Bejelentkezés

x
Search & Filters

Miért rúgta ki az Iron Maiden Paul Di’Anno-t?



Az Iron Maiden történetében sokkal rövidebb ideig is voltak zenészek, mint Paul Di’Anno. A Maiden első két nagylemezének énekese nagyban befolyásolta hangjával a Brit Heavy Metal Új Hullámának zenekarát és a társulatról alkotott önképét. 1978-as csatlakozása után három évvel el kellett hagynia az Iron Maiden fedélzetét. De mik vezettek idáig és milyen hatása volt a zenekarra nézve?
 
A ’70-es évek vége
 
Paul a ’70-es évek végén csatlakozott a zenekarhoz egy barát beajánlásával, amikor még három tagból állt a csapat. Az első angliai koncertezések alkalmával nem igazán voltak megnyerő zenészek, mivel az újhullámos- és a punk zenekarok hódították meg az akkori klubokat és kocsmákat. A színpadi kellékek és pirotechnikák használatával próbálták meg hírnevet szerezni. Egyik szilveszteri estén a pénz hiányában rögzítették néhány számukat egy demókazettára, amely később a Spaceward stúdióba került és rendszeresen is közvetítették.
 
A punk hullám végéhez érve elég sok új zenekar bukkant fel Anglia szerte és mindenki a keményebb hard-rock vagy a heavy metal műfajban látta a jövőjét. A Maiden korábban leadott demókazettája rövid időn belül annyi emberhez jutott el és talált hallgató közönségre, hogy mindenki a hasonló stílusban játszó zenekarokat akarta hallani. A „The Soundhouse Tapes” kislemez népszerűsége felkeltette az érdeklődést az EMI kiadónál, mivel pár héten belül 5000 példány kelt el belőle. Az EMI leszerződtette az Iron Maiden-t és elkezdődhettek a munkák egy nagylemez elkészítésében.
 
 
 
1980. Iron Maiden
 
Az EMI megjelentetett egy válogatáslemezt, ahol újhullámos brit heavy metal zenekarok bemutatkozó dalait helyezték el rajta, köztük a „Wrathchild” és a „Sanctuary” dalok korai verzióit. 1980-ban kiadták címadó debütáló lemezüket, amely negyedik helyen végzett az első hetekben a brit lemezlistákon. A hangzásával Steve Harris ugyan nem volt megelégedve, viszont a banda többi tagja az elismerések és kritikák mellett pozitívumként könyvelték el.  Az első problémák már ilyenkor jelentkeztek az Iron Maiden háza táján, mivel Paul nem vetette meg a punkot, mint Harris, ezért néha apróbb atrocitások ütötték fel fejüket.
 
 
 
1981. Killers és a kirúgás
 
Második nagylemezük felvételei és stúdiómunkái nem tartottak két hónapnál több időbe, mivel java részt a ’70-es években megírt Harris féle dalok szerepeltek ezen főként. A címadó Killers daluk társszerzőjeként Paul neve is feltűnik annak ellenére, hogy a komplett album Harris munkája. Ugyan jól szerepelt a hallgatóság számára, de korántsem volt annyira sikeres lemez mind elődje. Steve Harris egyre jobban elégedetlenségét fejezte ki Paul Di’Anno-val szemben mivel a túlzásba vitt alkohol és kokain fogyasztása kicsit sem vált javukra vokál terén. A konfliktusok egyre jobban előjöttek minden egyes koncert vagy fellépés alkalmával, mikor is Harris-nek kellett helyettesíteni Di’Anno-t. A helyzetet még inkább rontva Paul hangsúlyozta és szemmel láthatólag fejezte ki a punk mozgalom iránti imádatát és kritizálni kezdte az Iron Maiden irányvonalát.
 
 
A helyzet tovább súlyosbodott a koncertek lemondásával és Di’Anno folyamatos önpusztító életvitelével. Új dalok nem készültek, kilátástalanná vált a helyzet és a zenekarnak meg kellett hoznia a megfelelő döntést, kirúgták az Iron Maidenből Paul Di’Anno-t. Harris ráeszmélt arra, hogy a zenekar hangja az nem Paul énekhangjában gyökerezik és vokális képességei is messze menőleg romlottak a kezdeti időszakokhoz képest.
 
Di’Anno később úgy emlékezett az esetre, hogy könnyű dolga volt otthagyni a zenekart, mivel olyan súlyos metal zenébe gondolkodott a Maiden, amely főleg a kereskedelmi oldalát célozta meg a dalok elkészültének, mit sem a zenei fejlődést és örömteli zenekari életet. Szerinte Harrisnek akkor három dolog járt a fejében: a pénz, a pénz, a pénz.
 
Harris egy interjújában viszont arra tért ki, hogy az első két anyagon szereplő dalok ereje, nem Di’Anno hangjában, hanem a dalok szerkezetében és tartalmukban keresendők. Szerinte, nem itt tartana az Iron Maiden, ha még mindig Di’Anno lenne az énekesük.
 
Csernus Ábel