Ausztráliában az AC/DC, itthon az Ozone Mama. Angliában a Led Zeppelin, itthon az Ozona Mama. Amerikában a Grand Funk Railroad, itthon az Ozone Mama. Az említett zenekarok mind hatással vannak a 2005-ben alakult fővárosi Hard-Rock csapatra, akik a 'The Starship Has Landed' című debütáló albumukkal 2012-ben Fonogram díjat nyertek. Tavaly kiadták a ’Freedom’ címre keresztelt kislemezüket, most pedig töretlenül nyomják aRock ’N’ Roll-t. Az aktuális történésekről és néhány hétköznapi dologról beszélgettünk a zenekar két tagjával, Gábor Andris gitárossal, valamint Tiszai Vivien dobossal.   

Rockbook: - A ’70-es évek nyugati hangzása dominál a zenétekben. Ez manapság egy elég egyedi stílus, főleg itthon. Tudatosan indultatok ebbe az irányba, vagy spontán alakult ki a stílusvilágotok?

Andris: - Nagyrészt tudatosan, kisebb részt spontán. Minden olyan zenekar (ide tartoznak a grunge, vagy stoner-rock bandák is), aki szereti kihajtani a csöves erősítőket és törekszik hangos, de érthető, fogós rockzenét játszani valahol a késői hatvanas, korai hetvenes évek hangzásvilágához nyúl vissza, hiszen ez volt az „aranykor”. Én nagyon hosszú ideje ráálltam a hetvenes évek zenéire. Gyűjtöm ezeket a lemezeket, vagy az olyan mai bandákat, akik ebből táplálkoznak,  mind hangzásban, mind élet-érzésben, mind megjelenésben. Állandóan túrom a használt lemezeket, kutatok olyanok után, akiket még nem ismerek, mindig találok valami érdekeset, legutóbb a The Move, Elf vagy a Pretty Things keltette fel a figyelmem. Grand Funk Railroad lemezt találni meg mindig egy ajándék. [nevet]

Rockbook: - 2011-ben jelent meg debütáló albumotok, a ’The Starship Has Landed’, mely egy évvel később Fonogram-díjat kapott. Nekem személy szerint, borzasztóan tetszik ez a korong, és a tavaly megjelent ’Freedom’ EP is. Vannak készülőben újabb dalok? Tervezitek egy új lemez kiadását?

Andris: - Örülök, hogy tetszik az eddigi OM cucc. Lesz új lemez, amint kicsit több időnk lesz próbálni, jelenleg elég sok bulink van, tehát el vagyunk foglalva, bár a szervezőnk szerint ez csak durvább lesz… Addig is a régebbi számainkat is szinte bulinként változtatjuk, újabb köntösben szólalnak meg, szeretnénk (nem sok, de még) 1-2 feldolgozással is gazdagítani a műsort, olyan számokkal, melyek nem  egyértelműek, mégis meglepetést okozhatnak a közönségnek. Szerintem a jó feldolgozás az, ha egy zenekar dalát saját felfogásban játszza el az ember, cover, nem tribute.. érted!? [nevet]

Rockbook: - Ha jól tudom tavaly nyáron az Ozone Mama szerepelt egy neves brit rockzenei lapban, és az ’I Really Care’ című dalotok felkerült egy válogatás lemezre egyedüliként Magyarországról. Hogy jöttetek képbe az újságnál?

Andris: - A RivalSons egyik angol buliján ismertem meg pár olyan embert, akiknek sok zenész illetve zenével foglalkozó ismerősük van, promoterek, újságírók, stb.. adtam nekik OM lemezt és tetszett nekik nagyon a dal, így felkerültünk e neves lap kiadványának válogatás lemezére, nagy örömünkre. Mi is, de még szüleink is nagyon büszkék erre.
 

Ozone Mama - I Really Care

Rockbook: - A dobosotok, Tiszai Vivien benevezett a ’Hit Like A Girl’ című nemzetközi dobversenyre, melynek közönség szavazása már lezárult. Milyen eredményt ért el Vivi?

Vivi: - A Hit Like A Girl dobos versenyen bejutottam a döntőbe, ápr 4-én hirdette ki a nemzetközi zsűri az eredményt: összesítésben a 14. helyen végeztem, ami remek. Köszönöm a szavaztokat!

Rockbook: - Ezúton is gratulálunk a teljesítményedhez!

Rockbook: - Idén februárban felléptetek a IV. Budapest Tattoo Convention-ön. Ti hogy álltok a tetoválásokkal?

Andris: - Vivinek van tetkója,  én állandóan tervezem, de egyelőre nem vagyok varrva.

Vivi: - A tetoválások számomra fontosak, szeretnék még jó sokat belőlük.

Rockbook: - Melyik zenésszel készítenétek közös dalt?

Andris: - Hmm... jó kérdés, leginkább Elvis lenne az, akire gondolnék, bár vele sajnos már nehezen fog menni.. Szívesen dolgoznék mondjuk egy külföldi producerrel vagy olyan hangmérnökkel, aki valamilyen neves skandináv, német, angol vagy amerikai stúdióban dolgozik.

Vivi: - Hogy kivel játszanék szívesen? Külföldi előadó esetén mondjuk Slash-sel és a Rival Sons-zal, magyarok közül pedig Pásztor Annával.

Rockbook: - Akusztikus koncerteket is adtok. Miben másabb akusztikusan előadni az amúgy igen zúzós, pörgős dalokat?

Andris: - Teljesen más világ, más műfaj és sok munka összerakni, áthangszerelni valamennyire, illetve helyenként átírni, vagy változtatni a dalokon.. De ettől függetlenül nagyon élveztük.
 

Ozone Mama - Sidekick Miracle (akusztik)

Rockbook: - Az idei év jól indult számotokra, az amerikai Monster Magnet vendégeként léptetek fel a Club 202 színpadán, de mi volt az eddigi pályátok fénypontja? Mire vagytok a legbüszkébbek?

Andris: - Eddig ez volt talán a legfontosabb bulink. A Fonogram, Hard RockRising, és a Classic Rock megjelenés is mérföldkő volt.

Rockbook: - Ha jól tudom külföld felé is nyitottak vagytok, és őszre terveztek is külföldi megmozdulásokat. Mesélnétek erről bővebben?

Andris: - Egyelőre annyit mondhatunk, hogy tervezünk menni, nagyon szeretnénk kijutni más országokba, megmutatni más közönségnek is, hogy mi az Ozone Mama. Sok OM rajongó van angolszász nyelvterületeken is, akik szívesen látnának már minket. Hatalmas meglepetés és egyben megtiszteltetés volt nemrégiben, mikor egy híres atlantai zenész: Lefty Williams fordult meg a koncertünkön, a pasas le volt nyűgözve és elmondása szerint simán megférnénk az ottani felhozatalban.  Remélem lesz rá lehetőség, hogy esetleg vele dolgozhassunk.

Rockbook: - Közeledik a nyár, a fesztiválok időszaka. Merre találkozhat veletek a közönség?

Andris: Többek között az Orfű, Volt, Pannonia, SZIN, valamint úgy néz ki sok más fesztiválon is találkozhatnak majd velünk!
 

Ozone Mama - Go

Facebook: https://www.facebook.com/ozonemamaband
 

Mocsok