Bevallom, a patkány évében alakult, jóféle ír punkrock típusú zenei exportcikkekben utazó miskolci bandát eddig koncertzenekarként kedveltem inkább. Nem mintha az előző lemezeikkel bármi bajom lett volna. Ezzel, a mesés harmadikkal aztán minimum fél fordulatot tett velem a világ, helyesebben: tetettek velem Paddyék.

Nem csoda, hiszen a Bastards Back Home hihetetlenül erős prológ: az ír muzsikára való ráhangolódás tökéletesen biztosított általa. Ideális kezdés, nívós folytatás! A The Egde Of Life is remek dal, a The Captain's Dead pedig (a megtévesztő címe ellenére) tánczene a javából: kifejezetten felpörgeti a bulit. A Clown elgondolkoztat, elringat és kellemesen pihentet.

Naná, hogy nem sokáig, hiszen a Wasted Time újból alaposan felpörget. Nincs megállás akkor sem, amikor a Drunken Tuesday következik! (El tudom képzelni, mekkorát fog szólni élőben ez a szám!) Jöhet hát egy balladaként induló nóta (Ghost From The Barrow), majd a pattogós, mulatós Celebrate! Az I Always See You kellemesen zsongító, viszonylagos belassulás. A Red River Prince tipikus kocsmazene, mégpedig a nagyon szerethető fajtából. A Let's Go, Johnny! az egyik legpunkosabb nóta a lemezen, ír-skót folkban fürösztve, természetesen. A dallamok kedvelőinek készülhetett a Scums Of The Seven Seas, ám biztos vagyok benne, hogy mások is örömmel hallgatják majd. A jelszó: Here We Go – és forog veled a világ! Vigyázz, el ne szédülj! A címében szerénytelen We Are One megint (nem)csak a punkok öröme. A balladisztikus-táncos Old Wives Tale nem akármilyen coda! Tessék mielőbb meggyőződni róla!

Nagyszerű lemez ez kérem, remek dalok, gazdag, változatos hangszerelésben. Akik eddig is kedvelték ezt a fajta muzsikát, ezután még inkább szeretni fogják. Akik pedig nem ismernék netán, bátran próbálkozhatnak épp ezzel az anyaggal. Soha jobb beavatást!

Az ég felhőtlen. A széljárás kedvező, a vitorlák dagadnak, akár az ír-magyar keblek a jogos büszkeségtől. Kedves Paddy and the Rats, harmadszor is üdv a fedélzeten!

Olasz Sándor