"A Pantera a Budapest Arénában is letaglózó volt" (koncertbeszámoló) - 2025.02.03.
Pantera, Power Trip, Child Bite - Budapest Aréna 2025.02.03.
Sajnos a Pantera nem rizikózott, gyakorlatilag majdnem a két évvel ezelőtti setlisttel érkezett Budapestre, most már nagyobb helyre, a Budapest Arénába, és ha előzetesen meg is kérdőjeleztem az estét a biztonsági játékuk miatt, a zenekar nagyon rám cáfolt. Lehet többen is jártunk így…
Az este a Child Bite punk csapat fellépésével kezdődött, és azt azért gyorsan hozzá kell tenni, hogy a lehetőséget a Phil Anselmo kiadójához történt szerződésük, nem pedig a fergeteges muzikalitásuk, vagy az előadásuk indokolta. A zenekarnak a nyitó pozíció biztosan nagy lehetőség, cserébe a közönséget nem igazán sikerült spiritusszal feltölteniük. Rutin és tapasztalat van a tagoknál, csak az a néhány fülbemászó dallam nem volt jelen. Igazi underground műfajt toltak, s bár az őrült tempót diktáló énekes, Shawn Knight próbált megidézni valamit Serj Tankian előadásmódjából, itt azonban inkább kiabálásnak, kántálásnak, acsarkodásnak tűnt az egész produktuma. Véleményem szerint kevés volt a zenekar egy ekkora lehetőséghez és színpadhoz.
Child Bite
Második bemelegítő bandának a Power Trip csapott a húrokba, akik új énekessel álltak csatasorba, Seth Gilmore 2023 óta van a zenekarban. Vele aktiválódott újra a banda, az elődje korai halála után, most pedig teljes gőzzel nyomták a Pantera előtt. Itt már voltak emlékezetes momentumok, nem is kevés, ugyanis a zenekar igazi, a nyolcvanas éveket megidéző, old-school thrash metalban utazik. Volt bennük lendület, remek riffek, és jó gitárszólók sorakoztak, és egy erős frontember szántotta elöl a deszkákat. 40 percnyi intenzív pusztítást kaptunk tőlük, amivel az elhangzott nyolc tétel nem sok szuszt hagyott a jelenlévők tüdejében. A „Soul Sacrifice”-szal kezdtek, majd a „Swing of the Axe” ikonikus számuk következett. Zúzósan, acélosan szólaltak meg és sorakoztak az perzselő témáik. Gilmore tökéletesen passzol a bandához, a színpadi jelenléte és a kommunikációja energiával töltötte meg az Arénát. Könyörtelen lendülettel sorakoztak a dalaik, tetszett még tőlük a „Waiting Around a Tie”, de azért végig érezhető volt, itt mindenki Anselmoékat várta.
Elhangzott dalok:
01. Soul Sacrifice
02. Executioner's Tax (Swing of the Axe)
03. Firing Squad
04. Hornet's Nest
05. Nightmare Logic
06. Drown / Crucifixation
07. Waiting Around to Die
08. Manifest Decimation
Power Trip
A Panterától előzetesen valóban kicsit beremegett a térdem, amikor a mostani, az aktuális 2025-ös turnén ez idáig lement bulik setlistjét átnéztem, mivel majdnem száz százalékban ugyanaz a műsor most is, mint a zenekar 2022-as újraindulása óta. Azért ebből lehetett volna egy óriási, hakniszagú zakózás is részükről, de szerencsére nem így történt. Egy irgalmatlanul erős, bár nem túl hosszú programot kaptunk, a maga 80 percnyi terjedelmében, de valljuk be, bőven elfért volna a Pantera patinás munkásságából még néhány tétel, mert meríteni azért lenne miből a zenészeknek.
Teljesen a tutira mennek Anselmoék, ez tagadhatatlan. Nem rizikóznak, próbálnak a legjobb dalaikra koncentrálni, a legnépszerűbb dalcsokrot letenni estéről estére, ami egy idő után borítékolhatóan kevésbé lesz ínycsiklandó a közönségnek az évek múlásával.
Amiben változás volt a Barbás bulikhoz képest: kicsit több lámpa (még a színpadképen sem változtattak), és néhány lángcsóva, meg persze az ügyesebb reflektor használat.
Anselmo a vezér, a hangja, a teljesítménye tiszteletet parancsoló, Rex Brown pontosan, és megbízhatóan döngette basszusgitárjait, Zakk Wylde "Húristen", Charlie Benante pedig már sokkal lazábban hozta az őrületes dobtémákat, mint legutóbb. A zenekar folyamatosan turnézott az elmúl két évben, és ez látszódott is a produkción, egyben vannak, és már nem a bizonyítás hajtja őket, mert a közönség látszólag megszerette ezt a formációt is.
Phil Anselmo
Különösebben dalokat sem lehet kiemelni az estéből, mert erős volt a program végig, nem éreztem kiemelkedő szerzeményt, magasan volt a léc mindvégig.
Az viszont biztos, hogy az „I’m Broken”, a „5 Minutes Alone”, a „This Love”, a „Walk”, a „Cowboys From Hell” roktörténeti pillanatok, és ezen az estén is ezek voltak a legerősebb tételek. Nagyon tetszett még a „Floods” utazós, elszállós hangulata és előadása…
Rex Brown
A „Walk”-ban nálunk - itt Budapesten - most Csihar Attila és Vörös Attila ugrott be vokálozni. Mint azt a legynagobb fanatikus rajongók tudják, eddig az összes bulijukon volt extra vendég ebben a dalban.
Amit éreztem még végig kicsi pluszként a koncert alatt, hogy milyen csodás íveket tudtak szerzőkén a dalokba építeni a zenészek, talán még a progresszív jelzőt is megengedhetem óvatosan. Ilyen dallam- és ritmikai kombinációkat azóta sem nagyon hallottam másoktól.
Charlie Benante
Meg kell még említenem Zakk Wylde megoldásait is, mert a dalokat nem játszhatja másképpen, mint az eredetiek, mert azok úgy hasítanak csak igazán, de minden szólót bőven meg tudott tölteni a sajátos, bluesosabb, rockosabb megközelítésű érzelmeivel. Sőt, nem igazán volt dal, amelynek a végén ne kaptunk volna tőle egy fél, vagy akár percnyi plusz gitárorgiát…
Zakk Wylde
Kifejezetten jól szólt a zenekar egy Arénához képest, és kellő hangerővel tapostak mindenkit a betonba a dalaikkal.
Hogy mit hoz a jövő, nehéz megjósolni számukra, de némi új impulzust, új töltést be kell csempészniük a programba, mert önismétlésbe, mókuskerékbe kerülhetnek, és annál sokkal többet jelent a közönségnek ez a négyes.
Megérte ismét megnézni a Panterát, és ha nem láttam volna őket szűk két éve, bizony maximális pontot adnék a teljesítményükre.
Az elhangzott dalok:
01. A New Level
02. Mouth for War
03. Strength Beyond Strength
04. Becoming
05. I'm Broken
06. Suicide Note Pt. II
07. 5 Minutes Alone
08. This Love
09. Floods
10. Walk (vendégek Csihar Attila, Vörös Attila)
11. Domination / Hollow
12. Cowboys From Hell
Ráadás:
13. Fucking Hostile
Rici
Fotók: Máté Évi (a teljes galériához klikk ide)
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
