"Örülünk, ha sikereink vannak egy olyan zenével, amit élvezünk játszani" - Woodstock Barbie interjú
A közelmúltban jelent meg a Woodstock Barbie bemutatkozó EP-je, ezen felül tehetségkutatónkon második helyezést értek el. Tagadhatatlan, hogy az négyszámos debütáló koronggal felhívták magukra a figyelmet, a tehetségkutató során pedig szerkesztőségünk figyelmét is felkeltették. Bátorkodtunk pár kérdés erejéig elrabolni a frontcsajos csapatot, a zenekar pedig hősiesen szállt szembe minden nekik szegezett kérdéssel.
Rockbook: Tegyük félre a szokásos „honnan indultatok és mit takar a név” kérdéskört! Én inkább arra lennék kíváncsi, hogy a nevetek mennyire igaz rátok? Mennyire Woodstock és mennyire Barbie?
Szandra: Szerintem a teljesen analóg hangzás utalhat a “Woodstock” élményre, a “Barbie” pedig nyilvánvalóan a külső adottságaimra bazíroz, de az igazság az, hogy édesanyám szólít így már évek óta a bennem tomboló, átütő kettősség miatt.
Rockbook: A kezdeti időkben mi vezérelte a csapatot? Szerettetek volna bármilyen üzenetet közvetíteni a világ felé, volt konkrét célkitűzés, vagy csak a zenélés iránti elhivatottság fogta össze a zenekart?
Arián: A Grizzly mellett azt akartam kipróbálni, hogyan működik az engine egy nő alatt. Annyi ember mondta, hogy van ennek az engine-nek egy olyan különleges zenei világa,ami olyan nehézfém a többi zenék között, amire lehetetlen éneket csinálni. Csak nagyon keveseknek, ilyen Knapp Osziknak megy, és azt gondoltam, hogy talán nem lehetetlen egy nőnek is.
Szandra: Már eleve nagyon túltelített a hangzás, a szóló témák már megvannak írva, így nem sok teret kapok az énektémák kialakítására, emiatt a szöveg sem lehet túl kifejtős, plusz mindenki úgy zúzza, mintha nem lenne holnap. Hacsak nem sikítok, hörgök vagy ordítok torkom szakadtából, esélyem sincs. De sokat puhultak a srácok mióta nő került a medve odúba és hiszem, hogy lesznek még művészi freskók, a zordon barlang rögös falán!
Nekem ezek a nóták főleg self-motivation jellegűek, és bár ott rejlik benne a sötétség, mégis pozitív töltetűek. Nyilván a zenénkben is megjelenik ez a kettősség vagy talán inkább többesség, ami létrehozta ezt a különleges fúziót, ami pont a sava-borsa ennek a zenei stíluskavalkádnak.
Ádám: Sok múlik, persze, az énekesnőn is, jelen esetben Szandrán, hogy milyen zenei világ lesz a végén. Ha nem blues alapú a csaj, mi is más irányba megyünk. Amíg nem volt énekes, sokkal durvább volt, amit nyomtunk.
Rockbook: Bár az nem titok, hogy a zenekar magja a Grizzly nevű formációból már ismerős lehet, felmerült a kérdés, hogyan akadtatok rá a hangotokra? Miből éreztétek, hogy igen, megtaláltátok a Woodstock Barbie énekesnőjét?
Arián: Többen ajánlották Szandrát, de nem ő volt az első, akit kipróbáltunk. Ádám talált rá egyébként.
Ádám: Egy cimborám Ozorán ismerte meg, ő mondta, hogy ki kéne őt próbálni. Mondta, hogy összekadt egy ilyen stoner bulizós, dögös csajjal, de nem emlékszik a nevére, de végül sikerült megtalálnom Facebook-on. Írtam neki, meghallgatta, eljött, és ennyi. Elsőre megvolt minden.
Rockbook: Amióta meghallottam a muzsikátokat, keresem egy kérdésre a választ, de nem találom, és most abban reménykedem, hogy ti tudtok nekem ebben segíteni. Mi az a különleges fűszer a dalaitokban, amivel rabul ejtitek a hallgatót?
Arián: Inkább mondanám fűszer keveréknek, ami kicsit édes, mellette annyira erősen csípős, hogy a legforróbb sivatagba repít. Tiszta, szép, lágy mellette mocskos, rozsdás és hangos. Izzik az egész zene a csövektől és a szextől.
Rockbook: Hosszú ideig tartott rátalálni erre az esszenciára, vagy a közös munka során azonnal megszületett?
Arián: Képzelj el egy régi, padláson felejtett fa rádiót, már régen szétázott, rohadt, penészes, de bedugod, bemelegednek a csövek és megszólal. Benne van egy lemez, amit nem lehet kiszedni. Csak fa és fém, dögös-karcos hangzás, ez szólt a fejemben, ilyen hangzást kerestem. Ehhez kellett egy szexi hang. Ez a négy szám, amit csináltunk ennek a hangnak a mintája és próbája, és azt hiszem, nagyjából sikerült elérni, amit elképzeltünk még évekkel ezelőtt.
Rockbook: Mennyire érzitek magatokat stabilnak a színpadon? Otthonosan mozogtok, és élőben is megvan az összhang, vagy még van bennetek egy kis feszültség, amikor Woodstock Barbieként álltok a deszkákra?
Arián: Teljesen egyben vagyunk, együtt lélegzünk és mozgunk, és az elmúlt két koncerten láttuk azt is, hogy hatással vagyunk az emberekre. Ezzel itt el is érjük a célt, itt jelenik meg az, amikor érzed, hogy van egy kisugárzásod, érzéseid, gondolataid, ezt ki is tudod vetíteni, és ők ezt érzik. Ezt el tudjuk érni. Nincs feszültség, a rengeteg munkaóra után is, ami a színpadon történik, az a teremben is megtörténik.
Rockbook: Megmondom őszintén, én először a Rockbook mostani online tehetségkutatóján figyeltem fel rátok, viszont az „első találkozás” azonnal megnyert. Elárulnátok, hogy hol bujkáltatok eddig?
Arián: Maciművek falai között bujkáltunk és dolgoztunk ezen az anyagon. Szandra nagyjából másfél éve csatlakozott hozzánk, addig nem is nagyon volt értelme bármilyen életjelet adni magunkról, míg nem volt kész tétel a kezünkben.
Rockbook: És ha már tehetségkutatók, mennyire érzitek szükségesnek a tehetségek kutatását?
Szandra: A mai rohanó világban a zenekarokkal és énekesekkel túltelített piacon jó, ha akad valami kiugrási lehetőség. Nyilván minden művész örül, ha megoszthatja munkája gyümölcsét valamiféle közönséggel.
Arián: Lehet hasznos és építő jellegű egy tehetségkutató egy zenekar számára, és még az is lehet, hogy ennek hatására egy sikeresebb úton is elindulhat, de nem feltétlen szükséges. Ha egy zenekarban van annyi és le tud tenni valamit az asztalra amivel közönségre talál, akkor az tehetségkutató nélkül is ki fog emelkedni, helyeket fog megtölteni. Sajnos nagyon sok tehetségkutató a pénzről, nevezési díj beszedésről, vagy arról szól, hogy kinek van több haverja, akit be tud hozni vagy szavazásra tud bírni. Mindezt egy értelmes “szakvélemény” vagy értékelés nélkül mondom. Na ez az amit viszont elég nagy ívben köpök.
Rockbook: Egyáltalán mennyire szükséges aktívan jelen lenni a médiában? Fontosnak tartjátok, hogy rendszeresen toljátok magatokat a social media felületeken, vagy inkább abban hisztek, hogy önmagában a zene erejével elérhetitek a közönségeket?
Szandra: Ma már nem lehet social média nélkül létezn, buta, aki azt hiszi, hogy ez nem létszükséglet, plane ebben a szakmában, és őszintén, nem is olyan nagy baj, hogy végre a saját kezünkben van az irányítás és nem kell, hogy az ördögi médiahullám áldozatai legyünk.
Rockbook: Hogyan látjátok a mai hazai zenei helyzetet? Szerintetek manapság mennyi esélye van egy frissen induló zenekarnak rövid idő alatt kézzelfogható sikereket elérniük? Az előző generációnak könnyebb lehetett, vagy hasonló az út és csak az akadálypálya változott?
Szandra: Szerintem teljesen más a helyzet mint régen. Rengeteg a zenekar és temérdek a téma, a zenei hangok tárháza pedig véges. Ma már csak hangzásban lehet újat alkotni, vagy lassan már abban sem, minden új dal valami réginek lesz a másolata, így marad az egyetlen megoldás ami szerintem a fúzió. Én ebben hiszek.
Rockbook: Mit gondoltok, lehetséges kilépni a nagy zenekarok árnyékából, és bebizonyítani, hogy az új is lehet menő, a kicsik is lehetnek tehetségesek?
Szandra: Meg fogjuk próbálni!
Rockbook: Nem is olyan régen jelent meg egy négy számos kis bemutatkozó EP-tek, a Never Gonna Fall in Line címmel. Milyen körülmények között született meg ez a négy dal?
Szandra: Javarészt próbatermi körülmények között, a többi pedig otthon komfortos magányomban szültem a világra.
Rockbook: Bár még friss az anyag, hogy érzitek, vannak olyan ötletek a képzeletbeli kalapban, amivel most azonnal kezdeni akartok valamit, vagy még hagyjátok egy kicsit érlelődni a dolgokat?
Szandra: Én a türelmetlen kategória vagyok. Azonnal csinálnék mindent egyszerre, de ezt sajnos nem lehet, úgyhogy step by step.
Arián: Ezt kétségtelenül aláírom, Szandra már most mindent is akar. Mi meg kicsit lomhább állatok vagyunk, de ami azt illeti igen. Lassan, de folyamatosan dolgozunk, az utolsó bulinkon dörrentettünk két új tracket az EP mellett.
Rockbook: Van értelme egyedit alkotni, önmagatokat adva megszólítani a hallgatót, vagy a sablonosságban van inkább a dominancia, és jobb beállni a sorba a gyors siker érdekében?
Szandra: Itt visszacsatolnék az album címére és máris megkapjuk a választ: Never Gonna Fall in Line.
Arián: Örülünk, ha sikereink vannak egy olyan zenével, amit élvezünk játszani és örömöt vagy jobb lelki állapotot érünk el vele magunkban, de ezt nem szeretnénk a megélhetésért vagy nagyobb sikerért feladni. Onnantól ez már nem az őszinteségről szól.
Rockbook: Manapság egy zenekarnak van esélye egyszerű önmenedzseléssel elérni bármit, vagy feltétlenül szükség van segítőkre?
Szandra: Mindenkinek szüksége van segítségre! Egyedül nem megy! A zenésznek a zenéléssel kell foglalkoznia, a management-nek a menedzseléssel, a kertésznek a gyeptégla lerakással. Mindenkinek megvan a maga szakterülete és ez így van jól. Egy jó csapat kell, jó emberek, kellő kitartás, összhang, szív és lélek! Szerintem ez a recept.
Arián: Vissza is csatolhatunk arra a kérdésedre, hogy hol bujkáltunk eddig. Zenéléssel szeretnénk foglalkozni, épp elég időt vesz el a műhelyben a munka. Külön embert igényel a zenekarral kapcsolatos ügyekkel foglalkozni. A maciművek most jutott el arra pontra, hogy ezt belássuk. Saját trehányságunk inkább visszahúzza a zenekar fejlődését és beláttuk, hogy nekünk szükségünk van segítségre. Két nem zenész ember működik még velünk a háttérben, akit nem szoktatok látni sem klipben vagy színpadon, de ott vannak velünk teljes értékű tagként. Décsy Eszti kapta zenekari ügyek intézését és mondhatjuk, hogy azóta rendezetebbek a háttérben a dolgaink. A másik háttérben lapuló segítőnk Krokavecz Tamás, aki rendre azért felel, hogy mindenkinek leszakadjon az arca, ha deszkára lép zenekar. Felszabadultabban tudok létezni a termeben vagy a deszkán és mi is azzal tudunk minden más helyett foglalkozni ami a mi feladatunk. Zenélni, élményt adni.
Rockbook: Jelenleg mi az a cél, amit rövid időn belül szeretnétek elérni? Illetve gondolkodtok esetleg hosszútávon, mondjuk 5-10 éves időintervallumban?
Szandra: Részemről nagy vágyam a külföldi turné! Az angol nyelvű szöveg miatt, talan jobban megtalalná a helyét a zenénk.
Arián: Egyenlőre rövid távú célunk, hogy legyen még anyagunk amit el tudunk játszani. Aztán majd látjuk mit dob a gép.
Rockbook: Ha mára „hogyanoknál” tartunk… Fontos, hogy mindenki el tudja adni valahogyan a saját produkcióját. Ti hogyan adnátok el magatokat egy mondatban?
Arián: Ha úgy érzed, hogy ez a zene nem elég magában, hogy megvedd, gyere el koncerte és nézd meg, ahogy Szandra táncol rá.
Rockbook: Újév közeledtével sokan tesznek fogadalmakat, és hisznek abban, hogy a következő év jobb lesz, mint az előző. Most viszont egy kerek év közeledik, nyakunkon van 2020. Van bármilyen fogadalmatok? Esetleg hisztek abban, hogy hoz valami újat az év? Vártok tőle bármit is?
Szandra: Minden év tartogat valami újat. Természetesen vannak ötletek, tervek, ezek visznek előre. Hajrá 2020! Mi készen állunk!
Rockbook: Köszönjük az interjút!
Cetti
Fotók: Zsiga Pál
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
