Bejelentkezés

x
Search & Filters

Mad Robots interjú: "a haladás és az elkészülő új alkotások öröme hajt minket, nem az időkényszer!"



A pszichedelikus behatásokkal tarkított alternatív/modern metalt játszó, 2006-ban alakult (akkor még Room Of The Mad Robots néven) Mad Robots zenekar a hazai rock/metal underground egyik fontos képviselője. A csapat basszusgitárosa, Csaba András (Joe) állt rendelkezésünkre az alábbi interjúban.
 
Csaba András (Joe)
 
Rockbook: Legutóbbi budapesti koncertetek a 3. 7/8 feszten volt, amit a zenekar gitárosa, Berszán Miklós szervezett. Hogyan jött az ötlet anno? Mi alapján választjátok ki a zenekarokat?
 
Joe (Csaba András): Szia! Köszi az interjúlehetőséget és üdvözöljük a kedves olvasóközönséget is! Az ötlet elég organikusan nőtt ki belőlünk az évek folyamán – valahogy minden eseményről kilógtunk vagy így – vagy úgy. Sokféle underground dzsembori jellegű eseményen megfordultunk az elmúlt 17 évben, de valahogy egyik sem volt konkrétan a mi közegünk. Az is kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy nem egyedül lógunk ki a skatulyákból és közegekből. A kezdeti szándék az volt, hogy ezekkel a rendszerből kilógó elemekkel zajongjunk együtt. Aztán ahogy a második és harmadik alkalom is szerveződött, úgy már megjelent az a szándék is, hogy a fellépők ne mindig ugyanazok legyenek, inkább változatos legyen a felhozatal. Fontos szempont persze zeneileg, hogy ne legyen faék, de nem a pontos ritmusképletek számítanak, hanem az, hogy az itt hallott zene ne a hétvégi kopulálási inger gondolatiságát fejezze ki, inkább valahogy az emberi tudat és létezés komplexitását próbálja meg tükrözni.
 
Rockbook: A koncert utáni Facebook posztok alapján kiderült, kevés volt a jegyvásárló. A kommenteket végigolvasva az szűrődött le, hogy egyesek anyagilag nem tudják megoldani, mások más hasonló underground koncerten vettek részt. Mi a véleményetek ezzel kapcsolatban?
 
Joe: Nincs konkrét véleményünk. Az esemény talán túl volt árazva, a koncertdömping is ténykérdés. Amit fontosnak tartok itt megemlíteni, hogy a koncert estéje nagyon jó hangulatban telt, a posztomban levő lehangoltság inkább másnaptól kezdett emészteni, mert jelentős minusszal zártuk az estét. Ez is előfordult már mással is. Inkább arról szólt a dolog, hogy nem kevés munkával járt összehozni ezt a fesztivált, és a felhozatal is kiváló volt. Nem is voltak nagyon magasak az elvárások a nézőszámmal kapcsolatban, de lássuk be nem túl jó érzés 2 hónapig majdnem napi szinten szeretgetve szervezni és készülődni úgy, hogy aztán még a kb forintra pontosan kicentizett zenekari költségvetés is léket kapjon. Ennek szólt a poszt. Inkább ilyen lelki-kompenzációs jellege volt, és valójában segített is, mert jó kis ápolós-simogatós hangulatú beszélgetések alakultak ki alatta.
 
Mad Robots - 2023. Kék Lyuk, 7/8 Feszt
 
Rockbook: Amikor a koncertszervezés fázisába értek, mekkora kihívás egyeztetni más zenekarokkal az időpontról?
 
Joe: Ez a mai világban már nem egy megoldhatatlan feladat, minden banda elérhető neten. Az események szervezése chat-programokkal, ideiglenes Facebook csoportokkal, email-láncokkal többnyire elég unalmas, de gördülékeny folyamat.
 
Rockbook: Köztudott, hogy a szíveteken viselitek a magyar underground helyzetét. Hogyan lehetne népszerűsíteni, illetve több embert becsábítani a koncertekre?
 
Joe: Hát sem én, sem a Mad Robots zenekar nem az a kifejezett világmegváltó megmondó figura, akit tudná a választ a világ nagy titkaira. Erre sincs egyszerű és jó válasz. A szcénában azzal szoktak viccelődni, hogy magyar rock/metal undergroundban a zenekarok és a szűken vett baráti körük járnak el egymás koncertjeire, ezért ha éppen kevés banda játszik egy adott napon, akkor vannak mérhető nézőszámok.
 
Meg lehetne fogni ezt a témát a közösségépítés oldaláról, hogy olyan alkotói és közösségi tereket kéne kialakítani, ahol ezek a dolgok szárba tudnak szökkeni. Mint amilyen a Dürer és környéke volt az Ajtósi Dürer soron, vagy a Vágóhíd/R33. Vagy lehet örök cinikusként azt mondani, hogy pénz, pénz, pénz, pénz.
 
A saját válaszom erre az, hogy talán az segíthet, ha valaki ezzel kel, és ezzel fekszik. Ha mindent beáldoz, iszonyat munkát beletesz a háttér tevékenységekbe, reklámoz, promózik, tanulja és sűrűn használja a social média minden vetületét, követi a trendeket és közben végtelen mennyiségű tartalmat állít elő. Vagy minden ilyenre megfizeti a szakembereket. Lehet látni, hogy ez teljes embert kíván, az kell hozzá, hogy a zenész/alkotó vagy akár a teljes banda all-in-t nyomjon a zenekari létre. És a siker még így sem garantált, tehát ennek megvan a maga kockázata. De ez is csak egy vetület, mert akkor még ott van az is, hogy az ember hova rakja magát, mi az öndefiníciója? Alkotóként/művészként tekint-e inkább magára vagy iparági szereplőként. Vannak ellentmondások a két a szerepfelfogásban.
 
Mi életkorunknál, élethelyzetünknél, és lelki beállítottságunknál is fogva alkotóként definiáljuk magunkat, és nincs is túl sok időnk, amit a szenvedélyünkre tudunk fordítani. Viccesen már kezd olyan hírünk lenni, mint akik noob-ok a facebookhoz stb. De nem a képesség hiányzik belőlünk, hanem az akarat. Mi zenélni szeretünk, és zenélni akarunk – ez a szerepfelfogásunk. A szabad alkotás a víziónk, és minden más háttértevékenység csak bosszantó muszáj-dolog számunkra. Ha egy héten van pár óra szabadidőnk azt vajon mire kéne inkább fordítanunk? Zenélésre, alkotásra, vagyis arra amitől áramlik a flow? Vagy ezredszerre baszódjunk fel rajta, hogy egy kicsit is szellemesebbnek szánt, vagy 12+os posztunkat ötödszörre dobja vissza egy félkész AI, hogy nem felel meg a szabályzatnak?
 
 
Rockbook: Többször fordul elő, hogy ugyanarra a napra szerveznek több jó koncertet és az embernek választania kell, melyikre menjen. Sűrűn adódnak ilyen helyzetek? Amennyiben igen, milyen megoldást láttok a helyzet orvoslására?
 
Joe: Nem hiszem, hogy ez annyira tipikus lenne. Nincs megoldás, ez csak pech. Legközelebb más lesz.
 
Rockbook: Nyáron volt szerencsém ellátogatni egy debreceni koncertetekre. Elképesztő, mekkora szeretettel és örömmel fogadtak benneteket. Milyen érzés volt? Hogy jött ez át nektek?
 
Joe: Hát a legutóbbi Deeprecen koncertünk valami elképesztő és hihetelen őrület volt! Nagyon jó passzban volt a zenekar is, a közönség meg eleve úgy jött le, hogy egy nagyot akar bulizni. Akkora tombolás volt, amit még nem nagyon tapasztaltunk korábban. Jellemzően inkább introvertált és merengős a megközelítésünk, ezért ritkán dob olyan közönséget a gép, akik szeretnek mozogni. De ez aznap máshogy volt. Párszor olyanná vált a nézőtér, mintha egy centrifuga belsejében tartanánk a koncertet. Néhány használati tárgy is dezintegrálódott, mikrofonállvány is hajlott meg, biztos a buli hőfoka lehetett, semmi más magyarázatot nem találtunk rá... Életünk egyik legjobb koncertélménye kerekedett belőle! Köszönjük is a fanatikus debreceni közönségnek és Rózsavölgyi Bencének, aki az eseménysorozatot szervezi! Szuper kezdeményezés! Kövessétek a Facebook oldalukat!
 
Mad Robots - 2023. Deeprecen
 
Rockbook: Megfordult a fejetekben, hogy talán egy vidéki helyszínen rendezzetek meg 7/8 fesztet? Vannak olyan vidéki városok, ahol szerintetek lenne rá igény?
 
Joe: Nem gondolkodtunk ilyenen. Nincs ehhez beágyazódottságunk Budapesten kívül. Olyan méretben és zenekar-mennyiséggel ahogy az eddigiek voltak kicsi a valószínűsége, hogy rentábilisen meg lehetne szervezni. Eggyel nagyobb léptékben viszont ott van „helyette” a Szkróbó Szabi által minden évben megszervezett Prog Camp fesztivál, amit mindenkinek szerettettel ajánlunk, nagyon jó rendezvény!
 
Rockbook: Lesz folytatása?
 
Joe: Nem beszéltünk még róla, leginkább Mikin és az ő elszántásgán múlik. Lehet, hogy a recepthez, formátumhoz érdemes lenne hozzányúlni, egyes részeit újragondolni. Valószínűnek tartom, hogy lesz folytatás!
 
Rockbook: Segítsünk egy kicsit az olvasóknak, hátha felkapják a fejüket pár bandára és talán ellátogatnak azok koncertjeire! Mely hazai zenekarokat ajánlanátok? Jöhet, ami a csövön kifér!
 
Joe: Mindenféle teljességre törekvés nélkül, csak amik azonnal jönnek elsőre: Angertea, Ghost Toast, Tengeri Püspök, Alva, Eilema, , Decolonize Your Mind Society, Dead Gray, Neon Droid, Freakin' Disco, düBel, Red Swamp, Auraleak...
 
Rockbook: Az első Mad Robots koncerten, amin részt vettem, egy filmet vetítettetek a háttérben (ha jól emlékszem David Lynch Radírfej c. filmje ment). Miért épp az a film? Szerintem feldobja a koncert hangulatát, ha megy valami vetítés/van háttérvizuál.. Milyen visszajelzéseket kaptok ezzel kapcsolatban?  
 
Joe: Ahol csak van rá lehetőség szoktunk vetíteni. Egy időben használtuk azt a filmet is. Mindenképp olyan kell, ami vizuálisan illik a Mad Robots zenei világához és a gondolatiságához. Esetleg lehet olyan vizuális műből, ami a zenekarnak vagy valamelyik tagjának sokat jelent. Csak pozitív visszajelzéseket szoktunk rá kapni. Mindig bennünk van a törekvés, hogy valamiféle vizuális dologgal, színpadképpel kiegészítsük az élő fellépéseket, de sokszor elvérzünk vagy a megvalósíthatóság, vagy a pénzügyi realitások, vagy az időtengely mentén. Valamikor összejön, valamikor meg kevésbé.
 
Rockbook: Erdős Júlia, aki rengeteg hazai underground koncert lelkes látogatója és fotósa, szerepel a Peculiar Ways video klipben. Akik járnak hazai koncertekre, ismerhetik vagy találkozhattak vele. Miért Őt kerestétek meg? Hogyan éreztétek magatokat a közös munka során így több év távlatából? 
 
Joe: Rengeteg koncertünkön volt szerencsénk találkozni Júliával. Elég régóta jó a viszony a zenekar és közte. A szkript megvolt már a kliphez, amikor elkezdtünk szereplőt keresni, aztán egyszercsak jött a hirtelen ötlet, és mindenki érezte a zenekarban, hogy Júliára illik legjobban a szerep. Természetesen elsőre azonnal rávágta, hogy kizárt dolog, meg vagytok ti huzatva. De hamar kötélnek állt. Biztos ijesztő volt elsőre a gondolat, de másodszorra már nyilvánvaló volt, hogy ez is csak móka és kaland. Nagyon jól szórakoztunk a közös munka során, sokat viccelődtünk, és a felvételek is pár óra alatt elkészültek.
 
 
Rockbbok: Igazán vicces szövegeitek vannak a Facebook posztjaitokban. Kitől jönnek ezek a zseniális gondolatok? 
 
Joe: Hát egy ilyen felkérdezés után kicsit kellemetlenül érezve magamat mondom, hogy többnyire tőlem. laugh Köszi, hogy elolvastad, és annak is örülök ha tetszett a véleményem. De ez is egy remek példája annak, hogy én/mi ezt képtelenek vagyunk munkaként csinálni. Az amúgy elég ritkás posztjaink, a hosszabb gondolatmenetek mindig ihletett pillanatok eredményei, valódi közlési vágy van mögöttük, sokszor napokig formálódnak a gondolatok a fejemben. És ezt vágja oldalba az, hogy „Hogyan kommunikálj facebook-on hogy maximalizáld a követőid számát”. Ki tud így alkotni? Én biztos nem… Sosem az jár a fejemben, hogy hogyan maximalizálhatnám az engem kedvelők mennyiségét. Szerintem ez nem emberi, nem életszerű gondolat. Üzletszerűnek inkább mondanám, ami visszavezet oda, amit korábban említettem, hogy alkotónak tartja-e magát az ember vagy iparági szereplőnek.
 
Rockbook: Jövőre ismét Tool koncert a Budapest Arénában. Tavaly nagy sikerrel szerveztétek az after party -t. Most is tervezitek? Ha igen, hol, hogyan?
 
Joe: Dobja magát a kérdés, igen. Egyelőre még nem beszéltünk a jövő évről ilyen szempontból. A legfontosabb most az lenne számunkra, hogy megjelentessünk új zenei anyagot, esetleg egy nagylemezt. De nem elképzelhetetlen, hogy lesz újra ilyen.
 
Rockbook: A jövővel kapcsolatban: várható valamilyen új hanganyag? Mit lehet tudni róla?
 
Joe: Azt tudom róla mondani, hogy ilyen nagy selejt aránnyal soha nem dolgoztunk, már 10 fölött van kidobott dalvázlatok száma, és max 3 van ami nem kapott kaszát. Nem sietünk sehova, leszámoltunk a saját elvárásainkkal is, a haladás és az elkészülő új alkotások öröme hajt minket, nem az időkényszer!
 
A Mad Robots legközelebb 2024. január 13-án lép fel a XX. Stagediving Fesztiválon, a Watch My Dying, a Heedless Elegance, a Nova Prospect, a Tiansen, a Beerzebub, a Rivers Ablaze, az Eagle has Landeda Witchtrone és a Stabbed társaságában. Facebook esemény itt!
 
 
Elérhetőségek: Facebook, Bandcamp, YouTube
 
Edo
 
Fotó: Bobal Photography, Kádas Norbert