A mai napon 25 éves a Disturbed debütáló albuma, a 'The Sickness'
Az amerikai Disturbed első lemeze a 2000. március 7-én megjelent The Sickness. Nehezen behatárolható zenéjük, karizmatikus frontemberük, remek zenei megoldásiak és nem utolsó sorban jó dalaik tették sikeressé ezt az albumot.
Az az igazság a Disturbed zenekarral kapcsolatban, hogy bár kedvelem, amit csinálnak, de hosszú évek óta nem bírom megfejteni őket. A Chicago-i társaság stílusát nem lehet egy skatulyába sem beletuszkolni. Nu, alternatív, heavy metal, rock, amit én kihallottam belőle. Mindezt minden fronton erős hangszeres játékkal. De erre majd még visszatérek. Az biztos, hogy a Disturbed zenéje nem lenne az, ami David Draiman énekes nélkül. Jellegzetes hangja, stílusa, a maki üvöltései teszik még izgalmasabbá Disturbed az amúgy sem egysíkú zenéjét. Ráadásul a dalaik felépítése sem átlagos, hisz mindig tudnak valamit előhúzni a kalapból. Hogy aztán mi a népszerűségük pontos oka, azt nem tudom. De lehet, hogy a fentebb felsoroltak összessége adja ki azt a bizonyos faktort, amitől működik ez az egész.
Szóval a Disturbed 1994-ben alakult Chicagoban. Ezzel a stílus kérdéssel más is így van, mert a mai napig vitatott a zenéjük behatárolása. Egy biztos sikeres és jó amit csinálnak. A The Sickness nagyot szólt, 29. helyig jutott a Billboard 200-as listáján és 106 hétig ott is maradt. Az album eladási adatai is jók voltak, lévén öt millió példányban talált gazdára az Egyesült Államokban, tehát ötszörös platinalemez lett belőle. Ráadásul a tizedik és a huszadik évfordulóra újra kiadták. Meg persze most is a huszonötödikre, különböző extrákkal, plusz jubileumi turné is lesz.
Az az igazság egy csomó jó dal van a lemezen. De nem a szó klasszikus értelmében. Olyan Disturbed-es jó dalok ezek. Ilyen például az albumnyitó Voices. Megkockáztatom, hogy a lemez egyik legjobb dala, szépen fel van építve és jó a refrén is.
Az ezt követő The Game is ez a színvonal. A nu metal és a rock keverék Stupify visz a Disturbed világba és a következő Down To The Sickness szintén az album csúcsdala. Húzós, marha jó gitártémával az egész dal él, mozog.
A következő dalok, a Violence Fetish, Fear, Numb, Want de még talán a Conflict sem a legjobbak közül valók, de ezek is erősek és ami a fontos, izgalmasak, mint általában a Disturbed nóták. Nekem a Dropping Plates nem egy jól sikerült szerzemény, az album záró tétele, a Meaning Of Life megint az egyik legjobb a lemezen. Van egy feldolgozás is, a Tears For Fears 'Shout' dala, aminek a Disturbed-es változata szintén kiváló dal.
Említettem már a zenészi teljesítményt. David Draiman hangja, éneklése, dallamai, meghatározzak a Disturbed zenéjét. Az egész albumon remek teljesítményt nyújt. Mint ahogy a jókezű Dan Donegan gitáros is. Igaz, hogy a lemezen nincs gitárszóló – ez egyébként tudatos volt – de kiválóan játszik, jók a riffjei, jól teszi alá a dögöt David dallamaira. Nem akarnak lemaradni tőle a ritmusszekció tagjai sem, Mike Wengren dobos és Steve Kmak is jól teljesítenek. A lemeznek brutál jó hangzása van. A jó eladások persze generálták a pozitív kritikákat, ráadásul egész elképesztő számok voltak a nézettséggel is, Youtube-on példaul a Down With The Sickness-t 252 millióan, a Stupify-t 40 millióan, de még a Voices-t is 24 millióan látták. A Down With The Sickness, Stupify, illetve a The Game a koncertek rendszeres szereplője.
És, hogy mégis mi lehet a sikerük titka? Erről Damian mondta egyszer, hogy a zenekar az egymásnak ellentmondó személyiségek demokráciája. Mindenkinek megvan a saját hatása és ennek a kombinációja teszi ennyire egyedivé a hangzásukat. Ilyen egyszerű ez kérem.
Az album dallistája:
01. Voices
02. The Game
03. Stupify
04. Down With The Sickness
05. Violence Fetish
06. Fear
07. Numb
08. Want
09. Conflict
10. Shout 2000
11. Droppin Plates
12. Meaning Of Life
Fodor Attila
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
