Bejelentkezés

x
Search & Filters

Leander Rising - „Ha ott kell lennünk, akkor ott leszünk...” (interjú)

Az elmúlt hétvégén Kazincbarcikán koncertezett a Leander Rising. A koncert előtt ültünk le a srácokkal, hogy elmeséljék nekünk a külföldi koncertek tapasztalatait, a jelen eseményeit, és a jövőbéli terveiket.

Rockbook: Mára már sokan ismernek titeket, sorra jelennek meg a veletek készült interjúk. Mi most az aktualitásokra lennénk kíváncsiak. Nemrégiben debütált a legújabb klipetek a Félőlény, és a Campus fesztiválon is játszottatok egy másik új szerzeményt, az Öngyötrő-t. Ebből adódik a kérdés: Készültök az új nagylemezre?


Leander: Igazából egy kislemezre készültünk, de útközben rájöttünk, hogy ez valójában egy fél lemez, úgyhogy egy egész lemez lesz belőle valamikor ősszel.

Rockbook: Most ősszel vagy jövő ősszel?

Leander: Ja, mert hogy most ősz van... Jövő ősszel.  Vagy tavasszal.  De jövő őszig biztosan elkészül.

Rockbook: Az új számok egyikében egy elektronikus felvezetés és betét is található. Ez azt jelenti, hogy újabb kísérletezésbe fogtatok?

Leander: Ez az első ilyen volt, de egyébként a Maczák Márk az ex-dobosunk csinálta...

Vörös Attila: Együtt csináltuk.

Leander: Vagyis Attila átment és megmondta, hogy így csináld… Kísérleteztünk. Nem gondolom, hogy ebből szokást fogunk csinálni, de egyszer belefér. Alapvetően a zenekarra jellemző, hogy ilyen kísérletező kedvű emberekből áll, mindenki mindenféle zenét hallgat, és ez meg is jelenik a zenénkben, tehát igazából simán lehet még, hogy elő fog jönni, de az is, hogy soha többé. Gyakorlatilag bármi megtörténhet.

 

Leander Rising - Félőlény

 


Rockbook: Tavasszal egy néhány állomásos külföldi turnén vettetek részt. Mik voltak tapasztalatok, milyenek voltak visszajelzések?

Leander:????

Rockbook: Németország...

Jozzy: Ja, tényleg! Az is az idén volt.... Úr Isten! Hogy mik voltak a tapasztalatok? Ott is jól be lehet rúgni...  Németország annak a tesztelése volt igazából, hogy mit tudunk olyan helyen csinálni, ahol még nem voltunk, ahol nincsen magyar közönség, akiket elő lehet venni. Igazából nagyon meglepő volt például, hogy amikor Drezdában játszottunk, voltak helyi német arcok, akik már ismerték a zenénket. A koncert után odajött egy csóka a bárból „szárátlek titeket”- vagy valami ilyesmit mondott,  konkrétan magyarul, de úgy, hogy az hallatszott, hogy semmit nem tud magyarul. Tehát az a lényeg, hogy már oda is eljutottunk valamilyen szinten. Nem mondom, hogy hatalmas bulik voltak, de kezdetnek frankó volt. A cseh vonal viszont elég jól beindult. Ott igazából januárban játszottunk először és három koncertünk volt ott.

Rockbook: Kiadók vagy média részéről volt valami érdeklődés irántatok?

Vörös Attila: A cseheknél a prágai bulira hívott a Sony -a partner- embereket. Ez alapvetően ilyen promóciós buli volt. Ennek a folyománya volt a második prágai koncert és utána egy fesztiválon léptünk fel. Így sikerült ott valamit elérnünk. Kint volt a helyi tévé, meg a Star Magazín, ami  gyakorlatilag a helyi „Metal Hammer”. Ennek ott a mai napig is elég nagy kultúrája van . Ez egy elég komoly magazin, amiben egyébként meg is jelentünk. Tehát ott valami elindult, de majd meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.

Rockbook: Ti (Attila, Béla és beugrósként Jozzy is) a Vulgar Display Of Cover Pantera Tibute-ben is tevékenykedtek. Nyilván nagy kedvencetek Phil Anselmo. Ő is aznap játszott a Down-nal a Hegyalja Fesztiválon, amikor a Leander Rising is fellépett. Miközben az  I'm Brokent- játszottátok, megjelent a színpadon Anselmo. Úgy gondolom, hogy nagyon nagy élmény volt egy színpadon állni vele.

Vörös Attila: Igen. Ez olyannyira nagy élmény volt, hogy utána nagyon be kellett rúgnom. Amikor együtt jammeltünk, csak azt vettem észre, - miközben tomboltam a színpad szélén, - hogy valaki a nyakamba akasztott egy gitárt. Azt sem tudtam, hogy gitár vagy basszusgitár van rajtam, egyből mentem a színpad közepére és toltam valamit, de fogalmam sem volt, hogy mit. Ez annyira jól sikerült! Attól, hogy Anselmo feljött a színpadra és gratulált annyira izgalomba jöttem, hogy remegtem végig.

 


Rockbook: Tavaly a Dal-on indultatok saját számmal is, meg Keresztes Ildikónak is készítettél egy számot. Indultok újra idén?

Leander: Pont tegnap hallottam, hogy elindult újra a pályázat. Szerintem meg fogjuk próbálni. Nem tudom, hogy ez-e a mi utunk, de ilyen szinten meg kell hinni a sorsban. Meg fogjuk írni a dalt, be fogjuk küldeni, és ha ott kell lennünk, akkor ott leszünk. Majd meglátjuk!

Rockbook: Koncerteken játszotok Rihanna, Lady Gaga feldolgozásokat is. Ők hallották ezeket a nótákat? Van-e valami visszajelzés az eredeti előadóktól?

Vörös Attila: Elvileg hallhatták, mert pl. Lady Gaga-nál a szerző ő maga, és megkaptuk a jogot arra, hogy játszhassuk a dalt, engedélyezték, hogy a feldolgozás megjelenjen lemezen.  Ez elég jó visszajelzés, nem?  A Rihanna nem hiszem, hogy hallotta, bár elképzelhető, mert amikor megjelent a klipünk, akkor nem sokra rá az interneten a Leandert megkereste egy csellista csaj, - akiről kiderült, hogy a Dr. House-ban epizódszereplő volt a VI. évadban, a diliházban -, aki egyébként, a Rihanna csellistája. Neki marhára tetszett, úgyhogy simán lehet, hogy megmutatta a Rihannának a feldolgozást.

Leander: Ennél egyébként még sokkal érdekesebb, hogy a „Szomorú vasárnap” tudomásunk szerint egy nagyon-nagyon durva szűrön megy át, ott a jogutódok döntik el, hogy ki kapja meg a jogot  a feldolgozásra. A mi változatunk bejött nekik, így megkaptuk az engedélyt. Valószínűleg nem hallgatták végig. Egyébként a feldolgozások ereje az, hogy ezek által fel lehet figyelni olyan zenekarokra, akik egyébként nem jutnának el a nagyközönséghez.

Rockbook: Ha már szóba került Dr. House, mint sorozat!  Egy most futó magyar sorozatban szerepelsz, Attila.  Úgy láttam a facebook oldalatokon, hogy ez megosztja a rajongótábort.

Vörös Attila: Így van! Nagyon megosztotta a tábort. Erre lehetett számítani. Én egyébként eléggé korlátolt gondolkodásúnak tartom azt, aki ezt elítéli. Mindenkinek lehet szabad véleménye, de nekem is megvan a saját véleményem. Az pedig az, hogy állandóan, - évtizedek óta - mindig mindenkinek az a szívfájdalma, hogy a keményebb zenét, az underground zenét  a gonosz, mindekori mainstream média nem támogatja, és amikor ilyen van, hogy oda kerülhetne, illetve oda is kerül, akkor meg megy a hőbörgés, hogy ez milyen dolog volt?! Például azt sem tudom, hogy az mennyivel lenne különb, ha a Dal kapcsán is bekerülnénk az adásba?

Rockbook: Örülnénk neki, hogy van végre rockzene is az ilyen jellegű műsorokban.

Vörös Attila: Nem mindenki örülne neki. De én meg egyébként a saját utamat is járom, és a zenekar érdekeit is képviselem mindenhol. Lesz még ennek folytatása is.

Rockbook: Azt olvastam, hogy az adott sorozatban egy külföldi zenekarnak voltál a gitárosa...

Vörös Attila: Miért? Nem?!

Rockbook: De, persze ez így is van. Ezért is akartam megkérdezni, hogy a Nevermore- korszak befejeződött?

Vörös Attila: Mivel Jeff Loomis és Van Williams kiszálltak, gyakorlatilag nem volt értelme folytatni. Hivatalosan nem oszlott fel a zenekar, de hát így nem lenne értelme lekötni egy koncertet, e nélkül a két tag nélkül.

Rockbook: Akkor még nem lefutott a Nevermore-kérdés?

Vörös Attila: Háááát. Ez bonyolult. Csak akkor derülne ki, ha már ott lennénk. Nyilván sose mondanám, hogy nem élvezném, hogy nem csinálnám szívesen, mert életem legmeghatározóbb és legszebb két éve volt, mikor a kedvenc zenekarommal turnéztam a világon mindenhol.

Rockbook: Az a kapcsolat, hogy jött létre velük?

Vörös Attila: Az még a myspace-en keresztül. Mivel én gyerekkorom óta imádtam ezt a zenekart, képben voltam, hogy akkor már egy éve nem volt másodgitárosuk, és ez egy olyan zenekar, ami abszolút két gitáros felállásra ír dalokat. Meg is hallgattam a neten, hogy hogyan szólnak egy gitárral. Akkor találtam ki, hogy mi lenne, ha felvennék egy pár számot és elküldeném nekik myspace-en: Hogy sziasztok, itt vagyok,  hogy lehetne-e? És ennyi.  És összejött. Nagyon lerövidítve ez volt a story.

 

Leander Rising - Ghost Away

 


Rockbook: Az amerikai közönséget tervezitek-e meghódítani?

Vörös Attila: Ez az Amerika dolog egy nagy ….. Én például ha választhatnék, nem is Amerikában képzelném el a saját vagy a zenekarom jövőjét, hanem Európában. Skandivániában, finn vonalon. Oda is sorolnak be egyébként minket zeneileg. Sokkal nagyobb a kultúrája is ennek a fajta zenének ott, mint mifelénk. Amerika egy óriási ország, és ott vannak persze nagy metálzenekarok, de odakerülni innen, Magyarországról, az elég nagy dolog. Ahhoz ott is kell élni.

Rockbook: Cserkónak sikerült...

Vörös Attila: De ő kinn is él. Majd meglátjuk, hogy hova sikerül eljutnia. Én szurkolok neki, de ahhoz ott kell lenni. Másképp nem megy.

Rockbook: Ti hogyan képzelitek el a jövőtöket. Itt akartok Magyarországon maradni?

Jozzy: Amíg meg nem unjuk!  Mindenképpen úgy tervezem. Mindenféle dolgok ide kötnek, meg igazából, amit Európában el lehet érni, azt innen is el lehet már érni. Az már nem olyan vészes. Élni mindenki itt szeret, az meg hogy a zenekar eljusson külföldre, az meg nyilvánvalóan mindenkinek az álma.

Rockbook: Mik a terveitek a jövőre nézve?

Leander: Amit általában egy zenekar csinál: dalkészítés, lemezkészítés, koncertezés.

Rockbook: Új számok, klipek érkeznek-e?

Leander: Igen. Az Öngyötrő-t ígérgetjük pár hónapja, az valószínűleg tényleg még idén kinn lesz, talán egy hónapon belül. Még novemberben a PeCsa-s buli előtt. És valószínűleg még az év vége előtt el fog készülni egy másik új dalnak a klipje is.

 

Leander Rising - Szomorú Vasárnap

 



Bodzilla/Bej
 

Címkék: 
Leander Rising