Ma 30 éves a Hypocrisy 'Abducted' albuma (lemezismertető)
1996. február 13-án jelent meg a Hypocrisy 'Abducted' nagylemeze, amely idén ünnepeli 30 éves jubileumát. Három évtized távlatából is jól hallható, hogy ez a lemez nem csupán egy állomás volt a Hypocrisy pályáján, hanem valódi fordulópont.
A svéd Hypocrisy nálam később érkezett meg. Valahogy kimaradtak abból az életszakaszomból, sőt igazából a zenekar főnökének, Peter Tägtgren Pain projektje terelte rá az érdeklődésemet az anyabanda irányába. De hát jobb később, mint soha. Van tehát némi adósságom a zenekarral szemben, itt az ideje a törlesztésnek. Erre most kiváló alkalmat ad az Abducted 30 éves jubileuma.
A 90-es évek közepére a klasszikus death metal korszaka kezdett lecsengeni. A Hypocrisynek tehát egy éppen visszaeső színtéren kellett valami újat alkotnia. A göteborgi melodikus vonal már bontogatta a szárnyait, de Tägtgrenék bizonyos értelemben megelőzték ezt az irányt. Arról nem is beszélve, hogy az új trend, a nu metal is megjelent a palettán, és a világ inkább arra fordította a tekintetét. Az Abducted a zenekar negyedik nagylemeze volt. A stílus 1996-ra annyiban változott, hogy a svéd death metal alapok megmaradtak, de a hangzás sötétebbé, súlyosabbá és atmoszférikusabbá vált.
A The Gathering intrójával indul a lemez, majd érkezik az album legerősebb dala, a Roswell 47. Témája az 1947-es roswelli UFO-incidens, amely már az elején kijelöli a lemez irányát. Komor és nehéz darab, amelyet a jellegzetes gitárdallam tesz igazán emlékezetessé.
A következő Killing Art nem ennyire kiemelkedő, viszont dühös és agresszív, a Hypocrisy sötétebb arcának markáns példája. Ezután három remek tétel következik. A The Arrival of the Demons Part 2 lassabb, doomosabb és fenyegetőbb, tökéletesen megágyaz a lemez hideg atmoszférájának. A Buried lüktető és súlyos, szétfeszülő energiái centiről centire húzzák be a hallgatót. A címadó Abducted pedig szélvészgyors, hideg, már-már gépies és kifejezetten fenyegető.
Nekem a Paradox sötét ereje kevésbé működött, viszont a Point of No Return tempós, feszes építkezése annál inkább. A lassú, vontatott, hátborzongatóan erős When the Candle Fades olyan, mint egy halvány fény, amely lassan kihuny, és magával viszi a reményt is. A rétegzett Carved harapós énekkel fog meg, míg a szintén kiváló Slippin’ Away a meglepetés erejével hat. Tulajdonképpen egy érzelmes Hypocrisy-ballada: amikor valami fontos eltűnik az életedből, te pedig csak tehetetlenül nézed. A Drained is hasonló hangulatú, lebegős és melankolikus.
Az Abducted kritikái összességében pozitívak voltak, bár kissé megosztotta az ítészeket. A legtöbb kritikus erős, korszakformáló lemeznek tartotta, kiemelve a hangzás fejlődését, valamint a technikásabb, súlyosabb megszólalást. Ugyanakkor akadtak olyan vélemények is, amelyek szerint nem állta ki teljesen az idő próbáját.
A rajongók viszont szerették. Ezt jól példázza két szellemes vélemény:
„Ez a lemez volt az első, ami miatt anyám azt hitte, hogy a földönkívülieket imádom. Mondtam neki, hogy nem, csak a Hypocrisyt, de ettől nem lett nyugodtabb.”
„Az Abducted az a fajta album, ami után nem a csillagokat nézed az égen, hanem azt, mikor jön érted a fénycsóva.”
Az Abducted legerősebb dala egyértelműen a Roswell 47. A YouTube-on 2,1 milliós megtekintésnél jár, és egy 2025. decemberi koncerten a lemezről egyedüliként ezt játszották.
Az Abducted tehát valódi fordulópontnak bizonyult. A Hypocrisy kilépett a korai death metal korszakából: több dallam, több atmoszféra, több szintetizátor és erősebb UFO-tematika jellemzi ezt az időszakot. A zenekar gyakorlatilag jókor volt jó helyen, a Nuclear Blast kiadó pedig felismerte bennük a potenciált. Az Abducted korszakában Peter Tägtgren totális kreatív kontrollt gyakorolt, az album hangzása szinte teljes egészében az ő vízióját tükrözte. A zenekar ekkor találta meg végleg saját, sötét és atmoszférikus identitását.
Az album dallistája:
01. The Gathering
02. Roswell 47
03. Killing Art
04. The Arrival of the Demons (Part 2)
05. Buried
06. Abducted
07. Paradox
08. Point of No Return
09. When the Candle Fades
10. Carved Up
11. Reflections
12. Slippin’ Away
13. Drained
Fodor Attila
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
