"Metál népzenei hagyományokkal" - Avar zenekar interjú Lerch Péterrel
Az Avar zenekart nehezebben lehet jobban bemutatni, mint ahogy ők jellemzik magukat: „A nyugat hangja, a kelet dallama, a múlt üteme és a jelen tónusa, hogy útmutatást adjon a jövőre nézve”. A srácok októberben közös koncertet adtak egyik nagy inspirációt jelentő zenekarukkal, a Vágtázó Halottkémekkel a Dürer kert nagytermében, majd két héttel később az Akvárium Nagyhalljában is a Leander Kills társaságában, akikkel idén turnéra indulnak, hogy több lélek is befogadhassa a különleges atmoszférájú zenéjüket. Lerch Péterrel, a zenekar basszusgitárosával, és vizuális megfejtőjével beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről.
Rockbook: Szia! Kezdjük a beszélgetésünk időben egy kicsit messzebbről indulva, szeretném, ha az olvasók megismernék a csapat kezdeteit, indulását. Hogyan és mikor alakult meg az Avar zenekar, és mi inspirálta nálatok a népzenei elemek és az etnopunk modern metállal történő ötvözését?
Lerch Péter (CH): A pontos részleteket nem tudom, mi volt a gyújtópont, amit én látok ezzel kapcsolatban azok különböző szálak, amik egyszer csak összefutottak. A zenekar két alapító tagja Fábri András „Jingis” (gitárok) és Fábri Bence (tapan, ütős hangszerek) már elég korán megismerkedhettek a különböző különleges népi hangszerekkel, hiszen az édesapjuk Fábri Géza híres magyar népzenész, kobzos, énekmondó. Alapító tagokként Péntek Laca a dobos, amellett, hogy kiváló zenész, nagy tudással rendelkezik a történelemről, szereti a hagyományőrzést, mindenféle ősi hangszereket.
Én jómagam 10 évig néptáncoltam és szintén már gyerekkortól megismerkedhettem a különböző tájegységek zenéivel, táncaival, viseleteivel, amit mindig is nagyon imádtam.
Emellett nyilván, mint sokunknak nálunk is kamasz kortól nagy szerelem lett a keményebb zenei stílusok kavalkádja, így adta magát a feladat, hogy ezt a két világot valahogy vegyítsük.
Az is érdekes adalék lehet a történethez, hogy Jingis az apukájával immáron 17 éve együtt zenél a Vágtázó Csodaszarvasban, ahol az idők során megismerkedett olyan szuper zenészekkel, akik sokszor színesítik a zeneiségünket a felvett dalokban, meghívott vendégzenészként.
Lerch Péter
Rockbook: Hogyan látjátok a magyar népzene és a modern metal közötti kapcsolatot? Kell-e egyáltalán különbséget tenni a zenei műfajok között vagy elég, ha megvan a közös nevező és onnantól él együtt a kettő összhangban?
CH: Mivel minden zene műfaj ugyan abból az építőelemekből áll, kvázi azonos az alapvető "matek" mögötte, így szerintem a stílusok bármikor összepárosíthatóak, feltéve, ha azt jó hallgatni. 
Az ilyesfajta kollaboráció, egymás művészetének a kiegészítése, továbbfejlesztése egy természetes folyamat, amit az ősidők óta alkalmazunk, azaz saját arcunkra formáljuk a nekünk tetsző elemeket.
Hogy kell különbséget tenni műfajok között? Maximum akkor, ha gyorsabban akarunk definiálni egy stílust valakinek.
Rockbook: A harmadik koncertetek a Fekete zaj fesztiválon, a negyedik a Dürer nagytermében, az ötödik az Akvárium Klub Nagyhalljában volt. Kezdésnek elég erős három helyszín, hogy sikerült ezt így az elején összehozni?
CH: Nagyon hálásak vagyunk amiért így tudtunk bemutatkozni a nagyközönségnek. Sajnos eléggé megváltozott a hazai klubok helyzete, és sok esetben kevesebb figyelem összpontosul a frissebb zenekarokra, így tényleg kivételes, amit már így az első pár koncerten megtapasztalhattunk. A koncerteket megelőzően természetesen nagyon sok munka folyt a háttérben. Dalonként jelentkeztünk, amik mindig kaptak egy-egy olyan klipet, amiknek stílusa és hangulata egyben a zenekar imidzsét igyekezett definiálni. Már a kezdetektől úgy éreztük, szeretik, amit csinálunk a sok pozitív Youtube visszajelzés alapján, illetve a nézettségekkel ez számokban is mérhető lett, amivel meg már megtudtuk keresni nagyobb zenekarokat közös koncert reményében. Ha a teljes spektrumot nézem nagyjából 7 év munkája rejlik abban, hogy így tudhassunk debütálni.
Akvárium Klub Nagyhall
Rockbook: A zenétek mélyen merít a magyar népzenei hagyományokból. Miért fontos számotokra ez a kapcsolat?
CH: Zenénekben nem csak a magyar népzenei hagyományokból merítünk, bár természetesen nagyon fontos része az is. Az eddig megjelent dalaink közül a Hetedhét és a Kis kece lányom, ami talán a legjobban a hazai folklórból építkezik. Nyilván a többi dalban is fel lehet ismerni elemeket, de én inkább ezt egy izgalmas fúziónak titulálom, ahol minden belefér, ha az kapcsolódik az adott dalhoz, és kiegészíti a megteremteni kívánt hangzást, avagy világot.
Bár különböző népcsoportokról van szó, de többek között folklórjából visszakövetkeztethető, hogy annak idején melyik népek keveredhettek, és színesíthették egymás hiedelmeit, dallamait, ritmusait, formáit. Igazából mi most ugyan ezt csináljuk, csak már nem kell nagy népvándorlásokat rendeznünk, hogy a folyamat létrejöhessen.
Az egyik dalunk az „Uzun Ince Bir Yoldayım” az egy török népdal, kb. olyan híres náluk, mint a Kis kece nálunk. Itt inkább azt a dallamvilágot helyeztük előtérbe. Míg a „Falak” egy lengyel műdal, itt meg inkább azt az eredeti vonalat tartottuk meg, és egészítettük ki a saját zeneiségünkkel.
Rockbook: Mennyire fontos számotokra, hogy a zenétek üzenete univerzális legyen? Nemzetközi folklórból is dolgoztok, ahogy jelezted, így a célközönség is nemzetközi vagy inkább a magyar közönséget célozzátok meg?
CH: A jó zenének önmagában univerzális az üzenete, túllépi a korlátait. Csak egy példa, hogy mire gondolok. Fiatal pöcsösként nem igazán értettem az angol nyelvű dalokat, de mindig érteni véltem a mondandójukat. Később már mikor értettem őket jöttem rá, nem jártam soha messze a valóságtól.
Hogy pontosan válaszoljak a kérdésedre, az Avarban a dalok sokszínűsége is azt mutatja, nem szabunk korlátot, hogy csak magyar közönségnek szeretnénk alkotni, vagy csak külföldieknek. Nyilván annál nagyobb öröm, ha minél szélesebb körben tartják érdekesnek, amit csinálunk. A cél abszolút a hídépítés lenne, hogy a különböző népek meghallják sok esetben mennyire egy tőről fakadunk, és milyen sok a hasonlóság. Jó olvasni Youtube-on a kommenteket, amikor különböző nemzetiségű emberek "testvérként" aposztrofálják a magyarokat. Nagy szavakkal élve békét és közös harmóniát kívánunk ébreszteni a zeneiségünkkel.
Rockbook: Ennek kapcsán felmerült bennem a kérdés, hogy terveztek-e a jövőben esetleg együttműködést hasonló közönséget mozgató hazai vagy külföldi zenekarokkal?
CH: Ismersz esetleg ilyen zenekarokat? Sajnos én nem túl sokat. Nekem a Niburta jut az eszembe, de ők már nagyon rég nem aktívak sajnos. De olyan tervek vannak, hogy élőben szeretnénk majd kiteljesedni a jövőben nagyobb koncerteken népzenészekkel, hogy még speciálisabb élményt tudjunk nyújtani. De ahhoz, hogy ilyen nagyobb szabású álmot megtudjunk valósítani, még nagyon sok merchet el kell adnunk. Haha! 
Rockbook: Valóban elég egyediek vagytok, így tényleg nem könnyű akár hasonlót is találni hozzátok. Hazai színtéren kicsit más vonalon mozog, de a zenekar tagjainak családi kapcsolatai révén van némi összefonódás a Vágtázó Csodaszarvassal és így természetesen a Vágtázó Halottkémekkel. Mesélnél a rátok gyakorolt hatásaitokról, együttműködésről és a legutóbbi közös koncertről a VHK-val?
CH: Rengeteg szállal kötődünk a VHK-hoz, Vágtázó Csodaszarvashoz.
Csak hogy párat említsek... 
Ahogy írtam is, Jingis 17 éve zenél a Vágtázó Csodaszarvasban, így elég régóta ismeri Atillát, a különleges munkamódszerét. Az évek során több közös lemezük jelent meg, és természetesen sok különleges koncertet tudhatnak maguk mögött. Ez megalapoz egy kölcsönös tiszteletet, és barátságot, közös látásmódot.
Lacesz a dobosunk hatalmas VHK, és Csodaszarvas fanatikus. Mindenhová követi a két formációt amióta csak teheti. Oszlopos tagja a "kemény magnak". Ezer éves barátságot ápol a zenekarokkal. Ő már akkor látta Jingist zenélni a Vágtázó Csodaszarvasbanban, mikor még nem is tudták, hogy később közösen alkotnak majd egy csapatot.
Emellett Lacesznek van egy közös VAD nevű formációja a VHK gitárosával, Szűcs Antal Mórral és basszusgitárossal Sánta Kristóffal.
Jómagam is nagyon régóta imádom a VHK zabolázatlan energiáját. Sok-sok koncerten ugráltam magam csatakosra, emellett imádtam olvasni az önéletrajzi könyvüket is, amit Dudich Ákos írt.
Közös kapcsolódás, amikor éppen zenekarokat kért fel a VHK, hogy egy feldolgozás dalt készítsenek a Végtelenből kilőtt nyilak lemezre, az Avar is lehetőséget kapott. A probléma csak az volt, hogy az alapító énekesünk Gergő éppen akkor szállt ki a zenekarból. Bármennyire is szerettem volna, nem tudtam, hogy fog összejönni. Ekkor Nagy Viktorék (aki szintén ezeréves hatalmas barátunk) is felkérést kaptak a Téveszmével, hogy szerepeljenek a lemezen, amire pedig a zenekar hangszeres része nem tudott elég időt szánni. Egyszer csak beugrott az ötlet, nekünk énekesre van szükségünk a zenekarba, Viktornak meg zenekarra van szüksége. Mivel ez már utolsó utáni pillanatban jött, izibe hívtam Viktort, majd Avart, Varga Balázst a VHK managerét, Jingis hívta a stúdiót, mindenki ráér-e. Pár órával később jött mindenhonnan a visszajelzés, csináljuk!
Már a próba hihetetlenül hidegrázós volt, imádtam minden pillanatát. A stúdióban az volt a teljesen új, hogy takk - azaz metronóm nélkül kell felvennünk mindent, amihez egyszerre kellett zenélnünk, minden rezdülésünket összehangolva, mint ahogyan készültek a régi analóg lemezek. Azért is volt szükség erre, hiszen, ha hűek akarunk maradni a VHK zeneiségéhez akkor nekünk is folyamatosan húznunk kell felfelé a tempót, hogy kialakuljon az extázis.
Szóval tényleg az utolsó pillanatban sikerült leadnunk a mastert, így utolsóként, de felkerültünk a lemezre. Azóta is nagyon büszke vagyok rá, hogy ezt sikerült összehozni.
Emellett, ha már Nagy Viktor barátom szóba került, akkor megemlíteném, vele készítjük ketten az Avar klipeket Mihaszna Film és a Carbon Head Production néven. Hosszú lenne kifejteni, de csak annyit, hogy ugye a sok összefonódás miatt Grandpierre Atilla ismerte az Avar klipeket, és nagyon tetszett neki a világ, amit megteremtettünk. Mivel nekünk meg az ő zeneiségük tetszik, egyszer csak elkezdtünk beszélni egy közös alkotásról, aminek mostanra a végeredményét is láthatjuk, hiszen mi készíthettük el a Mihaszna filmmel a zenekar majd fél évszázados fennállásának első hivatalos videóklipjét.
A legutóbbi közös VHK - AVAR Dürer kertes koncert fantasztikus élmény volt. Örök emlék marad, amiért hatalmas köszönet mindenkinek, aki segített abban, hogy megtörténhessen az este.
Azt érzem, mintha végre tényleg több szál is összefutott volna, és a sok éves befektetett munkát és barátságot méltóképpen tudtuk megünnepelni ott.
Hatalmas ajándék, hogy az első budapesti koncertünket a Dürer kert nagytermében adhattuk ilyen sok ember előtt. Ez amúgy a 4. koncertünk volt, tehát elég gyorsan fel kellett nőnünk a feladathoz, de azt hiszem, derekasan helyt álltunk.
Aztán mivel a VHK klip megjelenése óta nem találkoztunk, nem volt idő ünneplésre, de minden alkotó épp a helyszínen volt azon az estén, jött az ötlet Viktorral szálljunk be a „Belső Tűzzel Az Életedért!” dalba. Direkt nem találtuk ki mi fog történni a színpadon. Énekelni fogunk, gitározni, vagy dobolni, vagy csak fel alá rohangálunk? Majd kialakul a színpadon. Így is történt, fergeteges lezárása volt számomra egy nagyon izgalmas időszaknak.
Rockbook: Köszönöm, hogy szóba hoztad a klipeket, és ha már klipekről van szó, nem mehetünk el szó nélkül a „Hetedhét” klipje mellett. Az a klip varázslatos animációkkal, különleges vizuális világával egészen kiemelkedő nem csak a hazai palettán, hanem bárhol a világon. A hozzászólások is ezt tükrözik, és bárki, aki találkozott a klippel, csak elismerően nyilatkozik róla. Hogyan született meg és öltött formát ennek a vizuális világnak az ötlete?
CH: Először is köszönjük szépen az elismerő szavakat. Az alap ötlet Jingishez köthető, aki roppant elszántsággal kereste a megfelelő embereket, akik méltóképpen tudják kivitelezni az elképzelteket.
Szerencsére megtalálta a rajzolót, Döme Zsófiát, és az animációk készítőjét Seng Savanet, akik elképesztően csodálatos munkát végeztek. Örök hála nekik érte!
Eredetileg egy teljesen animációs klip volt a terv, de ennek kivitelezése időben, és anyagilag is túllépte volna a kereteket. Ekkor jött az ötletem, hogy kiegészíteném az animációs részeket élőszereplős felvételekkel kicsit túlgondolva az alap koncepciót, hogy azok úgy egészítsék ki az animációt, mint ha csak a jelenben az őseink misztikus útját járnánk be a különböző helyszíneken. Ezek után rengeteg online megbeszélés keretein belül másodpercre pontosan kitaláltam minek hogyan kellene változnia. Nagyjából egy év alatt sikerült kivitelezni.
Hatalmas munka volt, de nagyon büszke vagyok arra, hogy egy ilyen szuper csapat részeként végül én formálhattam véglegessé a videoklipet.
Rockbook: Habár a legnagyobb sajtóvisszhangot a Hetedhét videója váltotta ki, azonban nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a Kis Kece Lányom klipje 7 hónap alatt több mint 400 ezer megtekintésnél jár. Ez elég jelentős szám, a hazai zenekarok legnagyobb része, pláne rock és metál színtéren ennyi idő alatt nem tudja elérni ezt. Ez az elérés részetekről tudatosan volt alakítva, esetleg részben szándékos, vagy egyáltalán, hogy sikerült eljutni eddig a számig? Nem mellesleg kijelenthető, hogy rétegzenét játszotok, az undergroundban ez a szám ennyi idő alatt szinte elérhetetlen! Mesélnél erről?
CH: Érdekes, hogy azt mondod a Hetedhét klipje kapta a legnagyobb sajtóvisszhangot, valamiért mégis az a legkevésbé nézett videónk. Pedig ahogy már beszéltük, az készült a legtovább, azt előzte meg a leghosszabb tervezés, és mindenféle munkálatok.
A Kis Kece lányomnál mi is megdöbbenve néztük egyszer csak magától mennyire megindult a nézettség. Egy kisebb összeggel persze mindig megszoktuk támogatni, ez ma már egyszerűen nélkülözhetetlen, hiszen ezek a platformok jócskán visszafogják az organikus eléréseket. Ez általában arra jó, hogy egyáltalán eljusson azokhoz az emberekhez, akiket érdekelhet az adott produkció.
Viszont ezen felül akkor igazán működik, ha az emberek nagyobb számban maguktól elkezdik tovább osztani, küldeni ismerőseiknek, ami jelen esetünkben napi pár ezer megtekintést jelentett külső hivatkozásról, azaz nem általunk megosztott úton a videót elérve. Ez ahogy mondtad egy underground zenekarnak, mint nekünk is, nulla külső segítség mellett, nagyon nagy dolog.
Az, hogy sok mindenkinek ismerős témán alapszik a dal nagyban hozzá segíthetett, hogy többen magukénak érezzék, a másik aspektus a videóklip mondanivalója, ami a megjelenésekor fájdalmasan aktuális volt a szomszédunkban dúló háború miatt. Igaz magát a videóklip ötletét már a háború megjelenése előtt kitaláltam, vagyis hát nem tudtam más képekben gondolkodni. Már a demó hallgatása közben a dédszüleim, nagyszüleim és generációjuk történeteit láttam megelevenedni, ahogyan fiatalon összeházasodtak, de a kavargó történelmi viharok szétszakították őket. Apai dédnagyapám 20 évesen vonult be huszárként dédnagymamámat hátrahagyva 1913-ban Rimaszombaton, ahonnan Kassára vezényelték. A haditechnika fejlődésével a tradicionális lovas huszárság idejét múlttá vált, így lett belőle gyalogos "géppuskás huszár". 1916 -18 között az olasz fronton harcolt, ahol egy súlyos repesz sérülést szenvedett. 5 évig volt távol.
A fiát, azaz a nagyapámat és unokatestvéreit 1946. január 19-én vitték el Diósgyőrből az orosz barát partizánok, azaz a Mokán komité, triviális indokok mentén, pusztán azért, mert németesen csengett a vezetéknevük, és ez elegendő volt ahhoz, hogy a kommunisták ellenségeinek titulálják őket. "Málenkij robot”, azaz kis munka néven azt mondták nekik pár hétre elviszik őket közmunkára, amiből 5 embertelen év lett, miközben a feleségeik sohasem lehettek benne biztosak, hogy viszont látják még őket.
Bízom benne, hogy az emberek tudat alatt is megérzik, hogy mennyire személyes ihletettségű egy adott alkotás, és értékelik benne az őszinteséget, amivel a felmenőinknek szerettünk volna tiszteletbeli emléket állítani.
Rockbook: Nagyon fontos eszme ezek szerint részetekről a gyökereinkhez visszanyúlni, és ennek megfelelően ti ezt meg is teszitek, és bővítitek is a saját hangzásotokat az múlt felidézésével. Ennek megfelelően a hangszerrepertoárotok elég széles skálán mozog és elég fontos része a zenekar megszólalásának, koncepciójának. Milyen hangszerek szerepelnek dalaitokban és mely régiókra, népcsoportokra jellemzőek ezek?
CH: Igen elég sok hangszer feltűnik a dalainkban, és szeretnénk majd még színesíteni a palettát. A Felsorolásból is látszik majd mennyire megférnek egymás mellett a különböző tájegységekről származó hangszerek. Ha valakinek kedve támad érdemes külön is rájuk keresni, meghallgatni mert mindegyik különleges egyedi atmoszférát teremt.
Csak felsorolás szintjén: doromb - univerzális tapan/davoul - dob - Közel-Kelet + Balkán prímtambura és bass prímtambura - pengetős, dél alföldi hangszer koboz - pengetős - moldvai csángó, gardon - ütős hangszer, gyimesi, cister - pengetős, germán, saz - pengetős török, Közel-Kelet kaval - magyar, morin khuur - vonós, mongol.
Rockbook: Ezeknek a hangszereknek a megszólaltatása élőben különös kihívás lehet, hiszen ezeket a hangszereknek a szállítása is külön feladat, és a hangosítás sem lehet egyszerű. Hogyan oldjátok meg ezt koncertek alkalmával?
CH: Mint ahogy írtam korábbi válaszomban, azt, hogy élőben is ott tudjanak lenni velünk ezek a hangszerek a zenészekkel együtt az még csak egy álom, hiszem mind a logisztika, mind az anyagi keretek ezt nem teszik lehetővé. Ezek a hangszerek élőben HD-ről szólnak, tehát azok a sávok vannak bejátszva, amiket a vendégzenészek a stúdióban feljátszottak.
Rockbook: Mik a terveitek a közeljövőben, terveztek-e turnét, új albumot vagy várható-e új klip esetleg?
CH: Éppen a Leander Kills-el turnézunk melynek keretein belül az Akvárium nagytermében adhattuk második budapesti koncertünket teltház előtt. A további állomásokért érdemes csekkolni az Avar Facebook oldalát. A legközelebbi dátum november 29., Miskolcon játszunk, ami szülővárosom, így kifejezetten fontos helyszín lesz a számomra. (Facebook esemény itt)
Éppen készül a legújabb videoklipünk is melynek címe "Héjanász". Ennek zenekaros részeit már leforgattuk a gánti bauxitbányában. A sztori rész leszervezésén dolgozom épp most ahogy ezt a választ fogalmazom.
Az album is érik szépen lassan, de még nem tűztünk ki megjelenési időpontot.
Rockbook: Köszönöm az interjút!
CH: Én köszönöm, hogy kérdeztél a zenekarunkról!
Elérhetőség: Facebook
Gede Norbert
Támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Program.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
