A My Chemical Romance visszahozta a Budapest Parkban a 2000-es évek hangulatát (koncertbeszámoló)
Pár évvel ezelőtt talán még a legoptimistább My Chemical Romance-rajongók sem reménykedtek benne, hogy valaha – vagy legalábbis belátható időn belül – újra színpadon láthatják Gerard Way-éket, 2019 végén azonban mégiscsak sor került a nagy visszatérésre, sőt, nemrég egy új dal is érkezett (részletek itt), és azt is tudni lehetett egy ideje, hogy a banda Magyarországot is útba ejti aktuális turnéján, így azok is elkezdhették előásni hajvasalójukat, fekete lakkjukat és hajfestékjüket, akiknél ezek a kellékek az elmúlt 15 évben a fiók mélyén porosodtak.
Annak idején kis túlzással gombamód szaporodtak az emo zenekarok – sokan éppen az MCR hatására, vagy legalábbis az ő farvizükön evickélve – így bizonyára bőven lettek volna jelentkezők a vendégbanda pozíciójára, Gerard-ék választása azonban nem egy ilyen formációra, hanem Barns Courtney énekes-zenész-dalszerzőre esett, aki egyébként az elmúlt években szép sikereket ért el: Glitter & Gold és Fire című dala a Netflix 2018-as sorozatából, a Safe-ből lehet ismerős, de a Need For Speed Payback-be és az NHL 20-ba is bekerült egy-egy alkotása, valamint a Prodigy ’No Tourists’ albumának egyik számában is vendégeskedett. Barns zenéjében sokféle hatás érvényesül az alternatívtól kezdve a folkon át a bluesig, és láthatóan ő maga is sokszínű egyéniség, emellett pedig kellően karizmatikus és persze tehetség is ahhoz, hogy egy olyan közönséget is hangulatba hozzon, amely egyébként nem biztos, hogy bármikor is hallgatná az ő dalait.

Barns Courtney
Hihetetlennek tűnik, de már 16 év telt el a talán legmeghatározóbb My Chemical Romance album, a The Black Parade megjelenése óta, ez pedig elég is volt ahhoz, hogy a zenekar visszavonhatatlanul többgenerációssá váljon, amit az is fényesen bizonyított, hogy a nézőtéren bőven voltak tizenévesek, 30 körüliek és idősebbek is. A zenekar nem sokkal nyolc óra után lépett színpadra, kezdésként pedig rögtön a nemrég bemutatott új dalt, a The Foundations Of Decay-t hallgathattuk meg, percekkel később azonban máris mindenki újra a 2000-es évek elején érezhette magát a másik legendásnak számító MCR album, a Three Cheers For Sweet Revenge egyik húzódalának, az I’m Not Okay (I Promise)-nak köszönhetően.
Ami a banda megjelenését illeti, a külsőségekben már csak nyomokban tartalmaznak emo stílusjegyeket, Gerard Way pedig egyébként sem gondolta túl a színpadi öltözékét: egy feltűrt ujjú inget, egy pólót és egy rövidnadrágot viselt, és természetesen mindegyik ruhadarab fekete színben pompázott és a többiek is elég lazára vették a figurát. A banda tagjai egyébként láthatóan (újra) élvezik a közös zenélést és helyenként becsempésznek a dalokba egy-két váratlan megoldást vagy pármásodperces improvizációt, elsősorban alighanem önmaguk szórakoztatására. Valószínűleg az is ennek tudható be, hogy a turné setlistje nem teljesen fix: a dalok sorrendje gyakran változik és magában a koncertprogramban is vannak kisebb eltérések. Én személy szerint ezek közül csak azt sajnáltam, hogy a Boy Division Budapesten kimaradt.

Ennél azonban volt egy nagyobb probléma is, méghozzá a hangosítás, ami az egész koncert alatt nem volt az igazi, és ez azért is különösen érdekes, mert Barns Courtney fellépése alatt még minden rendben volt, a My Chemical Romance produkciója során azonban rendre el-elveszett Gerard hangja a hangszerek között, amelyek között szintén akadtak egyenlőtlenségek. Szerencsére a hangulatra ez cseppet sem nyomta rá a bélyegét, a közönség pedig úgyis minden számot végigénekelt Gerard-dal, így pedig azért már megvolt a kellő erő az énekben is.
Ahogy azt előre borítékolni lehetett, a koncert csúcspontja a Na Na Na-Teenagers páros volt, ami egyébként is az egyik legerősebb kombó ebben a műfajban, és még felvételről játszva is felpörgeti az embereket bármilyen buliban, nemhogy élőben magától a zenekartól. Egy kicsivel később a Helena, valamint a ráadást – és egyúttal az egész koncertet is – záró Welcome To The Black Parade pedig már tényleg csak a hab volt azon a bizonyos tortán.

Felesleges – és nem is lehet – a 2022-es My Chemical Romance-t összehasonlítani a 18-15 évvel ezelőttivel, ahogy nyilván a rajongók is sokat változtak azóta, és mivel ez egyébként is egy visszatérő turné, ez csak még inkább ráerősít a nosztalgiafaktorra, ami talán nem is baj, ráadásul ahogy azt a zenekar is bizonyítja, a múltidézést is lehet minőségi keretek között csinálni, főleg ha ez az egész egy kis humorral és öniróniával is párosul, mint az MCR esetében. A banda visszahozta a 2000-es évek hangulatát, és még ha nem is volt minden tökéletes, összességében csakis jó szívvel gondolhatunk vissza erre a koncertre.
A koncerten elhangzott dalok:
01. The Foundations of Decay
02. I'm Not Okay (I Promise)
03. It's Not a Fashion Statement, It's a Fucking Deathwish
04. Famous Last Words
05. Summertime
06. Vampire Money
07. Make Room!!!!
08. The Ghost of You
09. Na Na Na (Na Na Na Na Na Na Na Na Na)
10. Teenagers
11. DESTROYA
12. Mama
13. Helena
14. Cancer
Ráadás:
15. Headfirst for Halos
16. Welcome to the Black Parade

Tóth Mátyás
Fotók: Bódis Krisztián