Ma 25 éves a Rammstein 'Mutter' albuma (lemezismertető)
2001. április 2-án jelent meg, azaz ma ünnepli 25. születésnapját a Rammstein harmadik nagylemeze, a Mutter. Drámaibb, érzelmesebb, tele slágerekkel, illetve monumentális hangzással, amely a zenei világ legfelső ligájába emelte a zenekart.
2001-et írtunk. A nu metal a csúcson volt, a klasszikus metal újjáéledt, a gótikus és az indusztriális vonal is egyre erősödött, Európában pedig a power metal hódított.
A Rammstein ekkor már komoly európai szintű tényező volt: kultikus státuszú, nagykiadós, turnézó, gyorsan növekvő zenekar, amely azonban még nem számított globális szupersztárnak. A Mutter készítésének idején a zenekari légkör meglehetősen feszült volt: kreatív belső súrlódások és irányítási viták terhelték a munkát. A szövegekkel is akadtak problémák, Till Lindemann énekes több tucatnyi verziót írt, mire a csapat közös nevezőre jutott.
Elkezdtem hallgatni az albumot, és a jobbnál jobb dalok sorjáztak egymás után. A Mein Herz Brennt nyomasztó, indusztriálisan lüktető, egyfajta fenyegető, lidérces altató. A Links 2 3 4 menetelős, militáns dinamikájú, vastag gitárokkal és tömeghatású, skandálható refrénnel – ráadásul a német nyelv iszonyatosan jól áll neki.
A Sonne olyan, mint egy nukleáris napfelkelte, tipikus, himnikus Rammstein-refrénnel. Nincs lassítás: az Ich will fenyegető atmoszférája elektronikával és refrénre elszabaduló energiával robban be – mintha egy diktatórikus beszéd keveredne egy stadionhimnusszal.
A Feuer Frei! feszes koncertdal, a címadó Mutter pedig lassan építkező, drámai ívű, indusztriális bölcsődal.
És itt érdemes megállni egy pillanatra. Nem lehet nem észrevenni, mennyire erős az album első fele: csupa kiváló dal, amelyek az idők során a Rammstein legnagyobb slágereivé váltak. Megnéztem a YouTube-nézettségeket: ezek a számok több százmilliós megtekintésnél járnak, míg az album második fele meg sem közelíti ezt a szintet. Ez nem véletlen – hisz a zenekar tudatosan alakította így a tracklistet. Bár ez sem ment zökkenőmentesen: komoly viták alakultak ki. Richard Kruspe a drámai ívet erőltette, míg Christian Lorenz és Paul Landers inkább a koncertlogikát helyezték előtérbe – végül kompromisszum született.
Folytassuk az album második részével, ahol egyébként szintén jó dalok találhatók. A Spieluhr például eltér az album többi szerzeményétől: játékosabb, kevésbé gépies, egy zenedoboz, amely a saját rémtörténetét meséli el.
A Zwitter fenyegető hangulatú, kissé punkos, provokatív és ironikus. Az album leggyengébb tétele a Rein raus, amely a testiség érzelemmentes, mechanikus oldalát mutatja meg minimalista, száraz eszközökkel.
Az Adios nyers, szikár, metalos riffje és lüktető tempója tomboló, megállíthatatlan lendületet ad. Az albumzáró Nebel lassú, melankolikus és érzelmes – olyan, mint egy ködbe vesző szerelmi történet.
A kritikusok egy erős, érett és hatásos lemezt hallottak, amely tovább finomította a Rammstein hangzását. Jól megírt dalok, monumentális megszólalás és fogós témák jellemzik. A Muttert ma is a zenekar egyik csúcspontjaként tartják számon.
Persze akadtak kritikák is: egyesek szerint a hangzás túlságosan steril és túlkontrollált lett. A rajongók viszont lelkesek voltak. Érzelmileg intenzívnek tartották, sokakat ez az album „rántott be”.
Egy rajongó így fogalmazott: „A Mutter volt az első album, amit hallgatva anyám megkérdezte: fiam, biztosan jól vagy?”
Természetesen a zenekar tagjai is kiválót nyújtottak. Till Lindemann szélesebb spektrumon énekel, több érzelemmel, mesél és játszik a hangjával. A gitárosok, Richard Kruspe és Paul Landers, masszív, tömbszerű riffeket hoznak, katonás pontossággal. Christoph Schneider dobolása feszes, gépies, mégis dinamikus és kifinomult, Oliver Riedel játéka pedig stabil ritmikai gerincet ad.
Koncerteken – egészen a közelmúltig – nem meglepő módon a Links 2 3 4, az Ich Will és a Sonne szerepeltek a műsorban.
A Mutter az a lemez, amelyet egyszer meghallgatsz, és onnantól bevésődik. Azért lett sorsfordító, mert a zenekar precizitása mögött ott visszhangzik minden emberi hang elveszett története.
Az album dallistája:
01. Mein Herz Brennt
02. Links 2-3-4
03. Sonne
04. Ich Will
05. Feuer Frei!
06. Mutter
07. Spieluhr
08. Zwitte”
09. Rein Raus
10. Adios
11. Nebel
Fodor Attila
Fotó: Mick Hutson
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
