a Kaleo, hanem a Barba Negra Red Stage előtt is, biztosan számos koncertbeszámoló fog még a Rockbookon napvilágot látni, az itt rendezett koncertekről.
El Bandi
Fotók: Barba Negra (további képekhez klikk ide)
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
