Nekünk nem derogáló 300 fős klubokban játszani - Tankcsapda interjú
Bátran állíthatjuk, hogy a Tankcsapda legendás zenekar. Töretlen sikerük talán az elhivatottságukban keresendő. A szentesi koncert előtt készült interjúnkban szó esett a külhoni helyzetről, a turnééletről, a "másik" oldalról és hogy miben is utaznak a Tankerek a 2017-es év végén.
Rockbook: - Legutóbbi albumotok, az Urai vagyunk a helyzetnek, 2014-ben jelent meg. Közben koncertek kifulladásig, Aréna koncert, melynek most jön ki a DVD-je. Hogy bírjátok ezt az iramot?
Lukács: - Bocsánat, javítanálak! Legutóbbi lemezünk tavaly ősszel jelent meg, ’Dolgozzátok fel’ a címe. Az más kérdés, hogy az a 12 dal, amit játszunk, azoknak nem mi voltunk a dalszerzői és szövegírói, de attól függetlenül az is egy Tankcsapda anyag.
Rockbook: - Igen, de természetesen mi a sorlemezre gondoltunk… Szóval hogy bírjátok?
Fejes: - Hát látod, nem? Mindenki csetlik-botlik, taknyos, Laci 5 percenként pisil. Még jó, hogy van a Tankcsapda energiaital. :)
Ez az életünk, ennyi a sztori! Olyan, mint amikor valaki elkezd edzeni vagy futni, egy idő után már fizikálisan hiányzik a rendszeresség belőle. Ha netán vissza kellene vonulnunk fél évig úgy, hogy hétvégenként nem megyünk játszani, az még borzalmasabb elvonási tünetekkel járna. Azt gondolom, hogy mindhármunknak a turnézás az, ami a legjobban érdekel a zenélésben.
Lukács: - Hát engem biztos! :)
Sidi: - Sőt! Ez olyannyira igaz, hogy voltak olyan lekötött koncertjeink, amelyeket mi magunk mondtunk le, csak azért, mert új lemezt is kell csinálni és szükség van az alkotóidőre is. Ezek a bulik meghirdetve nem voltak, csak lekötve. Ha rajtunk múlna, mennénk mi, ameddig le nem esünk a színpadról…
Fejes: - Jaja, mint a ZZ. Top, olyan térdig érő szakállal.
De közben van egy csomó ötletünk, lemezt is kell csinálni, amivel tartozunk a közönségnek és természetesen saját magunknak is. Szóval annyi meló van a turnézás mellett, hogy kell egy kis szünet, amikor kizárólag az új anyaggal tudunk foglalkozni.
Lukács: - Épp ezt alátámasztandó, jövőre „csak” február 7-én indul a turné.
Fejes: - Ezért is van az, hogy a jövő őszi turnét kivágtuk a picsába, hogy normálisan tudjunk dolgozni, ezért csak ősz végén fogunk majd koncertezni. Meg ugye – azt mindenki tudja -, hogy a zenekar olyan szinten „önjáró”, hogy saját magunkat menedzseljük. A közönség is a legtöbbször csak azt látja, hogy pénteken-szombaton játszunk, dobáljuk ki a Facebook-ra a képeket, pedig van amikor épp magán a turnén pihenjük ki magunkat. Most is például a szentesi koncert után majd Gödöllőre megyünk aludni, ami már számunkra egy bevált hely, visszajáró vendégek vagyunk. Tudjuk, hogy van jacuzzi, szauna. Bármennyire is luxusnak tűnik, de alapjában véve azért tudjuk ezeket a szolgáltatásokat megengedni magunknak, mert annyira szeretnek bennünket az ország különböző pontjain, hogy folyamatosan hívnak, „Gyertek ide aludni!”, ezért szinte annyiért kapjuk meg ezeket a szállásokat, mint egy olcsó motelt. Nekünk az a „wellness-hétvége”, amikor megérkezünk hajnalban bebaszva, aztán délután 3-ig lötyögünk egy szállodában.
Lukács: - Ők részegek, én nem…
Rockbook: - Azt nem gondoltuk, hogy isztok is… :) Van valami személyes rituálé, amit koncert előtt mindig megcsináltok?
Sidi: - Mindig kérünk egy széntablettát, hogy ne fossuk össze magunkat a színpadon.
Lukács: - Ilyen közös rituálénk nincs! Mindhármunknak megvan a maga jól megszokott ritmusa, de olyan közös nagy rituálé, hogy mondjuk kecskét áldozunk, olyan nincsen. :)
Rockbook: - Vagy esetleg betont kevertek… :)
Fejes: - Van az a klasszikus kézfogás és az adott helyszín bemondásával megrázzuk egymás kezét. Most az lesz, hogy Szen-tes. Ennyi!
Rockbook: - 28 éves volt a zenekar októberben. Terveztek-e valami extrát, ha a Tankcsapda átlépi a harmadik ikszet? Hová lehet még továbblépni?
Lukács: - Ezt már az 1990-es években is kérdezték. Az van, hogy a 30. jubileumi turnéra értelemszerűen készülünk és lesznek majd mindenféle események, különböző kiadványok és hasonlóak, de az majd később lesz esedékes, viszont a jövő évet az én 50. születésnapom, illetve az azt követő koncertek töltik ki, ilyen értelemben most elsősorban arra fókuszálunk, azzal együtt természetesen, hogy egészen 2020 év végéig megvannak a tervek, programok.
Fejes: - Ahogy Laci is mondta, 2020-ig megvagyunk, úgyhogy ígérjük, meglepetésekben nem lesz hiány. Elég sűrű lesz ez a pár év, reméljük minden tervünket meg tudjuk valósítani, tehát kérdésedre a válasz: Igen, van hova tovább! Vannak olyan ötletek, amelyekkel Magyarországon más zenekar még nem próbálkozott.
Lukács: - Meg ami még nagyon fontos, az emberek túlnyomó részének az jelenti a továbblépést, a fejlődést, ha valami nagyobb, valamiből több van. Nálunk nem feltétlenül az a cél, hogy több lámpa legyen a fejünk felett. Nem az, ha tavaly 80 bulink van, akkor jövőre 90 legyen. Nem csináltunk még egy csomó olyan dolgot amit szeretnénk, ami ötlet szintjén megvan. Például lesz jövő év tavaszán a „Béoldal” turné, amely kimondottan nem nagy helyszíneken lesz. Ha valaki megkérdezi, hogy „ti sportcsarnok-turnékat szoktatok csinálni, akkor most miért mentek be a 300-400 fős klubokba”? Most szándékosan ilyen turnét csinálunk, tudatosan olyan dalokkal, amelyeket nem, vagy csak nagyon ritkán játszunk.
Magyarul a hovatovább kérdésre nem feltétlenül az a válasz, hogy még nagyobb színpad, még több lámpa, még több közönség, még több lemezeladás. Persze ezek is tök jó dolgok.
Rockbook: - Magyarul a változatosság…
Lukács: - Pontosan!
Rockbook: - Igen sokat koncerteztek, nemcsak idehaza, hanem külföldön is. Nem sok olyan banda van, aki magyar nyelven előadva dalait, külföldön is sikert arat, mivel az univerzális nyelv máig az angol. Milyen reakciók jönnek vissza egy-egy ilyen turné által?
Fejes: - Ez egy olyan fajta sztori, amit mi kitaláltunk magunknak, hogy kezdjük el a külföldi koncerteket komolyabban erőltetni olyan metódus mellett, mint pl. a Rammstein, aki német nyelven énekel, német nyelven beszél. De természetesen nem szeretném hozzájuk hasonlítani magunkat, mivel az egy mega-giga produkció, de mi, mint magyar zenekar, amely a Laci szövege adta jellegével és a stílusával robbant be Magyarországon, elég furcsa lenne, ha angol nyelven próbálnánk nemzetközi sikereket elérni. Ezen felül már túl korosak vagyunk ahhoz, hogy megpróbáljunk egy új piacot nyitni és külföldi karriert építeni. Ezért azt találtuk ki magunknak, hogy mi vagyunk a magyarul beszélő magyar rock zenekar, akik Európa és világszinten elkezdenek klubozni. Ha pedig erre a külhonban élő magyarok vevők, akkor az megkönnyíti, hogy kijussunk a nemzetközi porondra. Megmondom őszintén, hogy az elvárásainkhoz képest sokkal nagyobbat durrant a történet, mint amire számítottunk. Ezt sosem gondoltuk volna. Emellett egyre több nem magyar kötődésű ember csatlakozik a koncertjeinkhez.
Sidi: - Az a vicces, hogy Laci például jól beszél angolul, tehát nem is az van, hogy énekelhetnénk angolul, de nem tudunk, hanem hogy a Tankcsapda Laci magyar nyelvű szövegeivel az, ami. Németországban vagy Kanadában a visszajáró helyi arcok már fonetikusan éneklik a szövegeinket úgy, hogy fogalmuk sincs róla, hogy mit énekelnek, ráadásul még a pólóinkat is vásárolják.
Rockbook: - Tehát akkor az volt a konkrét cél, hogy kifejezetten az ottani magyarokat célozzátok meg?
Fejes: - Igen, az a mozgatórugója az egésznek! Én az gondoltam, hogy nem minden kinti koncertlátogató rocker, tehát lesz az egésznek egy esemény vonzata, hogy itt egy magyar zenekar, nézzük meg őket, aztán amikor legközelebb arra járunk, már nem lesz akkora érdeklődés. De lófaszt! Egyre többen vannak, ezért szeretnénk még csinálni ezt egy vagy két évig. Már tárgyalunk nagy nemzetközi fesztiválokkal - bár még nincs megállapodás -, ahol normális időpontokban, normális helyeken játszva tudnánk fellépni. Persze nem kell ezt túlmisztifikálni, nem szeretném egy Rammstein-hez hasonlítani magunkat, de azzal a mércével, amit mi képviselünk, tisztában vagyunk vele, hogy Magyarországon sokkal nagyobb zenekar vagyunk, mint Németországban vagy Angliában valaha leszünk. De pl. amit Németországban elértünk, hogy Stuttgart-ban vagy Münchenben 1000 ember előtt játszunk rendszeresen, az számomra is megdöbbentő. Ez Magyarországon egy kurva szép szám, itt már egy külföldi zenekar is örül annak, ha 1000 ember előtt játszik.
Rockbook: - És ez a nézőszám általánosságban mennyire jellemző?
Lukács: - Területenként változó. De ez nálunk is igaz. Ha elmegyünk játszani pl. Csongrádra egy kisebb klubba, beférnek 300-an, egy nagyobb városban, mint Szeged, ott eljön 1500-2000 ember, tehát ez lehet akár megyei szinten is változó. Európa szerte meg végképp lehetnek nagyon nagy különbségek, de igyekszünk azokat a helyeket megtalálni, ahol gazdaságilag is van értelme koncertezni. Hogy elmész gitározni 30 srácnak, akik imádják, amit csinálsz, az tök fasza amúgy, de őszintén szólva a Tankcsapda abból már nagyon régen kinőtt, hogy azért fizessünk, hogy játszhassunk. Ez nem valamiféle pénzéhség, hanem egész egyszerűen, amit csinálunk, arról azt gondoljuk, hogy van értéke.
Sidi: - Egyébként meg érdekes volt, hogy jött pl. az ausztrál turné idén tavasszal, amit én személy szerint egy tök jó kalandnak fogtam fel, de úgy voltam vele, hogy örülhetünk neki, ha nullára kijövünk. Aztán jöttek az első hírek, hogy Sydney már telt házas elővételben.
Rockbook: - Mit jelent Sydney-ben egy Tankcsapda koncerten a telt ház?
Sidi: - Körülbelül 400 embert.
Lukács: - Nem egy túl nagy klub, de az annyira tele, amennyire csak lehet.
Fejes: - Ilyen esetekben úgy szoktuk, hogy készítünk előre egy gazdasági mutatót, ami hellyel-közzel biztos meglesz. Stuttgart-ban vagy Frankfurtban pl. először elmentünk egy 350-es, majd egy 600-as, most megyünk egy 1000-s helyre, ahogy annak létjogosultsága van. A nézőszám ebből a szempontból másodlagos, mivel ugye az sem mindegy, hogy milyen napon játszol. Ha kimész például egy európai turnéra és viszed az egész stábot óriási rezsivel, akkor igenis kellenek szerdai, csütörtöki és vasárnapi napok is, mert lehet, hogy legközelebb már kétszer annyian lesznek. Nekünk amúgy sem derogál 300-as klubokban játszani.
Rockbook: - Egy ilyen turnéra mekkora stábbal mentek?
Fejes: - Ausztráliába nagyon kis stábbal mentünk, mert csak maguk a repűlőjegyek is borzasztóan drágák voltak. A stáb többi tagját ott béreltük, mert így jöttünk ki jobban anyagilag. Az európai koncertjeink már kitermelik azt a nézőszámot, hogy tudjunk menni saját teherautóval és saját stábbal.
Lukács: - Minél messzebb megyünk Magyarországtól, annál kisebb a stáb.
Rockbook: - Ahhoz képest, amit már itthon elértetek, mi a helyzet külföldön?
Fejes: - Külföldön a legalján vagyunk, vagy inkább a legalja felett eggyel. Tehát normális klubokban, normális színpadokon játszunk. De az, hogy ott kolbászból van a kerítés és sör folyik a csapból, az hülyeség! Ausztriában, Németországban és Angliában, de ugyanúgy Amerikába is beleszaladhat az ember akkora amatőrségbe, olyan gyenge hang-és fénycuccokba, hogy elcsodálkozol, hogy ilyen létezik nyugaton.
Sidi: - Akár úgy is, hogy előző héten mondjuk Richie Kotzen játszott ott vagy a Saxon.
Fejes: - Vagy akár a Machine Head. És olyan kurva szar a hely, hogy el sem hiszed.
Rockbook: - És most gondolom nem a Whiskey A Go Go-ról beszélünk…
Sidi: - Mondjuk szerintem itthon azt is bezáratnák. :)
Fejes: - A Whiskey A Go Go-t azt Magyarországon nem engedélyeztetnék. A katasztrófavédelem beöntetné betonnal az egészet. :) Minden fából van, recseg-ropog, talán egy előnye van, hogy egyetlen budi van a backstage-ben az öltözőben, úgyhogy azt el tudom mondani, hogy ahol az amerikai világsztárok szartak, ott már én is szartam. :)
Amikor pl. nálam volt a Duff Mckagan a Roncsbárban (Guns N’ Roses basszgitárosa – a szerk.), azt mondta, hogy ez egy kurva jó hely, ami nem titkoltan egy kényszer szülte hely, gyakorlatilag egy romos épületből hoztuk ki a maximumot.
Rockbook: - Kicsit kanyarodjunk vissza az interjúnk elejéhez! Mi alapján készültök általában a „következő nagy dobásra”, mint pl. a körszínpados Aréna koncert, a ’Dolgozzátok fel’ album vagy a jövő tavaszi „Béoldal turné”?
Lukács: - Attól függ, hogy mennyire rúgunk be a buszban. :) Mert a feldolgozás lemez pl. úgy indult, hogy mentünk valahova, Sidi vezetett, mi meg Fejessel énekeltük az Eddának valamelyik számát és akkor ötlött be, hogy kellene csinálni egy ilyen lemezt.
Sidi: - Most mondhatnánk, hogy mindent közösen találunk ki, de a legtöbb ilyen stratégiai ötlet az Tamástól jön, ő az, akinek állandóan jár az agya.
Lukács: - Minden turnén játszunk olyan dalokat, amit egyébként nem szoktunk. Egyszer feldobta valamelyikünk, már nem is emlékszem ki volt, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy olyan műsort, ami konkréttan csak ilyen dalokra épül.
Sidi: - Ahogy azt említettem ezek mind stratégiai lépések sorozata. Mivel ugye most lesz Laci 50 éves, amelyhez majd kapcsolódnak különböző koncertek, tudatosan úgy alakítottuk, hogy egy előző turné azt ne nyomja el, hanem érdekes legyen. Ehhez tökéletes választás a „Béoldal turné”, amely egy rendhagyó dolog a klasszikus best of, vagy lemezbemutató koncertekhez képest.
Rockbook: - Köszi az interjút nektek! Melyikőtök akarja megnyomni a kikapcs gombot a telefonon az interjú lezárásaként?
Sidi: - Én! :)
Balogh Péter, Lupus Canis
Támogatónk a Hangfoglaló Program.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
Facebook kommentek