Megjelent Kontor Tamás ’Pit Lane Spa, The Guitar Album’ című első, instrumentális szólóalbuma
Kontor Tamás úgy gondolta, hogy a pandémia alatt felgyülemlett szabadidejét, inkább a kreativitásának szenteli, és ezeket a dalokat alkotta nekünk. A zenék készítése tartotta benne életben a hitet, hogy lesz ez még jobb… Stúdiózással (Tomi a Tom-Tom hangstúdióban kamatoztatja tudását és tehetségét már jó ideje, főállásban), és új dolgok kipróbálásával kényeztette magát, és most már bennünnket, a hallgatókat is.
A Tom-Tom-ban adott volt minden, hogy a gondolatait, érzelmeit egy instrumentális, néhol tekerős, néhol finomkodó gitárzenés albumban valósíthatta meg. Azt már tudhattuk eddig is, hogy bármely hangszeren megállja a helyét, de itt most mindent egy kézben tartott, nem vont be külsős muzsikusokat, vagy stúdió gurukat a lemez munkálataiba, itt minden az ő keze munkáját dicséri (ezért hát nincs más, akit hibáztathatna). Ahogyan ő jellemzi a művet: „A pandémiás időszak lezárása a gitárja szemszögéből”.
A dalok szerteágazó stílusban születtek, vélhetően az adott pillanatok hangulatait érezzük bennük, mert azért idő volt bőven, hogy rögzítésre kerüljenek. A nagy "világbezárás" sok pillanatot, és játékteret biztosított Tominak, hogy csiszolgathassa az elképzeléseit a végleges formájuk felé, és a nem kevés kéretlen szabadidő jelen esetben a kreativitásra lett rászabadítva, vagy fordítva a készítés alatt, puszta zenészi önszórakoztatás céljából.
A végeredmény egy hallgatós, néha nagyon odafigyelős lemez lett, mert villog bene Kontor Tamás minden fronton. A basszust pengető, gitáros-éneklős oldalát már eddig is ismertük, de azért ez az instrumentális, „Gitárhírós” megközelítés kicsit meglepett most. Ízes, technikás az album gitármunkája, mindeközben még szórakoztató is tud maradni, mert a hangulatok és stílusok jó elegyben érkeznek, és a rutinos zenész jókor illeszt akusztikus, vagy lassabb témákat a sorba, hogy ne kapjon csömört a hallgató a gitárból érkező hangok garmadájától.
Stílusát tekintve sem könnyű a bekategorizálás, mert csapong a művész, mikor milyen hangulatban leledzett, az köszön vissza a dalcsokorból is, de mégis egységes lett a végeredmény, mert mindent Kontor Tomi varázsolt a végleges formájába.
Nagy énekest választó műsorokat indító, közösen éneklős sláger gyanús téma, a 80-as éveket idéző, rock gitárral megközelített fúziós jazz-rock elemek, populáris oldalról osonó latinos lüktetések, könnyed funky-rockos alapok, és hangszeres villantások, minden található itt.
Ha kiemelnék egy-két számot, bár nem könnyű: a nyitó szerzemény ott lenne, a dúdolós-vokálos refrénjével, a „Say My Name”, az „Abandoned Playground” a könnyedségével, a „Latin Mess” a megbolondított latinos alapra épülő újgyakorlataival, és a záró tétel, a „Coda (Dalfutár)” a zenei finomságaival, pihe könnyű lépteivel. Ezek a tételek jobban megragadtak néhány hallgatás után, de a többi dal is nagyon sok meglepetést tartogat.
De mint azt jelezte Tomi, valóban puszta önszórakoztatás céljából indult a lemez elkészítése, és ez érződik minden leütött, megpengetett hangjából is.
Kontor Tomi hasonlata a lemezére egy Nascar, vagy F1 pilótát idéz, aki minőségi bort szürcsölve nézi a verseny további kibontakozását a balesete után a garázsban…
„A kreativitás nem hagy teret a depressziónak”!
Bennem is felsejlett már első hallgatáskor, hogy ez egy nagyon jó autózós muzsika, de ha több időt szánunk ezekre a dalokra, mindenhol kapunk apró kis finomságokat, vagy hatalmas gitárfutamokat.
Tetszetős lett a végeredmény, és ismét Tomit idézném, amit a hallgatóknak üzen: „Élvezd a zenéimet ugyanazzal a szabadsággal, ahogyan én készítettem!”
A ’Pit Lane Spa, The Guitar Album’ dallistája:
01. Say My Name
02. No Tractors Allowed
03. Pyroclast
04. Tell Me Where Have You Been
05. Abandoned Playground
06. Foxhill Drive
07. Give Me A Reason
08. To The Moon And Back
09. Latin Mess
10. One For The Road
11. Coda (Dalfutár)

Rici


