"Lemezgyárék bekaphatták a cenzúrájukat" - Kontroll40-interjú Bárdos Deák Ágival
A Kontroll Csoport első fellépése 1980. szilveszterén zajlott. A kerek évfordulós Kobucis koncertjüket 2020-ban elvitte a patás ördöggel cimboráló rossz nyavalya. Tavaly aztán szerencsésen lefutott a tervezett koncertsorozat, sőt az egyik nyári fesztivál – nagy örömünkre – már hirdetett meg Kontroll40 bulit. A Csoport énekesnőjével, Bárdos Deák Ágival készített emailes interjú tehát nem vesztett az aktualitásából.
Bárdos Deák Ági
Rockbook: Úgy tudom, a Kontroll Csoport volt az első zenekarod. Szövegíróként is jelen voltál benne? Ha igen, mely dalokból vetted ki leginkább a részed?
Bárdos Deák Ágnes: Na, ezt még egyetlen újságíró sem kérdezte tőlem. Ez most komoly, hogy szövegíróként is jelen voltam-e? Igen, jelentem, jelen voltam, sőt, az első dalt is én írtam, még angolul, Nina Hagen dalainak hatása alatt. De, amit te is ismerhetsz: a Nem én vagyok dalszöveget is én írtam, meg a Háború van holnap békét, meg a Kispiros bombázót, bár utóbbit Lacival szimbiózisban: egymás mondatait, sorait tudtuk folytatni. Én írtam az Egy hang a rádióból című dalt is.
Rockbook: Mennyiben volt más (punkosabb?) a Kontroll Csoport Müller Péter Sziámi csatlakozása előtti korszaka, magyarán az Ős Kontroll? Keletkeztek-e akkor ma is ismert számok, az Ős Kontroll-Kazettán illetve lemezen hallható A mi agyunk címet viselőn kívül? A tagcserék vagy más okok következtében miatt tisztult le a zenétek?
B.D.Á.: Letisztulásnak látod a Péter belépése utáni zenei korszakot? Mondjuk, az Eladom című dalunkhoz képest az Olé-Olát érzed letisztultnak? Ízlés dolga. Tagcserék nem voltak, egyetlen egy tagot „cseréltünk le”, Iványi Norbi dobos helyére jött Lehoczki Karcsi a H.U.R.K.A. színházból, és vele jött Újvári Jancsi, Hajnóczy Árpi mellé, szaxisnak.
A Péter belépését megelőző korszakból máig ismert dalok közé sorolnám a Polak Wenger, a Holdfényes májusok, az Annál jobb itt minél rosszabb című dalokat, és már a Háború van holnap békét is megírtam Hajnóczy Csabával, mielőtt Péter belépett volna.
De kétségtelen, hogy Péter belépése változtatott az addigi zeneszerzési és színpadra állítási gyakorlaton, új lehetőségek adódtak a vokális ötletelésben, valamint a performansz/akció jellegű színpadi megoldások kifejezetten színházi gesztusokkal gazdagodtak. Díszletekkel, jelmezekkel adott esetben, vagy a nézőket bevonó dramaturgiai megoldásokkal, mint például a Bercsényiben a közönséget nőkre és férfiakra szétválasztó beléptetés, az Ikaruszban a Kispiros bombázó szám alatti repülőgépmodell reptetés, a Gödöllői Művház-beli koncertünket előkészítő, és aztán a koncertet dramaturgiai elemmel gazdagító mini interjúk készítése. De az csak töredéke a sokféleségnek amivel előálltunk Péter belépését követően. A próbák, amik heti többszöri alkalmat jelentettek, részben ezeknek az ötleteknek a kidolgozásával teltek – bármelyikünk ötletét megvalósítottuk.
Fotó: Vető János
Rockbook: Mennyire volt nehéz elfogadni a saját helyzetetekkel a nyolcvanas évek elején? Arra gondolok, hogy lemezkészítésben reálisan nem reménykedhettetek, mert bár a dalaitok nem voltak nyíltan rendszerellenesek, a kor hangulatát tökéletesen megragadták. Azzal együtt Wilpert Imre megkecsegtetett titeket a lehetőséggel, sőt fel is vettétek az anyagot. Ami viszont már akkor biztos volt, az az, hogy hatalmas értékeket hoztatok létre, amit a közönség levett és díjazott. Tehát. Mi volt a zenekar alapállása egy ilyen furcsán összerakott helyzetben?
B.D.Á.: Az alapállás az volt, hogy azt csinálunk, amit akarunk. Nem is tudtunk másféle működést elképzelni, hiszen nem a profi szcéna felől jöttünk, hiányzott belőlünk az öncenzúra reflexe: Kistamás Laci és én, akik a „frontemberei” voltunk az „ős-Kontroll” csoportnak, intézményfüggetlen személyiségek voltunk, nem jártunk a gimi után iskolába. Mikor szembesültünk „a piaci igényekkel”, Péter belépése után a Wilpert Imrével való találkozáskor, arra jutottunk, hogy ha nem kellünk úgy, ahogy vagyunk, akkor nem is rugózunk a lemezkiadáson. A Wilpert-menet egyféle gondolatkísérlet maradt volna, ha nem készülnek el a demo felvételek a Főnix stúdióban. Lemezgyárék bekaphatták a cenzúrájukat – hogy tényleg egy soron múlt-e, nevesen azon, hogy kihúzzuk-e, átírjuk-e az Ismeretlen katona már akkor emblematikus sorát („a halál az állam szolgálatában áll”), már nem fog kiderülni soha. Nem húztuk ki, nem írtuk át, nem jelentünk meg, de a közönség másolta, ingyen, és hallgatta a kazikat, fújták a dalainkat.
Rockbook: Hogyan befolyásolta (ha befolyásolta, áttételesen nyilván) a zenekar működését az 1981-es, hírhedt tatai tanácskozás a rockzenéről, a leállását pedig a CPg két évvel későbbi elítélése, bebörtönzése?
B.D.Á.: A tatai „konferenciáról” jövő híreken megütköztünk. Az egész nem is rólunk szólt, mi csak eszköz voltunk a hatalom kezében, amivel a lemez- és piacképes lemezgyári zenészeket provokálták. Pedig a profik számára mi tényleg nem léteztünk, az egy Hobó kivételével, aki előtt már felléptünk az Ifi Parkban, és aki kiállt mellettünk a „konferencián”. Koncepciós műbalhé volt, az előjátéka a CPG tagok bebörtönzésének.
Az érdekesebb kérdés lenne, hogy az egész korabeli „underground” szcéna miért nem tüntetett a CPG elleni koncepciós eljárás miatt. Mondjuk költői kérdés is: az első komolyabb megmozdulást 1980. december legelején - a Lennon meggyilkolását követő „spontán” menetet, ami a gyülekezési jogfosztottság idején elég nagy szám volt - módszeresen, bár erőszakmentesen feloszlatták. Mire a Népköztársaság útjáról (most Andrássy) a Rudas Lászlón át (most Podmaniczky) a Bajcsy-n keresztül a Deák térre értünk, már csak néhányunkat tereltek be a főkapitányságra (most Hotel Meridian). Ott se sokat vacakoltak velünk, engem egy órán belül kitettek az utcára. Felírták a címem, és megkértek, hogyha mégis eszembe jutna, kik voltak ott, kik szervezték a menetet, csörgessem meg a velem elbeszélgető nyomozót: kaptam egy telefonszámot.
A Kontroll Csoport akkor még nem létezett, bár az a bizonyos első szám, a Marijuana már megvolt, ami végül többnyelvű lett, s a német versszak fordítója hívott minket, Hajnóczy Csaba akkor barátnője a Lennon-menetre.
A zenekar első felállása december végére lett meg – de az én életemben valamiképp ez a Lennon emlékmenet, egy engedély nélküli demonstráció volt a Kontrollhoz vezető út újabb stációja.
Az underground zenekarok „trükkje” az volt, hogy a gyülekezési joguktól megfosztottak, azaz maga az ország gyülekezhetett a hivatalosságon kívüli zenészek koncertjein, olykor random rendőri túlkapásokkal körítve: jött a közeg koncert alatt is, kutyákkal vagy anélkül, beálltak a képbe, bele a zenekar arcába – amit mi láttunk a színpadról, azt a közönség nem láthatta, ez nekünk szóló fenyegetés volt – bár nem minket vittek el, hanem a közönségből bárkit, igazoltatták vagy verték őket, és be is zsuppolták, nem egyszer.
Amit nem mondhatott ki a közönségünk nyíltan, azt kimondtuk mi a színpadon: az ős-Kontroll időszakban a Polak Wenger Dwa Bratankival a lengyel barátainkkal, utóbb, 1981-ben a Szeretlek, Lech, Lech, Lech című dalunkkal a solidarnost-tal való szolidaritásról, a Holdfényes májusokkal az elhallgatott ’56-ról énekeltünk.
Rockbook: Igaz, hogy New Yorkba is eljutottatok a Kontrollal? Ha igen, ezt hogyan sikerült elérni?
B.D.Á.: Igaz, benne voltunk az újságban is. Zenészek, akik áttörték a vasfüggönyt címmel írt rólunk a New York Times (klikk ide!).
2007-ben Orsós Jakab László, az akkori New York-i Magyar Kulturális Intézet igazgatója hozott a Sziget Fesztiválra pár New York-i public art művészt, akiknek a produkciója valahogy rárímelt egy 2006-os berlini kiállításra, ahol a globális információáramlást először láttam hálózatként modellezni.
A korabeli művészeti underground vasfüggönyön inneni hálózatának adatbázisát a zenészek, zenekarok felől generáló webes fejlesztésről álmodtam, erre pályáztam egy projekttel az OSA-hoz, amin el is kezdtünk dolgozni két iwiw – fejlesztővel, Fekete Andrással és Tóth Andorral - utóbbi maga is zenész. A projekt-guru egy Amerikában élő programozó, a Kampec Dolores első dobosa, Marossy Laci volt, aki anno disszidált, s a vasfüggönyön túl tanult és lett szakember. 2008-ban ideiglenesen épp hazánkban tartózkodott, ahogy Kiss Laci, az EK korabeli basszere is, aki szintén bekapcsolódott az ötletelésbe. A kinti koncerttel végül csak a projekt töredéke valósult meg a The New York Public Library for the Perfoming Arts támogatásával, az Extremely Hungary eseményén, 2009-ben: a volt keleti blokk zenei undergroundjából válogattunk a kétnapos mini fesztiválra.
A Kontroll Csoport november 7–én lépett a Dezerter lengyel zenekarral együtt a (Le) Poisson Rouge színpadára. Ez a klub is egy legendás helyszíne volt a korabeli New York-i zenei undergroundnak, ahová a Rebel Waltz kétnapos eseményére sikerült összehoznunk a volt keleti blokk országaiból New York-ba emigráltak egy részét, a rendszerváltása 30. évfordulóján.
New York 2009.
Rockbook: Volt-e kontroll alatt a Kontroll Csoport? Itt nyilván nem a Bizottság alatti Kontroll-koncertre gondolok, hanem a „Besúgók és provokátorok” ténykedésére. Mennyit tudtatok róluk a zenekar fennállása alatt és mennyit azután? Akadtak-e meglepetések számotokra a besúgók személyét illetően? Egyáltalán: hogyan álltak/állnak hozzá a zenekar tagjai ehhez a kérdéshez, amely valójában máig tabu-témának számít? (A tárgyban, vagyis az ügynök-témában tudomásom szerint Szőnyei Tamás jutott el legtovább, akinek – nem mellesleg, egy Kontroll-sorból vett - Nyilván tartottak című könyvének nem született meg a második kiadása sem.)
B.D.Á.: Kistamás Laci nyelvi leleménye volt a „Nyilvántartanak – nyilván tartanak tőled”. Laci szövege, dala az Azt csinálok, amit akarok, abból vette Szőnyei Tamás is zenészek körüli ügynökökről szóló könyvének címét. Hogy voltak téglák, mármint, hogy volt ez a műfaj, arról én akkor bizonyosodtam meg, mikor szembesítettek egy rendőrségi ügyem során valakivel a közönségünkből, aki az őrsön ellenem vallott. Szemtől szembe álltunk, egy tök ismeretlen arc volt, nagyon meglepődtem, de igazából sajnáltam őt nagyon.
Fotó: Vető János
Rockbook: A Kontroll Csoport nagylemeze volt a Bahia legelső kiadványa, amellyel elkezdődött egy, a magyar underground múltját feltáró nagyszerű sorozat. Miért éppen ez a lemez nyithatta meg azt, amelynek a felvétele a zenekar aktív korszaka után, „utoljára az életben” jelszóval, 1991-ben készült?
B.D.Á.: Mert a Nap Nap Fesztivál maga hatalmas élmény volt mindenkinek, zenekarnak, közönségnek egyaránt. Főleg azért is, mert senki nem gondolta volna, hogy a Kontroll Csoport még egyszer összeáll – s hogy hallhatják, azok is, a zenekartól élőben a dalokat, akik addig csak kazettáról hallhatták.
Hiszen a Kontroll még három évet sem élt meg anno, 1981-től 1983-ig.
Rockbook: Azt gondolom, hogy valamiféle különleges műhelymunka folyhatott a Kontrollban, hiszen az végül, osztódással szaporodva a magyar underground talán legnagyobb hatású zenekarává vált. Vagy ez a hatás inkább a Csoportot képező egyéniségeken múlott?
B.D.Á.: A viselkedésünk volt az átlagoshoz képest különleges. A legfőbb kohéziós erő az volt, hogy szerettük egymást, kíváncsiak, nyitottak voltunk egymás ötleteire, szerettünk együtt lenni, sőt, nagyjából állandóan együtt lógtunk, kezdetben Kistamás Lacival és Csabával – Csabával még a gimiből jött a barátságunk. Ő zeneakadémista volt, vagy még konzis, mikor belevágtunk a zenekarosdiba, vele élmény volt a műhelymunka – ami azért munka volt, sokszor fárasztó, nagyon sokat „próbáltunk”, a dalok ennek a műhelymunkának során születtek végül meg. A legjobb időszak volt az életemben. Csabánál jobb zenepedagógust egyébként keveset hord magán a Föld. Aztán, mikor nagyzenekar lettünk, két szaxival, Péterrel a hármas vokál felállással, Farkas Zolival, aki még konzisként került a zenekarba, egyre inkább csoportként kezdtünk viselkedni. A csoport több mint „egyéniségek” halmaza. Az egy minőségi ugrás.
Kassák Klub 1981. (Fotó: Hajnóczy Árpád)
Rockbook: Mik azok a tényezők (nem feltétlenül, vagy nem csak zeneiek), amiket a Kontrollból mentettél át a saját zenekarodba, zenekaraidba?
B.D.Á.: Fura kifejezéseket használsz. Átmenteni? Egy folytonosságról van szó. A Kontroll-tagok közül „átmentettem” az 1986-ban alakult új zenekarunkba Farkas Zolit és Újvári Jánost – velük alapítottuk az első formációját az Ági és (a) fiúknak. Utána a Szex-e-Pil zenekarból kivált tagokkal, Vangel Tibivel, Kocsis Tamással és László Viktorral folytatódott az addigi zenei korszakban szerzett kapcsolatok „átmentése” – velük egy jó féléves koncertezés, demo készítés következett, velük vettük fel Törökbálinton az „Én mindig csak Pest„ demót.
Utána jött, pár Európa Kiadó-taggal való régi barátság folytán a kapcsolati tőke „átmentés”: átlépett az Ági és (a) fiúkba Spenót, az EK akkori ritmusgityósa, valamint Dönci, és követte őket Menyhárt Jenő is. Ez formáció több mint egy évig működött, Vangel Tibi dobosságával és Újvári János szaxisságával.
De az Ági és fiúkat megelőzte a Sziámi – Sziámi: ott Péterrel egymást mentettük át, meg Újvári Jancsit a Kontroll-ból, első körben Magyar Petit és Kiss Lacit az EK-ból. Hatalmas élő hálózat a zenészeké. Egyéb „tényezők”? Munkakedv. Kudarctűrés. Bizalom. Önbizalom. Kíváncsiság. Életkedv. Jókedv.
Rockbook: Aztán egyszer csak 40 éves lett a Kontroll Csoport úgy, hogy a dalaitok aktualitása mit sem változott. Nehéz volt összehozni a zenekart erre az alkalomra?
B.D.Á.: Nem volt nehéz. Mindenkinek volt kedve, főleg New York után. Az nagy lökést adott – ahogy annak a „főpróbája”, a PECSA koncert is. Azt megelőzően volt jó néhány Ági50 koncert, 15 éve, el sem hiszem! Akkor Dunaszerdahelyre és Érsekújvárra is, meg sok hazai városba, fesztiválra eljutottunk.
Rockbook: Az évfordulós koncerteken visszaigazolódva láttátok-e azt, hogy maradandót alkottatok? A mostani fiatalok megértették-e a sokkal korábban datálódott legfontosabb üzeneteiteket?
B.D.Á.: A dalok jók, lehet rájuk táncolni, a régi arcok együtt tudják a kedves számaikat énekelni – az együtt éneklés gyógyító. És mi adjuk elő a dalokat – az sem utolsó szempont. Szeretnek minket.
Rockbook: Lehet-e, lesz-e új Kontroll-lemez, hiszen minden bizonnyal olyan dalaitok is vannak, amelyeket nem rögzítettetek?
B.D.Á.: Már gondoltunk rá, hogy egy Kontroll Csoport-dalos koncertre úgy készülünk fel, hogy lemez minőségben rögzíthető legyen. Az Ági 70-re összehozzuk.
Fotó: Starzynski Zsolt
Rockbook: Egyáltalán: érdemes-e feltenni az utóbbi kérdést, hiszen nagyon kevesen vásárolnak már lemezeket. A koncertezés ad-e még akkora töltést a zenészeknek, hogy emiatt legalább érdemes legyen turnéra indulni? Lesz-e még nagyobb szabású esemény, amelyen részt veszel, például az Ági és a Fiúkkal vagy másik formációval?
B.D.Á.: Hát ja. Az Ági és fiúk szívügy. Folyamatosan születnek az új dalok, 2018-ban kijött a Villámrandi című lemezünk, lassan visszatérünk a koncertezéshez, hál istennek.
Rockbook: A Gödör Klub helyszínének cserélődései követően sikerült-e megmentened az ottani szervezői munkádat? Egyáltalán: mért kellett eljönnötök abból a nagyszerűen belakott építményből, amelyet ma Akvárium néven ismerünk? A mostani Gödör legalább közelítőleg vissza tudta-e hozni a régi klub presztízsét?
B.D.Á.: Ez a jövő zenéje, a pandémia alatt nyitottunk, még semmi sincs igazán bejáratva. Én elindítottam a már meglevő melóm, a Gödör Irodalmi sávja mellett egy zenés stand up sorozatot, ami a negyven éve tartó zenei pályám zenész – és baráti kapcsolatai előtti főhajtás is egyben, „Az első negyven év” címen.
Ami még „szervezési” meló, bár az online térben zajlik a projekt, az a nemenvagyok.com oldal tartalommal való feltöltése. 2020 szilveszterének estéjén nyílott meg az oldal, a Kontroll Csoport Wahorn András pajtája-beli színrelépésének negyven éves évfordulójára. Magát a múltat „mentettem át” erre az oldalra, számos korabeli alkotótárs, fotósok, zenészek, gyűjtők, a fb–on létrehozott „magyar alternatív zenék” közösségének, a hajdani és mindenkori közönség együttműködésével. Ez a munka sosem ér véget.
Olasz
Indexkép: Vető János
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
