Régóta mondták már nekem, hogy milyen jó hely a Budapest Park, jó a hangosítás, remek a környezet. Eddig még nem volt szerencsém személyesen megtapasztalni ezeket, de miután az internetet és a nagy közösségi oldalt böngészve rátaláltam egy eseménye, ami a szívem csücske, nem volt kérdés számomra, hogy elérkezett az idő, hogy elveszítsem a Park-szüzességem. Azt kell, mondjam, abszolút nem fájt, sőt, minden percét élveztem.

A Paddy and the Rats koncertjét szúrtam ki magamnak, mint első Parkos bulit.

Az esemény 19 órás kapunyitással volt meghirdetve, de már kb fél órával előtte is jó páran lézengtek a Park területén. Miután pontosan megnyíltak a kapuk, megindult a rohanás az első soros helyekért.

A közönség hangolásáért a The Scarlet zenekar volt felelős, akik maradéktalanul eleget tettek ennek a feladatnak. 19:30-ra volt meghirdetve a kezdésük, amit pontosan be is tartottak. Az alig egy éves zenekarnak már saját külön rajongótábora és zászlója is van, amit lelkesen lengettek az első sorokban. Önfeledt táncolás és ugrálás vette kezdetét szinte az első számtól. Mára a repertoárjuk szinte kivétel nélkül saját számokból áll, melyet a közönség egy emberként énekelt velük. Egy örökzöld is felcsendült, az Irish Rover, amit nem kis üdvrivalgással fogadott az amúgy is elég hangos közönség. Utolsó számuk a Phoenix volt, amiből már videoklip is készült. A közönség együtt skandálta a zenekarral a Yo-Ho-t, miközben kellően felpörögtünk az este másik főszereplőinek koncertje előtt.

Rövid átállást követően, pontban 20:30-kor felcsendültek a már megszokott intro hangjai és a közönség fülsüketítő ordítása és sikítása közepette megérkeztek a színpadra a patkányok a kapitányukkal együtt és kezdetét vette az őrületes tombolás. Volt pogo, ahogy szokott, sikítozó és önfeledten csápoló lányok és Paddyék néha őrült tombolása a színpadon. A koncertet a már megszokott Bastards Back Home-al kezdték, még jobban feltüzelve a már amúgy is tüzes hangulatot. Majd kaptunk Pub n’ Roll-t és a Six Rat Rovers-t is. Utána a beígért dalpremier, először a Budapest Park közönsége hallhatta a That’s My Nature című új dalt. Remekbe szabott, igazi Paddy-s nóta lett, aminek a szövegét a fiúk már közzé tették a koncert előtt, így néhányan énekelték is velük, főleg a refrént. Utána jött pár régebbi nóta illetve Sam meg Seamus elmaradhatatlan skótduda és dob szólója, majd ismét egy új számot kaptunk, a Drunker Than You-t. Néhányan részegebbek is voltak, mint mi.

Paddy a Song Of a Leprechaun szám elején eltűnt a színpadról éneklés közben, hogy végül a fotós árokban tűnjön föl, lehetőséget adva a közönségnek a pacsizásra. Majd a biztonsági őrök nem kis meglepetésére és bosszúságára felállt a kordonra. A csajok persze egytől egyig élvezték. Paddy kérte is a népet, hogy tartsák meg, le ne essen és így énekelte el a dalt. Közben végigjárta a teljes színpad szélességét, néha be-bedőlve a rajongók közé és a rajongókra, de ellenvetése azt hiszem senkinek sem volt ellene.

Természetesen nem maradhattak el a klipes dalok sem, mint a Pilgrim OnThe Road és a legfrissebb klip dala, a Ghost From The Barrow sem. A Drunken Sailor-al búcsúztak a fiúk, de tudtuk, hogy csak egy rövid időre, mert a tömeg egy emberként követelte a szabadságot, így ráadásként nem is szólhatott más, mint a Freedom. A körülbelül ezerfős tömeg egy emberként guggolt le a már jól ismert dal első taktusaira, a még kevésbé rutinos Paddy koncertre járókat pedig Bernie majd Paddy bíztatta ugyanerre. A dal első refrénjére pedig mind az ezeregynéhány ember egyszerre ugrott a magasba és üvöltötték torkuk szakadtából, hogy FREEDOOOOOM!!! :)

Összességében ismét egy remekül sikerült, fergeteges koncertet adtak a fiúk. Mindenki jóleső fáradtsággal és nem kevés élménnyel tért haza.

A fiúk pedig megint közelebb kerültek a céljukhoz, hogy kocsmát csináljanak a világból!

Máthé Kriszta

Fotók: Szecskó Sára

Fotók a koncertről itt és itt megtekinthetőek.