Nightwish-tagokkal, de egy egész más világban – Auri koncertbeszámoló, 2025.09.29., MOMKult
Auri - 2025.09.29., MOMKult
Mivel a Nightwish legutóbb 2023 nyarán állt színpadra és egyelőre nincsenek is hírek a visszatérésről, az Auri szeptember 29-i MOMKult-os koncertje arra is kiváló alkalmat szolgáltatott, hogy legalább a zenekar felét láthassuk, mert bár alapvetően Toumas Holopainen és felesége, Johanna Kurkela projektjéről van szó, Troy Donockley és Kai Hahto is erősíti a produkciót. Ez persze akár megtévesztő is lehet, hiszen az Auri zenéje, színpadképe és hangulata egészen más, az élmény azonban nagyon is különleges volt.
Bár a zenekarok többsége szinte egymásra licitál manapság a látvány és a pirotechnika terén – ami sok esetben valóban jól sül el és teljesebbé teszi az összképet – az Auri fellépéseit éppen a visszafogottság jellemzi, a banda ugyanis gyertyákkal és feketébe öltöztetett színpaddal teremt meghitt, intim és bensőséges légkört, ami tökéletesen „megágyaz” az immár háromlemeznyi munkásságuk dalainak, ugyanis augusztus közepén jelent meg harmadik albumuk, a III - Candles & Beginnings. Ezzel kapcsolatban érdekesség, hogy bár a turné neve (A Trail Of Candles & Beginnings) is a friss anyagra utal, valójában nem lemezbemutató koncertekről van szó, sőt, éppen az aktuális anyag kerül legkevésbé a reflektorfénybe: Budapesten mindössze két dal hangzott el róla.
Persze ez is érthető, hiszen az Auri csak idén nyáron kezdett aktívan koncertezni, így ilyen szempontból még gyerekcipőben járnak, bármilyen furcsa is ezt mondani ennyi rutinos zenésszel a fedélzeten. Itt persze elsősorban nem ők állnak a középpontban, hanem Johanna, aki persze szintén nem nevezhető zöldfülűnek, hiszen több mint 20 éve foglalkozik énekléssel, 2007-ben pedig az Eurovíziós Dalfesztivál finn selejtezőjén is szerencsét próbált. Az ő gyökerei elsősorban a folkos, népzenei vonalból fakadnak és az Auriban is ezek dominálnak, Tuomas jellegzetes játékával kiegészülve, úgyhogy akik elsősorban a lágyabb, billentyűs részeket szeretik a Nightwish-ben, bizonyára itt is megtalálják a számításukat.
Ami a setlistet illeti, kezdésként a második album címadó dala, a Those We Don’t Speak Of hangzott el, amellyel a zenekar rögtön sajátos, éteri hangulatot teremtett és magával ragadott minket abba a mesevilágba, amelyben teljesen elveszhettünk az elkövetkező közel két órára. Bár ez a koncert nem a zúzásról és a tombolásról szólt, a zenészek közvetlensége és mosolya jelezte, hogy jól érzik magukat, szívesen játszanak a magyar közönségnek és örülnek, hogy telt ház előtt muzsikálhatnak. Mindenképpen meg kell említeni a turnézó csapat két további tagját – akik nem mellesleg Johanna-hoz és Tuomas-hoz hasonlóan szintén egy párt alkotnak – a multihangszeres Mikko Iivanainen-t és Johanna Iivanainen-t, aki a zenei részek mellett a vokálokból is alaposan kiveszi a részét.
Egyes vélemények szerint a zenében igazából az a legfontosabb, ami nem hangzik el és bár ez szokatlannak tűnhet egy koncerttel kapcsolatban, ami mindenekelőtt az élőzenei élményről szól, ezen az estén mégis az volt az érzésem, hogy nemcsak a legfinomabb hangoknak, hanem még a csendes pillanatoknak is fontos jelentőségük volt és a kettő együtt adta meg az igazán katartikus élményt. Ezzel kapcsolatban alighanem a fegyelem, a visszafogottság és az alázat a kulcsszavak, hiszen ismerjük a tagok képességeit, de láthatóan még csak fel sem merül senki részéről, hogy megpróbálja „túljátszani” a többieket, ugyanakkor mégis mindannyian a tudásuk legjavát nyújtották.
A koncertprogramra visszatérve, az új albumot tehát mindössze két dal – a Blakey Ridge és a Shieldmaiden – képviselte, az első két anyagból viszont elég átfogó képet kaphattunk a nyolc, illetve hét számnak köszönhetően. Csúcspontokat nehéz lenne kiemelni, de számomra a Night 13, a The Valley és a Kiss Of The Mountain mindenképpen ezek közé tartozott, az érzelmi tetőpontot pedig talán a Desert Flower hozta el, nyilván nem véletlen, hogy ezt a dalt a ráadásra tartogatták.
Az Auri ugyan semmilyen szempontból nem Nightwish-pótlék és nem is próbál az lenni, de ettől függetlenül a zenekar rajongójaként kár lenne tagadni, hogy öröm volt újra egy színpadon látni Tuomas, Troy és Kai hármasát, akik ezúttal egy új oldalukat is megvillantották. Valószínűleg többeket is elsősorban a kíváncsiság vezérelt – és talán az sem elhanyagolható tény, hogy a koncertek előtt meet and greet-et is tartanak, ahol a rajongók találkozhatnak a zenekarral – de a koncert minden egyéb tényezőtől függetlenül is olyan igazi zenei csemege volt, ami ritkaság-, sőt, talán egyenesen csodaszámba megy manapság, és azok szívét is megdobogtatja, akik egyébként inkább a jóval súlyosabb zenéket részesítik előnyben.
A koncerten elhangzott dalok:
01. Those We Don’t Speak Of
02. The Space Between
03. I Hope Your World Is Kind
04. The Duty of Dust
05. Skeleton Tree
06. Night 13
07. Blakey Ridge
08. Kiss the Mountain
09. Aphrodite Rising
10. The Long Walk
11. See
12. The Valley
13. Shieldmaiden
14. Pearl Diving
15. Them Thar Chanterelles
Ráadás:
16. Desert Flower
17. Fireside Bard
Tóth Mátyás
Fotók: Béres Máté (A további képekhez klikk ide!)
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
